Legyen ​vigasz 5 csillagozás

Inga Žolude: Legyen vigasz

Egyik ​nap Zanda a konyhában gyermeket szül. Jurisszal ügyetlenül segédkezünk a szülésnél. De minden simán megy, és nemsokára ott fekszik a gyerek Zanda mellén, kékesen, törölközőbe csavarva. Úgy hordta ki, hogy nem vettük észre. Talán ezért maradtak itt: a gyerek miatt, hogy ne kelljen a város füstjét szívnia. Senki nem megy el anyakönyveztetni, nem ad nevet neki, gyereknek hívjuk, nyuszinak, egérkének, cicusnak, kis bohócnak, gombocskának, madárkának… Nézem, hogyan szűkül be kettejük világa. Egész életük a kis bohóc körül forog. Engem egyáltalán észre sem vesznek, élik a maguk életét hármasban, ellátják a gyereket, Juris esténként a tévé előtt fajátékokat farag a kis nyuszikának. Feleslegesnek érzem magam. Felesleges férfi vagyok ennek a nőnek a közelében. Ezért teljesen felköltözöm a padlásra, és zárat szerelek a padlásajtóra, hogy el tudjak különülni, ugyanúgy, ahogy ők elkülönülnek tőlem. A tető vékony, a hó, a fagy dermesztő. Mikor melegednem kell, kimegyek havat lapátolni,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: K-európai történetek

>!
Kossuth, Budapest, 2017
204 oldal · ISBN: 9786155667671 · Fordította: Laczházi Aranka
>!
Noran Libro, Budapest, 2017
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155667411 · Fordította: Laczházi Aranka

Enciklopédia 2


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Inga Žolude: Legyen vigasz

Hiába nyert díjat ez a könyv, és hiába toldott a végére egy összekötő kapocsnak szánt hülyeséget az irodalomtudományok lelkes doktorandusza, ez az utolsó magyartanáros helyreigazítás még inkább lerontja azt, amit addig se sikerült neki felépíteni. A sok-sok önálló történet, külön-külön megálló világ így utólag összekapcsolva egy pszeudo-dantés túlvilágjárással, hogy az író ember, a szerző mintegy valaki más belekontárkodása miatt kénytelen álmában szembesülni azzal, hogy elbeszéléseinek szereplői halottként épp a pokol vagy tisztítótűz melyik bugyrába kerültek… ráadásul még meg is indokolva, vagyis a korábbi novellák lényegi mozzanatait felfejtve, megfejtve, szájba rágva – pedig milyen jó volt, hogy egyiket-másikat homályban hagyta! – elmagyarázza nekünk, hogy mit kellett volna kiolvasnunk belőlük, ha netán nem olvastuk volna ki, vagy félreértettük volna. Szóval a tanár néni kétszeresen is tönkre vágja addigi munkáját: Elveszi az olvasó értelmezési szabadságát – megmondom én fiam, mit kell lássál benne, mert én ezt írtam bele! –, másrészt még az értékítéletét is ránk akarja tukmálni – ki üdvözül és ki kárhozik el, ki a bűnös és ki a szent. No, nem. Kár ezért a „lekerekítésért”. Biztos regényre szólt a szerződés, ő meg fogta a korábbi írásait és így csinált belőlük azt. Kár érte. Amúgy egyesével kisze-kusza zavarosságukban egész jó írások. Halálról és őrültségről, a valahová tartozni akarásról, a kényszeres kötöttségekről és kötődésekről szólnak. Legjobban megírtnak számomra az Én magam és A medence találtatott, az előbbi egy messianisztikus tudatú szektás művészlélek fiú öngyilkosságát vagy meggyilkolását kideríteni akaró íróról, s a történteket megfejteni szándékozó tapogatózásáról szól; míg a másik történet elmesélője egy sokkos állapotban lévő lány zavaros gondolatokkal, tudatkieséssel és gyógyszerszedéssel, furcsa körülmények között, s mondandója után csak azon töprengünk: rájött-e arra, hogy mit tett, kitisztul-e tudata valaha annyira, hogy beismerje mit tagad, mit akar kiiktatni.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de megküzdöttem vele. És végül is ez a lényeg: emlékezetes marad, mert küzdeni kell vele – pláne annak, aki apránként, ki-kihagyva olvassa. S mivel az elme olyan, hogy értelmet akar találni… hát talál is! Jó esetben még az utolsó rész elolvasása előtt. :)

