Rosemary ​gyermeke (Rosemary gyermeke 1.) 107 csillagozás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

Rosemary Woodhouse feltörekvő színész férjével egy öreg bérházba költözik, aminek baljós múltjánál csak az ott lakó idős emberek különösebbek. A szomszédban élő excentrikus Castevet házaspár hamar a bizalmukba férkőzik, ám férjével ellentétben Rosemary gyanakszik; és nem csak a furcsa hangok miatt, amiket néha a lakásuk irányából hall.

Nem sokkal később Rosemary terhes lesz, házassága miatt azonban aggódni kezd, mivel férje minden figyelmét felívelő színészi karrierjére fordítja. Bár úgy tűnik, a szomszédok nagyon szívükön viselik a fiatal nő egészségét, Rosemary végül rádöbben, kicsodák valójában.

Ira Levin 1967-es regényét ma a horror klasszikusai közé sorolják. Roman Polanski a könyv megjelenését követő évben filmet forgatott belőle, ami Oscar- és Golden Globe-díjat nyert, és kikövezte az utat az akkor még csak 23 éves Mia Farrow-nak Hollywood legnagyobbjai közé.

Rosemary gyereket vár címmel is megjelent.

Eredeti mű: Ira Levin: Rosemary's Baby

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
244 oldal · ISBN: 9786155468216 · Fordította: Varsányi Mária

Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Wiggin77 P
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Jó kis horror ez, izgalmas, feszült. Mert bizony ez horror, akkor is, ha nem ömlik ki benne 3 hordónyi vér és nincsenek benne genetikailag módosult, földig érő fogú mutánsok.
Sőt, nekem elsősorban az ilyen jellegű történetek jelentik az igazi horrort. A hétköznapiságukkal. Ugyan megjelenik a Sátán, de számomra közel sem ő volt a legfélelmetesebb. Sokkal inkább a követői, ahogy hidegen, lelketlenül, tetteiket egy pillanatra sem megkérdőjelezve tették, amit tettek.. Az emberi lélekben lakozó gonoszság a legfélelmetesebb. A befejezése kicsit csalódás volt, spoiler de azért ki tudok egyezni vele.

Ajánlott klasszikus.

10 hozzászólás
>!
mate55 
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Az irodalomtörténet során sokan és sokféleképpen tettek kísérletet a gonosz spoiler megidézésére, de talán senki nem jutott olyan éjsötét mélységekig, mint Ira Levin ebben a korai, szürrealista remeklésében. Az ártatlan, várandós kismamával (Rosemaryval) együtt bolyongunk a kiút nélküli „labirintusban”. A téboly szép lassan áttör a repedéseken, lerombolja a színlelt normalitást, majd feltartóztathatatlanul felszínre tör. Legvégül már a megszületett „gyermekkel” együtt, a hátborzongatóan hiteles, ugyanakkor szürrealisztikus „látvány” elképzelt képei billogként égnek az agyunkba. A hangulatteremtés és sejtetés olyan precíz elegyét alkalmazza, ami mai szemmel nézve is sarokba állítja a legtöbb hasonló próbálkozást. Olyan baljós, vihar előtti csend-atmoszférája van. Nem egyszerűen egy horror, (szerintem pszicho thriller) történet: a rémület koromfekete, sűrű esszenciája, a szorongás és az undor lényegét felszínre hívó látomás. Akárhogy is értelmeztem a történéseket, a könyv vége spoiler. Kirázott a hideg. Klasszikus! Kellett egy nap, hogy letisztázzam magamban Rosemary változásait. Érdekes, hogy annyira sablonosan és mégis mennyire elgondolkodtató módon van felépítve.

