Batyu 9 csillagozás

Ioanna Karisztiani: Batyu

"Minden ​történetben vannak fehér foltok, némelyek egyformán azok mindenki számára, akik részt vesznek a történet szövésében. Ugyanakkor minden szereplő ismer olyan részleteket, amelyekre csak ő figyelt fel, és kizárólag ő nem kap meggyőző válaszokat, bármennyire is próbálkozik, már ha egyáltalán, de valószínűleg nem.
Vannak, akiket bizonyos esetekben megelégedéssel töltenek el a hiányzó részek, foggal és körömmel védelmezik ezeket a homályos területeket, rettegnek a tudattól, hogy ha fény derül minden titokra, akkor a teljes igazság már elviselhetetlen lesz.
Egy újabb cigarettára gyújtva magában végigtekintett az általa ismert személyeken, a legtöbbjükben ott lakozott a fanatikus siránkozás bolondériája, az első ballépésnél annyi volt nekik.
Mert mondjátok meg, ugyan mi van a ti batyutokban?
Egy csőd, egy idegenbe szakadt családtag, egy orron koppintás az adóhatóságtól, egy sikertelen közalkalmazotti pályázat, egy elviselhetetlen anyós, egy idegbeteg főnök,… (tovább)

Eredeti cím: Τα σακιά

>!
Napkút, Budapest, 2016
296 oldal · ISBN: 9789632636085 · Fordította: Kurtisz Krisztián
>!
Napkút, Budapest, 2016
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632635859 · Fordította: Kurtisz Krisztián

Kedvencelte 6

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Ioanna Karisztiani: Batyu

Azért is szeretem az olyan kisebb kiadókat, mint amilyen a Napkút is, mert tőlük időnként várhatóak olyan szerzők és címek, akikről és amikről az ember nagy valószínűséggel még csak nem is hallott, de mégis hihetetlenül nagy élményt nyújtanak. Na, ilyen Karisztiani és a Batyu is.
Mondjuk, betyár nehéz dolga van a gyanútlan olvasónak, aki a fülszöveg alapján akár csak megsaccolni is akarja, hogy miről fog szólni a könyv (annyi tiszta, hogy nem éppen egy romantikus leányregénnyel lesz dolgunk), ami egyrészt rossz, mert riasztó (egy ismeretlen szerző könyve, ami nem tudjuk, hogy miről szól), másrészt jó, mert a könyvet olvasva csak nagy sokára világosodik meg, hogy mi az a nagy bűn, amit a történet egyik szereplője követett el, és ami miatt egy életre vezekelni kell…
A Batyu több szempontból is brutális kötet. Nem csak a benne szereplő bűnök miatt, de azért is, mert nem fél őszinte lenni, és azt mondani, hogy vannak olyan tettek, amikre nincsen feloldozás, vannak olyan tönkrement életek, amelyeket soha nem lehet rendbe hozni, amiben nincs helye a boldogságnak és aminek a végén biztosan nem lesz Happy End. És azt is megmutatja, hogy nem kell sokat tenni, hogy poklot csináljunk az életünkből…
Ha megszakadok, sem tudok róla rosszat mondani, annyira rendben van. Maximum azt, hogy még egy könyvet meg ne lássak ezzel a betűtípussal, amiben a vesszőt szinte lehetetlen megkülönböztetni a ponttól, ami rendkívül zavaró.
Vegyétek, vigyétek, olvassátok, mert megéri. Hátha még jönne pár kötete az írónőnek.

14 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Ioanna Karisztiani: Batyu

Modern görög regény a pokolból. Mondhatnám: remekmű, de a téma tragikuma felülírja az esztétikai élményt. Letehetetlen volt, de lelkiekben erősen megviselt. Jó túl lenni rajta, jó lenne elfelejteni.

