Melchior ​és a Kerekeskút utca lidérce (Melchior, a patikárius 2.) 72 csillagozás

Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Tallinn, ​az Úr 1419. esztendeje. Három ember is kísértetet lát a Kerekeskút utcában, és nem sokkal később mindhármukat holtan találják. Vajon mi kötheti össze a haláleseteket? Elvégre az áldozatok a lehető legkülönbözőbb emberek: egy toronyparancsnok, egy örömlány és egy flamand festő. Valóban egy lidérc lenne a tettes, mely az utca egy rossz hírű házában kísért? Amikor egy istenfélő kereskedő is meghal, és az ügy még mindig megoldhatatlannak tűnik, nyomozásba kezd Melchior, a város patikáriusa, de fogalma sincs, milyen kemény fába vágta a fejszéjét. Mert a legendák szerint a közeli erdőkben boszorkányok rejtőznek, és végül még a lidérccel is szembe kell néznie.

A történelmi krimik észt mesterének második regénye ismét megdöbbentően hiteles képet fest a középkori Tallinnról, s nem méri szűk marokkal sem az izgalmakat, sem a kalandokat. A főhős előző nyomozásáról a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című kötetben olvashattak, és terveink… (tovább)

Eredeti cím: Apteeker Melchior ja Rataskaevu Viirastus

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
304 oldal · ISBN: 9786155508288 · Fordította: Rácz Nóra
>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508233 · Fordította: Rácz Nóra

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Azok közé a szerencsés olvasók közé tartozom, akik a valóságban is megcsodálhatták Tallinnban a tizenötödik században játszódó észt krimisorozat legfontosabb helyszínét, a bűntényeket megfejtő Melchior patikáját, ami 1422-es alapításával Európa egyik legrégebben működő gyógyszertára. Tallinnban minden turistacsalogató látványosság a középkor hangulatát idézi, tarka ruhás kikiáltók csalogatnak a kínzószerszámok múzeumába, a főtér kisvendéglőiben pedig félhomályban, korhű hangszerek zenéje mellett fogyaszthatjuk el egyszerűen tálalt ebédünket.
Indrek Hargla mindenben követi ezt a jól bevált receptet, és a történelmi krimiírók céhének szabályai szerint próbálja összekeverni műve hozzávalóit, bár a patikamérleg ebben az esetben azért néha-néha megbillen.
Nagyszerű érzés belélegezni a történelmi levegőt, jó sós, mivel közel a Balti-tenger, remek a kolostorok, szerzetesek, lovagrendek életének bemutatása és a korabeli mindennapok ábrázolása. A nők a szaunában fecsegik ki titkaikat, a férfiak a kolostor főzdéjében készült pompás mentasört iszogatják, Melchior patikájában fűszernövények illata száll, a tűzön rejtélyes főzetek rotyognak, és a szívesen látott vásárlók, barátok még az édes gyógylikőrbe is belekóstolhatnak.
Meggyőződésem azonban, hogy egy színvonalas középkori krimisorozatban nem szükséges ennyire gyakran csattogtatni a flagellánsok korbácsát, és ha Indrek Hargla túlzottan beleszerelmesedne az öncélú csonkolós, kasztrálós, kínzókamrás jelenetekbe, akkor kénytelen leszek a konkurens Rigában játszódó sorozat után nézni.
Azért bízom benne, hogy ez mégsem fog bekövetkezni. Szeretem Melchiort és Tallinnt.

FélszipókásŐsmoly P>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Tallinn eszes és jó kapcsolatokkal rendelkező patikusa újra nyomoz, 10 évvel a sorozatindító kötetben történtek után. Nála ez egyfajta belső kényszer, hogyha bűnügyet szimatol, akkor minden áron a végére akar járni. A szerző továbbra is pompásan teremti meg a középkori hangulatot a német lovagrenddel, flamand kereskedőkkel, egyházi szereplőkkel és nemesekkel, a leíró részek inkább tömörek (több esetben másfél oldalas bekezdésbe sűríti a mondandót), mint túlírtak, de azért tény, hogy ezek kevésbé jelentik a regény lendületes részeit. Viszont a főbb helyszínekről készült térképvázlatok segítik a beleélést. A krimi többszörösen csavaros, az olvasónak a könyv végéig kevés fogalma lehet az összképről, legfeljebb egy-két részletet rakhat össze magától, mert több félrevezető nyom akad, és a főhős a végső „feltáró beszédig” tartogatja magában a dolgokat.

Melchior Wakenstede boldog házasságban él, kedves családja immár ikergyermekekkel gyarapodott, az üzlete is jól megy. Ám (egyre több) újabb gyilkossági eset történik, ráadásul természetfölötti erők felé mutatnak a nyomok. Persze Melchior nem veszi komolyan a babonás híreszteléseket, és alaposan utánajár a történteknek. Indrek Hargla remekül tartja fenn az érdeklődést azzal, hogy egészen a regény végééig megmarad a rejtély és bizonytalanság, hogy mi van, ha mégis valami síron túli lény játszott közre a halálesetekben – némelyikük különösen durva, az egyik hullát többszörösen megcsonkították. A nyomok majdnem egy évszázaddal régebbre nyúlnak vissza, több nemzedéket érintenek, egyszerű polgárokat, kereskedőket és a vallás képviselőit – szexuális perverziók, kegyetlen eretnek dogmák és önsanyargató hiedelmek, durvábbnál durvább elfajzások az emberi viselkedésben.

Szóval hiába könnyed, kedélyes alakok Wakenstedék és a tallinni lakók – gyógynövényes likőrrel, fűszeres keksszel, édes kardamomos cukorkával bárkit lekenyerez a patikus információmorzsákért cserébe –, a háttérben meglehetősen gyomorforgató összefüggések rajzolódnak ki. Érdemes erre felkészülni azoknak, akik kevésbé bírják a brutalitás részletes ecsetelését.

Leliana>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Tudom, tudom, én voltam az, aki odáig, meg vissza volt az első részért, és alig várta, hogy ezt is az ujjai közé kaparintsa, de a fél hónapig tartó olvasása nem csak annak betudható, hogy szinte egy percem nem volt folytatni, mert máskor ennyi idő alatt A nyomorultakkal is végeztem volna, hanem annak, hogy nem kötött le. Szenvedtem vele, mint az a bizonyos malac azon a bizonyos jégen.
Maga a sztori, a bűnesetek talán érdekesebbek voltak (kísértetek, csonkolások, nem kevés vér, perverzió), mint az első részben, mégis komoly hiányérzetem volt, nem éreztem sem izgalmasnak, sem különösebben érdekfeszítőnek. A leginkább talán az zavart, hogy rengetegszer ismételte magát az író.. ha erre lesz egyszer szükségem, előbb hagyom abba az olvasást, vagy kezdek el Cavintont szedni..
A kor és a város bemutatása nekem túl sok volt, a leírások fele kicsit sem vágott a történetbe (a politikáról már nem is szólva), és sokszor megszakította a nyomozást ok nélkül.
Mentségére legyen mondva, nem göngyölítettem fel a nyomozást Melchior előtt, bár bizonyos elemek nekem már gyanúsak voltak az elejétől fogva.
Remélem, a harmadik résznél ismét visszanyerem a lelkesedésem :)

