Jóravaló ​gyilkosok 74% 25 csillagozás

Örülök, hogy az első „szerencsétlen találkozás” után nem adtam fel. Hiszen az, hogy nem tetszik egy író egyik könyve, még nem jelenti azt, hogy a többi sem fog tetszeni.

Ennek már az első mondata megérintett: Drezda és könyvek. Nagyon jó indulás.

Olyan sok éve már, mégis visszahozott bennem egy darabka Drezdát. Ráadásul az NDK-beli Drezdát – utcákat, házakat, hidakat, boltokat, Elba-partot, jellemzően NDK-s emberi kapcsolatokat és jelenségeket. Láttam magam előtt, hol lakott, hol sétált, hol nézelődött. És ez végtelenül jólesett.

Aztán elég hamar váltott a regény, és átbucskáztunk a „fordulat”, az újraegyesítés utáni időbe, amit már jobbára csak elbeszélésből, hallomásból, olvasásból ismerek. Mekkora várakozással, vágyakozással néztek a keletiek az újraegyesítés elé – és milyen nagy volt a csalódásuk, mikor lenézett, megvetett, kitúrni való Ossi-k lettek a saját országrészükben.

Ahhoz, hogy a könyvek elértéktelenedését lássuk, nem kell messzire menni, itthon is megtapasztalhatjuk, hogyan kezdik el lomnak és porfogónak tekinteni azt a drága – minden szempontból drága – saját könyvtárat, amit az ember darabonként, kuporgatva szed össze. off Még akkor is szívfájdító érzés, ha nem antikváriusról és nem különleges értékű könyvekről beszélünk. Egy NDK-beli antikvárius azzal is szembesült, hogy ami az NDK-ban nehezen megszerezhető ritkaságnak, gyűjtők csemegéjének számított, az hirtelen tömegáru lett, senkinek se kellett, így elvesztette megélhetését.

A regény folydogál tovább, és láthatjuk, hogyan változik az új, egyre nehezebb, egyre barátságtalanabb körülmények között az amúgy is különc Paulini viselkedése, kapcsolatai, életvitele.

A regény érdekessége a többszöri nézőpontváltás. Egyszer csak elkezdjük valaki más szemével nézni Paulinit, aki tulajdonképpen az író valamiféle alteregója (és aki már egy-egy megjegyzés erejéig már az első részben is feltűnt). Majd egy újabb szereplő szemszögéből látjuk ezt az írót is. Ahogyan változnak a nézőpontok, úgy változik mindaz, amit addig megtudtunk. És a végén eljutunk egy spoiler rejtélyes halálesetig, aminek nincs megoldása, mindenki úgy fejezheti be magának a történetet, ahogy akarja. Vagy akár hagyhatjuk nyitva is, megoldás nélkül.

Tetszett ez a könyv, biztosan olvasni fogok még Schultzétól.

A kötet nagyon olvasmányos, bár nekem eleinte szoknom kell a kissé régiesnek ható elbeszélő stílust, de végül rájöttem, hogy így tökéletes ez a regény, ami igazán nem is regény, hiszen egy többszörösen befejezetlen történetet kaptunk az írótól.

Többször előfordul, hogy olvasás közben világosodtam meg, például maga a mesélő csupán a második részben fedi fel magát az olvasó előtt, később pedig azt is megtudjuk, hogy személyes érintettsége miatt egyáltalán nem tárgyilagosan, hanem nagyon is elfogultan mesél Pauliniről, aztán pedig az is szöget üt az olvasó fejében, hogy ez a személy bizony gonosz. Talán gyilkos is, de az biztos, hogy egy olyan ember, aki képes lenne ölni.

Rengeteg szál, érdekes, izgalmas karakterek, olvasmányos stílus, váltakozó nézőpontok. Miután egyesült a két Németország, sokak élete fordult fel fenekestül. Köztük Paulinié is. De vajon mi az igazság vele kapcsolatban? Többféleképpen kapjuk meg a valóságot, az már a mi dolgunk, hogy mit hámozunk ki belőle. Ez a regény hagy maga után gondolkodnivalót. Szerintem én is el fogom még egyszer olvasni, hátha valamin átsiklottam a rengeteg szál bogozása közben.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2021/12/joravalo-gyilkosok.html

Nagyon erősen indított az író, teljesen magával rántott a történet. Jó volt olvasni Drezdáról és a környékéről, illetve a történelmi háttér is kellett az egészhez. De aztán a könyv második fele kicsit agyonvágta az egészet, túl sok volt a találgatás.
Nem néztem meg, hogy mi a könyv eredeti címe, de valahogy ez nagyon nem passzol hozzá, pedig a cím volt az, ami miatt a könyv elolvasása mellett döntöttem.
Tényleg sajnálom, hogy a második fele elrontotta az egészet, mert az első felében rengeteg olyan gondolat volt az olvasásról, amiről érdemes lenne kicsit beszélni. Tulajdonképpen úgy jártam a könyvvel, mint a környezete járt Paulinivel, hogy a méltatlan befejezés még a múlthoz való viszonyt is megváltoztatta.