Adam és Evelyn 70% 20 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kelet-Berlinben 1989 augusztusában dögletes a hőség. A női szabó Adamnak mégsem sürgős a nagy nehezen megszervezett balatoni nyaralás, mert a kuncsaftjaitól nem bír elszakadni. Hogy mennyire nem, arról párja, a gyönyörű Evelyn, aki már nagyon türelmetlen, sajnos tulajdon szemével győződik meg. Adam hiába könyörög élete asszonyának, hogy bocsássa meg vétkét, Evelyn nyomban faképnél hagyja, más kísérőt keres magának az útra. Adam erre özönvíz előtti Wartburgjába vágja magát, és a nyomukba ered. Kalandos utazás a felbolydult béketáboron át, és a végállomás bizony nem Badacsony: a honfitársak a közelgő ősszel dacolva sátoroznak a zugligeti plébániakertben, aztán páneurópai piknik, majd fölemelkedik az osztrák határsorompó… Adam, noha megvan a véleménye az NDK-ról, nem vágyik Nyugatra, de szereti Evelynt, ezért elfogadja tőle a jó és gonosz tudásának fájáról szakajtott almát. Miért is nem maradtak otthon, hősök lehettek volna, a fal lebontói…

A német újraegyesítés huszadik… (tovább)

Eredeti mű

Ingo Schulze: Adam und Evelyn

Eredeti megjelenés éve: 2008

Balaton Kelet-Európa magyar nyelvű német szerző regény rendszerváltás

Európa, Budapest, 2009

296 oldal · ISBN: 9789630788359 · Fordította: Nádori Lídia

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 1

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6

Kiemelt értékelések

Sastojci

2010. szeptember 8., 15:28

Ingo Schulze: Adam és Evelyn 70%

Elég régóta lapult már a kívánságlistán, aztán (a német szak előnyei) előkerült az egyetemen.
Az első fele elég lassú, a második meg kicsit túlkapkodottnak vagy legalábbis kidolgozatlannak hat a minden részletre kiterjedő útvonalleírások és sör-, fagyi- meg lángosvásárlások után. Összességében mégis tetszett, egész élvezhető lett, ahogy egyre jobban belelendültem, olvastatta magát, még néhány karaktert is igazán meg lehetett kedvelni, másokat meg nem szeretni, mert annyira nem szimpatikusak.
Egyedül a vége hagyott bennem valami rossz ízt, valami jobb befejezésre számítottam; a vége felé már szinte nem is összefüggő, ami tényleg nagyon kontrasztos az elejével szemben, ráadásul le sem zárul igazán (szerintem) a történet, szinte az összes kérdés nyitva marad, ami közben felvetődik, egyedül talán a Katja-szál lett rendesen elvarrva.
Viszont a balatoni nyár hangulatából nagyon jó pillanatokat tud kiragadni, és a 71-es útért az autósorral, a soproni határátkelőért és a veszprémi körgyűrűért is hálás vagyok azért. És nevetni is lehet rajta, Elfi, a teknős pedig egyszerűen az ember szívéhez nő.
Most nagyon ambivalens az egész, talán a félév végére, miután fejezetenként átrágtam németül is, változik az első benyomás, egyelőre négy csillag, mert a 3 és fél azért vészesen kevésnek tűnik.

Új hozzászólás

postmodjane

2014. szeptember 29., 20:56

Ingo Schulze: Adam és Evelyn 70%

Tetszett, de semmi fenomenálisat nem tudok róla írni.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Sastojci

2010. október 28., 21:53

– Az exem mindig azt mondta…
– Kicsoda?
– Az exem, a volt feleségem. Én már voltam nős, körülbelül annyi ideig, ameddig te párttag.
– És mit mondott az exed?
– Ha valaki szeret valakit, mindig tudja, hogy mit ajándékozzon neki. Ezt mondta.
– És te elhiszed?
– Ez volt a legjobb mondása. A végén egyszerűen nem tudtam neki mit kitalálni.

157. oldal

Ingo Schulze: Adam és Evelyn 70%

Új hozzászólás

Fainthoar

2010. október 28., 22:13

– […] Mindannyiunkban van egy óra, és ha a mutató körbejár, kész, vége. Hacsak újra föl nem húzod. Elvben már most ki lehetne mutatni, meddig élsz, sőt, meglehetős pontossággal.
– Úgy érted, ez megoldható lenne, ez az újrafelhúzás?
– Idővel biztosan, csak az a kérdés, mikor. Negyven, ötven éven belül meglesz.
– Negyven éven belül?
– Körübelül. Legalábbis akkor jutunk el odáig, hogy fel tudd húzni az órádat úgy, hogy kétszáz évig élj, vagy tovább.
[…]
– És meg is tudjátok csinálni?
– Valószínűleg az amerikaiak.
– Úgy mondod, mintha magától értetődne az egész. De hát ez azt jelentené, hogy pechünk van. Mi leszünk az utolsók, akiknek meg kell halniuk!

160-161. oldal