Vasárnapi ​gyerekek 40 csillagozás

Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Bergman család 1926 júliusában szokás szerint a dalarnai nyári lakban vakációzik. Egyik vasárnap, Krisztus megdicsőülésének napján a lelkész apának egy távolabbi község templomában kell prédikálnia. Kerékpárral és vonattal mennek – ő és a kis „Pu”, az akkor nyolcesztendős Ingmar. A kiránduláson sok élmény éri a kisfiút: a biciklizés veszedelmei, a kompon kapott atyai nyakleves, a tettlegességig fajuló hitvita a vendéglátó lelkészék ellenszenves fiával, a fürdés az apjával, a végítéletre emlékeztető vihar…

De vihar tombol a lelkében is: álom és valóság csatázik benne, szüleinek idealizált képe megrepedezik, az idillinek induló nyaralás megtelik hátborzongató élményekkel és az öngyilkos órásmester ijesztő kísértethistóriája nemcsak meglódítja Pu fantáziáját, hanem valóságosan is betör az életébe. Mert ha egy vasárnap született gyerek – mint amilyen Pu – Krisztus megdicsőülésének napján hajnalhasadáskor felkeres egy olyan helyet, ahol valaki önkezével vetett véget életének,… (tovább)

Eredeti cím: Söndagsbarn

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Európa, Budapest, 2012
168 oldal · ISBN: 9789630794855 · Fordította: Kúnos László
>!
Európa, Budapest, 2012
168 oldal · ISBN: 9789630797689 · Fordította: Kúnos László
>!
Európa, Budapest, 1994
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630756927 · Fordította: Kúnos László

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Néhány releváns jelző a könyvre vonatkozóan:
Filmszerű : A szerző, Ingmar Bergman filmrendező. Ennek eredményeként nagyon jól, képszerűen ábrázol a szövegekben is. Film forgatókönyv a kisregény.
Hangulatos : Az előbb írtak miatt, a részletes ábrázolások, és maga a kor, amikor játszódnak az események nagyon jó hangulatot sugároznak. Ezt fokozza, hogy a helyszín is érdekes, izgalmas vidék számomra. Szeretem Skandináviát, Svédországot.
Nosztalgikus : Azért, mert visszatekint a gyerekkorára, és ezt remek eszközökkel teszi meg. Lásd fentebb. Pont ezért élethű is egyben a történet.
Érzelem-dús : Tele van sokféle tettel, jóval, rosszal, örömmel, bosszúsággal, csínyekkel stb. Azt gondolom, kidolgozottságában, írói eszközökben tökéletesebb, mint maga a történetfolyam. Ami időnként szerintem csapongott pedig csak rövid időtartamot ölel fel, nem találta meg Bergman az egyensúlyt a történet és kimunkálás között. Néha belevesztem a dolgokba. Persze, lehet nem is akart részletesebb sztorit mesélni, az viszont tisztán átjött nekem, hogy a munkája filmes. Emiatt az apróság miatt 4,5 (4,3 pont) csillagot ér most nálam. Lehet, hogy máskor, még ihletettebb pillanatomban jobban értékelném az egészet.

mate55 P>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Mindenki mesebeli, de közben mindannyian valóságosak ebben az önéletrajzi fogantatású műben. Az apa, anya, gyerek kendőzetlen lélektani szentháromsága, mikor a gyermek keresi a kiutat az élet feldolgozhatatlan kihívásaiból. Egy élénk, vizuális mese, amely feltárja a családi élet sötétebb aspektusait. Könyörtelenül, de egyben körültekintően butatja be az író, múltjának mélyrétegeit, fontos és korábban nem látott részleteket fedezhetünk fel emléksoraiban, újabb és újabb „helyiségeket”, nyit ki emlékei labirintusában, tele feledhetetlen, titkokkal, színes élettel. Bármennyire is zsánermese ez, mégis végtelenül emberi.

Peónia>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Nem kell, de ha mégis választanom kellene, kinek a filmjei hatottak rám legerőteljesebben életemben, valószínűleg Ingmar Bergmant választanám. A kérdéseit, vívódásait, útkeresését az én generációm értelmiségi rétegének széles köre magáénak érezte, a filmes nyelve pedig lenyűgözött bennünket.
A Vasárnapi gyerekek könyvbe zárt Bergman-film. A szöveg képi ereje egy idő után feledtette velem, hogy olvasok, ment előttem a film. A Bergmanra oly jellemző morális és mélylélektani kérdéseket sem kellett nélkülözni a regényben, mert az idős rendező figyelme nem a gyerekkorának szeretett vagy félt szereplőire irányult elsősorban, hanem önmagára. Mit ad hozzánk, ha újra ránézünk a múltunkra? Felodhat-e életnyi görcsöt a frusztrációt okozó apa személyiségének, motívumainak, megértése, átértékelése? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Bergman egy konkrét nyaralás emlékeit felidézve, ill. az idős apjához és annak halálához kötődő érzelmeit vizsgálva. A filmrendező egész életére jellemző volt a csillapíthatatlan vágy az élet, a kapcsolatok, önmaga megértésére. 75 évesen is ez a belső igény hajtotta, ez tükröződik a Vasárnapi gyerekekben is. Ezért a szenvedélyes megismerési vágyért kedvelem.

egy_ember>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

„A Vasárnapi gyerekek voltaképpen egy emlék pontos története. Ennyire közel menni nem mertem soha semmihez.”
Tényleg nagyon közel megy, úgy látszik az egész néhány napos történés, mint bogár a nagyító alatt. És mint annyi gyerekkori emlék egyszerre vicces, mint egy pukipárna, ijesztő, mint egy hirtelen jött vihar, szomorú, mint a nyárvég és édes, mint a lekváros-porcukros fánk.

Trixi_Adzoa P>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Az Anna Karenina után nagyon nehezen vettem fel a fonalat. Nem tudom eldönteni, hogy az Anna Karenina ennyire mély nyomot hagyó könyv, vagy ennyivel gyengébb az eleje a Vasárnapi gyerekeknek, mint a második fele.
Mindenesetre élveztem a könyvet, de el kellett jutnom a feléig, hogy igazán bekerüljek a sztoriba. Bergman stílusa nagyon kedves számomra. Nagyon élvezhetően ír, néhány mondata igazán meggyönyörködtetett. Szerintem fogok még tőle olvasni.
Kicsi Pu cuki, jó kis karakter!

5 hozzászólás
kkata76 >!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Nagyon hangulatos írás, takarékos mondatokkal, gyermekszemszögből, melyet csak néha tör meg a felnőtt férfi visszaemlékezése.
Az E/3 előadásmód segítségével Bergman távolságot tart az eseményektől és saját magától, betekintést enged családja életébe, mindennapjaiba. Bár olvasunk érdekes szokásokról, és meglegyint bennünket az akkori svéd vidéki élet hangulata is, elsősorban a család tagjainak egymáshoz való viszonyát tárja fel, mellyel saját, apjához fűződő viszonyát próbálja magyarázni, indokolni.

Annamarie P>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Önéletrajzi könyv, a legszemélyesebb fajtából. A Bergman család 1926-os nyaralásának emlékfoszlányai, bergmani stílusban. A kis Ingmar, a könyvben „Pu” , nyolcéves és szenved a bátyja piszkálódásaitól, aggódik a szülei miatt, és már benne van az a kifinomult érzékenység, ami egész munkásságát jellemzi majd a későbbiekben. Vasárnapi gyerek, abban a tudatban él, hogy a különleges képessége van, történetéből átjön az „érinthetetlenség” érzése. A hétköznapian mozgalmas nyaralás csúcspontja egy éjszakai veszekedés lesz, aminek legombolyodó szála, Pu és apjának kirándulása egy távolabbi templomba. Az ő saját, külön kaladjuk, ami tele van kettősséggel. Néha gyűlöli hirtelen haragú, dühös apját, de olykor annyira közelinek érzi magát hozzá, hisz ő is vasárnapi gyerek.
Nagyon tetszett a könyv, az intimitása, a hangulata, az, hogy annyi mindet elárult a szerző magáról, életét alakító és befolyásoló mozzanatokról. Több, a filmeiből ismert jelenetet, szereplőt csíphetünk el.

