16. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Jelenetek ​egy házasságból 160 csillagozás

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

„Három hónapig írtam ezt a könyvet, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. Nem vagyok benne biztos, hogy fordítva jobb lett volna. Talán választékosabbnak hatna. Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.”
Az írónak is egészen kiváló nagy svéd filmrendező „regénye” egy mai házasság felbomlásának történetét mondja el, a szeretet és taszítás bonyolult lélektanát elemzi.

Eredeti cím: Scener ur ett äktenskap

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760762 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1987
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740788 · Fordította: Osztovits Cecília
>!
Európa, Budapest, 1977
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630710447 · Fordította: Osztovits Cecília

Enciklopédia 7


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Egy kitűnő könyv egy kitűnő rendezőtől – mi vagyunk benne főszereplők: egyszerű emberek, sőt íaz író-rendező még az anyagi problémáktól is megfosztott bennünket, olvasókat, akik a házastársak helyébe képzelhetjük magunkat, s a legapróbb dolgokon is kialakulhat a meg nem értés, aztán jöhet a konfliktus, amelynek megoldása sehol nem előre leírt és adott. Itt egy pár, mindketten dolgoznak, gyerekeik vannak, két kocsi a családban, kiterjedt és ápolt rokoni, baráti kapcsolatok, színház, szórakozás, minden megadott rend szerint. Épp ez a rend üt szöget Marianne fejébe és ügyfél, valamint Ibsen Nórája nyomán…
Igen, a feldolgozatlan meg nem értés, a nem értő kommunikáció, a megfelelés kényszere, a képmutatás állít leküzdhetetlennek látszó gátakat. Nagyon tanulságos mű. Családterápiákon elemezve sok értelmes következtetés levonására alkjalmas… Tetszett!

2 hozzászólás
mate55 P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Briliáns! Mi a tét a házasságban? Hogyan küzd meg a házasság a mindennapokban? Egy párkapcsolati aknamező. Egy könyv arról, hogy ki milyen szerepeket vesz fel, vagy milyen szerepeket osztanak rá, illetve az ezektől való szabadulás folyamatáról. Belső utazás az érzelmek és a lélek legmélyebb bugyraiba. Sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. Örök törvények és igazságok. Bergman 1973-ban írta meg Marianne és Johan történetét, melyben könyörtelen pontossággal és végtelen empátiával beszél két ember kapcsolatának bonyolultságáról, humorral, keserű igazságokkal, a szeretet és a taszítás sokrétű lélektanának bemutatásával. Lenyűgöző, zseniális, ahogy egy nem egyszerű, hétköznapi témából ki tud facsarni minden érzelmet, indulatot, megszokást, szeretetet… Ezt itt senki nem úszhatja meg, emberré válásunk folyamata ez, megküzdeni a legnagyobb ellenféllel. Hogy lehetséges az, hogy ami ennyire bensőséges, ennyire mélyre hatol és intim, mégis ilyen általános, szinte mindenki számára érthető, átélhető? A nő és férfi kapcsolatának többkötetes lexikona ez, szinte minden benne van, ami az ellentétes pólusok okán „manifesztálódhat”. Döbbenet. Tanítani kéne házasságkötés előtt. Nehéz elképzelni ennél életszagúbb párkapcsolati drámát. Bergman olyannak mutatja hőseit, amilyenek. Ahogy ő maga is írta: „külön örömöt okoz számomra az tudat, hogy bosszanthatom vele az összes művészileg kifinomult embert, akik utálnak mindent, ami érthető.” Aztán egy idő után spoiler, na de addig eljutni… Kérem szépen, ez ilyen. Ilyen gyönyörű…Ilyen sokszínű, mennyei és pokoli.

2 hozzászólás
dontpanic P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Sokáig azt gondoltam, hogy na, ez üt.
Aztán a végére már nem tudtam komolyan venni. Nem lehetnek ennyire hülyék szereplők, nem lehet ennyire nulla a fejlődés.
Bergman írja a fülszövegben, hogy a végére megkedvelte a szereplőit, akik néha hülyék, néha meggondolatlanok, de máskor önfeláldozóak, szelídek, szeretetre méltók. Hát izé. A jó tulajdonságaikból sokat nem vettem észre.
Marianne-t egészen sokáig kedveltem, együtt éreztem vele, de a végére ő is csak idegesített.

Igazából örülök, hogy a végét nem tudtam másképp nézni, mint paródiát, parabolát, túlzást… mert nekem ezzel oldozza fel azt a rengeteg pofont, amint egyébként egészen addig ad az embernek.
A vége nekem hiteltelenné teszi, és eléri, hogy a képébe röhögjek.
Igen, az élet sz*r, igen, a totális monogámia ritka, igen, az őszinteség nehéz, igen, a szerelem elmúlik, igen, az emberek hülyék. Na de nem ennyire.
Éljünk tovább, ahogy tudunk.

17 hozzászólás
Lunemorte P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Normális vagyok, hogy az év első napján ilyet olvasok?? Igen, azt hiszem igen. Csak annyira megérintett a szöveg, hogy mély melankólia temette be lelkemet…
Semmit nem vártam a könyv olvasása előtt. Csak úgy jött egy hirtelen ötlet…
Sötét, borongós, groteszk és félelmetes. Olyan értelemben, hogy olyan, mintha megtörtént volna. És bárkivel megtörténhetne… bár nem kívánom senkinek!
Mi a szerelem? Mi a házasság? Minek van több értelme : többször kicsit veszekedni vagy egyszer egy óriásit?
Kész…Bergman-függővé váltam…

3 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Néha jött, hogy falhoz vágjam. Néha jött, hogy összetépjem, mintha a lapokból feltörő keserűség, egymás meg nem értése, a szárnyaszegett próbálkozások egy tönkremenő házasság megmentésére képesek lettek volna megfertőzni az én harmonikus kis világomat. És akkor rájöttem, hogy beszippantott. Ezért rémisztett meg, mert láttam Mariannet és Johant önmagamban és az összes ismerősömben.
Fejberúgások váltakoznak simogatásokkal, érzelmi hullámvasút a legjavából – a leghétköznapibb emberek életében.
És a könyv nem ad választ semmire, a befejezés után továbbra is ottmarad a nyomasztó érzés, hogy ilyenek vagyunk … de milyenek vagyunk?

>!
Európa, Budapest, 1987
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740788 · Fordította: Osztovits Cecília
9 hozzászólás
gyuszi64 >!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

2020/192. otthoni polc (40. értékelés)

Tényleg alapmű, tényleg nagyon jó. (A filmet huszonévesen sosem bírtam meg(végig)nézni, a könyv után viszont már nem is tudom, érdemes-e.) A második jelenet tájékán felfigyeltem az apró mondatok másodlagos/többedleges jelentésrétegeire, piszok jók voltak. Az elején azt hittem, Bergman szerencsésen eltalálta a drámaformát, utólag úgy gondolom, mindegy neki hogy filmet, forgatókönyvet vagy épp drámát „csinál”, ő egy kiváló szerző. :)

Számomra az alapkérdés – a darab és a valóság viszonya – egyszerűen nem vetődik fel. Ez nem egy történelmi dráma, és minthogy számtalan kis okos és valósághű gondolatot olvashatunk, hát így ez a valóság.

Talán csak a befejezés, ill. annak ütős hiánya hiányzik nekem. A bevezetőben persze írja a szerző, hogy happy end nincs, így ez a fajta zárás (ill. annak hiánya) abszolút tudatos, és jól is illeszkedik a darab egészéhez. Mégis, emiatt kicsit gondolkodnom kell, feltegyem-e a könyvet az abszolút kedvencek közé.

sztinus>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nem tudott megèrinteni, pedig fontos dologról akart írni.
Azt sem tudják mit akarnak, csaponganak. A spoiler ugyanazokat a hibàkat vétik. Nem küzdenek, és ez nem szèp.
Sajnos, vagy nem sajnos nem látjuk, a gyerekek ezt hogyan èlték meg.

1 hozzászólás
pepege P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nem akarok és nem is tudok hinni Bergmannak, hogy egy – látszólag – tökéletes házasság egyszerre kifolyhat úgy a kezünk közül, mint a száraz kenyér morzsái. S mivel nem hittem el, jól tudtam szórakozni rajta.
Ezek jódolgukban nem tudták már, mit csináljanak! Mennyi-mennyi valóban rossz házasság/kapcsolat van (sajnos), ahol valóban indokolt a szakítás/válás!! És ezek meg…
Áh! Nem, nem és nem!
Mindettől függetlenül a könyv lendületes, egy percet sem lehet rajta unatkozni.

10 hozzászólás
RandomSky >!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Most mit írjak ide? Hogy 10 éve még biztos nagyon kiakadtam volna rajta? Vagy legyen inkább 20. Vagy hogy minden házasulandó párnak a kezébe adnám? Cinizmusnak hatna.
Ahol most vagyok, ott lenyom, elveszi a maradék kedvemet bármitől, de attól még nem mondhatom, hogy nem életszerű, láttam már sokmindenfélét, ez itt mind miért ne lehetne igaz? Bergman is leírta, hogy egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. Meg most jöjjek ilyen modorosságokkal, hogy hát a nyugati társadalom meg civilizáció ezzé tette a házasságot? Honnan tudjam, volt-e valaha máshogy? Meg hogy mennyire természetellenes vagy mennyire emberi mivoltunkat jelzi, ha képesek vagyunk házasságban élni, „normálisan”? Vagy hogy ugyan, mutassatok már nekem egy működő házasságot, ami 20 év után is élhető? Áldás rájuk, ha van ilyen, de még inkább áldás mindenki más nyomorultnak.
Azt hiszem (de nem tudom biztosan), hogy Bergman a felszínen nem elemzi, mitől ilyen a házasság. Csak elmeséli, milyen, és az vesse rá meg a párra az első követ, aki sosem vétkezett, sosem gondolt semmi rosszat, mindig szeretetteli volt és a többi, és a többi. De azért tényleg, olyan jó lenne tudni, hogy miért ilyen cefet nehéz, vagy lehetetlen, vagy tudomisén. Vajon régen, amikor a népek nagycsaládban éltek együtt, könnyebb volt (ahogy Vonnegut feltételezte a Börleszk-ben), mert megoszlott a minden, és könnyebb volt kicsit máshol lenni, mint a modern időkben, amikor lányok és fiúk elhagyják szüleiket, önállóan kezdenek új életet és a többi, és akkor ez olyan összezártság a házasságban, amiben nem lehet nem meggyűlölni a másikat? Meg hogy OK, az intelligencia és műveltség nem elég, de akkor mi segít? Empátia, együttérzés, emelkedett szeretet? De ez párkapcsolat, b…a meg, a nevében is ott van, hogy 2 ember kell hozzá, és ha csak az egyik, akkor már megette a fene az egészet? Ó, annyi változata van ennek, Isten biztos kiválóan szórakozik rajtunk, bár megfelelő szemszögből nézve mind ugyanolyan, szóval nem unalmas még neki? Vagy úgy van, ahogy hallottam egy pseudo- vagy semi-buddhista tanítótól, hogy a szerelem rózsaszín szemüvege arra van, hogy két ember, akinek előző életekből elrendeznivalója van egymással, szépen összejöjjön, aztán hagy szóljon…?
Aztán a gyerekek. Ilyen kíméletlen őszinteséggel nem sok más helyen írtak még arról, milyen, ha gyereked van és házasságban élsz. Vagy csak én nem olvastam. És közben a felismerés, hogy akkor jó eséllyel te magad is totál idegen betolakodó lehetsz a saját szülőd/szüleid életében, ahogy ők maguk is totál idegenek egymásnak, fellángolás vagy egyéb okból kifolyólag összezárva a házasságukban és szülőségükben. És közben itt ez a két ember a könyvben, akik aztán olyan hibákat vétenek, hogy arra még a karmában „hívők” is csak hevesen bólogatni tudnak, hogy igen, ez a karma, és közben nem bírják elereszteni egymást, zsigerileg love / hate / love, ahogy az egyik kedvenc Alice In Chains számomban van a sok közül. Ez már a pszichológusok területe, vagy archetípusoké, a genetikáé, az egyén, a család, a nemzetek karmájáról van inkább szó, vagy maga az eredendő bűn, és nincs mit tenni, ilyen és kész?
Vagy lehet, hogy egy ilyen kapcsolat olyan szálakat fűz két ember közé, amik tényleg eltéphetetlenek, és csak valami jó eséllyel későn érkező megértés, elfogadás és feloldozó szeretet segíthet rajta? Bergman könyvéből nem derül ki. De az biztos, hogy a házasságról szólva ez egy alapkönyv.

1 hozzászólás
Annamarie P>!
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Nagyon erős szöveg. Bőven elég, nem kell hozzá semmi, csak idő, idő és idő, hogy minden mondatot átgondoljon az ember. Ahogy a cím is mondja jelenetek egy házasságból – erről szól. A mázról, amit ráhúzunk a kapcsolatainkra, hogy jól működjenek a dolgok. Van, aki ezt nem tudja felvállalni, van, aki besokall egy idő után. Marianne és Johan mintaéletében repedések jelennek meg, és a rések mentén feltör a rengeteg elfojtott és leplezett érzések árja.
Érdekesen alakulnak a dolgok…
A filmből csak részleteket láttam, de biztos megnézem adandó alkalommal, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tudott hozzáadni saját bergmani szövegéhez a rendező Bergman.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

fülcimpa>!

Kíváncsi vagyok, létezhet-e hűség másként, mint magától értetődően. A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs. Én szívesen vagyok hű Johanhoz, és ezért, kizárólag ezért vagyok hűséges. De azt persze nem tudom, hogy hogyan lesz holnap vagy a jövő héten.

19. oldal (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: hűség
9 hozzászólás
krlany IP>!

A feminizmus lerágott csont, Marianne. Manapság a nők azt csinálják, amihez kedvük van. Csak az a szörnyű, hogy nincs kedvük.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
3 hozzászólás
krlany IP>!

Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · lélek
fülcimpa>!

Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét.

123. oldal Európa 1977

fülcimpa>!

El tudsz képzelni két embert, akik nap mint nap egymás mellett él, és csak igazat mond egymásnak? Egyáltalán lehetséges ez?

175. oldal Európa 1977

mate55 P>!

Megmondtam neki, hogy lehetetlenség fenntartani egy kapcsolatot, melyből hiányzik a szeretet. Akkor megkérdezte, hogy miben kellene állnia ennek a szeretetnek. És én százszor elmondtam, hogy nem tudom, miután lehetetlenség meghatározni valamit, ami nincsen.

25-26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kapcsolat
krlany IP>!

Szerintem az élet annyit ér, amennyire az ember értékeli, se többet, se kevesebbet. Én nem vagyok hajlandó az örökkévalóság szemszögéből élni.

45. oldal

Annamarie P>!

Gondolkozz! Az életünk minden napjának, minden órájának minden perce be van táblázva. És minden rubrikában írva vagyon, hogy mit kell csinálnunk. A rubrikák pedig idejében, egyre-másra megtelnek. Ha hirtelen találunk egy üres rubrikát, nyugtalanok leszünk, és azonnal belefirkálunk valamit.

50. oldal

fülcimpa>!

Gondoltál már arra, hogy az üresség fáj? Az ember azt gondolná, hogy esetleg szédülést vagy lelki hányingert okoz. De az én ürességem fizikailag fáj. Sajog, mint egy égési seb. Vagy mint amikor kicsik voltunk és sírtunk, és az egész belsőnk fájt.

109. oldal Európa 1977

Kapcsolódó szócikkek: üresség
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Békefi Dorka: 10. 32.
Örkény István: Tóték
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Maczák Edit: A szövegalkotás műfajai
Arthur Phillips: Arthur tragédiája
Sőtér István: A templomrabló / Júdás
Flynn D. Paddington: Kórtermi Capriccio
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály / Homburg hercege
Jókai Mór: Levente / Utazás egy sirdomb körül