22. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Jelenetek ​egy házasságból 461 csillagozás

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

„Három hónapig írtam ezt a könyvet, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. Nem vagyok benne biztos, hogy fordítva jobb lett volna. Talán választékosabbnak hatna. Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.”
Az írónak is egészen kiváló nagy svéd filmrendező „regénye” egy mai házasság felbomlásának történetét mondja el, a szeretet és taszítás bonyolult lélektanát elemzi.

Eredeti cím: Scener ur ett äktenskap

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2022
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045730 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760762 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1987
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740788 · Fordította: Osztovits Cecília

1 további kiadás


Enciklopédia 16


Kedvencelte 39

Most olvassa 10

Várólistára tette 242

Kívánságlistára tette 164


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Ingmar Bergman forgatókönyvíró-rendező talán leghíresebb alkotása egy házasság szétesésének különböző fázisait mutatja be. Marianne és Johan 6 fejezeten keresztül újra és újra számot vetnek magukkal és azzal, mit is jelent nekik ez a kapcsolat. Néha szót értenek egymással, máskor nagyon elbeszélnek egymás mellett, hol az egyikük, hol a másikuk a magabiztosabb. Eleinte elhallgatnak egymás elől dolgokat vagy hazudnak, később egyre őszintébbek lesznek magukkal és egymással is. Belemarnak egymásba, miközben vonzódnak egymáshoz, mégsem tudnak egymással élni. Hullámzó kapcsolatukat követhetjük nyomon tehát ebben a drámában, amelynek végkifejletét a szerző szándékosan nem kiszámíthatóra alkotta meg.
Az Előszó egyes részeit én mindig az adott fejezetek után olvastam csak el, nekem így volt logikus és praktikus. Nem szerettem volna előre lelőni magamnak a fejezetek tartalmát.
A mű filmként és minisorozatként is fogyasztható és mivel tetszett a könyv, ezért szeretnék a későbbiekben megismerkedni ezekkel.

>!
Európa, Budapest, 2022
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045730 · Fordította: Osztovits Cecília
2 hozzászólás
szadrienn P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

A tíz-tizenöt éves házassági rutin megszerzése után alapmű, a szerelem lila ködétől kissé homályosan látó párok elől azonban inkább gondosan dugjuk el.
Ingmar Bergman párkapcsolati mérlege öt feleség plusz két élettárs, ezért érdemes inni minden szavát, mert amit ő nem tud a nők és férfiak közötti játszmákról, azt valószínűleg nem is érdemes tudni.
A kötet két részből áll, az első részben a szerző gondolatmenete tisztán követhető, a második részben viszont eluralkodik az irracionalitás és a káosz, számtalan különböző olvasói értelmezésre adva lehetőséget.
A vezérfonal egyértelműen a tökéletes házasság eszméjének ízzé-porrá zúzása. Legyen kívül-belül bármilyen tökéletes és egymáshoz illő egy nő és egy férfi, a megszokás és a rutin egy idő után szétmar mindent, mint a rozsda, és az intézményesített tökély olyan fullasztóvá válik, hogy az új szerelem úgy fog kelleni, mint egy korty víz a sivatagban.
Az író azonban nem csak a tökéletes házasságot kritizálja, hanem azt az illúziót is, hogy a harmadik fél megjelenése elhozza majd a Kánaánt. Sőt, arra is felhívja a figyelmet, hogy nem is olyan egyszerű a tökéletes házasságból és a tökéletes házastárs karjai közül a kibontakozás, mert lám, a főszereplők egy idő után rájönnek, hogy mégsem tudnak meglenni egymás nélkül.
A második részben aztán néha az az érzésünk támad, hogy süketek párbeszédét olvassuk. Vagy két olyan emberét, akik gátlástalanul hazudnak önmaguknak és egymásnak, hiszen kifejtik gondosan kiérlelt elvi álláspontjukat, aztán meglépik pont az ellenkezőjét.
Bergman zsenialitása talán éppen abban áll, hogy az első részben az arcunkba tolja a megszokást, üzenve, hogy készüljünk a legrosszabbra és nincs remény, a második részben viszont megvonja a vállát és halkan hozzáteszi, hogy tulajdonképpen nincs szabály.
Férfiak és nők között minden lehetséges. Mondunk valamit, de mást akarunk, bonyolult érzelmi mátrixban élünk, és lehetünk bár okosak, mint a nap, felvértezve a teljes pszichológiai arzenállal, érzéseink és vágyaink kiszámíthatatlan uralma alatt állunk.

14 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Egy szóval jellemezve: zseniális.

A Jelenetek egy házasságból éppen 50 évvel ezelőtt íródott, de semmit sem veszített aktualitásából, mivel meggyőződésem, hogy sajnos azóta is ugyanilyen érzelmi analfabéták vagyunk.

Bergman kíméletlen őszinteséggel tárja fel előttünk a párkapcsolatok minden lehetséges buktatóját, valódi görbe tükröt tartva az olvasó elé. Egyszerre lebilincselő és kényelmetlen olvasmány. Szinte az összes olyan problémát megláthatjuk Marianne és Johan házasságába sűrítve, amelyek közül – szerencsés esetben csak egy-egy – biztosan ismerős lehet mindenkinek, aki élt már hosszabb távú kapcsolatban.

A társadalmi nyomás és a neveltetésük során beléjük plántált megfelelési kényszer által Marianne és Johan egy olyan idealizált házasság és párkapcsolat eszményét kergették, amely a valóságban elérhetetlen. No de ők azért egy jó darabig kitartanak amellett, hogy bizony az ő házasságuk száz százalékig boldog és tökéletes. Aztán szép lassan repedezni kezd a máz, és a csillogó felszín alól feltörő megcsalás és megcsalatás, féltékenység, hazugság, gyűlölet végül erőszakhoz és elhidegüléshez, el- és visszaköltözésekhez, váláshoz és visszatérésekhez vezet.

Bergman ráébreszti az olvasót arra, a közismert tényre ,hogy senki nem tudhatja, hogy a kívülről nézve tökéletesnek tűnő házasságok valójában mit rejtenek a négy fal között. És még az is igazán könnyen lehet, hogy ami mások számára a teljes harmónia és boldogság, az számunkra valami fullasztó, vagy elviselhetetlen köteléket jelentene. Hiszen ki mondja meg, hogy milyen a jó kapcsolat? Lehet-e ennek fokmérője? Erre minden párnak magának kell(ene) megadnia a választ. Na de hogyan adhatná meg két olyan ember, akik a saját vágyaikkal és igényeikkel sincsenek tisztában?!

Nehéz, de nem reménytelen önismereti feladat a két fél közötti normális kommunikáció kialakítása, egymás és saját magunk reakcióinak elviselése hosszú éveken (évtizedeken) át. Bár ahogy Bergmannál is látjuk, ehhez sokszor egy egész élet is kevés.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, házasságon innen és túl.

8 hozzászólás
mate55 >!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Briliáns! Egy párkapcsolati aknamező. Mi a tét a házasságban? Hogyan küzd meg a házasság a mindennapokban. Egy könyv arról, hogy ki milyen szerepeket vesz fel, vagy milyen szerepeket osztanak rá, illetve az ezektől való szabadulás folyamatáról. Belső utazás az érzelmek és a lélek legmélyebb bugyraiba. Sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. Örök törvények és igazságok. Bergman 1973-ban írta meg Marianne és Johan történetét, melyben könyörtelen pontossággal és végtelen empátiával beszél két ember kapcsolatának bonyolultságáról, humorral, keserű igazságokkal, a szeretet és a taszítás sokrétű lélektanának bemutatásával. Lenyűgöző, zseniális, ahogy egy nem egyszerű, hétköznapi témából ki tud facsarni minden érzelmet, indulatot, megszokást, szeretetet… Ezt itt senki nem úszhatja meg, emberré válásunk folyamata ez, megküzdeni a legnagyobb ellenféllel. Hogy lehetséges az, hogy ami ennyire bensőséges, ennyire mélyre hatoló és intim, mégis milyen általános, szinte mindenki számára érthető? A nő és férfi kapcsolatának többkötetes lexikona ez, szinte minden benne van, ami az ellentétes pólusok okán „manifesztálódhat”. Döbbenet. Tanítani kéne házasságkötés előtt. Nehéz elképzelni ennél életszagúbb párkapcsolati drámát. Bergman olyannak mutatja hőseit, amilyenek. Ahogy ő maga is írta: „külön örömöt okoz számomra az tudat, hogy bosszanthatom vele az összes művészileg kifinomult embert, akik utálnak mindent, ami érthető.” Aztán egy idő után spoiler, na de addig eljutni… Kérem szépen, ez ilyen. Ilyen gyönyörű…Ilyen sokszínű, mennyei és pokoli.

4 hozzászólás
Bla IP>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Egy kitűnő könyv egy kitűnő rendezőtől – mi vagyunk benne főszereplők: egyszerű emberek, sőt íaz író-rendező még az anyagi problémáktól is megfosztott bennünket, olvasókat, akik a házastársak helyébe képzelhetjük magunkat, s a legapróbb dolgokon is kialakulhat a meg nem értés, aztán jöhet a konfliktus, amelynek megoldása sehol nem előre leírt és adott. Itt egy pár, mindketten dolgoznak, gyerekeik vannak, két kocsi a családban, kiterjedt és ápolt rokoni, baráti kapcsolatok, színház, szórakozás, minden megadott rend szerint. Épp ez a rend üt szöget Marianne fejébe és ügyfél, valamint Ibsen Nórája nyomán…
Igen, a feldolgozatlan meg nem értés, a nem értő kommunikáció, a megfelelés kényszere, a képmutatás állít leküzdhetetlennek látszó gátakat. Nagyon tanulságos mű. Családterápiákon elemezve sok értelmes következtetés levonására alkjalmas… Tetszett!

2 hozzászólás
robinson P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Időtálló, nem kopott meg az évek alatt. Itt mindenki talál valami kapcsolódási pontot. Érzelmi hullámvasút a javából. Nem garantálom, hogy nem fog fájni…
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/01/jelenetek-egy-ha…

dontpanic IP>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Sokáig azt gondoltam, hogy na, ez üt.
Aztán a végére már nem tudtam komolyan venni. Nem lehetnek ennyire hülyék szereplők, nem lehet ennyire nulla a fejlődés.
Bergman írja a fülszövegben, hogy a végére megkedvelte a szereplőit, akik néha hülyék, néha meggondolatlanok, de máskor önfeláldozóak, szelídek, szeretetre méltók. Hát izé. A jó tulajdonságaikból sokat nem vettem észre.
Marianne-t egészen sokáig kedveltem, együtt éreztem vele, de a végére ő is csak idegesített.

Igazából örülök, hogy a végét nem tudtam másképp nézni, mint paródiát, parabolát, túlzást… mert nekem ezzel oldozza fel azt a rengeteg pofont, amint egyébként egészen addig ad az embernek.
A vége nekem hiteltelenné teszi, és eléri, hogy a képébe röhögjek.
Igen, az élet sz*r, igen, a totális monogámia ritka, igen, az őszinteség nehéz, igen, a szerelem elmúlik, igen, az emberek hülyék. Na de nem ennyire.
Éljünk tovább, ahogy tudunk.

19 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

A mindenit neki, micsoda könyv volt ez! Idealisták és rózsaszín ködben fulladozó hősszerelmesek hozzá se érjenek, mert utálni fogják, mindenki más olvassa, aztán pedig olvassa újra!

Minden házasság és párkapcsolat más. Másak vagyunk mi, benne élők is, ezáltal másképp szeretünk, másképp kommunikálunk, más, látszólag logikátlan döntéseket hozunk. Mégis van az az erkölcsi nyomás, az a hallgatólagosan elfogadott társadalmi norma, ami kimondja, hogy milyen egy jó házasság: óriási a harmónia, mindenki nyel nagyokat, elfojtja vágyait, fájdalmait – mindezt a házasság szentségének életben tartása végett – vannak természetesen gyerekek és mindenki szereti, tiszteli egymást.

Aztán van a valóság: az a mélyen, forrón fortyogó indulat, amitől vezérelve olykor megráncigálnád a másikat. Az a sokszor leküzdhetetlen vágy, az az émelyítő szenvedély, ami arra sarkall, hogy belekóstolj valami/valaki másba. Az az erkölcsileg elvetendő, mégis létező kérdés, hogy biztos, hogy jót választottam és Istenem, miért nem lehet a páromat azzal a másikkal eggyé gyúrni?!

Nagyjából erről szól a könyv. Arról, hogy valami lehet, hogy akkor tud jól működni, ha abnormális. Hogy a szerelmet olykor hosszabb pórázra kell engedni, hogy visszataláljon. Hogy semmi sem vegytiszta, kell egy kis piszok, hogy értékelni tudjuk a hófehéret (Feltéve, ha van hófehér! A szerző az ekrüben hisz.). Hogy a szex igenis fontos és meg kell tanulni élvezni. Hogy őszinteség és kommunikáció nélkül nem lehet csinálni…

Bergman zseniális, nincsenek rá szavak!

>!
Európa, Budapest, 2022
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045730 · Fordította: Osztovits Cecília
2 hozzászólás
fulbea P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

”A boldogságnak nincsennek szabályai.”

Egy házassági esszenciát olvashatunk 200 oldalon keresztül.
A svéd filmes-szerző IB, maga is 5x házasodott, volt 2 élettársa, és született ezekből 8 gyereke, így jó kis alapanyagot gyúrhatott alkotásába. 89 évesen halt meg, álmában, Woody Allen a legnagyobb filmrendezőnek tartotta.
1972 -ben, 3 hónap alatt írta meg drámai formában, 6 jelenetben. Főszereplő a 42 éves férj, Johan, a 35 éves feleség Mariann. 10 éve házasok, két lányuk van.
Az előszóban felvázolja a jelenetek lényegét, elmeséli előre, milyen esemény várható, kicsit magyarázatképpen útbaigazításként.
Azonban mégsem tekinthető spoilernek, mert csak nagyvonalakban ír a történésekről.

Indító jelenet: egy női magazin riporternője kérdezi a párt a szuper házasságuk titkáról, mit jelent nekik a boldogság. Negédes áradással mesélik, hogy ők mennyire passzolnak egymáshoz, tökéletes a családi kapcsolat, Anyagi biztonság, sznobizmus, polgári jólét dögunaloma, mindenki jóban van anyóssal, szuper a munka. Vattacukor, édes-hányinger gerjesztő. A második jelenet végéig csak ez folyik a csapból, és már épp ott tartok, hogy ezt az unalmas könyvet szégyen szemre félbehagyom. Mit szerettek ezen a Molyok? Bosszantó volt, hogy nem tudtak veszekedni. Persze csak látszat volt az egyetértés. Elbeszéltek egymás mellett folyamatosan 10! éven keresztül. A valós problémák bent rekedtek.

Aztán megkezdtem mégis a 3. jelenetet, amiben végre megjelent az első probléma a pár között, pontosabban kimondta egyikőjük először az igazságot, és ettől kezdve elindult egy vita-cunami. Innét kezdett érdekes lenni a történet, és egyre mélyebbre haladtunk a kapcsolat feltárásában, annál meglepőbb fordulatok következtek. Egy jeleneten belül, amikor már sejtem a párbeszédük alapján hogy mi lehet a jelenet vége, akkor Bergman megint olyat csavar a cselekményen, hogy a meglepetéstől erősen felhúzom a szemöldököm.

Pál Feri atyától hallottam egyszer egy előadásán, hogy meg kell elégedni az elég jóval, mert tökéletes nem létezik. Aztán, hogy kinek mi az elég jó, az már totál egyedi.

Valaki írta, hogy házasság előtt nem ajánlott olvasni. Én azt gondolom, hogy esküvő előtt is és a házasság alatt is ajánlott erősen. Sok tanulsága van, sok rétege, elgondolkodtató dialógusai.

1 hozzászólás
szelesteirita P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Ha van intim irodalom, akkor annak egyrészt rajongója vagyok, másrészt ez a dráma ennek a mesterfoka. Vegyünk egy átlagos házasságot, és nagyító alatt vizsgáljuk azokat a jeleneteket, amikről leginkább nem nagyon akarunk tudni semmit, hiszen „nem való, nem szokás”. És olvassuk ezeket a végletekig csak két emberre tartozó jeleneteket 200 oldalon keresztül.

Az átlagházasság átlagjelenetei ezek. És azt gondolom, nagyképűség, önámítás azt mondani hogy „majd velünk nem így lesz, majd mi okosabbak és jobbak leszünk”. Azt gondolom hogy az élet, és benne önmagunk annyira sebezhető, hogy egész egyszerűen képtelenség felkészülni mindenre, képtelenség mindent egyből ügyesen kezelni. Nem beszélve az évek állandóan ismétlődő szürke hétköznapjairól, az egyre több gyerekről, az egyre több munkáról… Ezek mellett bizony nagy igazság, hogy a házasság munka.

Ennek állít arculcsapó művet Bergman, és nem finomkodik. Kimond, ócsárol, gyűlöl, zokog, kérlel, elbizonytalanodik, ölelkezik, szeretkezik, megbocsát, megért. Kinyit, a másik felé. Szerintem valahol ebben áll a csoda, hogy a dráma is kimondja, bizonyságot ad arra, hogy elemi szükségletünk a másik ember, aki ismer, aki tisztában van a gyengeségeinkkel, és aki mellett igazán lehetünk magunk.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret elmélyülni a kapcsolatokban, akit érdekel férj és feleség. Vagy aki maga is házas, és látleletet akar egy házasságról, ami nem az övé, hogy esetleg máshogy csinálja.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit?

139-140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · érzések · lélek · megértés · önismeret
1 hozzászólás
fülcimpa>!

Kíváncsi vagyok, létezhet-e hűség másként, mint magától értetődően. A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs. Én szívesen vagyok hű Johanhoz, és ezért, kizárólag ezért vagyok hűséges. De azt persze nem tudom, hogy hogyan lesz holnap vagy a jövő héten.

19. oldal (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: hűség
9 hozzászólás
krlany I>!

A feminizmus lerágott csont, Marianne. Manapság a nők azt csinálják, amihez kedvük van. Csak az a szörnyű, hogy nincs kedvük.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feminizmus · nők
3 hozzászólás
fülcimpa>!

Tudod, néha szeretném úgy venni a napot, ahogy jön. Enni, amikor éhes vagyok, aludni, mikor álmos vagyok, szeretni, amikor szerelmes vagyok. Sőt, talán még dolgozni is egy kicsit, amikor kedvem van. Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy csak lebegjek, vagy esetleg elmerüljek.

49. oldal Európa 1977

fülcimpa>!

Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét.

123. oldal Európa 1977

Annamarie P>!

Gondolkozz! Az életünk minden napjának, minden órájának minden perce be van táblázva. És minden rubrikában írva vagyon, hogy mit kell csinálnunk. A rubrikák pedig idejében, egyre-másra megtelnek. Ha hirtelen találunk egy üres rubrikát, nyugtalanok leszünk, és azonnal belefirkálunk valamit.

50. oldal

krlany I>!

Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · lélek
Szelén>!

Ó, csak az ember jóvátehetné a hibáit! De ami történt, azt nem lehet visszacsinálni. Milyen jó volna, ha az ember eltörülhetné azt a szenvedést, amit másoknak okozott…

125. oldal

szadrienn P>!

Ha az ember kihagy egy ebédet, és csak egy meleg virslit eszik, s aztán végigszenved egy Ibsen-előadást, bele is halhat.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Arthur Miller: Drámák
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Henrik Ibsen: Babaház
Leszja Ukrajinka: Erdei rege
William Shakespeare: Hamlet, Prince of Denmark / Hamlet, dán királyfi
Tennessee Williams: A vágy villamosa
William Shakespeare: Szentivánéji álom / Romeo és Júlia
William Shakespeare: Hamlet (angol / magyar)