Ipolyi Arnold (szerk.)

A ​tengeri kisasszony 2 csillagozás

Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony

Ipolyi Arnold egész Magyarországról gyűjtött kéziratos mese-, hiedelem- és szokásgyűjtése kiadásával a kiadó a mitológia- és mesekutatás tudománytörténetének forrásvidékére, s onnan napjainkig vezető kalandos útjára hívja magával az olvasót. Ipolyi Arnold arra vállalkozott, hogy a Kisfaludy Társaság felhívására gyűjtőhálózatot hozzon létre különböző foglalkozású barátaiból, és segítségükkel az egész országra kiterjedő folklórgyűjtést végezzen. Hiedelmet, mesét, népszokást, játékot gyűjtöttek, melyekben építőköveket kerestek az elveszettnek hitt magyar mitológia megteremtéséhez. A gyűjtemény főleg két, néprajzi szempontból egységes és igen gazdag területről, a Csallóköz északi palócaitól, illetve Szegedről és környékéről ad tipológiailag és motivikailag hiteles anyagot. A hagyományos folklórtudás egyik legelső klasszikus gyűjteményének egy része megjelent 1914-ben, mára azonban e kiadás hozzáférhetetlen, ezért kötetünkbe ezeket a szövegeket is felvettük.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Népköltészet Tára

>!
Balassi, Budapest, 2006
1012 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635066562

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Rumpelstiltskin

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged · Üveghegy


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Tényleg kincs ez a könyv, háromszoros hurrá annak, aki vállalta a kiadását. Úgy tudom, a legelső népmesegyűjteményeink közé tartozik, és több, mint egy évszázadig egyáltalán nem volt hozzáférhető. Első részéből készült a Magyar mythologia, amelyre Ipolyi olyan szigorú kritikákat kapott egynémely kortársaktól (jórészt megérdemelten), hogy el is ment a kedve a folytatástól, de a segédgyűjtői szerencsére nem álltak le. :) (Mert persze nem Ipolyi szedte össze mindegyik mesét, „bedolgoztak” neki sok-sok helyről.)

Hogy egy néprajzos vagy egy mesemondó :) számára milyen követelményeknek kell megfelelnie, arról legfeljebb csak sejtéseim vannak, én amatőrként legfeljebb az adatközlők nevét és életkorát hiányoltam néha, minden egyebet, amit kívánhattam, megtaláltam benne. Tulajdonképpen a fél Magyar mythologiát is olvastam már így, mert az első rész meséit végiglábjegyzetelték az utókor szerkesztői, mindenütt feltüntetve, hogy miből milyen következtetést vont le Ipolyi. Helyenként elég vadakat, megértem a hajdani kritikust. :)

Aki szeretné végigolvasni, pl. valamelyik népmeseolvasós kihívásra, az készüljön fel arra, hogy nemcsak népmeséket tartalmaz a kötet. Néphiedelmeket és időnként mondákat is gyűjtöttek Ipolyinak. Az embernek az a benyomása, hogy válogatás nélkül küldtek be neki mindenfélét, dicséretes lelkesedéssel, „majd kiválogatja, ami kell neki” alapon. Ez még teljesen rendben van, részemről legalábbis, örülök én a változatos babonáknak is. Azzal már nem mindig voltam kibékülve, hogy olyan történeteket is beküldtek, amelyeket nem „a nép” mesélt, hanem ponyvakiadványokban terjedtek. Adott esetben ezeket is népmesei motívumok segítségével állították össze, név nélkül jelentek meg, sőt akár mesélődhettek tovább is, de azért, hogy úgy mondjam, „látszanak az elvarrások”, elég zavaró módon. Máskor viszont éppen ezeknek a műmeséknek örültem, mert igazi proto-fantasyk is akadtak közöttük, különleges fordulatokkal, ötletes motívumhasználattal. Kár, hogy a szerzőik neve nem maradt fenn, tanulni lehet tőlük.

(Főleg azt, hogy ami népmesekötetben megjelenik, az egyáltalán nem feltétlenül valamiféle „ősi tudás” hordozója. Nagyon is indokolt az óvatosság, mielőtt az ember messzemenő következtetéseket von le belőlük.)

A legtöbb mesét ráadásul átdolgozta a gyűjtője, igyekezett nyesegetni a „durvaságokat”, mármint amit ő annak tartott, és hite szerint „szebben” (értsd: biedermeieresebben) fogalmazni. A kedvencem: https://moly.hu/idezetek/1083663. De borzasztó. :D Sőt, elég gyakori, hogy nem a teljes meseszöveget írták le, hanem nagy vonalakban összefoglalták az eseményeket. Francba. Így elég sok mese mintha csak csírájában lenne jelen a kötetben. A vége felé már elég monotonnak bizonyult a kötet, többnyire ugyanazok a mintázatok ismétlődtek újra, sajnos elég agresszív megoldásokkal, semmilyen értelemben nem példaértékű főszereplőkkel.