Chris_Q>!
Inga Žolude: Legyen vigasz

Szinte minden novellánál ugyanazt éreztem: van egy jó alapötlet, amit építget fel az író, de a végére egyszerűen szétestek. Mintha nem lett volna rendes lezárás, és még azt sem tudom mondani, hogy ennek lett volna valami célja, úgy éreztem, mintha a szerző a végére megunta volna a saját történetét. Ezenfelül még az volt a problémám, hogy nagyon elvont történetekről van szó, ami alapesetben nem baj, sőt kimondottan szeretem, csak itt nagyon nehéz volt felvenni a történet fonalát, olyannyira, mintha az író se tudta volna, mit tekint főszálnak.
Pozitívum, hogy a szerző gördülékenyen ír, a stílusa kellemes, és próbál fontos, feszegetnivaló témákhoz nyúlni. De ezzel kapcsolatban is sokszor az jött le, hogy szeretne valami nagyot mondani, csak nem tudja, hogyan.
Összességében nem adott nekem ez a könyv sokat. Lehúzni annyira nem szeretném, mert van egy-két jó gondolata, ha másképp fogalmazta volna meg őket, szerintem még tetszettek is volna. Így inkább csak kár érte.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Egy széttépett kottalap. Egyetlen hangjegy sincs rajta. Csend. Csak az öt vonal. Még a kulcsot sem látom. Milyen kulcsban kell csendben lenni.

145. oldal, A kikötő

1 hozzászólás
Kek P>!

Az ajtó is örül, mikor nyitják.

69. oldal, Krétahercegnők

Kek P>!

Lassan megyünk. Megyünk és közeledünk. Nyár van. Mintha nyár lenne. De a nyírfák már hullatni kezdték a leveleiket. Síró fák.

37. oldal, Halottak könyve

Kek P>!

A szoba tapétája barna. A depresszió színe.

94. oldal, A medence

Kek P>!

Silciems. Meža utca 13., 13. lakás. A fekete macskát, aki már több irodalmi műbe is megpróbálta beírni magát, elvittem az itt maradókhoz albérletbe. Szurokfekete. Intelligens. Mindennap beszélgetni kell vele. Egyszerűen hozzá van szokva a hangomhoz.

187. oldal, Színjáték

Kapcsolódó szócikkek: macska
Kek P>!

Az ajtónál Nyina néni kutyája, Balteris fekszik elnyújtózva. A néni kövér, virágmintás köpenyben jár és orosz. Anya azt mondta, hogy iszik, mert minden orosz iszik. Mikor néha elkap, ahogy jövök, akkor várnom kell, míg bemegy bonbonért, amit nekem ad. Nem tudok nemet mondani, mindig elveszem és a markomban viszem a lakásunkig, ahol már olvadtan odaadom Forának, a fekete uszkárunknak.

63. oldal, Krétahercegnők

Kek P>!

Megyek. El minden mellett. Abszolút mellette.

147. oldal, Koszos holmi

Kek P>!

Ostobaság, hogy ragyogó fény van az alagút végén, ostobaság, hogy abban a pillanatban az ember egész élete lepereg a szeme előtt, ostobaság, hogy mindenki maga választja meg a halálát. Majdnem egy év telt el, mióta elmentem, mégis visszajöttem.

49. oldal, Én magam

Kapcsolódó szócikkek: halál
Kek P>!

És megyünk a sárban, fekete, már majdnem megszáradt, de nincs elég idő, mert mindjárt sötét lesz, és az éjszaka nedvessége miatt nem tud kiszáradni. A lábunk piszkos. Az úton kiszáradt, eltaposott kis kígyók. Kígyók.

37. oldal, Halottak könyve

Chris_Q>!

Szerintem semmi nem jellemzi jobban az embert a szexualitásánál.

51. oldal, Én magam


Hasonló könyvek címkék alapján

Nora Ikstena: Anyatej
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Szeivolt István: Rúzs és fésű
Szántó Ágnes: Dominó
Schreiber László: Sírhacc Béla, Vanicsák bácsi és Búvady
Justin Torres: Mi, állatok
Závada Pál: Mielőtt elsötétül
Csurka István: Kettes kolbász
Sienna Cole: Reményszimfónia