A ​huszadik feleség 50 csillagozás

Indu Sundaresan: A huszadik feleség

A 17. századi Indiában játszódó regény egy halhatatlan hercegnő történetét meséli el, aki, bár huszadik feleség volt, mégis az ő emlékére építtette a gyászoló herceg a Tádzs Mahalt.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Tericum, Budapest, 2014
346 oldal · ISBN: 9786155285349 · Fordította: Stefanovits Péter
>!
Tericum, Budapest, 2010
452 oldal · ISBN: 9789639633773 · Fordította: Stefanovits Péter

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dzsahángír mogul sah


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
buzavirág P
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Nem ért meglepetésként, hogy más népek, országok múltjában is ugyanazok a dolgok történtek mint a miénkben, hiszen itt is trónviszályokról, háborúról, hatalmi harcikról olvashattunk. A történet a 17. századi India területére kalauzol el bennünket, ebben az időben épült a Tádzs Mahal, és ekkor kezdődött el a kereskedés India és Európa között. A könyv a valóságra, a feljegyzésekre építkezik, rendkívül olvasmányos. A császári udvar, ahol háremben éltek a nők, sokkal több volt mint gondolnánk, nem egyszer az uralkodó feleségei, ágyasai érdekei döntötték el az akkori politikai lépéseket. A történet igazából a huszadik feleségről Marunissza-ról szól, aki egész életében a császárt szerette, Dzsahángír pedig nem álmaink eszményképe. Hibázik, mégpedig rengeteget, nem veti meg az élet nagy örömeit. Érdekes olvasmány volt, csillagozásom ellenére is úgy gondolom megérte a rá szánt időt.

>!
kolika
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Érdekes cím, szép borítójú könyv, de a könyv maga mégsem lett a szívem csücske. Nem kedvencem a romantikusnak titulált könyvek, így kicsit tartottam is tőle, de mivel a történelmi regény címke is szerepelt a könyvnél , így gondoltam, hogy annyira nem lehet rossz. Hát, annyira valóban nem volt rossz, de annyira jó sem.
Amit továbbra is érdekesnek találtam az a kor és a hely. Régi korban játszódik egy olyan környezetben, ami teljesen eltér a miénktől, s ezért kicsit meseszerűnek is hat. S itt megérkeztem ahhoz a részhez, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet. Számomra kicsit túl sok volt a meseszerű elem a kötetben. Kicsit olyan volt, mintha egy véres mesét olvasnék, mert azért hadjáratok, büntetések, mérgezési kísérletek bőven előfordultak a könyv lapjain. Intrikák és ármánykodások, trónviszályok is bőven akadtak. De mindezt próbálta ellensúlyozni a romantikus szál, a szerelmi történet.
Sajnos, nem tenném le a nagy esküt a szerelem tisztasága, feddhetetlensége stb. mellett. Marunissza még nem is ismerte a leendő uralkodót, de már akkor rajongott érte. Joggal merült fel bennem, hogy vajon az emberért, vagy a hírnévért, gazdagságért rajongott-e? Az uralkodónak is tetszett a lány, de aztán simán házasodott – a köztes időben –, illetve élvezte a test örömeit a feleségei, ágyasai oldalán. Ezért merült fel bennem, hogy ez a szerelem nem is volt annyira színtiszta szerelem. Lehet kicsit belejátszott az érdek, vagy az újdonság lehetősége.
Az jobban tetszett volna, ha kicsit többet olvashattam volna a feleségről, de a cím eléggé félrevezetett, inkább csak azt az utat láttam, ami ehhez vezetett.
A szereplők sajnos nem lettek a kedvenceim, láttam a hibáikat, s nem tudtam annyira megszeretni őket, hogy ezekkel együtt váljanak a kedvenc regényhőseimmé.

>!
Bur3sz
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Nagyon érdekes világról mesél. Néha hullámzó a történetvezetése. Hol lassú, hol száguld. De ettől eltekintve élveztem ezt a szerelmi mesét.