Nikolett_Kapocsi P>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Nosztalgikus hangulatú életrajzi írás, rendkívül szép táj – és helyszínleírásokkal. A történet legnagyobb részét az író 8 éve kori énjének szemüvegén keresztül látjuk, nekem kicsit szokatlan a távolságtartó harmadik személyű elbeszélés. Ez a távolságtartás ugyanakkor könnyebbé és szabadabbá is teszi az emlékezést, a gyermeki érzések köntörfalazás nélküli leírását, az apa „kettős” figurájának érzékletes szemléltetését. Ez a módszer segít időben is jól elhatárolni a történteket, hiszen a felnőtt, idősebb író visszaemlékezései már egyes szám első személyben íródtak. Kicsit önterápiás jellegű írás, segítséget nyújtva az apával való viszonyának feldolgozásához, a múltbéli ambivalens érzelmek újraértelmezéséhez. Szép, magával ragadó, szinte filmszerű elbeszélése egy gyermekkori nyárnak. A befejezést egy kicsit elnagyoltnak éreztem, maradt bennem egy kis hiányérzet, összességében azonban remek kikapcsolódást nyújtó kis időutazás.

Lali P>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

A könyv fülszövegében Bergman azt mondja: „Ennyire közel menni nem mertem soha semmihez.”
Pedig hasznos lett volna. :-)
Ugyanis ez az a műve Bergmannak, ahol a derűs távolságtartás számomra leginkább megjelenik.
Persze meglehet, hogy az életkor terméke ez és nem Bergman személyes bátorságáé, vagy nem csak azé.
Mindenesetre a szokásos bergmani hidegből itt jóval kevesebb látható, érezhető. A pengeélesség maradt.

A könyv első fele, ahol a semmi és minden történik, nekem jóval izgalmasabb, mint az apával való út, a rá való emlékezés. Ez az első rész, ami a hétköznapokról szól, időnként a Fanny és Alexander családi képeire hasonlít, meg persze a Legjobb szándékok világára, hiszen önéletrajz ez is.
Bergman félt az apjától, sőt rettegett, így aztán elhiszem, hogy ez az apjára való konkrét és emberi emlékezés – a könyv második fele – az, amihez a legnagyobb bátorság kellett.

Kerol>!
Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Bergmant nem lehet nem szeretni. A vasárnapi gyerekek egy nyár édes emléke, amihez, ha elég közel megyünk, kiderül, hogy nem is olyan édes. Kicsi Pu apja rendkívül érdekes karakter, már a házassága is problémás, hiszen a felesége szülei nem szívlelik az egyszerű lelkészt, akinek ráadásul a természete sem hétköznapi. Ebből ugyan keveset látunk ebben a rövidke könyvben, de A legjobb szándékok című írás ezt a kapcsolatot boncolgatja még a Bergman születése előtti időkből.
Mindenkinek ajánlom Bergman összes könyvét, mert valami olyat tud, amit kevesen… úgy ír meg szörnyű emlékeket is, hogy azok megédesednek az olvasó szájában.


Népszerű idézetek

Trixi_Adzoa P>!

    A szellő elcsitul, a cseresznyefa lombja nem susog tovább, alkonyodik, de az ég hirtelen kitisztul, és nyugaton, a hegygerincek fölött vörösessárga fénybe borul.

55. oldal (Európa, 2012)

1 hozzászólás
mate55 P>!

Valaki egyszer azt mondta, hogy „a félelem szüli meg azt, amitől félünk”.

40. oldal

Bélabá>!

Ahhoz valami különös tulajdonság kell, hogy az ember szellemeket és kísérteteket és manókat lásson. A nagyanyámnak van ilyen látó képessége – nekem viszont egyáltalán nincs. De nekem van, mondja Pu, mert én vasárnapi gyerek vagyok.

mate55 P>!

A gyerekszobának is megvannak a maga kimondhatatlan tabui.

