Legyen ​vigasz 3 csillagozás

Inga Žolude: Legyen vigasz

Egyik ​nap Zanda a konyhában gyermeket szül. Jurisszal ügyetlenül segédkezünk a szülésnél. De minden simán megy, és nemsokára ott fekszik a gyerek Zanda mellén, kékesen, törölközőbe csavarva. Úgy hordta ki, hogy nem vettük észre. Talán ezért maradtak itt: a gyerek miatt, hogy ne kelljen a város füstjét szívnia. Senki nem megy el anyakönyveztetni, nem ad nevet neki, gyereknek hívjuk, nyuszinak, egérkének, cicusnak, kis bohócnak, gombocskának, madárkának… Nézem, hogyan szűkül be kettejük világa. Egész életük a kis bohóc körül forog. Engem egyáltalán észre sem vesznek, élik a maguk életét hármasban, ellátják a gyereket, Juris esténként a tévé előtt fajátékokat farag a kis nyuszikának. Feleslegesnek érzem magam. Felesleges férfi vagyok ennek a nőnek a közelében. Ezért teljesen felköltözöm a padlásra, és zárat szerelek a padlásajtóra, hogy el tudjak különülni, ugyanúgy, ahogy ők elkülönülnek tőlem. A tető vékony, a hó, a fagy dermesztő. Mikor melegednem kell, kimegyek havat lapátolni,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2017
204 oldal · ISBN: 9786155667671 · Fordította: Laczházi Aranka
>!
Noran Libro, Budapest, 2017
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155667411 · Fordította: Laczházi Aranka

Enciklopédia 2


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Inga Žolude: Legyen vigasz

Hiába nyert díjat ez a könyv, és hiába toldott a végére egy összekötő kapocsnak szánt hülyeséget az irodalomtudományok lelkes doktorandusza, ez az utolsó magyartanáros helyreigazítás még inkább lerontja azt, amit addig se sikerült neki felépíteni. A sok-sok önálló történet, külön-külön megálló világ így utólag összekapcsolva egy pszeudo-dantés túlvilágjárással, hogy az író ember, a szerző mintegy valaki más belekontárkodása miatt kénytelen álmában szembesülni azzal, hogy elbeszéléseinek szereplői halottként épp a pokol vagy tisztítótűz melyik bugyrába kerültek… ráadásul még meg is indokolva, vagyis a korábbi novellák lényegi mozzanatait felfejtve, megfejtve, szájba rágva – pedig milyen jó volt, hogy egyiket-másikat homályban hagyta! – elmagyarázza nekünk, hogy mit kellett volna kiolvasnunk belőlük, ha netán nem olvastuk volna ki, vagy félreértettük volna. Szóval a tanár néni kétszeresen is tönkre vágja addigi munkáját: Elveszi az olvasó értelmezési szabadságát – megmondom én fiam, mit kell lássál benne, mert én ezt írtam bele! –, másrészt még az értékítéletét is ránk akarja tukmálni – ki üdvözül és ki kárhozik el, ki a bűnös és ki a szent. No, nem. Kár ezért a „lekerekítésért”. Biztos regényre szólt a szerződés, ő meg fogta a korábbi írásait és így csinált belőlük azt. Kár érte. Amúgy egyesével kisze-kusza zavarosságukban egész jó írások. Halálról és őrültségről, a valahová tartozni akarásról, a kényszeres kötöttségekről és kötődésekről szólnak. Legjobban megírtnak számomra az Én magam és A medence találtatott, az előbbi egy messianisztikus tudatú szektás művészlélek fiú öngyilkosságát vagy meggyilkolását kideríteni akaró íróról, s a történteket megfejteni szándékozó tapogatózásáról szól; míg a másik történet elmesélője egy sokkos állapotban lévő lány zavaros gondolatokkal, tudatkieséssel és gyógyszerszedéssel, furcsa körülmények között, s mondandója után csak azon töprengünk: rájött-e arra, hogy mit tett, kitisztul-e tudata valaha annyira, hogy beismerje mit tagad, mit akar kiiktatni.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de megküzdöttem vele. És végül is ez a lényeg: emlékezetes marad, mert küzdeni kell vele – pláne annak, aki apránként, ki-kihagyva olvassa. S mivel az elme olyan, hogy értelmet akar találni… hát talál is! Jó esetben még az utolsó rész elolvasása előtt. :)