>!
jucusjucus
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem rossz, de én valami teljesen mást kaptam mint amire számítottam. Az elvárások ugye… Ami nekem borzasztóan hiányzott a regényből az a hangulat. Nem értem, hogy hogyan lehet a színek az ízek a hangok a szagok nélkül Indiáról, illetve a Mogul birodalomról írni egyáltalán. Szerintem nagy kár volt ezt kihagyni belőle. A másik problémám a történettel volt. Az egész olyan túl túl túl szirupos lett, a főszereplő lány túlságosan tökéletes, szinte nincs emberi oldala és általában is meseszerűek a szereplők vagy jók vagy rosszak. A történettel kapcsolatban még annyi, hogy a regény szerintem nem egészen arról szól amit a fülszöveg ígér, ami nagy kár, mert ha arról olvashattam volna, lehet, hogy jobban élvezem. A nyelvezet és a fogalmazás egyszerű, gördülékeny, könnyű olvasni. Ami megkeseríti az olvasását az a rengeteg név. A történet szempontjából lényegtelen szereplők is nevesítve vannak és ráadásul a regény folyamán nem mindig ugyanúgy hívják őket.
A könyv nem más mint egy romantikus mese, pici történelembe ágyazva.

2 hozzászólás
>!
szendi04
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Bűbájos mese, türelemről, kitartásról és az igaz szerelem beteljesedéséről.
Közben azon gondolkodtam, létezhet-e szerelem első látásra?
Olyan, mely 8 évesen, szinte gyermeki elhatározásból fakadt, és a beteljesüléshez vezető út több mint két évtizedig tartó, megpróbáltatással teli várakozás volt?

A 16. században nem volt oly könnyű a nők élete, mint a mai modern kor szülötteinek. Ehhez viszont súlyosbító körülményként hozzá kell vennünk azt a tényt is, hogy ezek a nők fátyol mögé kényszerülve élték életüket, kegyetlen és elnyomó szabályok között. Szinte nagy többségüknek semmi szavuk nem volt, még saját életük kimenetelére sem, nemhogy más döntésekben. Csak kevés nőnek adatott meg az a furfang és eszesség melynek segítségével egy jobb életet teremthetett magának.
Marunisszának mégis sikerült, habár sok nehézség árán is, de beteljesülhetett legtitkosabb álma, császárné lett.

Talán éppen emiatt nagyon meseszerűvé vált ez a történet. Mintha Az Ezeregyéjszaka meséi közül való lenne, hol mindig győzedelmeskedik a jó, és a türelem előbb vagy utóbb rózsát terem. Nem gondoltam volna, hogyha kevés is, de van valóságalapja Núr Dzsahán történetének.

Bevallom többet vártam a könyvtől, valami életszagúra, valamire, aminek valóság íze van, helyette sokkál inkább egy hihetetlen mesét kaptam, de mégsem mondhatom, hogy nagyot csalódtam volna. Szórakoztatott és fenntartotta érdeklődésemet, és szinte biztos vagyok benne, hogy a folytatásra is igényt fogok tartani.

>!
Lex
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Ismét egy olyan könyv, amit azért olvastam el, mert a birtokomba került a második része, és persze csak később derült ki, hogy egy sorozat része. Bár emlékszem, hogy szemeztem már én az első kötettel, de az elég sok lehúzó kritika kissé elriasztott. Pedig átlagban annyira nem értékelték rosszra. Én sem teszem. :)

Meglehetősen küszködtem a történet elején, ami nagyban köszönhető a lassú cselekményvezetésnek. Értem igazából az okát, hiszen ez Marunissza története, egy történelmi személyiségé, tehát illik a születésével kezdeni a mesét. Viszont unalmas! Fontosak azok a részek is, de ez nem jelenti azt, hogy élvezet róluk olvasni. Elmondani nem tudom, milyen nagyon vártam, hogy Marunissza felnőjön, Szálim észrevegye, és legyen nagy l'amoure, és „közös” uralkodás és stb. Aztán csak vártam. És még mindig vártam. És még mindig. Ja, jó hosszan. Halkan megsúgom, a lány/nő 34 évesen megy hozzá felségül! Viszont, annak ellenére, hogy ennyire elnyújtotta az írónő a történetet (bár mit tehetett volna, ha egyszer tényleg ennyi idősen ment hozzá), érdekesnek találtam a dolgokat, amikről írt.