4 hozzászólás
>!
imrekati
Ioanna Karisztiani: Batyu

Par napja meg minden embert ugy lattam utcan, villamoson, mint egy halalszorongot. Most pedig batyut hordanak. Mindenkinek megvan a maga batyuja, eppen ezert mindenki maganyosan cipeli. Igen persze, majd a gyerek viszi tovabb. Ugyhogy nagyon figyeljunk oda, mit cipelunk a batyuban, es mit logatunk ra a gyerekeinkre tudtunkon kivul.
Nekem azert is fontos volt ez a konyv, mert egy olyan idoszakban jatsoszodik, amikor szemelyesen erinetett voltam Gorogorszagban. Emlekszem, milyen felhajtas volt Andreas Papandreau halalakor. A baratom megkonnyezte, pedig meg az edesapja halalakor sem sirt. Szoval a gorogok baromi szenvedelyesek, ha napi politikarol van szo. Lehet is kovetni egyebkent a regenyben, hogy a 90-es evek vegen, majd az ezred kezdeten, hogy mentek a dolgok arrafele. Karamalis elnok betegsege, Papandreau halala, euro bevezetese, es hat nem politikai esemeny, viszont kuturalis jellemzo, hogy sokat cigarettaznak. Ez is vegig megy a regenyen a cigi. 2015ben voltam utoljara Gorogorszagban, nem dohanyzom mar regota, de ott mindig veszek cigit.

Ha nem lett volna ennyire gorog a regeny, lehet nem is tetszett volna. Vannak hibai, de megbocsathato.
Egy batyurol szol, ami tenyleg nehez. Az irono pedig tegetseges, bar szerintem a fiu lelket nem elemezte tul jol. Pedig volt neki. Nem pszichopata. Egy kicsit emlekeztett a srac Raszkolnyikovra. Itt is valamifele tarsadalmi igazsagtalansag folyik a gyerek fejeben, amit a csiponadragos, kombinepantos ruciban jaro csajok testesitenek meg. Itt nem a kapzsisag, hanem a bujasag az indito ok.

>!
almodozom
Ioanna Karisztiani: Batyu

A talányos fülszövegben elférne még, hogy ez egy hazájában széles körben ismert görög írónő 2010-ben megjelent regénye (mit is tudok a kortárs görög kultúráról?… ajjaj), igaz, a tartalmát nehéz lenne úgy összefoglalni, hogy ne rágják az olvasó szájába, miért nem rózsaszín a borító.
Annyi talán elárulható, hogy anya és fia drámája áll a középpontban, Delphoi, egy furcsa kirándulás a Föld köldökénél, feszült, szaggatott mondatok sodornak vissza az időben oda, ahol még nem volt így. Az „így” olyan helyzetet jelent, amilyenben egyikünk sem szeretne lenni. Ebből következően a történet hatékonyan cáfolja a „mindenre van megoldás” közhelyét, kényelmetlen kérdésekkel szembesülünk, pl. hogy mit tehet az ember, amikor már semerre nem vezet tovább út.
Mindehhez kontrasztként élénk színekkel festett a háttér: Görögország a kétezres évek elején és kicsit korábban, napsütés, fiatalok és öregek, Athén, az élet – a többiek élete.

>!
Kovaxka P
Ioanna Karisztiani: Batyu

Régóta halogatom az értékelést, de még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Tökéletesen és gyönyörű stílusban megírt görög tragédia. Anya és fia drámája napjainkban történik, de örök kérdéseket érint. Pontosan, részletesen ábrázol, mindkét szemszögből átérezhetjük a problémákat. spoiler Letaglózó, nyomasztó, nehéz olvasmány, mégis örülök, hogy találkoztam vele.

>!
ttapu
Ioanna Karisztiani: Batyu

A görögök megnyerték a foci EB-t, rendeztek egy olimpiát, de egyvalakit ez biztosan nem érintett meg. Beszorították, bezárkózott, kitört, bezárták, kiengedték, bezárult a kör. Foglalkozott vele a keresztanyu, zsaruk, pszichiáterek, a sajtó és beszélgetett vele a kutyája. Aztán eszmélt az anyja. Na majd ő elmeséli.
Karisztiani olyasmihez ragadott tollat, amihez nagyon kevesek nyúlnának. Bátor kísérletet tett egy tabutéma irodalmi feldolgozására.
Mimózalelkű múzeumlátogatóknak, balerináknak, botanikusoknak nem ajánlom, noha a könyv ezeken a területeken is mind kellő szakmaisággal bír. Nem mellesleg pedig páratlan szövegélmény.