Népszerű idézetek

>!
Kek P

Egy széttépett kottalap. Egyetlen hangjegy sincs rajta. Csend. Csak az öt vonal. Még a kulcsot sem látom. Milyen kulcsban kell csendben lenni.

145. oldal, A kikötő

1 hozzászólás
>!
Kek P

Az ajtó is örül, mikor nyitják.

69. oldal, Krétahercegnők

>!
Kek P

Lassan megyünk. Megyünk és közeledünk. Nyár van. Mintha nyár lenne. De a nyírfák már hullatni kezdték a leveleiket. Síró fák.

37. oldal, Halottak könyve

>!
Kek P

A szoba tapétája barna. A depresszió színe.

94. oldal, A medence

>!
Kek P

Silciems. Meža utca 13., 13. lakás. A fekete macskát, aki már több irodalmi műbe is megpróbálta beírni magát, elvittem az itt maradókhoz albérletbe. Szurokfekete. Intelligens. Mindennap beszélgetni kell vele. Egyszerűen hozzá van szokva a hangomhoz.

187. oldal, Színjáték

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Kek P

– Kedvesem! Hagyd azokat az edényeket! Ide nézz, mit hozok neked! – És átnyújt Gherdának egy kiscicát, ugyanazt, amit Gherda reggel elzavart Valja néni ajtaja elől. Teljesen fekete.
– Krists! Ez hülyeség! Hová teszünk egy ilyen állatot? – És a tejre gondol, amit nem fog tudni megvenni, márpedig egy ilyen teremtés csak tejet akar.
– Kedvesem, de hát nézd, milyen aranyos! Na, kérlek!

124. oldal, Rendszerint

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Kek P

És megyünk a sárban, fekete, már majdnem megszáradt, de nincs elég idő, mert mindjárt sötét lesz, és az éjszaka nedvessége miatt nem tud kiszáradni. A lábunk piszkos. Az úton kiszáradt, eltaposott kis kígyók. Kígyók.

37. oldal, Halottak könyve

>!
Kek P

A penészes falú régi lakásban vagyunk – mit mond egyik penészes fal a másik penészes falnak?! – találkozzunk a teljesen lepenészedett sarokban!

14. oldal, A kezdet

>!
Kek P

Más-más napon kapják a telefonhívást, mindketten a munkahelyükről, hogy ki vannak rúgva.És így már nincs okuk elmenni. Én is itt maradok. Késő ősz van.

43. oldal, Halottak könyve

>!
Kek P

Az utolsó bejegyzés a könyvemben Dzidra temetéséről szól. Előttem van az a kép. Kisfiú vagyok. Az ő Ványája még él, odakinn forró nyár van, a borsóföldön szaladok, a borsószárak összevissza tekerednek a lábam között és visszarántanak, elszakítanak a jövőtől, rángatják a lábamat, csupasz kis gyerekvádlimat, combomat, a szandálom tele a borsó letépett darabkáival. És én futok a borsóföldön, magam sem tudom, miért, hol van az eleje, hol a vége, hogy jutott eszembe, hogy pont itt gázoljak át, mint valami vízen.

36. oldal, Halottak könyve


Hasonló könyvek címkék alapján

Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár
Osvalds Zebris: Gyerekrablás Rigában
Vilis Lācis: Áko, a sziget fia
Vilis Lācis: Új partok felé
Vilis Lācis: Az elveszett haza
Anna Sakse: Felfelé
Vilis Lācis: Zúg a vihar I-III.
Vilis Lācis: A halász fia
Jānis Joņevs: Metál
Laimonis Purs: Lángoló vár