A ​legjobb szándékok 12 csillagozás

Ingmar Bergman: A legjobb szándékok Ingmar Bergman: A legjobb szándékok

„A ​legjobb szándékok”, mint Bergman minden műve, önéletrajzi ihletésű, de egészen példátlan módon: szülei kapcsolatát írja meg benne, a saját születését megelőző szűk tíz évüket, 1909-től 1918-ig. A nagypolgári családból származó, elkényeztetett ápolónő anya és a szegény sorból kiemelkedő, félszeg, félénk lelkész apa minden ízében, testi-lelki valójában bemutatott szerelme maga az élet – s egyben merő kitalálás. Ők a századelő svéd társadalmának konvenciói ellen lázadnak szerelmükkel, de a magánélet náluk sem marad boldog sziget az ellenséges közegben. Az uppsalai polgári lét nyílt és begyöpösödött világa; az egyetemi városka középkoriasan életvidám diáksága; az isten háta mögötti északsvéd egyházközség magába forduló népe; a háború; az erejüket tétován próbálgató munkások; a rezignált, anakronisztikus vidéki arisztokrata; és nem utolsósorban a sötét és a hideg – megannyi próbának vetik alá a Bergman szülőket. Rájuk is érvényes, ami az egész társadalomra: megvannak bennük „a… (tovább)

Eredeti cím: Den goda viljan

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Európa, Budapest, 2012
550 oldal · ISBN: 9789630793681 · Fordította: Kúnos László
>!
Európa, Budapest, 1993
ISBN: 9630755815 · Fordította: Kúnos László

Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Annamarie P
Ingmar Bergman: A legjobb szándékok

Ingmar Bergman szülei megismerkedésének, házasságuk kezdeti időszakának könnyed ábrándozásainak lenyomata ez a könyv. A valósághoz talán csak érintőlegesen van köze a történteknek, s kapcsolatuk későbbi alakulását ismerve, amit szintén önéletrajzi ihletésű könyveiből tudhatunk meg, azt mondhatjuk, hogy egy romantikus alternatíva ez a bergmani fikció. „Romantikus”, mondom, de hétköznapi szókészletünkben nem ilyen értelemben használjuk a romantikus kifejezést. Mégis romantikus, mert érzelmeik által vezérelve belevágnak egy olyan házasságba, ami kezdettől fogva magán viseli a romlás jegyeit. Semmilyen tekintetben nem mondhatom, hogy ez a pár, az ő szerelmük egymást többé, értékesebbé tette volna. Bergman anyja férjéből előhívta az agressziót, elmélyítette emésztő magányát, felerősítette benne értéktelenség érzését.
Mégis szép útkeresés volt ez a könyv, vissza a múltba, egy fényképek, csonttá aszalódott anekdoták köré felépített világ.
Ingmar úgy ír, ahogy rendez. Közelít, kimerevít, pásztáz, szemedbe néz szereplőivel, és valami bénító tisztaság árad belőle.
Szerencsétlen módon, ez volt az utolsó általam olvasott életrajzi könyve. Ha valaki szeretné ezeket a köteteket elolvasni, akkor ajánlanám, hogy ezzel a könyvvel kezdje, s csak utána vegye kezébe az öt vallomást, és a Vasárnapi gyerekeket.

5 hozzászólás
>!
nyerw
Ingmar Bergman: A legjobb szándékok

Elolvastam egy Bergman-filmet. Ott volt minden, ahol lennie kellett. Élesen, fekete-fehéren, telve végtelen feszültséggel. Láttam a szereplők arcbőrének pórusait is. Nem tudok róla objektíven nyilatkozni. Ekkora filmes zseni nem született és nem is fog születni erre a világra soha, én pedig kicsit sem bánom, hogy ezt most papíron láttam.

>!
Lali P
Ingmar Bergman: A legjobb szándékok

Általában szeretem Bergman műveit és tisztelem Bergmant.
Ez a könyve is alapvetően tetszett. Szeretem a forgatókönyv szerű stílust, a párbeszédeit.
A fülszöveggel ellentéteben én nem éreztem, hogy magyarázatot keresne Bergman.
Közel megy, leír, de nem elemez, nem keres magyarázatokat. Nézi az embert.
A történet eleje – a házasság előtt – jobban tetszett, de hát az ismerkedés egy dinamikusabb dolog. A házasévek bizony már kevésbé izgalmasak – Bergman szüleinél is. Ott már jobban látható, tapintható a jellegzetes bergmani hideg.
Igazából ez a hidegség az, ami minden tiszteletem mellett bizonyos távolságtartásra késztet Bergmannal szemben.
Gondolom azért, mert elég nekem a magam hidegsége.

>!
metahari
Ingmar Bergman: A legjobb szándékok

Bergman egy kemény ember, ha önmagáról van szó. Keményen is ír erről, még ha a családjáról is van szó. A szülei ha tudtak volna filmet rendezni…!


Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

Ön is részeg tiszteletes úr. De veszedelmesebb módon. Megrészegíti a tudat, hogy hatalma van a lányaim felett.

457. oldal

>!
Annamarie P

Johan Akerblom: Miféle alak ez?
Ernst: Ez az „alak”, kedves papa, teológus, és ha Isten is úgy akarja, pap lesz belőle.
Carl: Pap? Mi a kő? Elkel egy pap a családban is. A sok amatőr mellett lenne egy hivatásos álszentünk is.
Martha: Van ennek a csodalénynek neve is?
Ernst: Henrik Bergman.

51. oldal

>!
metahari

Ez a krónika a fontos dolgokat önkényesen mellékessé fokozza le, és fordítva. Néha valamilyen homályos szóbeli közlésből kiindulva hatalmas vargabetűket tesz. Olykor nagy jelentőséget tulajdonít egy levél valamelyik sorának. A múlt sötét hullámaiból felvetődő emléktöredékek hirtelen meglódítják a képzeletét. A tények, évszámok, nevek és helyzetek szempontjából teljesen megbízhatatlan. Szándékosan az, ebben következetes. A nyomozás homályos utakon jár, hiszen itt nem nyílt vagy titkos bizonyítási eljárás folyik olyan emberek ellen, akik már nem tudnak beszélni. Életük, ahogy az ebben a krónikában megjelenik, illuzórikus, látszatélet csupán, mely talán mégis megfoghatóbb, mint az igazi életük. A saját, legmélyebb igazságukat azonban ez a krónika soha nem fogja tudni megmutatni. A krónikának külön és felettébb esetleges igazsága van. Az íráskedv, a napról napra megújuló és folytatásra ösztökélő íráskedv az egyetlen igazi motivációja ennek a vállalkozásnak. A játék hajtóereje maga a játék.

>!
Chöpp 

Általában bizonytalan vagyok, engedékeny és kissé nyíltszívű. Legtöbbször azt gondolom, hogy mindenki másnak igaza van, csak nekem nincs. (Henrik)

>!
Annamarie P

Alma (Henrik Bergman édesanyja) felhúzza a takarót a hasáig, egyenesül az ágyban, a kis elefántcsont keresztet nézi az alkóv falán, és összekulcsolja a kezét. Istenem, mondja, bocsásd meg a bűneimet most és mindörökké. Istenem, oltalmazd meg és áldd meg a fiamat! Istenem, bocsásd meg nekem, hogy nem tudom szeretni ezt a lányt. Istenem, távolítsd el őt Henrik életéből. Ha rosszul látok, ha csak gonoszság sötétíti el a gondolataimat, büntess meg, Istenem. Engem büntess! Ne őket!

293. oldal

>!
Annamarie P

Itt lépdelek most én, Henrik Bergman, az Édenkertben, a tökéletes boldogság állapotában. Ezt bizony soha nem hittem volna. Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténhet velem. Soha. És angyalok vesznek körül. És paradicsomi kutya! Ez hihetetlen, ez felfoghatatlan. kör

453. oldal

>!
metahari

Johan Ákerblom forgalmi főnök, vasúti főtanácsos pihenteti a szemét. Ez azt jelenti, hogy egy kis szunyókálással méltóságteljes módon megrövidíti a délután unalmát.
¤
Karin már fiatal korában is ügyes stratéga volt, és tudta jól, hogy fölényét nem szabad arra használnia, hogy megalázza ellenfeleit. Éppen ellenkezőleg. Elhalmozta őket jóindulatának megnyilvánulásaival, és ebben nem csak az eszére hallgatott, hanem a szívére is.
¤
Karin tanítónőnek készült, és abbahagyta tanulmányait, amikor férjhez ment, de soha nem került olyan helyzetbe, hogy megbánja ezt a lépését. Az élet örökösen ellátta tennivalókkal. Jó emberismerő volt, és tisztán látó, szellemes, barátságos ember, telve derűvel és energiával. De ugyanakkor indulatos, kötekedő és kíméletlen is tudott lenni, és nem tűrte az ellentmondást. Nem volt különösebben szépnek mondható, de egész kis lényéből sugárzott a báj és a testi vitalitás. Nem valószínű, hogy a főtanácsos és a nála harminc évvel fiatalabb asszony a szó köznapi értelmében szerette volna egymást, de vonakodás nélkül alakították szerepeiket, és lassanként barátok lettek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Alexander Ahndoril: A rendező
Hajas Tibor: Szövegek
Robert Blofield: Forgass filmet 10 lépésben
Kiss Tibor (szerk.): Theo Angelopoulos
Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
François Truffaut: Hitchcock
Giannalberto Bendazzi: Woody Allen – A művész, a botrányhős
Jiří Menzel – Szabó G. László: Trabanttal a Hiltonig
Charlie Chaplin: Életem