Az ​aranyrög tetején üldögélő koldus 2 csillagozás

Inotainé Bonifert Mária: Az aranyrög tetején üldögélő koldus

Ki ​tudja, milyen a limai tél? És melyik nagyváros kikötőjét nevezik Callaónak? És hogy kerül egy Singer-varrógép egy Amazonas menti cölöpházba? E kérdésekre és sok egyébre is választ talál az olvasó Inotainé Bonifert Mária útikönyvében.
A könyv szerzője férjével és kislányával egy évet élt és dolgozott a távoli Peruban, és sokágú beszámolójának birtokában az olvasók is úgy érzik majd, hogy megismerték ezt a szép országot és érdekes népét, múltat őrző városait, hatalmas folyóit, színes történelmét és etnográfiáját, irodalmát és művészetét. Szinte az egész nagy kiterjedésű országot bejárhatjuk képzeletben, követve a szerző útját, mely elvezet a Costára, a homoksivatagba, az Andok hegyláncai közé, az Altiplanóra, ahol a világ legmagasabb vasútvonala vezet, s a föld egyik ősi népéhez, az uro indiánokhoz, akik a Titicaca-tó vadregényes totora-szigetein élnek. Közelebbről megismerhetjük a Machu Picchut, az elveszett várost, a Paracas-félszigetet, a föld egyik legősibb kultúrájának… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjáró

>!
Gondolat, Budapest, 1979
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632805798

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Inotainé Bonifert Mária: Az aranyrög tetején üldögélő koldus

Nagyon informatív, de kissé sótlan írás Peruról. Nagyon jól átjön az a hihetetlen földrajzi változatosság, ami az országot jellemzi. Hiába kutatok az emlékezetemben, de egyetlen futó perui ismerőst sem tudok előkaparni, így nincs mihez viszonyítanom a szerző által megrajzolt portrékat. Azonban azt a zárkózott, nehezen megközelíthető embertípust, amellyel lépten-nyomon találkozunk a könyv lapjain, nagyon is el tudom képzelni egy ilyen szélsőséges viszonyokat felvonultató ország átlagemberének. Nemcsak földrajzilag ugrálunk az egykori inka birodalomban, de a történelemben is folyamatosan liftezünk. A szép számmal előforduló indián legendák, mesék között jócskán akadt számomra ismeretlen is. Néhol tetten érhető, hogy ez már több mint negyven éves írás, de összességében élvezhető, s feltételezhetően apró korrekciókkal még ma is érvényes ismereteket nyújt.

>!
Hoacin
Inotainé Bonifert Mária: Az aranyrög tetején üldögélő koldus

Földrajzkönyvnek színes, útleírásnak néhol kissé száraz. Az írónő egy évet töltött itt férjével, és közben alaposan bejárták Peru majdnem minden szegletét (Nazca kimaradt, ejj) ((közben a kétéves gyerekükre heteken át idegenek vigyáztak, ez csak nekem furcsa?)). Ez azért is ígéretes, mert az ország széles skáláját vonultatja fel a változatos éghajlatoknak: még el sem homályosult a hegyi hóvihar emléke, már machetével csapkodunk az őserdőben. A kalandok helyett azonban inkább a mezőgazdasági fejtegetések hágnak a tetőfokra. De részletes történelmi, és politikai eszmefuttatásokra is kitér a könyv: jellemzően minden érdekes látnivaló, vagy újabb város pompás alkalmat kínál az további alapos ismertetésre. Peru szőröstül-bőröstül ki van tárgyalva, csak ez néhol az olvasmányosság rovására megy.
De azért sok izgalmas információt nyújt. Inkák, mesék, szentként tisztelt fáradt kövek, sivatagi szél, szőlőpálinka, gödörlakoma, versek. „Életem édes álma vagy, magam meg csak sötét árnyad.” A hegyekben egy bizakodó tábla, miszerint a világnak e pontjáról korrekt összeköttetés létesíthető az ufókkal. A piranhánál sokkal veszélyesebb a hangya. A Huacachina tó minden betegséget meggyógyít, kivéve a majomharapást! Az alvó lány alakú Tingo Maria hegy legendája. Pozuzo. avagy egy elzárt kis tiroli település, akiknek a könyv írásakor immáron 100 éve ígérgették, hogy kapnak országutat. (Káposztásmegyer 25 éve metróra váró lakosai bizonyára átérzik.)
Azt hiszem, szívesen élnék Arequipában, az örök tavasz városában. Egész évben 20 fok, napsütés! Csak éppen naponta fohászkodnék a lakossággal együtt a környező hegyekhez, hogy óvjanak meg a földrengéstől. Picchu Picchu-hoz, aki jófej cimbora, és az El Mistihez, aki galád, és minden csúfság okozója. Bizonyára ő szabotálja a kettes metró továbbépítését is.
A természeti kincsek végtelen aranybányája az ország, de sajnos ezzel egyenesen arányosan a szegénység is elképesztő méreteket ölt. A hetvenes évekbeli állapotok lelombozóak, nagyon remélem, hogy azóta javult a helyzet…
Ismeretterjesztő, érdekes könyv ez, Dél-Amerika iránt érdeklődőknek ajánlom.
(Ott azért némileg felszaladt a szemöldököm olvasás közben, mikor az írónő az őserdők jövőjének alternatíváit elemzi. Nehéz döntésnek véli, hogy mi a jobb: tökéletesen kiaknázni azt a fa-, gumi-, olajiparral, vagy épp meghagyni az őserdőt természetes állapotában, benne az ott lakó indiánokat is a szabadságukkal együtt.)

Ha a limai polgár lövéseket hall, becsukja ajtaját, ablakát, s nem akar tudni semmiről. Ugyanakkor az arequipai fegyveresen az utcára rohan, s lelkesen azt kérdezi: "Kiért harcolunk?"”

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain

S a kötélvastagságú, cérnavékony, s még ezerféle vastagságú liánok között néhol feltűnik egy-egy különös szépségű, húsos, buja illatot árasztó virág: az orchidea, amely a dzsungel káprázatos forma- és színteremtő művészetének legkitűnőbb illusztrációja: ezerféle színt, illatot, formát ölt.

368. oldal

Kapcsolódó szócikkek: orchidea
>!
SteelCurtain

A fiesta, azaz ünnepség valószínűleg reggelig tart, s feltehetően két-háromnapos „másnapossági munkaszünettel” ér majd véget.

301. oldal

Kapcsolódó szócikkek: másnaposság

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A susogó táj
Joe Simpson: A végtelen érintése
Molnár Gábor: Horgászom az Amazonason
Molnár Gábor: Dráma az őserdőben
Jiří Hanzelka – Miroslav Zikmund: A Kordillerákon át
Remenyik Zsigmond: Vész és kaland / Őserdő
Molnár Gábor: Ahol az ösvény véget ér
Alexander von Humboldt: Az Orinoco vadonában
Erich Wustmann: Yahuák
Jean de Léry: Jean de Léry utazása Brazília földjére