>!
julia_morovan
Ioanna Karisztiani: Batyu

Anya és fia tragédiájában a feloldhatatlan bűnhődés idősíkjába ékelődik a múlt eseményeinek sorozata és a bűnhöz vezető szeretetlenség.

Amilyen melengető felfedezni a görög tájat és ízlelgetni a dallamos neveket, olyan dermesztő elmerülni a két főszereplő lelkében. Különösen élveztem (lehet ezt egy ilyen regény esetén?), ahogy spoiler.

(Szintén a szeretetlenségről írt nemrég Szeifert Natália: Az altató szerekről címmel – ez a két mély merülés a témában elég is volt egy időre.)

>!
Bandus78
Ioanna Karisztiani: Batyu

Sosem tudhatjuk ki mekkora teherrel-batyuval-él együtt…..súlyos…


Népszerű idézetek

>!
n P

Ha egy idős ember számára úgy adatik, hogy el kell költöznie, tudja, új életet ő már nem kezdhet, cipeli magával a falait, átitatva mindazzal, amit addig átélt. Legyen szó akár a legmodernebb új építésű vagy felújított lakásról, az öregek ajtója régi (…)

231. oldal

>!
n P

Végső soron a tragédiák nem mulandóak, betöltik az éjjeleket és a nappalokat. És elrabolják a jövőt.

36. oldal

>!
vargarockzsolt P

Kerek az élete mindazoknak, akik reggel kitárják az ablakot és kedvvel néznek bele az ég végtelenjébe, és este lámpát gyújtván örömmel tölti el őket, hogy hazaértek. Kerek az élete azoknak az embereknek, akik izgatott örömmel állnak sorba a friss kenyérért, akik virágot tesznek az asztalra, akik örülni tudnak egy jól sikerült hajvágásnak, akik nagy műgonddal sütik a tükörtojást, akik gyakran csókolnak és akiket gyakran csókolnak, akik tréfából pofozkodnak, akikhez eljönnek a barátaik, amikor eltörik a lábukat, és hülyeségeket firkálnak a gipszre, a meggyőződésből szavazóknak, azoknak, akik tudják a sanzonok refrénjének szövegét, akik egzotikus utazásról álmodoznak és apránként gyűjtögetik rá a pénzt, akik mindennap játszanak a macskájukkal, akik egyenként kiszedegetik a kullancsokat a kutyájukból, akik dicsekednek a gyermekük eljegyzésével, akik álarcosbálba viszik az unokáikat, akik helyrehozzák a nagypapa düledező falusi házát, akik szép temetéssel búcsúznak elhunyt szüleiktől.

40. oldal

>!
ttapu

A fekvőbeteg néninek megártott a joghurt meg a gyümölcs, és egész éjjel hasmenése volt. Összepiszkította az ágyneműt, s az öreg, miután képtelen volt feleségét megemelni és az ágyneműt kicserélni, sanyarú sorsán osztozva immár ő maga is nyakig szarosan, kitartott mellette, nem mozdult ki az ágyból egy percre sem, átölelte és emlékezetéből felidézett régi dalokkal és történetekkel szórakoztatta, köztük egy-egy édes Marudasz-dal, Tito pályafutása és a földkerekség különböző gyalázatos katonai puccsai.


Hasonló könyvek címkék alapján

Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Vaszilisz Vaszilikosz: Angyalképző
Andreasz Frangiasz: A vasrácsos kapu
Vaszilisz Vaszilikosz: Z naplója
Vaszilisz Vaszilikosz: A falakon kívül
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Szabó Magda: Disznótor
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk