Rosemary ​gyermeke (Rosemary gyermeke 1.) 202 csillagozás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

Rosemary Woodhouse feltörekvő színész férjével egy öreg bérházba költözik, aminek baljós múltjánál csak az ott lakó idős emberek különösebbek. A szomszédban élő excentrikus Castevet házaspár hamar a bizalmukba férkőzik, ám férjével ellentétben Rosemary gyanakszik; és nem csak a furcsa hangok miatt, amiket néha a lakásuk irányából hall.

Nem sokkal később Rosemary terhes lesz, házassága miatt azonban aggódni kezd, mivel férje minden figyelmét felívelő színészi karrierjére fordítja. Bár úgy tűnik, a szomszédok nagyon szívükön viselik a fiatal nő egészségét, Rosemary végül rádöbben, kicsodák valójában.

Ira Levin 1967-es regényét ma a horror klasszikusai közé sorolják. Roman Polanski a könyv megjelenését követő évben filmet forgatott belőle, ami Oscar- és Golden Globe-díjat nyert, és kikövezte az utat az akkor még csak 23 éves Mia Farrow-nak Hollywood legnagyobbjai közé.

Rosemary gyereket vár címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
244 oldal · ISBN: 9786155468216 · Fordította: Varsányi Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9786155468179 · Fordította: Varsányi Mária

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Rosemary Woodhouse · Edward Hutchins (Hutch) · Guy Woodhouse · Mr. Castevet · Mrs. Castevet


Kedvencelte 17

Most olvassa 8

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Az irodalomtörténet során sokan és sokféleképpen tettek kísérletet a gonosz spoiler megidézésére, de talán senki nem jutott olyan éjsötét mélységekig, mint Ira Levin ebben a korai, szürrealista remeklésében. Az ártatlan, várandós kismamával (Rosemaryval) együtt bolyongunk a kiút nélküli „labirintusban”. A téboly szép lassan áttör a repedéseken, lerombolja a színlelt normalitást, majd feltartóztathatatlanul felszínre tör. Legvégül már a megszületett „gyermekkel” együtt, a hátborzongatóan hiteles, ugyanakkor szürrealisztikus „látvány” elképzelt képei billogként égnek az agyunkba. A hangulatteremtés és sejtetés olyan precíz elegyét alkalmazza, ami mai szemmel nézve is sarokba állítja a legtöbb hasonló próbálkozást. Olyan baljós, vihar előtti csend-atmoszférája van. Nem egyszerűen egy horror, (szerintem pszicho thriller) történet: a rémület koromfekete, sűrű esszenciája, a szorongás és az undor lényegét felszínre hívó látomás. Akárhogy is értelmeztem a történéseket, a könyv vége spoiler. Kirázott a hideg. Klasszikus! Kellett egy nap, hogy letisztázzam magamban Rosemary változásait. Érdekes, hogy annyira sablonosan és mégis mennyire elgondolkodtató módon van felépítve.

1 hozzászólás
Wiggin77>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Jó kis horror ez, izgalmas, feszült. Mert bizony ez horror, akkor is, ha nem ömlik ki benne 3 hordónyi vér és nincsenek benne genetikailag módosult, földig érő fogú mutánsok.
Sőt, nekem elsősorban az ilyen jellegű történetek jelentik az igazi horrort. A hétköznapiságukkal. Ugyan megjelenik a Sátán, de számomra közel sem ő volt a legfélelmetesebb. Sokkal inkább a követői, ahogy hidegen, lelketlenül, tetteiket egy pillanatra sem megkérdőjelezve tették, amit tettek.. Az emberi lélekben lakozó gonoszság a legfélelmetesebb. A befejezése kicsit csalódás volt, spoiler de azért ki tudok egyezni vele.

Ajánlott klasszikus.

10 hozzászólás
Tigrincs P>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Az ilyen filmeket utáltam mindig is, mint amilyen ez a könyv. Most mégis elolvastam, mert reméltem, hogy a saját belső mozim nem lehet olyan félelmetes, mint egy igazi horror.
Aztán kb a kétharmadánál nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ha kiveszem a horror-tényezőt, akkor nem marad más, spoiler Teljesen megértem, hogy miért lett ez a könyv megkerülhetetlen alapmű a műfajában. A zsigeri, tudatalatti félelmekről szól, azokról, amik a megszokott, biztonságos közegünkben bekövetkező totális és megdöbbentő kiszolgáltatottságunkról szólnak, és ez az irány felborítja, ha lehet mondani: új, lehetséges perspektívába helyezi az elképzelhetetlent.

Angele>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Ez már nem a mai világban élő embereknek való. Nem volt benne annyi borzalom és mobiltelefon sem.
Viccet félre téve. Én többet vártam tőle. Az eleje eléggé lassú, hogy finoman mondjam, aztán izgi lesz, de nem eléggé.

3 hozzászólás
kvzs P>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Igazi aprólékosan építkező, nyomasztó horror sztori. Nem fröcsög a vér és nincs darabolós sorozatgyilkos sem, vannak viszont helyettük apró jelek, furcsaságok, finom utalások, profin kivitelezett lelki terror és olyan nyomott hangulat, ami az olvasót is apránként gyűri maga alá. Annak ellenére működött nálam is ez a finom borzongatás, hogy a történetet a filmből már ismertem.
Levin a legváratlanabb helyről támad a legfájdalmasabb pontokra, és eléri, hogy a legföldhözragadtabb olvasó is paranoiás legyen kicsit a könyve után.

tmezo P>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

„Miután beláttam, hogy egy horrorsztori leginkább feszültségekkel teli része nem a borzalom után adódik, hanem éppenséggel előtte, (…).”

Pont így zajlik ez a történet, az első pillanattól kezdve tele van feszültséggel, és izgul az ember, hogy mi lesz a végkifejlet.
Mi történik Rosemary-val, és milyen meglepetéseket tartogat a terhessége?
Egy idő után minden nagyon gyanús, és egyre baljóslatúbb. Érzi az ember, hogy mi nem stimmel, de persze bizonyítéka nincs rá. És érzi ezt a főszereplő is, de neki sincs.
Fura és rossz dolgok történnek Rosemary-val, amiket nem tud mire vélni, és egyszer csak 180 fokos fordulat következik, minden csupa szép és jó.
Érdekes volt ezeket a változásokat végigkövetni, felfedezni a háttérben megbújó részleteket, de a legnagyobb meglepetés a végén adódott. Amikor minden korábbi ellenérzése megszűnt.

Joshua182>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Bevallom töredelmesen, nappalra kellett időzítenem az utolsó fejezeteket, és még így is okozott egy hagymázas, hánykolódós éjszakát…
Joggal sorolják ezt a könyvet a műfaj klasszikusai közé, az előszó pedig kiválóan rávilágít, hogy miért is volt forradalmi a maga nemében. Itt valóban nem túlzás a „letehetetlen” kifejezés, zseniálisan, rétegesen épül benne a feszültség, az olvasó pedig a lelke mélyén végig érzi, hogy merre tart a dolog, mégis lehetetlen szabadulni tőle. A fél csillag levonás a lezárás mikéntjének szól (illetve egy megmagyarázhatatlan félelemnek: ha kedvencnek jelölném, rettegnék, hogy elkárhozna a lelkem), konkrétan fel voltam háborodva, aztán láttam, hogy létezik folytatás (ide vele, most!). Továbbá a filmet is meg kell néznem, hogy lássam, mi is inspirálta tulajdonképpen az Ördögűzőt
Kiválóan megkomponált darab, ajánlom mindenkinek, bigottan vallásosaknak és terhes nőknek azonban csak szigorú felügyelet mellett és lehetőleg nappali órákban. Ami engem illet, ez az egyetlen könyvem, amit fordítva állítok a polcra. Nem igazán vagyok babonás, sem túlzottan vallásos, de egyszerűen megnyugtat a tudat, hogy így a gerincen lévő fordított kereszt „normálisan” áll. Biztos, ami biztos…

33 hozzászólás
WerWolf>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

A hatvanas évek horrorának egy új kezdete. Az Omen történetek alapanyaga, aminek köszönhetően egy teljesen más horror szökött szárba.
Jó, a horror kifejezés mára talán erős a könyvre. Én inkább misztikus thrillernek nevezném. Egy nagyon jól megkomponált történet.
Levin irtózatosan jól bánik a szavakkal és magával a történet szálával. Lassan építkezik és folyamatosan növeli a feszültséget. Ráadásul olyan tehetséggel van megáldva, ami nagyon sok írónál hiányzik, mégpedig, hogy az enyhülő szakaszokkal nem csökkenti a feszültséget, hanem egy újabb szintre helyezi. Annak ellenére, hogy az utalásokat elég egyértelműen az olvasó elé tárja, mégis hagy egy kis részt a sejtésre. Hagyja, hogy az olvasó a saját félelmeit is beleszője a történetbe.
A regény érdekes és izgalmas. Szinte letehetetlen, hiszen nincs egy olyan pont, ahol kicsit megnyugodnának a kedélyek.
Szörnyek nélküli rettegés lapul a mondataiban. Nincs semmilyen hókusz-pókusz, látványos szertartás vagy szellemidézés. Mondhatni, hogy semmit a szemnek, mindent a gondolatoknak.
Csak a befejezés…csak az nem ütött akkorát mint amekkorát kellett volna. Ez talán betudható annak is, hogy majd 50 éve jelent meg a könyv és azóta sokan nyúltak a témához. Abban az időben valószínű, hogy új és meghökkentő volt a vége, de mára sajnos megkopott.
Nem vagyok egy horror rajongó, de szerintem ez a könyv alap, melyet minden pszicho-horror rajongónak el kell olvasnia.