>!
kvzs P
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Igazi aprólékosan építkező, nyomasztó horror sztori. Nem fröcsög a vér és nincs darabolós sorozatgyilkos sem, vannak viszont helyettük apró jelek, furcsaságok, finom utalások, profin kivitelezett lelki terror és olyan nyomott hangulat, ami az olvasót is apránként gyűri maga alá. Annak ellenére működött nálam is ez a finom borzongatás, hogy a történetet a filmből már ismertem.
Levin a legváratlanabb helyről támad a legfájdalmasabb pontokra, és eléri, hogy a legföldhözragadtabb olvasó is paranoiás legyen kicsit a könyve után.

>!
WerWolf
Ira Levin: Rosemary gyermeke

A hatvanas évek horrorának egy új kezdete. Az Omen történetek alapanyaga, aminek köszönhetően egy teljesen más horror szökött szárba.
Jó, a horror kifejezés mára talán erős a könyvre. Én inkább misztikus thrillernek nevezném. Egy nagyon jól megkomponált történet.
Levin irtózatosan jól bánik a szavakkal és magával a történet szálával. Lassan építkezik és folyamatosan növeli a feszültséget. Ráadásul olyan tehetséggel van megáldva, ami nagyon sok írónál hiányzik, mégpedig, hogy az enyhülő szakaszokkal nem csökkenti a feszültséget, hanem egy újabb szintre helyezi. Annak ellenére, hogy az utalásokat elég egyértelműen az olvasó elé tárja, mégis hagy egy kis részt a sejtésre. Hagyja, hogy az olvasó a saját félelmeit is beleszője a történetbe.
A regény érdekes és izgalmas. Szinte letehetetlen, hiszen nincs egy olyan pont, ahol kicsit megnyugodnának a kedélyek.
Szörnyek nélküli rettegés lapul a mondataiban. Nincs semmilyen hókusz-pókusz, látványos szertartás vagy szellemidézés. Mondhatni, hogy semmit a szemnek, mindent a gondolatoknak.
Csak a befejezés…csak az nem ütött akkorát mint amekkorát kellett volna. Ez talán betudható annak is, hogy majd 50 éve jelent meg a könyv és azóta sokan nyúltak a témához. Abban az időben valószínű, hogy új és meghökkentő volt a vége, de mára sajnos megkopott.
Nem vagyok egy horror rajongó, de szerintem ez a könyv alap, melyet minden pszicho-horror rajongónak el kell olvasnia.

>!
NagyDorka
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Nem efféle könyvre számítottam. Azt hittem lévén a hogy jorrror majd csöpög a vértől a gusztustalan jelenetektől és mindig úgy tértem át a következő oldalra, hogy na majd most! És hiába vártam, nem jött. De nem is baj, mert még így is sikerült rosszat álmodom éjszaka tőle. Mert ez a könyv valahogy az érzelemre hat. A fél csillagot csak azért voltam le, mert Rosemary nem egy lángelme, és néha kicsit irritált. Amúgy egy remekül megírt, valóban egy klasszikust kapunk!

>!
makitra MP
Ira Levin: Rosemary gyermeke

"Levin, miközben az olvasó és Rosemary agyával játszik, és amellett, hogy „szép” parafrázisát adja Krisztus születésének (nem csodálom, hogy annak idején sok kereszténynél elvetette a sulykot), elmélkedik egy sort az anyaság és a nőiesség mibenlétén is. Hősnőnk ugyanis egy törékeny fiatalasszony, akit kegyetlenül kihasználnak, ráadásul pont az anyaság megélésén keresztül, amely a leginkább nővé tesz bennünket. Az erőszak is kettős: nemcsak maga a fogantatás, de a terhesség sem természetes. Megélni azt, hogy egy „idegen” test növekszik benne, önmagában is sokkoló lehet, de amikor a gyermek maga sem az, amit vár, talán még ijesztőbb.