3. oldal

mate55 P>!

Mélyen felkavaró meghatottsággal tudtam csak felidézni tekintetét, amint felküzdi magát az árnyak birodalmából, és Isten áldását kéri fiára.

84. oldal

csgabi P>!

A felnőttek az ebédlőasztal körül ülnek, melyet két lámpa is megvilágít: a mennyezeti és az asztali. Anya hímez, apa újságot olvas, mindketten szemüvegben, anyáé mindig lecsúszik az orra hegyére. Emma néni pasziánszozik. Marta a rajzfüzete fölé hajlik, vízfestékkel, halvány színekkel fest egy szikár tátikát. Marianne Richard Wagner életrajzát olvassa, a vastag könyvben ceruzával időnként aláhúz valamit.

56. oldal

mate55 P>!

A szelíd korholás jótékonyan hat a lélekre.

17. oldal

csgabi P>!

A fáradtságtól és az izgalomtól kavarog a gyomra, valami rettenetesen szorítja sovány mellkasát, de nem sírok, most nem lehet sírni, itt már nincs megbocsátásnem lehet sírássaé vagy imádkozással fordulni Istenhez, Isten nyilvánvalóan nem törődik Puval. Pu ezt már hosszabb ideje sejti. Őrangyalai elrepültek, Isten megfeledkezett róla. Talán nem is létezik.

91. oldal

csgabi P>!

– Ez megalázó – mondja apa, és mélyet sóhajt.
– Megmondtam, hogy nem kell kijönnöd.
– De ki kellett jönnöm, mégpedig egy nagyon egyszerű oknál fogva. Vágyom utánad és a gyerekek után, és nem akarok egyedül lenni. Elegem van a magányból.
– De hát akkor miért nem vagy egy kicsit kedvesebb, Erik? Hiszen annyira örülünk annak, hogy itt vagy. Hát nem látod?
– De igen, bebeszélem magamnak… de ez olyan megalázó. És akkor bemasírozik ide az anyád azzal a pojáca bátyáddal a kíséretében. És még csak meg se kérdezi, hogy nem zavar-e.
– Csak azért jött ide, hogy bosszantson. Tudom, hogy milyen gonosz. Hogy micsoda győzelem az számára, hogy itt lakunk ebbe a nyomorúságos viskóban ezen az undorító vidéken. Akaratom ellenére. Az én kifejezett akaratom ellenére.
– Nem gondoltam volna, hogy isten szolgájában ennyi gyűlölet lakozhat.
– Nem bocsáthatok meg annak, aki meg akar semmisíteni.

82-83. oldal

csgabi P>!

Az előszobába és a lépcsőre nyíló ajtó tárva-nyitva áll. Az udvar homokja szinte szikrázik az erős fényben.
– Meleg lesz ma – mondja anya. – Nem tudom, nem lesz-e később vihar. – A érdéshez mindenki hozzászól. Emma néni bizonyos benne, hogy lesz, mert ő már napok óta érzi a térdében. Lalla közli, hogy a pincében megtúrósodott a tej, ezen a nyáron most először. Marta azt mondja, hogy ebben az időben nehezebben lehet lélegezni, karikás a szeme, felső ajkán verítékcseppek ülnek, valószínűleg láza van. Apa derűsen megjegyzi, hogy egy kis zivatar senkinek sem árt, és hogy a parasztok már várják az égi áldást. Esőben jól harapnak a halak, szólal meg Dag kárörvendően vigyorogva. De mi lesz az én szegény öcsikémmel a viharban? Hiszen szörnyen fél a villámlástól.
És így folytatódik a beszélgetés, egyre tovább.
„Csevegünk, és közben elmúlik az élet”, mondja Csehov, és talán így is van.

108-109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexander Ahndoril: A rendező
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Camara Laye: A fekete fiú
August Strindberg: Vallomások
August Strindberg: A vörös szoba
Oláh Gábor: Hosszú élete titka
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Paul Auster: Az illúziók könyve
Kelecsényi László: Mozibolondok
Harry Harrison: A technicolor® időgép