14. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Jelenetek ​egy házasságból 138 csillagozás

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

„Három hónapig írtam ezt a könyvet, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. Nem vagyok benne biztos, hogy fordítva jobb lett volna. Talán választékosabbnak hatna. Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.”
Az írónak is egészen kiváló nagy svéd filmrendező „regénye” egy mai házasság felbomlásának történetét mondja el, a szeretet és taszítás bonyolult lélektanát elemzi.

Eredeti cím: Scener ur ett äktenskap

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek, Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760762 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1987
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740788 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1977
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630710447 · Fordította: Osztovits Cecília

Enciklopédia 6


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Egy kitűnő könyv egy kitűnő rendezőtől – mi vagyunk benne főszereplők: egyszerű emberek, sőt íaz író-rendező még az anyagi problémáktól is megfosztott bennünket, olvasókat, akik a házastársak helyébe képzelhetjük magunkat, s a legapróbb dolgokon is kialakulhat a meg nem értés, aztán jöhet a konfliktus, amelynek megoldása sehol nem előre leírt és adott. Itt egy pár, mindketten dolgoznak, gyerekeik vannak, két kocsi a családban, kiterjedt és ápolt rokoni, baráti kapcsolatok, színház, szórakozás, minden megadott rend szerint. Épp ez a rend üt szöget Marianne fejébe és ügyfél, valamint Ibsen Nórája nyomán…
Igen, a feldolgozatlan meg nem értés, a nem értő kommunikáció, a megfelelés kényszere, a képmutatás állít leküzdhetetlennek látszó gátakat. Nagyon tanulságos mű. Családterápiákon elemezve sok értelmes következtetés levonására alkjalmas… Tetszett!

2 hozzászólás
>!
mate55 P
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Briliáns! Mi a tét a házasságban? Hogyan küzd meg a házasság a mindennapokban? Egy párkapcsolati aknamező. Egy könyv arról, hogy ki milyen szerepeket vesz fel, vagy milyen szerepeket osztanak rá, illetve az ezektől való szabadulás folyamatáról. Belső utazás az érzelmek és a lélek legmélyebb bugyraiba. Sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. Örök törvények és igazságok. Bergman 1973-ban írta meg Marianne és Johan történetét, melyben könyörtelen pontossággal és végtelen empátiával beszél két ember kapcsolatának bonyolultságáról, humorral, keserű igazságokkal, a szeretet és a taszítás sokrétű lélektanának bemutatásával. Lenyűgöző, zseniális, ahogy egy nem egyszerű, hétköznapi témából ki tud facsarni minden érzelmet, indulatot, megszokást, szeretetet… Ezt itt senki nem úszhatja meg, emberré válásunk folyamata ez, megküzdeni a legnagyobb ellenféllel. Hogy lehetséges az, hogy ami ennyire bensőséges, ennyire mélyre hatol és intim, mégis ilyen általános, szinte mindenki számára érthető, átélhető? A nő és férfi kapcsolatának többkötetes lexikona ez, szinte minden benne van, ami az ellentétes pólusok okán „manifesztálódhat”. Döbbenet. Tanítani kéne házasságkötés előtt. Nehéz elképzelni ennél életszagúbb párkapcsolati drámát. Bergman olyannak mutatja hőseit, amilyenek. Ahogy ő maga is írta: „külön örömöt okoz számomra az tudat, hogy bosszanthatom vele az összes művészileg kifinomult embert, akik utálnak mindent, ami érthető.” Aztán egy idő után spoiler, na de addig eljutni… Kérem szépen, ez ilyen. Ilyen gyönyörű…Ilyen sokszínű, mennyei és pokoli.

2 hozzászólás
>!
dontpanic P
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Sokáig azt gondoltam, hogy na, ez üt.
Aztán a végére már nem tudtam komolyan venni. Nem lehetnek ennyire hülyék szereplők, nem lehet ennyire nulla a fejlődés.
Bergman írja a fülszövegben, hogy a végére megkedvelte a szereplőit, akik néha hülyék, néha meggondolatlanok, de máskor önfeláldozóak, szelídek, szeretetre méltók. Hát izé. A jó tulajdonságaikból sokat nem vettem észre.
Marianne-t egészen sokáig kedveltem, együtt éreztem vele, de a végére ő is csak idegesített.

Igazából örülök, hogy a végét nem tudtam másképp nézni, mint paródiát, parabolát, túlzást… mert nekem ezzel oldozza fel azt a rengeteg pofont, amint egyébként egészen addig ad az embernek.
A vége nekem hiteltelenné teszi, és eléri, hogy a képébe röhögjek.
Igen, az élet sz*r, igen, a totális monogámia ritka, igen, az őszinteség nehéz, igen, a szerelem elmúlik, igen, az emberek hülyék. Na de nem ennyire.
Éljünk tovább, ahogy tudunk.