Felmerült bennem az is, hogy miért találjuk ennyire félelmetesnek és mégis vonzónak a gonoszt, miért érezzük sokkal valóságosabbnak, mint a jót? Mert ezen jelenség megértése nélkül nem érthetjük meg a mű hatását sem: az okkultista mozgalmak feléledését és az „ördögűzős” filmek térhódítását. Azt hiszem, mindannyian jobban szeretünk félni és bűntudatot érezni, semmint elfogadni és megélni saját jóságunk, így könnyebben utat találnak hozzánk fajunk ősi félelmei. Ezt persze segíti az a keresztény kultúrkör is, amelyben élünk, és amely Rosemary közege is: hősnőnkhöz hasonlóan szeretünk azzal kérkedni, hogy szabadgondolkodók lettünk, de amikor leszáll az éj, mindig előkerül a kereszt és az imák.

A legsúlyosabb talán az, hogy hiába a közösség, hiába lakunk egymás hegyén-hátán, ha éppen azok árulnak el, akikre számítunk. Chuck Palahniuk írja az előszóban, hogy Levin legnagyobb érdeme az, hogy előhozta a rémületet az eldugott zugokból és mindennapjaink részévé tette. Valóban igaza van, hiszen mi lehet annál félelmetesebb, minthogy a gonosz bármikor becsöngethet? Ráadásul Rosemary megtapasztalja a társas magányt is, mert bár emberek veszik körül, mégsem támaszkodhat senkire, egyedül marad a kétségeivel."

Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
244 oldal · ISBN: 9786155468216 · Fordította: Varsányi Mária
>!
Szentinel
Ira Levin: Rosemary gyermeke

A horrort érdekes területnek tartom. Ahhoz, hogy a körmöm lerágjam tőle, három dologra van szükség:

– ne tudjam, mi várja a szereplőket a következő ajtó mögött
– feszes tempó, mely nem áll le
– olyan helyzetekbe kell kerülniük a szereplőknek, s olyan fenyegetéssel kell szembenézniük, melytől még én is félnék.

Ira Levin a Stepfordi feleségekkel már megmutatta, hogy bár rövideket ír, de azok legalább gyorsak. A Rosemary gyermeke, mely sok olvasó szerint a legjobb könyve, nem okozott csalódást. Sőt, volt ugyanakkora zsánerkifordító ereje a maga korában, mint amekkora a Trónok harcának van most a fantasyre nézve.

Agyő, kísértetházak a semmi közepén, egy kisvárosban. Itt egy nagyvárosi lakóházban történik meg a rettenet. A menekvést nem az otthon adja, hanem épp a semmi közepén található kis kunyhócska, mely más horrorban épp a halál tanyája lenne. Itt nem menekülnek szörnyek, vagy baltás gyilkosok elől. A gonosz itt sokkal kifinomultabb eszközökkel dolgozik. Nem ősi átok vagy balul elsült kísérletből táplálkozik a történet, hanem az élet apró dolgaiból, gondjaiból teremt veszélyt.

A horror elemek mellett Levin könyve társadalomkritikaként is teljesen megállja a helyét. Ezt már a Stepfordi feleségeknél is díjaztam, de itt erőteljesebb. Jól bemutatja az amerikai társadalom szélsőséges humanizmusát. Nincs Isten, nincs Szentlélek, nincs semmi, csakis az Én érdekem és az Én életem. A kapcsolatok is erre épülnek. Nem létezik barátság, csak olyan kapcsolatok, melyekben az emberek kölcsönösen kihasználják egymást, így hozva létre egy perverz szimbiózist. Nincs felebaráti tisztelet, csak mosolyba álcázott opportunizmuskeresés. Nincs becsület, csak jótettnek beállított karrierépítési lehetőség. Ha pedig mégis jó ember vagy, orvul kihasználnak. És ha már a halál peremére sodornak, még ők hibáztatnak téged. Mintha nem az ő hibájuk lenne. Minden túl gyors, túl nehéz, túl sok, túl fájdalmas. Minden túl kétszínű. És túl gusztustalan. Talán Levin volt az első olyan horrorszerző, aki ezt mind megfigyelte, és implementálta a zsánerbe.

A Rosemary gyermeke nagyon erőteljes könyv, s rövidsége ellenére nagyon jól odamond az amerikai életstílusnak is, kritizálva az emberi kétszínűséget.

