Robin ​és a láthatatlanok 90% 14 csillagozás

Amikor először elolvastam, éppen annyi idős voltam, mint Torun. Teljesen beleéltem magam a történetbe…Most -sok-sok évvel később-, újraolvasva, fel-fel villantak a régi élmények, ahogy 12 éves kislányként rácsodálkozom az erdő titkaira, és beleborzongok ebbe a kalandos utazásba. Miért növünk fel olyan gyorsan?!

Az illusztráció nem tetszett, mert Kála és Robin sokkal idősebbnek – vagyis Kála sokkal fiatalabbnak – tűnnek rajta. Robin egyáltalán nem 12 éves a képeken, és szerintem fontos, hogy egy karakter annyinak nézzen ki, amennyi.
Viszont a történet nagyon is bejövős, és csuda jó hangulata volt!

Újraolvasandó! :) Teljesen véletlenül került a kezembe még jó régen a könyvtárban és rengetegszer elolvastam utána. Hetekre beszippantott a világa, nagyon különleges volt.

Update (2014.12.19.): Végre megszereztem és vagy… tíz év után(?) megint elolvastam. Nosztalgia a tetőfokon. De még mindig szuper mesének tartom, megmosolyogtatott és nagyon szeretem a világát! (lehetne picikét hosszabb és részletesebb!)

Nagyon szeretem, de haragszom is erre a könyvre! Az egyik abszolút kedvencem, bár bőven vannak hiányosságai, ami miatt morcos vagyok. Úgy éreztem, sok kérdésre nem kaptam választ, a történések néha túl gyorsak, majdnem összecsapottak és következetlenek voltak, máshol pedig indokolatlanul elhúzottak. Mégis… magával ragadott. Gyerekekről szól, a gyermeklét megannyi bájával, és valahányszor meglátogattuk a Mamámat, valahogy mindig lekerült a polcról és újra, meg újra el kellett olvasnom. Azóta eltelt jónéhány év, és még mindig előveszem, mert egyszerűen tökéletesen kikapcsol. Amikor beleolvasok, hirtelen többé én sem vagyok már a szobámban, és hallani vélem Kála hangját, ahogyan a fülembe duruzsol.