Jóravaló ​gyilkosok 17 csillagozás

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

Norbert Paulini köztiszteletnek örvendő antikvárius Drezdában. A könyvek szerelmesei bármikor kincsekre vagy hasonló gondolkodású emberekre találhatnak, ha betérnek hozzá. A Vasfüggöny lebontását követő új időkben, amikor a régi vevők elmaradoznak, ő akkor is igyekszik megtartani státuszát és a könyveit. Ám hirtelen egy indulatos, békétlen, embergyűlölő Paulinival találjuk szemben magunkat, akit ráadásul azzal vádolnak, hogy idegenellenes akciókban vett részt. Elképzelhető, hogy a szenvedélyes olvasó, a könyvek embere gonosztevővé változott?

Ingo Schulze 1962-ben született, Drezdában. Berlinben él. Könyvei komoly sikert arattak, akad köztük, amely iskolai ajánlott olvasmány lett, és olyan is, amelyből filmet forgattak. 30 nyelvre fordították le eddig a műveit. Számos németországi és nemzetközi irodalmi díjban részesült.

>!
PRAE.HU, 2021
264 oldal · ISBN: 9786156199379 · Fordította: Nádori Lídia
>!
PRAE.HU, 2021
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156199188 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

Örülök, hogy az első „szerencsétlen találkozás” után nem adtam fel. Hiszen az, hogy nem tetszik egy író egyik könyve, még nem jelenti azt, hogy a többi sem fog tetszeni.

Ennek már az első mondata megérintett: Drezda és könyvek. Nagyon jó indulás.

Olyan sok éve már, mégis visszahozott bennem egy darabka Drezdát. Ráadásul az NDK-beli Drezdát – utcákat, házakat, hidakat, boltokat, Elba-partot, jellemzően NDK-s emberi kapcsolatokat és jelenségeket. Láttam magam előtt, hol lakott, hol sétált, hol nézelődött. És ez végtelenül jólesett.

Aztán elég hamar váltott a regény, és átbucskáztunk a „fordulat”, az újraegyesítés utáni időbe, amit már jobbára csak elbeszélésből, hallomásból, olvasásból ismerek. Mekkora várakozással, vágyakozással néztek a keletiek az újraegyesítés elé – és milyen nagy volt a csalódásuk, mikor lenézett, megvetett, kitúrni való Ossi-k lettek a saját országrészükben.

Ahhoz, hogy a könyvek elértéktelenedését lássuk, nem kell messzire menni, itthon is megtapasztalhatjuk, hogyan kezdik el lomnak és porfogónak tekinteni azt a drága – minden szempontból drága – saját könyvtárat, amit az ember darabonként, kuporgatva szed össze. off Még akkor is szívfájdító érzés, ha nem antikváriusról és nem különleges értékű könyvekről beszélünk. Egy NDK-beli antikvárius azzal is szembesült, hogy ami az NDK-ban nehezen megszerezhető ritkaságnak, gyűjtők csemegéjének számított, az hirtelen tömegáru lett, senkinek se kellett, így elvesztette megélhetését.

A regény folydogál tovább, és láthatjuk, hogyan változik az új, egyre nehezebb, egyre barátságtalanabb körülmények között az amúgy is különc Paulini viselkedése, kapcsolatai, életvitele.

A regény érdekessége a többszöri nézőpontváltás. Egyszer csak elkezdjük valaki más szemével nézni Paulinit, aki tulajdonképpen az író valamiféle alteregója (és aki már egy-egy megjegyzés erejéig már az első részben is feltűnt). Majd egy újabb szereplő szemszögéből látjuk ezt az írót is. Ahogyan változnak a nézőpontok, úgy változik mindaz, amit addig megtudtunk. És a végén eljutunk egy spoiler rejtélyes halálesetig, aminek nincs megoldása, mindenki úgy fejezheti be magának a történetet, ahogy akarja. Vagy akár hagyhatjuk nyitva is, megoldás nélkül.

Tetszett ez a könyv, biztosan olvasni fogok még Schultzétól.

Renáta_G>!
Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

A kötet nagyon olvasmányos, bár nekem eleinte szoknom kell a kissé régiesnek ható elbeszélő stílust, de végül rájöttem, hogy így tökéletes ez a regény, ami igazán nem is regény, hiszen egy többszörösen befejezetlen történetet kaptunk az írótól.

Többször előfordul, hogy olvasás közben világosodtam meg, például maga a mesélő csupán a második részben fedi fel magát az olvasó előtt, később pedig azt is megtudjuk, hogy személyes érintettsége miatt egyáltalán nem tárgyilagosan, hanem nagyon is elfogultan mesél Pauliniről, aztán pedig az is szöget üt az olvasó fejében, hogy ez a személy bizony gonosz. Talán gyilkos is, de az biztos, hogy egy olyan ember, aki képes lenne ölni.