Annamarie>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Indrek Hargla, valódi nevén Indrek Sootak 1970-ben született észt író, aki 1998-tól kezdett Hargla néven publikálni először sci-fi, horror majd fantasy kategóriában, míg 2010-ben útjára bocsátotta történelmi krimi sorozatát, melynek középpontjában egy tallini patikárius, Melchior áll. Ez a kötete a sorozat második része, mely az előzőtől függetlenül, önállóan is kitűnő olvasmány.
Azóta magyarul megjelent a harmadik rész is, Melchior és a hóhér lánya, sőt a sorozat hazájában már a negyedik résznél jár. Melchior Wakenstede életéről pedig egy filmsorozat is készül. A jogász végzettségű Hargla, 2000 óta tizenhétszer nyerte el a Stalker díjat. Érdemes odafigyelni rá, és megpróbálkozni egy kis kortárs észt irodalommal is!
A XV. századi Tallinban járunk, mely fekvésének köszönhetően virágzó kereskedelmi központ, s egyben olvasztó tégelye számos népnek. A várost a Német Lovagrend tartja kezében, de a városi tanácsban jelentős szerepet tölt be a klérus is. S nem csak a papság, de Tallin egyetlen patikáriusa, Melchior is részt vesz, ha nem is a döntéshozatalban, de a titokzatos bűnügyi esetek kivizsgálásában mindenképp. 10 évvel később járunk az időben az első részhez képest. Melchior családja azóta két gyermekkel gyarapodott, s úgy tűnik bölcsessége korának előrehaladtával csak növekedett. Szükség is van erre a bölcsességre, mert ártatlannak tűnő halálesetek történnek a városban, s Wentzel Dorn bíró a segítségét kéri. Grote toronyparancsnok őrjárata közben lezuhan a gyilokjáróról; egy tekintetes, de igen öreg és beteg városi polgár Laurent Bruys is meghal, s még azon a napon felfedeznek egy csontsovány, kasztrált fiút is leszúrva. Grote halálra rémült arccal távozik az élők sorából, s ez erősíti egy kísértet létezésének a gyanúját, hiszen napokkal ezelőtt a parancsnok is erről beszélt. Ez aztán szöget üt a patikus fejében, hiszen nem is olyan rég, két hasonló furcsa halálozás történt a környéken. Ez utcalány s egy flamand festő is életét vesztette. Sokan látni és hallani vélik a kísértetet. Valóban kísértet szedi áldozatait, és ha igen, akkor mi köze van ahhoz a majd hetven évvel ezelőtti esethez, ami az Unterreiner-házban történt? Vagy mindez csak pletyka?

Melchior kihasználva, hogy mindenkinek megered a nyelve a patikájában, egy kis gyógylikőr segedelmével, aprólékos munkával összeszedi az információkat. Már csak szelektálnia kell, mert egy dolog a valóság, s egy másik amit látni akarunk.

Az izgalmas nyomozás bőven ad gondolkodni valót, én is megalkottam a magam szédületes megoldását. De nem is a bűntény felderítése az, ami rendkívülivé teszi a könyvet, hanem a történelmi nyomozás hangulata. Hargla látványszerűen tárja elénk a középkori várost, aprólékosan kidolgozott diorámát alkot, melyben mindenkinek megvan a maga kis szerepe. Egyszerűen zseniális.
Már csak a könyv borítóját kellene lecserélni! Ki találta ki, hogy egy lengő szakállas apót tegyenek a könyvre?

Bori_L>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Be kell vallanom, hogy eleinte nemigen akaródzott elolvasnom ezt a könyvet. Végül azért vettem mégis a kezembe, mert 1. kell még a balti kihívásomhoz pár könyv, 2. @ppayter azt mondta, hogy kicsit horrorosabb beütésű a történet, és gondoltam az izlandi horror után jöhet az észt is. És jó volt!

Jó, a meglehetősen gyakori elütéseket, és néhány fura mondatot ne számítsuk bele. Ezeket leszámítva a történet sokkal izgalmasabb és kevésbé össze-vissza volt, mint a Szent Olaf-templom rejtélye, bár Melchior még mindig mindenben nyomot keres, amiben nem is feltétlenül kellene. De a középkori Tallinn! A szauna! A mentasör! A pletykák!

Na, szóval ez egy izgalmas kísértethistória, jó sok nyomozással (ami még engem is több-kevésbé lekötött, pedig ugye megrögzött krimi-ellenes vagyok), családi titkokkal, 18+-os pletykákkal és rémtörténetekkel, némi horrorral. Indrek Hargla ezzel a könyvvel most megvett magának, tökéletes kikapcsolódás.

ppayter>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

„Indrek Hargla rendkívül plasztikusan ábrázolja az életet a tizenötödik századi Tallinnban, tökéletes arányban vegyíti a történelmet a fikcióval, a thrillert a humanizmussal és a humort a feszültséggel. Az észt történelmi krimisorozat önállóan is olvasható második kötete simán hozza az előző rész szintjét, de azzal ellentétben csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott.

A magyarul két évvel ezelőtt megjelent első rész amellett, hogy izgalmas kriminek bizonyult, tökéletes országimázs-regény volt, de Észtország a fűszeres söröktől és a vonzó tallinni óvárostól eltekintve is olyan, hely, amivel érdemes foglalkozni. A Melchior és a Kerekeskút utca lidérce viszont kissé más irányba indul: a hangulat megmarad ugyan, de egy idő után látványosan visszaköszön Hargla horrorszerzői múltja […].

Ahogy a nyomozás halad, egyre jobban megismerjük a középkori Tallinnt és lakóit, a kolostorok rendszerétől a bíróság működéséig, a művelt polgárok valláshoz való viszonyától a hálószobatitkokig, illetve a város kapcsolatát Európa többi részével, sőt, még a Tallinn-környéki erdők boszorkánymestereiről is szó esik. Hargla nagyon komolyan utánajárt a témának, részletes, hiteles és életteli világot épített (bár talán a rekonstruált jobb szó) a regényeihez. Az első kötetnek leginkább a színessége és élettelisége volt megragadó, itt a karakterek személyisége és világnézete teszi emlékezetessé a regényt. Na meg persze a fűszeres sörök, kekszek, gyógylikőrök, emberi alkatrészekből gyártott orvosságok, erős érzelmek, plasztikus leírások és a Kerekeskút utca lidércének történetét övező, csontig hatoló borzalom. […]”


Bővebben odaát: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/06/indrek-hargla-mel…

4 hozzászólás
Razor P>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Az első részhez hasonlóan ez is élvezetes olvasmány volt. A krimiszál tisztességesen meg volt csavarva, most sem sikerült Melchior előtt megfejteni a rejtélyt. A középkori világábrázolás is a helyén volt, Hargla nagyon szépen az olvasó szeme elé varázsolja az akkori világot, embereket és szokásait. Nem mellesleg eléri, hogy az olvasó felírja Tallinnt a meglátogatandó városok listájára. :)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508233 · Fordította: Rácz Nóra
3 hozzászólás
polimatilda I>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Hát ez durva volt.
Az első rész után gondoltam, minél előbb kézbe veszem a folytatást, nehogy elfelejtsem az eseményeket. Igazából annyira nem kellett emlékezni, de legalább a nevekbe kevésbé gabalyodtam bele, mert már néhány ismerős volt.
Ebben a részben azért durvább dolgok történtek, ami így a könyv végére kicsit megrázott. Mind a bűntény maga, mind az, ahogyan a középkorban bűntettek.
Mindenesetre, ha már bennem van a lendület, akkor rövidesen szeretném folytatni a maradék két résszel.

anesz P>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

borító: 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 5

Sajnos ez most csak négy csillag. Ez részben az én hibám is, hiszen tudom, hogy ezeket a köteteket lassan, komótosan kellene olvasni, hagyni hatni. Azonban most az év vége miatt erőltettem a gyorsabb olvasást, és ez egyértelműen az élmény rovására ment.
Ez a sorozat azért nem finomkodik. Mindegyik kötetben igen sötét dolgokról van szó, de ez a rész brutalitásával mégis meglepett. Nagyon csavaros volt a sztori, szerintem nemigen lehetett rájönni. Hargla erőssége a szereplők mély és alapos ábrázolása. Ez pedig a szerethetőség rovására megy. Nem kérdés, hogy folytatni fogom majd a harmadik résszel, de rá kell pihennem, az biztos!

