Rosemary ​gyereket vár (Rosemary gyermeke 1.) 81% 76 csillagozás

Bár végig izgultam és fenntartotta a könyv az érdeklődést, a végkifejlet nem ütött akkorát. Talán igaz, hogy a mai, lélektani thrillerek tekintetében edzettebb közönség számára ez a történet már nem elég izgalmas… Rosemary karaktere nekem kissé langyosra sikeredett és azért bizonyos eseményeknél legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont, hogy ébredjen fel, milyen álomvilágban él, hogy így reagál… Másrészről hihető, hogy egy gyengébb, simulékony, határozatlan személyiségű ember így viselkedik, mint itt a főhősünk.
Érdekes viszont a valláshoz való, illetve a történet folyamán ahhoz alakuló viszonya.

Hát ez egy klasszikusa a műfajnak meg a témának, meg a film is az. Egyébként szerkezetét tekintve is „klasszikus”, jobbára egyenes vonalú alapvetés a lélektani- és a detektívregény néhány tipikus elemével. Inkább az utóbbi. Az előbbi szál azért jelentősen csorbul, nem nagyon vannak a múltra utalások (a házaspárra gondolok, nem a tudodkire), talán Rosemary iskolája egy ide vágó dolog. Persze, ha jobban belegondolok, akkor ez is egy jó húzás mégiscsak. A legvége nekem sem tetszett, spoiler tényleg kicsit avítt, viszont R. viselkedését –pláne folyton begombázva- nem tartom hiteltelennek, töketlennek meg pláne nem. Sok másokkal ellentétben nem bátorkodom azt gondolni magamról, hogy én bezzeg már januárban rájöttem volna mindenre az égvilágon f@szán, arra is, hogy eladott a férjem. Nem, valószínűleg nem.
Én különben az ilyen típusú horroroktól/thrillerektől irtóra parázok, de tényleg nagyon, nem vagyok atombiztos és betonszilárd ateista, és valahogy nem érzem biztonságosnak, hogy elbagatellizáljam vagy alábecsüljem a gonoszt, viszont ettől a könyvtől azért annyira nem tojtam be, úgyhogy lehet valami abban, hogy e felett is kicsikét eljárt már az idő (sajnos), mint a kastélyos-szellemes gótika felett, megvalósításában.
Az egy aranyosan érdekes mondjuk, hogy pont a Dakota-házat hozza Hutch példának a biztonságosra, hogy költözzenek oda. http://hu.wikipedia.org/wiki/Dakota-h%C3%A1z

Az egész könyv végig nem okozott semmi horrorisztikus izgalmat, pedig több helyen horrornak van kikiáltva. A vége viszont annál szokatlanabb, meredekebb meglepetést tartogatott.
A cím nem hazudik, kétségkívül egy gyermek kihordását kíséri végig a történet, de az, hogy a vége ilyen csattanóval zárul, számomra nem teszi horrorrá. Ezen túl viszont van egy nyomasztó, ugyanakkor magával ragadó atmoszférája, ami mégis letehetetlenné teszi a könyvet, egy érzés, amitől tovább akarja az ember olvasni; ez az érzés talán a kíváncsiság.
Megmondom őszintén, nekem a saját várandósságom örömei és nehézségei is eszembe jutottak olvasás közben. Annak gyönyörű vége lett, talán ez is befolyásolt..♥

Végig tele volt feszültséggel, faltam az oldalakat! Mindig nagyon vártam, hogy mi fog történni. Egyedül a vége nem tetszett egyáltalán, ezért is vontam le fél csillagot. De összességében nagyon jó volt. Kíváncsi vagyok a filmre is, hétvégén megnézzük! :-)

Lebilincselt, alig tudtam felfüggeszteni az olvasását! Nem érdekel különösebben a sátánizmus, de ebben a sztoriban nagyon jól volt felépítve!

Érdekes és izgalmas volt. És elvette a kedvemet a gyerekektől egy jó időre (nem mintha mostanában terveztem volna ilyesmit) A vége kicsit elkapkodott lett. Rosemary túl gyorsan jött rá a dolgokra, és túl könnyedén fedezte fel az összefüggéseket. Kíváncsi vagyok a második részre, és a filmre is.

Első Levin könyvem. Sok jót hallottam róla, nagyon kíváncsian kezdtem neki. Alapvetően nem rossz de horrornak semmiképp nem nevezném. Pedig felső középosztálybeli boszorkány történet kb ez lehetne a cimkéje.
Adott két idegesítő ember akik közül az egyik színész a másik semmittevő. Rossz helyre kerültek a rossz időbe.
Egy két dolgot annyira aprólékosan írt le az író, hogy már az unalomba fulladt és egy két dolgot meg annyira összecsapott hogy nem értettem mindent tisztán.
Megnéztem a filmet, tényleg jelenetről jelentre a könyvet követi és nem tér el tőle.

Kicsit hullámzó volt ez a könyv. Az elejét nagyon untam, alig történt valami, a végére meg nagyon felpörgette. A közepe táján indult be nekem a kötet, onnantól kezdve viszont beszippantott. Mint olvasó a gyanús részleteket én hamarabb összeraktam, de így is megvolt a feszültség. Szegény Ro. A vége elképesztő volt, erre nem is számítottam. spoiler

A filmet már többször is láttam korábban, nagyon megfogott, a könyv is tetszett. Ha a sátánista, boszorkányos szálat szimbolikusan értelmezzük, akkor elég hihető és megrázó a történet. A legszörnyűbb az egészben az a folyamat, ahogy Rosemary egyre inkább magára marad a terhességével, kételyeivel, miközben a környezete azt érezteti vele, hogy ő az, aki nem látja tisztán a dolgokat, pedig minden rendben van. Levin teljesen hitelesen írja le, hogyan kételkedik saját érzéseiben az egyébként sem túl magabiztos Rosemary akár az erőszak után, akár később, a terhesség különböző szakaszai alatt. Egy olyan kiszolgáltatott állapotban, mint a terhesség, majd a szülés, nem igazán lehet elvárni egy nőtől, hogy mindenkivel szemben kiálljon magáért. Ez az, ami tényleg félelmetessé teszi a regényt, hiszen nincs is olyan messze a valóságtól, mint gondolnánk.

Nagyon jó, hátborzongató történet, szépen adagolt feszültséggel. De a mai világban nem hinném, hogy hihető lenne, és bár Guy egy undorító alak, hogy eladta a gyermekét és a felesége testét, a történtekért Rosemary is okolható. Soha nem szabad ennyire függni a másiktól. Ma már nem sokan hagynák, hogy kitartottként szobafogságban éljenek. De azért jó volt, és a filmet is szeretem.