12 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Először is : normális vagyok,hogy az év első napján ilyet olvasok?? Másodszor pedig : igen,azt hiszem igen. Csak annyira megérintett a szöveg,hogy mély melankólia temette be lelkemet…
Semmit nem vártam a könyv olvasása előtt. Csak úgy jött egy hirtelen ötlet…
Sötét,borongós,groteszk és félelmetes. Olyan értelemben,hogy olyan,mintha megtörtént volna. És bárkivel megtörténhetne… bár nem kívánom senkinek!
Mi a szerelem? Mi a házasság? Minek van több értelme : többször kicsit veszekedni vagy egyszer egy óriásit?
Kész…Bergman-függővé váltam…

3 hozzászólás
>!
MrClee I
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Az értékeléssel megvártam a film megnézését, így most már azon is túl vagyok. A kettő tényleg szinte teljesen ugyanaz, van néhány kimaradt jelenet, de egyébként teljesen stimmel a kettő, nem csoda, hisz ez egy forgatókönyv. Így gyakorlatilag minden egyes mondat megtalálható a filmben, amit a kiadott változatban leírtak, ellentétben egy átlagos filmadaptációval, ahol azért gyakran eltér a könyv és a film több ponton.

Nehéz, nagyon nehéz csak szubjektív, vagy csak objektív szempontból véleményt formálni ezekről a jelenetekről, így meg sem próbálok így tenni. Ez egy kötelező olvasmány és nézni való, mindenki megválaszthatja, melyiket kedveli jobban, a hatás ugyanaz… a lényeg az, hogy kötelező megismerni, főképp egy kapcsolat kibontakozása előtt. Nehéz az is, hogy miről is írjak, annyi minden, annyi kis gondolat ragadt meg, hogy elárasztva érzem magam. Idézeteket is elkezdtem kigyűjteni, de miután minden oldalról 1-2 idezhető részt tudtam volna kiszedni, ezért inkább hagytam. Van már fent elég idézet, az élmény pedig úgyis akkor teljes, ha végignézzük/olvassuk.

Először is, ott van az élvezet kontra kötelesség kérdése. Marianne céloz erre, az előbbit prédikálja, mégis utóbbi szerint cselekszik (ez olyan tipikus). Arról van itt szó, hogy sok cselekvésre kötelességként tekintünk (például meglátogatni a rokonokat), de ez ettől fogva teljesen elveszti az értékét, üressé, érzelmek nélkülivé válik, pont azért, mert úgy tekintünk rá, mint egy végrehajtandó feladat, elmarad az élvezet, az önálló szándék, hogy azért akarom meglátogatni a nagyszülőket, mert már hiányoznak, és nem pedig azért, mert az előző látogatás óta igen sok idő telt el.

A főszereplők folyamatosan elmélkednek arról, hogy épp boldogok-e együtt, sőt, odáig is eljutnak, hogy ők túl sokat gondolkodnak arról, hogy boldog kapcsolatban élnek-e, vagy sem. Tudják, hogy ennek nincs értelme, ezt csak érezni lehet, megvitatni racionális módon nem lehet, csak hibához vezet, mégis folytatják, és folytatják…

A megfelelési kényszer. Kapcsolódódik az előző gondolathoz, de konkrétan ehhez van külsős megjegyzésem:
https://www.youtube.com/watch…
A Rímbiózis megfogalmazásban ez is egy gátlás, ami akadályozza az embert abban, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élhessen.

Volt még egy-két gondolat, de a végére kifulladtam, így még a legfontosabbra kitérek végezetül. Az érzelmi analfabéta. De tényleg azok lennénk? Tényleg ennyire leblokkolunk, ha az érzelmeink kifejezése a feladat, nem a pitagorasz-tétel vagy egy egyszerű másodfokú egyenlet? Nem lehet az, hogy ott vannak bennünk ezek a válaszok, ezek a képességek, csak kiölik belőlünk? Elfelejtődnek, mert ez kínos VALAMIÉRT. És amikor odakerülünk face-to-face, akkor képtelenek vagyunk érezni, függetlenül attól, hogy milyen pozícióban dolgozunk, szellemi vagy fizikai munka, 8 általános vagy egyetem, tök mindegy. Szeretni ugyanúgy szeretünk, és ugyanúgy menekülünk előle.
na de Szilárd, és veled mi van?

4 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Néha jött, hogy falhoz vágjam. Néha jött, hogy összetépjem, mintha a lapokból feltörő keserűség, egymás meg nem értése, a szárnyaszegett próbálkozások egy tönkremenő házasság megmentésére képesek lettek volna megfertőzni az én harmonikus kis világomat. És akkor rájöttem, hogy beszippantott. Ezért rémisztett meg, mert láttam Mariannet és Johant önmagamban és az összes ismerősömben.
Fejberúgások váltakoznak simogatásokkal, érzelmi hullámvasút a legjavából – a leghétköznapibb emberek életében.
És a könyv nem ad választ semmire, a befejezés után továbbra is ottmarad a nyomasztó érzés, hogy ilyenek vagyunk … de milyenek vagyunk?

>!
Európa, Budapest, 1987
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740788 · Fordította: Osztovits Cecília
9 hozzászólás
>!
Flajmer
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Tanmese arról, hogy lehetsz bármekkora értelmiségi, érhetsz el a karrieredben bármekkora sikert, kitörhetsz a prolik közül attól még nem leszel normális ember és lehetsz egy érzelmi analfabéta. És elemezheted magad bárhogy, ez még mindig nem tudomány.
Vajon miért van az, ha kezdeményezni akarunk az agyunk gátol? Miért talál ki az agy annyi féltékeny dolgot? Miért tudjuk akár még szerelemről is lebeszélni magunkat?
Szorongunk már magától a kapcsolattól is. Túl félelmetes. És mivel érzelmileg analfabéták vagyunk próbálunk racionálisan gondolkodni. Pedig ez olyan dolog amivel vagy szívvel vagyunk benne vagy sehogy…
Talán korunk legnagyobb problémája az, hogy a hatalmas mennyiségű felesleges lexikális tudás mellett, semmire nem neveljük a gyerekeket érzelmileg. Például az 5 fős baráti társaságomból, lehetséges hogy ezért van 4 embernek elvált szülője.
Sokan már attól szoronganak, ha csend van akkor, mikor párjukkal együtt vannak. Pedig szerintem nincs csodásabb a csendnél. Csak úgy lenni. Egymásnak.

2 hozzászólás
>!
sztinus P
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nem tudott megèrinteni, pedig fontos dologról akart írni.
Azt sem tudják mit akarnak, csaponganak. A spoiler ugyanazokat a hibàkat vétik. Nem küzdenek, és ez nem szèp.
Sajnos, vagy nem sajnos nem látjuk, a gyerekek ezt hogyan èlték meg.

1 hozzászólás
>!
pepege MP
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nem akarok és nem is tudok hinni Bergmannak, hogy egy – látszólag – tökéletes házasság egyszerre kifolyhat úgy a kezünk közül, mint a száraz kenyér morzsái. S mivel nem hittem el, jól tudtam szórakozni rajta.
Ezek jódolgukban nem tudták már, mit csináljanak! Mennyi-mennyi valóban rossz házasság/kapcsolat van (sajnos), ahol valóban indokolt a szakítás/válás!! És ezek meg…
Áh! Nem, nem és nem!
Mindettől függetlenül a könyv lendületes, egy percet sem lehet rajta unatkozni.

10 hozzászólás
>!
Annamarie P
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nagyon erős szöveg. Bőven elég, nem kell hozzá semmi, csak idő, idő és idő, hogy minden mondatot átgondoljon az ember. Ahogy a cím is mondja jelenetek egy házasságból – erről szól. A mázról, amit ráhúzunk a kapcsolatainkra, hogy jól működjenek a dolgok. Van, aki ezt nem tudja felvállalni, van, aki besokall egy idő után. Marianne és Johan mintaéletében repedések jelennek meg, és a rések mentén feltör a rengeteg elfojtott és leplezett érzések árja.
Érdekesen alakulnak a dolgok…
A filmből csak részleteket láttam, de biztos megnézem adandó alkalommal, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tudott hozzáadni saját bergmani szövegéhez a rendező Bergman.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Kíváncsi vagyok, létezhet-e hűség másként, mint magától értetődően. A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs. Én szívesen vagyok hű Johanhoz, és ezért, kizárólag ezért vagyok hűséges. De azt persze nem tudom, hogy hogyan lesz holnap vagy a jövő héten.

19. oldal (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: hűség
9 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

A feminizmus lerágott csont, Marianne. Manapság a nők azt csinálják, amihez kedvük van. Csak az a szörnyű, hogy nincs kedvük.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
3 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · lélek
>!
fülcimpa

Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét.

123. oldal Európa 1977

>!
mate55 P

Megmondtam neki, hogy lehetetlenség fenntartani egy kapcsolatot, melyből hiányzik a szeretet. Akkor megkérdezte, hogy miben kellene állnia ennek a szeretetnek. És én százszor elmondtam, hogy nem tudom, miután lehetetlenség meghatározni valamit, ami nincsen.

25-26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kapcsolat
>!
fülcimpa

El tudsz képzelni két embert, akik nap mint nap egymás mellett él, és csak igazat mond egymásnak? Egyáltalán lehetséges ez?

175. oldal Európa 1977

>!
Annamarie P

Gondolkozz! Az életünk minden napjának, minden órájának minden perce be van táblázva. És minden rubrikában írva vagyon, hogy mit kell csinálnunk. A rubrikák pedig idejében, egyre-másra megtelnek. Ha hirtelen találunk egy üres rubrikát, nyugtalanok leszünk, és azonnal belefirkálunk valamit.

50. oldal

>!
Flajmer

Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit?

139-140. oldal

14 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Szerintem az élet annyit ér, amennyire az ember értékeli, se többet, se kevesebbet. Én nem vagyok hajlandó az örökkévalóság szemszögéből élni.

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békefi Dorka: 10. 32.
Örkény István: Tóték
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Maczák Edit: A szövegalkotás műfajai
Arthur Phillips: Arthur tragédiája
Sőtér István: A templomrabló / Júdás
Flynn D. Paddington: Kórtermi Capriccio
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály / Homburg hercege
Jókai Mór: Levente / Utazás egy sirdomb körül