Farkasok ​órája 90% 11 csillagozás

„A farkasok órája az éjszaka és a pirkadat közé esik, ebben az órában halnak meg a legtöbben, ekkor a legmélyebb az álom, a legvalószerűbb a lidércnyomás. Az álmatlan embert ekkor nyomasztja a legsúlyosabb szorongás, ekkor a leghatalmasabbak a kísértetek és a démonok. És a farkasok órája az az időszak is, amikor a legtöbb gyerek jön a világra.”

Foglalkozásomnál fogva viszonylag széles rálátásom van a kórházi betegforgalomra, így a születés-halálozás időpontjaira is.

Hát kérem, a farkasok órája sugárdiagramon megjelenítve igencsak döbbenetes, legalábbis ami a halálozást illeti: Az adatsor egy helyen erős maximumot mutat.
Képzeljünk el egy 24 osztatú óralapot, ahol benne a közelítően köralakzat a négyesnél kihegyesedik, azaz határozottan a 4 órára mutat.
Brrr! Önmagában borzongató!
Akárha ránk, magunkra mutatna: „- Itt jössz te!”
Farkasok órája.
Ezt a címet adtam az ábrának. Hat éve rajzszög rögzíti a szobám falán.

A szüléseknél ez nem ilyen szembeszökő – bár a jelenség elvileg ott is érvényes –, ugyanis a szülés ideje minimális mértékben előrehozható. Előre is hozzák. Jellemzően még munkaidőben kipréselnek bennünket e fényes napvilágra.
Záróra után csak indokolt esetben!

Ja, a könyvtől azt kaptam, amit vártam.
Bergmanos. :)
Igazából nem vagyok nagy rajongója, de időnként jólesik. Hasonlóan, ahogy egy Bartók-vonósnégyest is megkíván olykor az ember.

Annyira nagyon jó volt, hogy egyszerűen nem lehetett letenni. Nekem főleg a Farkasok órája tetszett, elég elvont egy történet, de pont ezért jó. A másik kettő is érdekes volt elejétől a végéig, úgyhogy ajánlom! :)

Nem egyszerű három ennyire különböző novellát összefűzni az értékelésben, de megpróbálom. Az nyugodtan kijelenthető, hogy a Bergmannál megszokott témakörök teljes mértékben tapinthatóak a novellákban, úgymint a magánélet és a személyközi viszonyok kifinomult megjelenítése, fókuszálva az egymást megalázó gesztusokra, a kommunikáció és szeretet hiányára. az egyéni gyötrelmekre. De megjelenik még a betegség és halál, mint köztes tudatállapot, a túlzottan érzékeny emberek ingadozása a valóság és a fantázia között, Olyan emberek, akik megrekednek élet és halál között. Ez az utolsó témakör, főleg a Farkasok órájában a legerősebb. Ahol a teljes képben elgondolt, enyhén szürrealisztikus, látomásokkal, víziókkal teletűzdelt, sötét tónusú, tragikus színezésű, képek egymás utániságának lehetünk tanúi, amely a hajnali órák szörnyűségeiről és az ébrenlét és alvás határmezsgyéjén születő rémekről szól. Johann a történet főhőse , démonokat látó inszomniás, skizofrén festő, akinek lidércei sorra jelennek meg a fejében nem egyszer múltjában vájkáló, kérdésekkel nyüstölve őt. Eközben jóságos neje olyan alapkérdéseket feszeget, hogy meddig mélyülhet egy másik személy iránti kötődés, mikor kebelezi be egymást két lélek, és mikor van az míg egyik vagy másik vagy adott esetben mindkettő megszűnik létezni.

Az őszi szonáta mértani pontosságú pszichológiai leírása a sérült anya-lánya kapcsolatnak. Abszolút jól jellemzi a következő gondolat az anya hozzáállását a gyerekneveléshez: „Jól zongorázzak vagy jól neveljek gyereket? És ha csak zongorázni tudok? Ki mondja meg, kinek legyen gyereke?” A nő, aki soha nem tudta a anyaszerepet elfogadni és gyakorolni életében és inkább a művészetbe menekült, hiszen számára a gyereknevelés, a család a kudarc kézzel fogható megjelenítése. És a lány, aki anyja árnyékában élve, neurotizálódik. Aki próbálja szembesíteni anyját a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségekkel, a meg nem élt indulatokkal, de a próbálkozás természetesen sikertelen, az anya elmenekül, a lány pedig az évek óta begyakorolt viselkedésmódot választva magát hibáztatva folytatja tovább életét, a maga által teremtett árnyékvilágában.

A három novella közül számomra a Jelenetek a bábok életéből volt a legkevésbé élvezhető. Az említett novella sok tekintetben a Jelenetek egy házasságból folytatásának tekinthető. Egy házassági a válság feltárása jelenik meg a szemünk előtt, Végig érezzük, hogy többről van itt szó, mint kisszerű házassági konfliktusról vagy össze nem illésről, amely válással végződik, Bergman célja szerintem, hogy még mélyebbre ássunk önmagunk labirintusában . Mintha a házasságukban vergődő drámahősöket egy kozmikus magány és lappangó hiány tartaná fogva. Ez a Bergman idézet támasztja alá a fent említett gondolatot a leginkább. „Gondoltál már arra, hogy az üresség fáj? Sajog, mint egy égési seb.”
Igen, Bergman, így látja az emberi kapcsolatok valóságát. Lehet néhol túl sötéten? A műveket olvasva talán nem is ezek a leglényegesebb kérdések. hanem az, hogy a pesszimizmusát, mely erőteljesen áthatja műveit a megformálás örömévé képes átformálni. Az olvasónak pedig egyetlen feladata marad, belefeledkezni a páratlan képi-nyelvi világ útvesztőibe.

Sajnos nem találtam képet se és szöveget se, pedig a kedvenc Bergman forgatókönyvem. A Farkasok órája c. kötet 3 forgatókönyvet tartalmaz egyébként.

A farkasok órája régi kedvenc, még a filmmel kezdtem és sokszor meg is néztem. Az Őszi szonáta és A bábok életéből még új volt, és leginkább az utóbbi tetszett, bár a szonátával sem volt semmi gond!