Mortii>!
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Rég volt már, hogy az első könyvet olvastam. Összehasonlítani kb. nem is tudnám, mert már a sztorira is alig emlékszem.
A Kerekeskút utca lidérce egy laza középkori misztikus kriminek nevezhető, Némi történelem és rengeteg fikció, valamint a furfangos patikárius nyomzoásának elegye egy könnyen olvasható, lendületes, de nem túl mély történetet eredményez. Melchior megoldása kicsit légből kapottnak tűnik, próbál Sherlock Holmes-szerű lenni a karakter, de tények logikus tálalása hiányzik.Inkább csak következtet, és a megoldáshoz nagyban hozzájárul a gyanusítottak bűnbánata is.
Az történet mindenesetre jó, és örömmel folytatom Melchior kalandjait.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Most azonban Dorn ismét megjelent a patikában, mint mindig, ha nem hagyta nyugodni valami, mert a rosszkedv ellen nincs jobb gyógymód, mint néhány szót váltani egy jó baráttal és ráadásként felhajtani néhány kupica édes gyógylikőrt. Vannak dolgok e világon, gondolta Melchior, melyek soha nem változnak.

2 hozzászólás
ppeva P>!

– Bizonyára borban főzött babérlevél, medvecukor és aloé nedvének a keveréke volt – kotyogott közbe Melchior. – Apám ennek a készítését nekem is megtanította, és nincs, ami a lázat ennél jobban csillapítaná. Ha még egy kis orvosi pemetefű is került bele, biztos, hogy használ.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: láz
1 hozzászólás
ppayter>!

A halálnak erjedten édeskés öregség- és penészszaga volt.

(első mondat)

FélszipókásŐsmoly P>!

A sakk segít a gondolatok elrendezésében. A sakk, akárcsak a csillagtérkép, sok mindent elárul nekünk a való életről, de csak akkor, ha a megfelelő szögből nézzük.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: asztrológia · sakk
Habók P>!

[…] a pletyka számára az nem akadály, ha hiányzik a szemtanú.

chibizso>!

– Nem szoktam neked beszámolni arról, mit locsognak a nők a szaunában. Talán jobb is, ha a férfiak soha meg nem tudják, miről esik szó ott a nők között.

44. oldal

ppeva P>!

[…] Melchior pedig afelől érdeklődött, csillapította-e tisztelt ura szédelgését a fehérüröm-olaj, mire az asszonyság harsányan felelte, hogy az bizony úgy meggyógyította az ő urát, hogy maga Szűz Mária se jobban, és hogy vinne még belőle.
– Bizony, ha a fehér üröm nedvéhez olajat és egy csipetnyi porrá zúzott kancapatát keverünk, akkor annak mindenképpen használnia kell – jelentette ki Melchior, és tüstént a mozsárhoz lépett.

28. oldal

5 hozzászólás
Hush_Campo>!

Még ha be is akarnak csapni, senki nem tud folyamatosan hazudni. Az igazság egy-egy morzsája mindig fellelhető a mondandójukban. Egyetlen hazugság sem olyan hosszú, hogy azt a végtelenségig lehessen taglalni. A hazugságnak hihetőnek kell lennie, épp ezért ha valaki hosszan hazudik, az nem hazudik mindenben.

chibizso>!

Ha a vér nem maradhat meg, meg kell hogy maradjanak a tettek.

200. oldal


A sorozat következő kötete

Melchior, a patikárius sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye
Steve Berry: A templomosok öröksége
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Paul Doherty: A Hórusz-gyilkosságok
Umberto Eco: A rózsa neve
Steven Saylor: Római vér
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Dževad Karahasan: Keleti díván