Van valamennyi történelmi alapja a könyvnek, de a nagy része fikció. 400 év távlatából nehéz is lenne pontosan tudni, hogy mi és hogyan történt, hogy Dzsahángír császár vajon tényleg szerelmes volt-e Marunisszába, és hogy vajon a lány mit is érzett pontosan a császár iránt. De tetszett az írónő romantikus verziója, még akkor is, hogyha talán nem is így történt. :) A háborús részek, most mit tagadjam, egyáltalán nem érdekeltek. Khuszrau része igen, de az meg a sok cselszövés és ármánykodás miatt volt izgalmas. A zenanán belüli intrikák pedig lendületet adtak a történetnek.

Amivel elég nagy problémám volt, az az időbeni nagy ugrások. Persze, telnie kellett az időnek, de olyan fura volt, amikor például négy év csak úgy kimaradt. És ezt persze nem azonnal közölte az írónő, hanem hagyta, hogy belemásszak két-három oldalnyira a fejezetbe, és ekkor említette meg. Az egész addigi kép kuka, agy újratöltése, és fussunk neki újra a jelenetnek. Nem kell szerintem elmondanom, ez mennyire kizökkentő hatással van az olvasóra.

Aztán persze a könyv iránti szeretetem megszületését az is nehezítette, hogy mélyen megvetem az olyasfajta társadalmi formát, ahol a lányokat úgy osztogatják, mint a darab húst a piacon. Utálom, ha degradálóan beszélnek a gyengébbik nemről, ha úgy viselkednek velük, mint akik csak arra jók, hogy kielégítsék a férfiak vágyait, meg persze tenyészkancaként szolgálják urukat. Hányinger.

Észrevettem egy valószínűsíthetően fordítói bakit: „Dzsahángír negyvennyolcadik évében ismét bizonyíthatta férfiasságát.” – Ekkor a császár még csak 38 éves volt. Ez tuti!
Aztán meg még egybe belefutottam (ha ez nem fordítói hiba, úgy sürgősen tanulmányozzon anatómiát az írónő): „Ülve is jól látszott alakja: csípője visszanyerte fiatalos vonalát, dereka lágyan gömbölyödött alatta.” – Én nem tudom, kinek van a dereka a csípője alatt, de kezeket a magasba, ha van ilyen! :)

A borító nekem nagyon tetszik, imádom a légiességét, a sejtelmességét és a nőiességét. Nagyon jó képválasztás volt.

Összességében jó kis történet volt ez, még ha nagyon sokáig kellett is várni a szerelem beteljesülésére. És kíváncsi vagyok, hogyan is alakul a fátyol mögötti hatalom, ahogyan az írónő utalt Nurdzsahán császárnéra, élete a második részben.

>!
sztinus P
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

nagyon nagyon bejött, falom a következő részt is, imádom, és ajánlom mindenkinek! szuper!!!

>!
Molu 
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Ez egy romantikus történelmi regény, mely egész hangulatát átszövi az, hogy egy fiatal lány írta, akinek ez az első regénye és szabadon engedve fantáziáját szinte mesebeli történetet szőtt. Ugyanakkor az utószóból kiderül, hogy létező személyekről van szó és a fő cselekmények megtörténtek, bár pontosan hogyan azt az idő homoka elkoptatta, viszont az író tolla új szárnyakat adott neki. India világa oly mértékben más volt az elmúlt századokban, hogy mi csak a képzeletünkre hagyatkozhatunk, soha nem tér vissza az a világ, melyben a császári dinasztia olyan gazdagságban és pompában élt, hogy az a mesék világát is túlszárnyalta, más országokból érkezők álomként élték át, amit ott tapasztaltak.