>!
mrsp
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Már ezer éve ott csücsül ez a könyv a polcomon, de eddig nem mertem igazán elkezdeni, féltem tőle, hogy olyan langyos kis horrorka lesz, ami nem is izgalmas, nem is félelmetes. Hát tévedtem.

A felvezetés mondjuk nem volt félelmetes, de nagyon kellett. Meg kellett ismernünk a szereplők háttértörténetét és körülményeit, végig kellett mennünk azokon az eseményeken, amiken végigmentünk, hogy tudjuk érteni és értékelni a végkifejletet.

Casteveték már az első percben sem voltak szimpatikusak, nem is értem, Rosemaryék miért barátkoztak velük. Mármint értem, udvariasságból, de spoiler

Sok olyan rész volt, amikor csak becsuktam a könyvet és bámultam magam elé, hogy most mi a fenét is olvastam. Ilyen volt például mikor Greg spoiler, illetve mikor Rosemary spoiler. Lewin rettentően ért a feszültségkeltéshez, nagyon nagyon izgultam a könyv közepétől egészen a végéig.

Számomra döbbenetes, hogy spoiler, szerintem nagyon durva volt ez az egész, de ezzel Lewin megmutatta, hogy mire képesek az emberek azért, amit nagyon szeretnének.

A végkifejlet előtt teljesen értetlenül állok, szeretném, ha lenne valamiféle folytatás, ami magyarázatot ad a kérdéseimre, amik vannak bőven (tudom, hogy van folytatás, de azt mondják, elég rossz, úgyhogy nem merek belekezdeni).

http://mostjo.blogspot.hu/2016/04/ira-levin-rosemary-gy…

>!
mohapapa I
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Magamtól biztosan kezembe nem vettem volna, mert ahogyan mármondtam, nem szeretem a horrort, nekem olyan kis öncélú műfaj. Stephen King tehet róla, meg az a fránya Danse Macabre, az általa írt horror-történet.

Amikor valami művet az útókor alapmánek kiált ki, akkor természetesen hatalmasakká válnak az elvárások. Ha alap, akkor rohadt nagyot kell szólnia, hiszen a későbbi dolgok arra épültek, belőle nőttek ki. Csakhogy mivel az alap az alap, mire az utókor felismeri, addigra már ismer egy csomó mindent, ami belőle nő ki, ami rá építkezett, ami így-úgy magába hordozza az alap tulajdonságait, logikáját, eszközeit, esztétikáját. S az utókor nem pallérozott része csak les: „De hiszen ezt ismerem, ezt olvastam, láttam már, mi ebben a nagy vasziszdasz, erre mások is képesek?” Innen nézve hálátlan dolog alapnak lenni.

Másfelől nézve Levin (mindig Rejtő nagy Levinje jut eszembe róla, és röhögnöm kell) könyve bravúr. A horror öncélú, de ki nem állhatom az öncélúság szuperletívuszát, a kizárólag gyomorforgatásra látványcentralizált darabolós, fröcsögős darabjait. S Levin ezt hihetetlen bravúrral kerüli el, a könyvében jóformán még egy túlfujt orr vérzése sincsen, ha azt az ablakon távozott hölgyet nem számolom. Le a kalapal Levin módszere egészen más: a fosatás finom adagolásával dolgozik, a sűrűsödő jelek, kétségek, felismerések halmozásával közeledünk a mesterien félbehagyott csúcspontig.

Tekintsünk el attól, hogy a Sátán nemzette gyermek így önmagában teológiai baromság. (Ha már Sátán: mi célból kellene neki egy hús-vér gyermek, amikor angyalok garmadája áll a rendelkezésére? Avagy egy kifordított megváltás, amire Levin (nem a nagy, hahaha!) is utal? De hogyan fordítható ki a megváltás? A történet csak Mária és József történetének a negatívja, nem Jézus keresztény teológia szerinti küldetéséé. Így akkor Rosemary gyermekének vissza kellene csnálni a megváltást.. Na, hagyjuk, ez úgy ökörség, ahogyan van. De a könyvet voltaképpen nem is érinti a kérdés, mert a történet csak az anti-Betlehemig jut el. És nem program, hanem történet.