Rengeteg szál, érdekes, izgalmas karakterek, olvasmányos stílus, váltakozó nézőpontok. Miután egyesült a két Németország, sokak élete fordult fel fenekestül. Köztük Paulinié is. De vajon mi az igazság vele kapcsolatban? Többféleképpen kapjuk meg a valóságot, az már a mi dolgunk, hogy mit hámozunk ki belőle. Ez a regény hagy maga után gondolkodnivalót. Szerintem én is el fogom még egyszer olvasni, hátha valamin átsiklottam a rengeteg szál bogozása közben.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2021/12/joravalo-gyilkosok.html


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Egy napon mindenkinek el kell döntenie, hogyan kíván élni. Ő a legintenzívebb, egyben a legkellemesebb életet választotta, ami ember számára megadatik: az olvasó életét.

48. oldal

csucsorka IP>!

Azok a könyvek, amelyek sem bútorként nem szolgálhattak, sem pedig a polcokon nem találtak helyet, szorosan egymás mellé helyezett oszlopokban kúsztak fel a falra. A lakás emlékeztetett azokéra, akik folyton az éhhaláltól rettegve értelmetlen mennyiségű konzervet, cukrot és lisztet halmoznak fel. Azzal a különbséggel, hogy Pauliniék könyveket raktároztak.

15. oldal

csucsorka IP>!

Hogy a könyvek költöztek-e be Norbert Paulini lakásának három legszebb szobájába, vagy ő telepedett be a könyvek közé, eldöntetlen maradt. A könyvek és az antikvárius együtt éltek éjjel és nappal; és mivel az utcára néző ablakok előtt juharfák álltak, az udvar felől pedig egy hatalmas gesztenyefa árnyékolta be a házat, a nap-és évszakok folyamatos félhomályba vesztek, ami indokolta, hogy állandóan fel legyen kapcsolva az olvasólámpa.

11. oldal

ppeva P>!

Drezda Blasewitz nevű városrészében élt egyszer egy antikvárius, aki könyvei és műveltsége révén, valamint azáltal, hogy csekély hajlandóságot mutatott meghajolni kora elvárásai előtt, egyedülálló hírnévnek örvendett.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: antikvárium · Drezda
csucsorka IP>!

A rend volt Norbert Pauilini hatodik érzékének működési feltétele is. Képes volt a szeme sarkából észrevenni, ha megváltozott a könyvgerincek sorrendje. Ha sérült a gerincek mintázata, azonnal megtalálta a hibát, de a szerzőt és a címet is meg tudta nevezni, még mielőtt a könyv a pénztárgép pultjára került. Addigra ő már készen állt a kiválasztott könyvhöz kapcsolódó további ajánlatokkal.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Norbert Pauilini
ppeva P>!

Ha Norbert Paulinit megkérdezték, mi akar lenni, azt felelte: olvasó. Csakhogy úgy tűnt, nincs olyan foglalkozás, amely ne kívánná meg, hogy a hét öt napján, napi nyolc és háromnegyed órán át valami egészen mást csináljon. Ezért aztán alapjában véve mindegy volt neki, mivel keresi később a pénzét.
– Legyél könyvkereskedő, mint az édesanyád – javasolta Klaus Paulini.

29. oldal

Barbár>!

Ha Norbert Paulinit megkérdezték, mi akar lenni, azt felelte: olvasó.

29. oldal

ppeva P>!

Lisával magamat is, a világot is másképpen láttam. Csak ámultam, mekkora könnyebbséget jelent olyan nővel az oldalamon élni, aki tudja, hogyan nőttem fel, akitől nem kell bocsánatot kérnem, amiért korábban is boldog voltam, aki tudja, mit jelent, ha azt mondom, csak másfél évig voltam katona, aki tudja, mi az a kommunista szombat, miért hordtunk pulóvert az FDJ-ing fölött, és így tovább. De ez leegyszerűsítő magyarázat. Inkább úgy kéne mondanom: olyan nővel az oldalamon, aki mentes a Nyugatnak a Kelettel szembeni természetes megvetésétől. Ehhez a megvetéshez – nevezhetném nyugati felsőbbrendűségi érzésnek is – ekkorra már észrevétlenül hozzászoktam. Olyan volt, mint egy szüntelenül kitartott alaphang, magától értetődővé vált. És aki a megvetést elszenvedte, észre sem vette, hogy ő is csak egy szem a megvetés láncolatában, amely tovább folytatódik Kelet vagy dél felé. Elvontabb megfogalmazásban: a talaj, amin álltam, Lisának köszönhetően elvesztette a lejtését. Lisa adta vissza a tartásomat.

190. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Ende: A Végtelen Történet
Lawrence Block: A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Robert McCammon: Egy fiú élete
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Mario Puzo: A Keresztapa
Don Winslow: Drogháború
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Agatha Christie: Ferde ház