CsakSimánDorka>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

Nem efféle könyvre számítottam. Azt hittem lévén a hogy jorrror majd csöpög a vértől a gusztustalan jelenetektől és mindig úgy tértem át a következő oldalra, hogy na majd most! És hiába vártam, nem jött. De nem is baj, mert még így is sikerült rosszat álmodom éjszaka tőle. Mert ez a könyv valahogy az érzelemre hat. A fél csillagot csak azért voltam le, mert Rosemary nem egy lángelme, és néha kicsit irritált. Amúgy egy remekül megírt, valóban egy klasszikust kapunk!

makitra P>!
Ira Levin: Rosemary gyermeke

"Levin, miközben az olvasó és Rosemary agyával játszik, és amellett, hogy „szép” parafrázisát adja Krisztus születésének (nem csodálom, hogy annak idején sok kereszténynél elvetette a sulykot), elmélkedik egy sort az anyaság és a nőiesség mibenlétén is. Hősnőnk ugyanis egy törékeny fiatalasszony, akit kegyetlenül kihasználnak, ráadásul pont az anyaság megélésén keresztül, amely a leginkább nővé tesz bennünket. Az erőszak is kettős: nemcsak maga a fogantatás, de a terhesség sem természetes. Megélni azt, hogy egy „idegen” test növekszik benne, önmagában is sokkoló lehet, de amikor a gyermek maga sem az, amit vár, talán még ijesztőbb.

Felmerült bennem az is, hogy miért találjuk ennyire félelmetesnek és mégis vonzónak a gonoszt, miért érezzük sokkal valóságosabbnak, mint a jót? Mert ezen jelenség megértése nélkül nem érthetjük meg a mű hatását sem: az okkultista mozgalmak feléledését és az „ördögűzős” filmek térhódítását. Azt hiszem, mindannyian jobban szeretünk félni és bűntudatot érezni, semmint elfogadni és megélni saját jóságunk, így könnyebben utat találnak hozzánk fajunk ősi félelmei. Ezt persze segíti az a keresztény kultúrkör is, amelyben élünk, és amely Rosemary közege is: hősnőnkhöz hasonlóan szeretünk azzal kérkedni, hogy szabadgondolkodók lettünk, de amikor leszáll az éj, mindig előkerül a kereszt és az imák.

A legsúlyosabb talán az, hogy hiába a közösség, hiába lakunk egymás hegyén-hátán, ha éppen azok árulnak el, akikre számítunk. Chuck Palahniuk írja az előszóban, hogy Levin legnagyobb érdeme az, hogy előhozta a rémületet az eldugott zugokból és mindennapjaink részévé tette. Valóban igaza van, hiszen mi lehet annál félelmetesebb, minthogy a gonosz bármikor becsöngethet? Ráadásul Rosemary megtapasztalja a társas magányt is, mert bár emberek veszik körül, mégsem támaszkodhat senkire, egyedül marad a kétségeivel."

Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
244 oldal · ISBN: 9786155468216 · Fordította: Varsányi Mária

Népszerű idézetek

Krimedika>!

Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.

33. oldal, Agave, 2014

Kapcsolódó szócikkek: Rosemary Woodhouse
Kkatja P>!

    A gyerek úgy rúgott, mint az ördög. Rosemary rászólt, hogy hagyja abba, különben visszarúgja.
[…]
     – Andrew John Woodhouse – mondta Rosemary –, maradj nyugton! Még van két egész hónapod!

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rosemary Woodhouse
3 hozzászólás
Kkatja P>!

De hát boszorkányok, mint köztudott, nincsenek.

171. oldal

Blissenobiarella P>!

Mint a világon a legtöbb boldogtalanság, az övék is hallgatással kezdődött – hallgatással az őszinte, nyílt beszéd helyett.

Kapcsolódó szócikkek: Rosemary Woodhouse
Krimedika>!

Dickenst mindig mindenki olvas.

158. oldal, 2014, Agave

Kapcsolódó szócikkek: Rosemary Woodhouse
Krimedika>!

Akinek egynél több bőröndre van szüksége, az turista, nem pedig világutazó.

184. oldal, 2014, Agave

Kapcsolódó szócikkek: Mr. Castevet
Krimedika>!

Az ember időskorára rájön, hogy milyen ritka minálunk manapság a kedvesség.

51. oldal, 2014, Agave

Kapcsolódó szócikkek: Mrs. Castevet
mrsp>!

Ha ötször feldobsz egy érmét, és ötször fejet mutat, még nem biztos, hogy a következő öt dobásod is fej lesz, de az sem biztos, hogy az érme más, mint a többi. Egyszerű véletlen, és kész.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Guy Woodhouse
Blissenobiarella P>!

Ki tudja eldönteni, hogy egy színész mikor önmaga és mikor játszik szerepet?

Kapcsolódó szócikkek: Rosemary Woodhouse
Angele>!

Nagyon aranyos állacskád van! Fura sárga a szemed, de az állacskád nagyon aranyos!


A sorozat következő kötete

Rosemary gyermeke sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Cujo
Stephen King: Carrie
Stephen King: A boszorkánylány
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Borzalmak városa
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
John Fowles: A lepkegyűjtő
Michael Crichton: Az Androméda-törzs