De ne szidjam már ennyit. :) Tényleg rengeteget lehet tanulni a mesékből, ha ügyesen nyúl hozzájuk az ember. Például, hogy vannak vizek, amelyekben félig csikó alakú rém lakik, amelyik háromszor tapsol az elülső patáival, ha sikerül lerántania valakit a mélybe. Vagy hogy az égbe fel lehet mászni úgy, ha egy háromszáz mázsás vasmacskát feldob az ember, amelyikről háromszázhatvanhat mázsás lánc lóg lefele. Hogy van olyan varázsgyűrű, amely világít, ha az ember közeledik a céljához, és amikor célnál van, akkor a legfényesebb, nehogy eltévessze. Hogy táltosviaskodás esetén legcélszerűbb alakváltás szétszóródó kölessé átváltozni, mert akkor a másik táltosból valami kicsi állat lesz, amelyik egyenként szedegetheti össze a kölesmagokat, és addig az első táltos macskává válhat, azt' kampec az ellenfélnek. Sőt azt is, hogy spoiler spoiler Ezt adjátok össze. :)

Ilyen fénypontok miatt érdemes olvasni ezeket a meséket. Elég soká el fog tartani, nekem gyorsítva is majd fél évembe telt.

>!
Balassi, Budapest, 2006
1012 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635066562
>!
Mesemondó I
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Ipolyi Arnold gyűjteménye az egyik legelső és legjelentősebb a magyar folklór történetében. Ipolyi célja az volt, hogy az elszórt népmesékből, mondákból, hiedelmekből és szokásokból rekonstruálja a kereszténység előtti magyar hiedelemvilágot – a kötetben szereplő szövegek alkották a Magyar Mythologia címen kiadott munkája háttéranyagát. Ipolyi természetesen nem maga szedte össze a könyv 756 (!!) szövegét – népes gyűjtőhálózatot működtetett, melynek tagjai levélben küldözgették neki az összegyűjtött szövegeket. A gyűjtemény a Magyar Mythologia vegyes fogadtatása után kéziratban maradt, míg végül 2006-ban sajtó alá rendezve ebben a több, mint 1000 oldalas kötetben látott napvilágot. A Benedek Katalin által szerkeszett kiadvány minden, amit egy mesekutató csak kívánhat: Van hosszú bevezetője, bibliográfiája, szószedete, típusmutatója, és minden meséhez tartoznak források, bőséges jegyzetek, sőt, apró betűben a Mythologia vonatkozó bekezdései is. Rengeteg információt tartalmaz, amik nem csak érdekes és élvezetes olvasmánnyá teszik, hanem borzasztóan hasznos tudományos forrássá is.
A mesékről bővebben a blogon:
http://tarkabarka.blogspot.com/2018/07/taltosok-tundere…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Egyszer volt, honnan volt, volt a világon egy király, ki is megházasodott és nősülésével annyira szerencsétlen volt, hogy gyermeke nem született, amin nagy aggodalomba merült.
Harminc évig három esztendőnként azzal a reménnyel ment el hadakozni, hogy hazajövetelkor felesége magzattal fogja fogadni; de ez nem történt meg. Ekkor egy új hadjáratra határozta el magát a király, és ekkor már fejvesztéssel fenyegette a feleségét, ha hazajövetelkor nem lesz gyermeke.
A királyné férje eltávozása után a várost gyászba húzatá, mit meglátott két bordáslegény, kiket útjok a városon keresztül vitt, minek okát a város végén lakó öregasszonytól kérdezték meg. Amint megtudták az okát, azonnal mentek a királynéhoz szerencsét próbálni.

430. oldal, Rózsa János

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

11 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Közönségesen rongyosan, fáradtan, könyvvel hónuk alatt járdogálnak faluról falura, és kéregetve köszöntenek be a házakba; ha üresen igazíttatnak el, különösen ha kenyér és tej megtagadtatik tőlök, a határra vészt hoznak, átkukra szélvész kerekedik, jégeső, zápor veri el a szőlőket és árasztja el a vetéseket; ők gerjesztik a villámot és mennydörgést. Ilyenkor a nép setét felhőkben véli látni alakjokat; széttárt köpönyegben, nyitott könyvből olvasva, olykor ismét sárkányon ülve látja őket repülni a levegőben. Ha mit kérnek (…) s nem adatik nekik, átkuk: ha nincs, ne is legyen; s erre szelet gerjesztve a háztetejét leteszik.

140. oldal, az 50. mese jegyzete

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: garabonciás · könyv
9 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

A szél megmondta neki, hogy hét testvérei egy igen magas várban laknak, melynek hegye s falai is üvegbül vannak; ha tehát oda el akar jutni, vegye – úgymond – az általa imént megemésztett tyúk csontjait, s alkalmazza azokat egyenként lépcsőkül, így fel fog a várba juthatni. A lyánka úgy tőn, midőn azonban már csaknem a vár tetején volna, egy csontlépcsője leesett; mit csinált tehát? Elvágta a kisujját, s ezt használta lépcső gyanánt.