Ott hagytam el a lényeget, hogy Levin nem vérfröcsögéssel manipulál, hanem annak felismerésével, amire Palahniuk is utal az előszavában, hogy a XX–XXI. században az ellenség már a falakon belül van. Ahogyan mondja: az embert addig a biztonságos mikrokörnyezetéből kiszakadva, az erdőben, a hegyek között, a tengeren támadta a Gonosz. Levin óta már sehol és senkitől nem vagyunk biztonságban. Szar ügy. A manhattan-i (ki nem gondol Woody Allen-re?) hétköznapok így fodulnak a boszorkányság mocskává.

A hatalmas plusz még a könyvben a befejezése, Rosemary kétsége, felismerése, gondolkodás-változása, az egyén érzéseinek és a köz érdekei összecsapásának minden didaktikától, lila gonadolatiságtól mentes hihetetlenül frappáns levezetése. De csitt, erről szót se, maradjon titok! Ha már Levin sem fejtette ki bőven.

Szóval a horror még mindig nem a kedvenc műfajom, Rosemary nem lesz a minden évben elolvasott könyvek között. Sőt talán újra sem olvasom. Erről az ízlésvilágom tehet, ami ugye, nem abszolút mérce. De pazarul felépített, ízléses horror az kétségtelen.

1 hozzászólás
>!
Kkatja
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Nem volt rossz, de mielőtt igazán belemelegedhettem volna, véget is ért!
Levin egész jól felépíti a lélektani hátteret, apránként adagolva a feszültséget és bár nem láttam a filmet, mégis filmszerűen pörögtek előttem az események, éreztem a 60-as évek Amerikájának hangjait, illatait, hangulatait és a Bramford-ház is remek háttérként szolgált a sötét történethez.
Kicsit az Ómen előzményének éreztem, amiben aztán majd kibontakozik az itt elővezetett történet.
Várandós kismamáknak nem ajánlom! :))


Népszerű idézetek

>!
Deersandowls

Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.

33. oldal, Agave, 2014

>!
Kkatja

    A gyerek úgy rúgott, mint az ördög. Rosemary rászólt, hogy hagyja abba, különben visszarúgja.
(…)
     – Andrew John Woodhouse – mondta Rosemary –, maradj nyugton! Még van két egész hónapod!

165. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja

De hát boszorkányok, mint köztudott, nincsenek.

171. oldal

>!
Deersandowls

Dickenst mindig mindenki olvas.

158. oldal, 2014, Agave

>!
Deersandowls

Akinek egynél több bőröndre van szüksége, az turista, nem pedig világutazó.

184. oldal, 2014, Agave

>!
Deersandowls

Az ember időskorára rájön, hogy milyen ritka minálunk manapság a kedvesség.

51. oldal, 2014, Agave

>!
Deersandowls

Milyen szép, hogy az egész város boldog az én boldogságom napján.

80. oldal, 2014, Agave

>!
Blissenobiarella

Ki tudja eldönteni, hogy egy színész mikor önmaga és mikor játszik szerepet?

>!
Blissenobiarella

Mint a világon a legtöbb boldogtalanság, az övék is hallgatással kezdődött – hallgatással az őszinte, nyílt beszéd helyett.

>!
Agymanó

Az italt a vesztes fizeti a győztesnek.

195. oldal


A sorozat következő kötete

Rosemary gyermeke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Thomas Ligotti: Teatro Grottesco
Stephen King: A halálsoron
Stephen King: AZ 1-2.
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Végítélet
Stephen King: It
Anne Rice: A Kárhozottak Királynője
William Peter Blatty: Az ördögűző
Stephen King: Christine