>!
encus625 P
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

később, de nem lesz benne köszönet…

No, hát ezt a könyvet kerülje el mindenki, de sürgősen. A végén az egész könyv alatt, (de a végén a legjobban) nagyon haragudtam az íróra, mert kiderült, hogy valós eseményeken alapul a könyv. Hát akkor hogy a csudába lehetett egy ilyen romantikus, nyálas valamit írni…
A borítója fogott meg magának a könyvtár ajánlópolcán. Aztán valami egészen mást kaptam. Mesének hosszú volt, komoly történetnek meg meseszerű. Nem volt benne igazi bonyodalom, ha valami hasonló mégis, az hamar megoldódott. A sok név nem egyszer bekavart. Rengeteg név van a könyvben, nem nagyon helyettesítik más szóval, és néha másképp szólítják egymást, mint korábban, aztán új nevet kapnak, vagy új tisztséget…
Nem nagyon volt ez a császár olyan személyiség, amiért fel lehetett volna nézni rá. De akire az egész könyvben felnézünk, az is megbotlik egyszer… Az egész könyv csak arról szól, hogy a lány epekedik utána, meg a nagy gazdagság, ételek, pompa leírása is sok volt már kb. a közepénél.
Nagyon régen szenvedtem már egy könyvtől úgy, mint most. Kerülje el mindenki, én szóltam!

2 hozzászólás
>!
xeral
Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Kicsit féltem tőle, hogy unalnas lesz, így tologattam az elolvasását. Kritikaként írják, hogy meseszerű, valóban az, de nálam nem kritika. Inkább olyan, mint az Ezeregy éjszaka meséi. Nem tudom mennyi belőle a történelmi, de valószínűleg főleg fikció, már ki is vettem a folytatását a könyvtárból. Annyiból volt érdekes, hogy itt a nők nagyobb elnyomásban élnek, kevés lehetőségük van kitörni a zárt világukból. Itt nyomon követhettük az egyetlen lehetőséget, ami csak kínálkozott.


Népszerű idézetek

>!
Dénes_Gabriella P

Szálim tizenöt éve áhította India trónját. Teljesült a vágya, Agra várában császárrá koronázták. Magának a Nuruddin Muhammad Dzsahángír Padshah Ghazi nevet adta. Az utókor Dzsahángír császárként emlékszik rá.

Tizedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dzsahángír mogul sah
>!
Dénes_Gabriella P

A császár elküldte szolgáit és feleségeit. Egyedül maradt. „Nuruddin Muhammad Dzsahángír Padshah Ghazi” – skandálta fennhangon saját császári címét. Nuruddin a „hit fényét” jelentette, Padshah „császárt”, vagy „Timur házának fejét”, Dzsahángír pedig „világhódítót”.

Tizenegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dzsahángír mogul sah
>!
Dénes_Gabriella P

Egy évvel korábban Dzsahángír kegyes beleegyezésével a portugál jezsuita atyák a császár három unokaöccsét római katolikus hitre keresztelték. A szertartást az agrai jezsuita templomban tartották, az azt követő ünnepséget a császár adta a palotában. Mindhárom fiú a néhai Danidzsal herceg gyermeke volt, és a jezsuita papok gondjaira bízták őket, amikor az udvarba érkeztek. A jezsuiták addig nyaggatták Dzsahángírt, míg látszólag nagy vonakodva beleegyezett, hogy a három fiút megkereszteljék.

Marunissza elmosolyodott a félhomályban. Pompás lépés volt. Miután a fiúkat megkeresztelték, nem jelentenek többé veszélyt a trónra, kizárólag Dzsahángír utódai örökölhetik.

Tizenhetedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dzsahángír mogul sah · jezsuiták
>!
Baraby P

A nő ne függjön teljesen a férfiról, akár pénzről, akár szerelemről van szó

88. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Kate Quinn: A császár szeretője
Robin LaFevers: Halandó szív
John Williams: Augustus
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
David Benioff: Tolvajok tele
Steven Saylor: Birodalom
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Norman Mailer: Meztelenek és holtak