161. oldal, Hét varjú

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: csont · lépcső · szél · Üveghegy
20 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

(…) a királyi családban a legnagyobb szomor uralg (…)

635. oldal, A három fiú

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

74. A sárkány származása [garabonciás]

Ha a csuka vagy harcsa a posványban tizenkét-huszonnégy esztendős, akkor sárkánnyá válik, a garaboncás (sic!) kiimádkozza, kiböjtöli, ráül, mihelyt kijött, és oly gyorsan nyargal vele, mint a gondolat, gyorsabban a szélnél.
Egyszer egy csikós (sic!) ültetett a másikra, amint kijött, és egymás mellett nyargaltak, a csikós kalapja egyszer elesett, kérte a garaboncost, állnának meg a kalapjáért.
– Pajtás, ezer mérföldnél is tovább van már mögöttünk.
Szerecsenországba értek, ott leszálltak ott, le szokta vágni a sárkányokat, eladja a húsát, s annyi aranyat kaptak érte, alig bírták, mert ott az emberek csak azáltal bírják kitartani a forróságot, ha sárkányhúst vesznek szájokba.

146. oldal

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · csuka · garabonciás · sárkány
10 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Szegeden van egy v[ala]ki, kiről mint bizonyos mondattatik, hogy egyik hónapban férfi, a másikban pedig már lány, s ez „Csírának” neveztetik a köznépnél.

657. oldal

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: Szeged
7 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

– Már megmondom, hogy miben van az erőm; hanem annak nemigen lehet ártani; ugyanis itt a közel levő nádasban van egy disznó, melyet csak a fején lehet meglőni, mert másutt vastagon be van vonva szurokkal: ha a disznót mégis valaki meglőné, abból mindjárt kiugrik egy nyúl, ha ezt is elejtené, abból kiröpül egy galamb, ha a galambot is lelőné, ebből kiesik egy tojás, s ha végre még ezt is összetörné, kirepül egy méh, az beszáll hozzám, és az erőm mégis megmarad.

893. oldal, Borsszem Jankó

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: disznó · galamb · méh · nyúl · testen kívül elrejtett lélek · tojás
2 hozzászólás
>!
Mesemondó I

A táltos ló olyan volt, mint a gőzös ló (locomotiv), mely a vaskocsikat röpíti, hisz azt is szénnel abrakolták, s tüzet prüszkölt az is.
Kérdés: – Hol van az a gőzös ló?
Felelet: – Benn van abban a masinában, ami a kocsikat húzza.

954. oldal, A táltos ló

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: táltos ló
>!
Timár_Krisztina ISP

Amint ment messze földre, előtalált három ördögfiat egy malomkövön, pálcán és egy vaspapucson veszekedni. Kérdezte tőlök, min veszekesznek, ezek pedig megmondták neki:
– Nekünk az atyánk meghalt és testamentomban hagyta ezeket a szereket, melyeknek az a tulajdonságuk van, hogy ha a papucsot felhúzza az ember, a malomkőre feláll és a pálcával megüti, abban a minutában ott van, ahol akar lenni; de egyik a másika nélkül nem lehet el!
– Tudjátok-e, mit? Fussatok versenyt, addig ezt adjátok nekem! Aki előbb ahhoz a dombhoz ér, azé lesz ez a három eszköz!
Az ördögfiak ráálltak, mikor pedig már jól messze elfutottak, a királyfi magára vevén az eszközöket, megütvén a követ, monda:
– Hipp, hopp! Szeretőmnél legyek!
És azonnal ott termett, míg az ördögök sírva néztek utána.

83-84. oldal, Tündér Ilona és a király úrfi

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Ha felmégy a forráshoz, ott egy kert van és egy filegória, amint te mondottad, a kert előtt oly föld van, mely száz év óta egyszer sem volt ásva, ezt kell neked ásni, éspedig a körmöddel mindaddig, míg egy csomó kulcs nem jön a kezedbe. Azután a kulcsok egyikével nyisd meg a kertajtót, ott találsz tizenegy csikót és egy vén kancát, a legszélső csikónak kapd le a kalapját, azután fuss vele, de hátra ne tekints, míg a kertből kint nem leszel; ezzel megszabadíthatsz!

189. oldal, A csikócska

Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Kapcsolódó szócikkek: kert ·

Hasonló könyvek címkék alapján

Solymossy Sándor: A népmese és a tudomány
Fülöp Lajos: Gyöngyöspatai népmesék
Berze Nagy János (szerk.): Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből
Jung Károly (szerk.): Tündér Ilona kertje
Kuntár Lajos (szerk.): A bűvös ládikó
Pavel Bazsov: Aranyhajszál
Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa
Benedek Elek: Nagy mesekönyv 2.
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Benedek Elek: A kék liliom