Batyu 5 csillagozás

Ioanna Karisztiani: Batyu

"Minden ​történetben vannak fehér foltok, némelyek egyformán azok mindenki számára, akik részt vesznek a történet szövésében. Ugyanakkor minden szereplő ismer olyan részleteket, amelyekre csak ő figyelt fel, és kizárólag ő nem kap meggyőző válaszokat, bármennyire is próbálkozik, már ha egyáltalán, de valószínűleg nem.
Vannak, akiket bizonyos esetekben megelégedéssel töltenek el a hiányzó részek, foggal és körömmel védelmezik ezeket a homályos területeket, rettegnek a tudattól, hogy ha fény derül minden titokra, akkor a teljes igazság már elviselhetetlen lesz.
Egy újabb cigarettára gyújtva magában végigtekintett az általa ismert személyeken, a legtöbbjükben ott lakozott a fanatikus siránkozás bolondériája, az első ballépésnél annyi volt nekik.
Mert mondjátok meg, ugyan mi van a ti batyutokban?
Egy csőd, egy idegenbe szakadt családtag, egy orron koppintás az adóhatóságtól, egy sikertelen közalkalmazotti pályázat, egy elviselhetetlen anyós, egy idegbeteg főnök,… (tovább)

Eredeti cím: Τα σακιά

>!
Napkút, Budapest, 2016
296 oldal · ISBN: 9789632636085 · Fordította: Kurtisz Krisztián
>!
Napkút, Budapest, 2016
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632635859 · Fordította: Kurtisz Krisztián

Kedvencelte 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Ioanna Karisztiani: Batyu

Modern görög regény a pokolból. Mondhatnám: remekmű, de a téma tragikuma felülírja az esztétikai élményt. Letehetetlen volt, de lelkiekben erősen megviselt. Jó túl lenni rajta, jó lenne elfelejteni.

4 hozzászólás
>!
almodozom
Ioanna Karisztiani: Batyu

A talányos fülszövegben elférne még, hogy ez egy hazájában széles körben ismert görög írónő 2010-ben megjelent regénye (mit is tudok a kortárs görög kultúráról?… ajjaj), igaz, a tartalmát nehéz lenne úgy összefoglalni, hogy ne rágják az olvasó szájába, miért nem rózsaszín a borító.
Annyi talán elárulható, hogy anya és fia drámája áll a középpontban, Delphoi, egy furcsa kirándulás a Föld köldökénél, feszült, szaggatott mondatok sodornak vissza az időben oda, ahol még nem volt így. Az „így” olyan helyzetet jelent, amilyenben egyikünk sem szeretne lenni. Ebből következően a történet hatékonyan cáfolja a „mindenre van megoldás” közhelyét, kényelmetlen kérdésekkel szembesülünk, pl. hogy mit tehet az ember, amikor már semerre nem vezet tovább út.
Mindehhez kontrasztként élénk színekkel festett a háttér: Görögország a kétezres évek elején és kicsit korábban, napsütés, fiatalok és öregek, Athén, az élet – a többiek élete.

>!
ttapu
Ioanna Karisztiani: Batyu

A görögök megnyerték a foci EB-t, rendeztek egy olimpiát, de egyvalakit ez biztosan nem érintett meg. Beszorították, bezárkózott, kitört, bezárták, kiengedték, bezárult a kör. Foglalkozott vele a keresztanyu, zsaruk, pszichiáterek, a sajtó és beszélgetett vele a kutyája. Aztán eszmélt az anyja. Na majd ő elmeséli.
Karisztiani olyasmihez ragadott tollat, amihez nagyon kevesek nyúlnának. Bátor kísérletet tett egy tabutéma irodalmi feldolgozására.
Mimózalelkű múzeumlátogatóknak, balerináknak, botanikusoknak nem ajánlom, noha a könyv ezeken a területeken is mind kellő szakmaisággal bír. Nem mellesleg pedig páratlan szövegélmény.


Népszerű idézetek

>!
n P

Ha egy idős ember számára úgy adatik, hogy el kell költöznie, tudja, új életet ő már nem kezdhet, cipeli magával a falait, átitatva mindazzal, amit addig átélt. Legyen szó akár a legmodernebb új építésű vagy felújított lakásról, az öregek ajtója régi (…)

231. oldal

>!
n P

Végső soron a tragédiák nem mulandóak, betöltik az éjjeleket és a nappalokat. És elrabolják a jövőt.

36. oldal

>!
vargarockzsolt P

Kerek az élete mindazoknak, akik reggel kitárják az ablakot és kedvvel néznek bele az ég végtelenjébe, és este lámpát gyújtván örömmel tölti el őket, hogy hazaértek. Kerek az élete azoknak az embereknek, akik izgatott örömmel állnak sorba a friss kenyérért, akik virágot tesznek az asztalra, akik örülni tudnak egy jól sikerült hajvágásnak, akik nagy műgonddal sütik a tükörtojást, akik gyakran csókolnak és akiket gyakran csókolnak, akik tréfából pofozkodnak, akikhez eljönnek a barátaik, amikor eltörik a lábukat, és hülyeségeket firkálnak a gipszre, a meggyőződésből szavazóknak, azoknak, akik tudják a sanzonok refrénjének szövegét, akik egzotikus utazásról álmodoznak és apránként gyűjtögetik rá a pénzt, akik mindennap játszanak a macskájukkal, akik egyenként kiszedegetik a kullancsokat a kutyájukból, akik dicsekednek a gyermekük eljegyzésével, akik álarcosbálba viszik az unokáikat, akik helyrehozzák a nagypapa düledező falusi házát, akik szép temetéssel búcsúznak elhunyt szüleiktől.

40. oldal

>!
ttapu

A fekvőbeteg néninek megártott a joghurt meg a gyümölcs, és egész éjjel hasmenése volt. Összepiszkította az ágyneműt, s az öreg, miután képtelen volt feleségét megemelni és az ágyneműt kicserélni, sanyarú sorsán osztozva immár ő maga is nyakig szarosan, kitartott mellette, nem mozdult ki az ágyból egy percre sem, átölelte és emlékezetéből felidézett régi dalokkal és történetekkel szórakoztatta, köztük egy-egy édes Marudasz-dal, Tito pályafutása és a földkerekség különböző gyalázatos katonai puccsai.


Hasonló könyvek címkék alapján

Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Vaszilisz Vaszilikosz: Angyalképző
Andreasz Frangiasz: A vasrácsos kapu
Vaszilisz Vaszilikosz: Z naplója
Vaszilisz Vaszilikosz: A falakon kívül
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Szabó Magda: Disznótor
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk