Melchior ​és a hóhér lánya (Melchior, a patikárius 3.) 26 csillagozás

Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Tallinn, ​anno Domini 1422. Melchior, a patikárius ezúttal két helybéli nő rejtélyes ügyeibe keveredik bele. Egyikük a hóhér fiatal lánya, Wibeke Bose, a másik egy gazdag kereskedőfeleség, Else Werdynchusen. Mindketten a városi társadalom perifériájára szorultak: az első apja foglalkozása miatt, a második pedig azért, mert külhoni származású, és nő létére szokatlanul erélyes. A két nőt egy titokzatos fiatalember, Steffen személye köti össze, akit egy őt ért támadás után Wibeke ápol, és aki később Else asszony házába kerül. A férfi sérülése következtében emlékezetkiesésben szenved, sem a saját nevét nem tudja, sem azt, miért jött Tallinnba. És nem emlékszik ellensége kilétére sem, noha az árnyékként követi, és kíméletlenül végez mindenkivel, akinek birtokába kerülhetett Steffen titka. Melchior azonban ismét nyomozni kezd, és a láthatatlan gyilkos nyomába ered…

Az észt szerző történelmi krimisorozata immár világszerte egyre népszerűbb, első két részét angolra is… (tovább)

Eredeti cím: Apteeker Melchior ja timuka tütar

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
352 oldal · ISBN: 9786155508776 · Fordította: Rácz Nóra
>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508769 · Fordította: Rácz Nóra

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppayter>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

[…] Amellett, hogy a Melchior és a hóhér lánya csavaros és kellő odafigyeléssel még éppen kilogikázható krimi, a hangulatával és az ügyesen a történetbe szőtt középkori részletekkel fogja meg igazán az olvasót. A hétköznapi tallinni élet olyan rejtelmei mellett, mint a közszaunák, a sörfőzés, a domonkos kolostor és a kereskedők világa, a gyógyítás és a kivégzések menete, az orvosságok (https://moly.hu/idezetek/659035), vagy éppen az ételek készítésére is kitér a szöveg, persze a történet szerves részeként. Hargla rengeteget kutat, folyamatosan gyűjti a regényeibe szőhető érdekességeket, helyi vagy nagyobb léptékű eseményeket, történelmi személyeket, így teremtve meg a sorozat utánozhatatlan hangulatát, és ettől lesz valóban élő a regénybeli Tallinn és környéke.

Ehhez a regény központi szálához szorosan nem kapcsolódó, az egyes szereplők számára viszont annál fontosabb ügyek is hozzájárulnak. Elvégre egy valódi ember sem csak díszlet, aki megjelenik, ha épp szükség van rá, máskor pedig egy raktárban pihen, hanem saját élete van, ezek az életek pedig izgalmasak, bonyolultak, személyes motivációktól fűtöttek és hatnak egymásra. A regénybeli karakterek is ugyanúgy gondolnak, éreznek, cselekednek és hibáznak, mint bárki élő ember, ami nagyban növeli a történet élvezeti értékét.

Persze így sincs szó a középkori Tallinn tudományos pontosságú ábrázolásáról, de nem is ez a lényeg. A regények környezete kellően hiteles ahhoz, hogy működjön, a fikció és a korhű, de szükség szerint időben vagy térben kicsit eltolt elemek összhangban vannak a valós összetevőkkel. Az írói szabadság nem felülírja, hanem kiegészíti a történelmet, az eredmény pedig egy kiváló regénysorozat, ami nem csak szórakoztatja az embert, de ezen felül is ad valami pluszt.

Ez egyébként nem puszta tehetség, Hargla teljesen tudatosan írja így a regényeit. Alapelv, hogy minden egyes történetbe kell valami új téma és helyszín, illetve minden Melchior-regényben van egy recept (https://moly.hu/idezetek/659038) és több olyan téma, ami a rejtély megfejtésén túl is gondolkodásra készteti az olvasót. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/07/indrek-hargla-mel…

Habók P>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Tudtam, hogy élvezni fogom, – merthogy nagyon szeretem Tallint. Tehát tőlem maga a krimi akár közepes is lehetett volna. De nem az lett. Sokfordulatos, számomra megolhatatlan gyilkosságsorozatot kaptam spoiler. De jól sejtettem, igazi csemege megint Tallin volt. Tereivel, utcáival, kolostorával, fürdőjével, kocsmáival. Élveztem a középkori szokások bemutatását, az akkori betegápolást, orvosságok készítését (huhh!!), a kártyázási szokásokat, az ünnepek leírását, a mutatványosokat… szóval élveztem a regényt. Csak az az utolsó bekezdés ne lett volna…

2 hozzászólás
Hollóhát>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Többek között azt szeretem ebben a sorozatban, hogy nem erőltet a szereplőkre túlzóan modern gondolkodásmódot. Melchior és barátai a kor lehetőségeihez mérten persze nagyon műveltek, de ez nem zárja ki, hogy buzgón bízzanak a szentek közbenjárásában, és az ereklyéket legalább olyan hatásos gyógyszernek tartsák, mint mi az aszpirint. Patikáriusunk simán kilógatja a kitömött krokodilus dublőr gyíkot a boltba vevőcsalogatóként. Nyugodt szívvel árulja a porított koponyából, emberi veséből, és egyéb guszta dolgokból kevert csodaszereit. Egyébként Melchior dörzsölt kereskedő oldalát legalább annyira bírom, mint nyomozóként.

A középkori hangulat tehát 100% adott, Tallin továbbra is csodás, és Melchior sokkal csavarosabb ügybe keveredik, mint az első részben. Nem mondom, hogy mindig tudtam követni a politikai helyzet alakulását, a lovagrend, püspök, és egyéb királyok évközi ’kinek van nagyobb’ összeméregetését, de azért igyekeztem felzárkózni. A patikus családját sújtó átok is rendesen felpiszkált. Már beletörődtem, hogy megint nem tudunk meg semmit, erre tessék. A végén mintegy mellékesen odavet egy halom új információt! Hát köszi. Most már tényleg muszáj lesz belevágnom a folytatásba.

Túlnyomó részben elégedett voltam, apró dolgok piszkálták csak a csőrömet. Néhány oda nem illő szó (pl.: kipécéz) teljesen ki tudott szakítani az olvasás élményéből. Lehet, sőt valószínű, hogy csak engem bántott, de nekem sokat elvett az élvezhetőségből. Felfedeztem néhány elírást is, pedig én aztán soha semmit nem szoktam észrevenni. Az agyam automatikusan javít, nem tűnnek fel a hibák. (Kivételes grammar nazi üzemmódban lehettem.) És még mindig meglepően explicitnek találom a 18+ jeleneteket. Nem mintha amúgy bajom lenne az ilyesmivel, csak ebbe a kvázi családbarát középkori hangulatba nehezen tudom beilleszteni.

kolika>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Ez a kötet kicsit nehezen indult be, aztán, amikor beindult, akkor újabb és újabb kitérők következtek. Talán ezért vesztettem el időnként az érdeklődésemet. Valahogy nem tudott lekötni a kártyázás történetének felelevenítése, meg a sok szent felemlegetése, történetük stb.
A krimis szálban viszont nagyon remekelt a szerző. Már mindenkire gondoltam, mindenkit kikiáltottam ilyen, vagy olyan ok miatt gyilkosnak, hogy aztán tátva maradjon a végén a szám. Na, meg az a gyilkos igazi nevének felfedése is jócskán meglepett.
Az átokról és esetleges megszüntetéséről többet olvastam volna, számomra kevesek az információmorzsák, amelyek ebben a kötetben felbukkannak.
A korabeli élet ábrázolása, a beszédmód, a hangulat most is nagyon tetszett.

encus625 P>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Melchior történeteit nagyon szeretem. A középkori Tallinnban játszódnak és nemcsak a krimi vonal erős benne, hanem a korra jellemző szokásvilágról, életvitelről is rengeteget lehet tanulni. Nagyon sok kutatómunka van ebben a sorozatban, de időnként azt érzem, hogy a krimiszálat elnyomja ez. A történelmi szálat kb sosem tudom felvenni, teljesen kiesett nekem ez a vidék a történelmi tanulmányaimból. A főszereplő egy nagytudású bölcs patikus, aki ügyesen nyomozza ki a rejtélyes eseteket is.
Ebben a részben egy emlékezetkieséses fiatal múltját kell feltárnia és azt is, hogy ki és miért akarta őt megölni. Talán a három eddig megjelent rész közül ez a legklasszikusabb krimi. Persze nem jöttem rá a megoldásra.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508769 · Fordította: Rácz Nóra
Zsoofia>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Meg voltam róla győződve, hogy ez a regény nem lesz olyan jó, mint elődjei, de az lett. Csak én nem voltam olyan hangulatban, hogy a történet elejét élvezni tudjam kellő mértékben.

Ezt a sorozatot még mindig a középkori ábrázolásmód emeli fel a bőven jó kategóriába (kezdve a tisztálkodási szokásokkal, a hóhér helyzetén át a történelmi események levetüléséig). A krimi-szál nekem csapongó volt, de meg lehetett sejteni belőle részleteket. Szerettem, ahogy Else megjelenítette a kor nőinek a problémáit. Meg a történet végén a csavart! Az utolsó mondat frenetikus volt.

Krumplicsku>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Az eddigi legjobb Melchior kaland.

Amit, ha a könyv olvasásának első harmadában kellett volna értékelni, biztos, hogy nem mondtam volna, mert igen lassan indult be a cselekmény, mi több, nem is igazán értettem, hogy miért beszélünk gyilkosról*, meg mi az a sok rajz a könyv elején, ha effektíve nem halt meg senki? ;-)
*azon agyaltam, hogy nem szabatos, jogi nyelven, hanem csak így egy krimiben vajon hogyan másképp kéne hívni valakit, aki ölni akart, csak a végén mégsem sikerült? Mert hogy mégis gyilkos ő, nem hiszem, hogy van más, egyszerű kifejezés erre…
Az már az első harmadban is feltűnt, hogy az eddigiekhez képest jóval bővebbek, ezzel jóval illúzió teremtőbbek a kultúrtörténeti leírások, illetve magáról Tallinról is valahogy közelebbi, élőbb képet tudott mutatni (a közeledő téllel érkező elzártság, illetve a Hanza-tag, de mégis a periférián elhelyezkedő város hangulatáról)
Hogy a kultúrtörténeti részt miért hiányoltam eddig? Mert a piacon tényleg elég sok a történelmi krimi, Hargla eddigi történeteit meg szubjektíven csak egy erős közepesre értékeltem volna, amit mégis az tett abszolút olvasásra ajánlottá, hogy nem a megszokott nyugat-európai helyszíneken (Anglia, Olasz-, Francia-, Spanyol, Németország) játszódott, hanem egy olyan környezetben, amiről sincsenek feltétlen közelebbi ismereteink (de még történelemórán sem nagyon került elő).
Ezen dobott most nagyot Hargla. Bár annyi kritikával azért mégis illetnem kell, hogy néha szerencsésebbnek éreztem volna, ha szervesebben ismertük volna meg mondjuk a fürdőkultúrát, magyarán vagy a cselekményből vagy két szereplő beszélgetéséből áll össze az átadott információ, nem feltétlen úgy, hogy mikor Melchior szaunázni indul, a fejébe beleírt egy teljes lexikonba illő szócikket a témában. Miért? Hát, mert Melchiornak nyilván természetes volt, hogy Tallinban fontos a tisztaság, hogy a fürdő nem bordély, mit kell a fürdőben viselni stb. stb, ő ezt ÍGY egészen biztosan nem gondolhatta végig, ahogy én sem gondolom végig mikor autóba ülök a robbanómotorok történetét… :-D Teht az infó az OLVASÓNAK fontos, az ő tudását bővíti, árnyalja, hiszen gondolom, más is, mint én, könnyen esik abba a hibába, hogy azt hiszi a középkorban abszolút nem volt higiénia, férfiak és nők csak talpig felöltözve látták egymást, és soha nem merészkedtek volna, meg nem is engedték volna őket közös fürdőbe (még, ha az illendőség szerint törölközőt meg szauna ruhát is kellett ilyenkor viselniük) (az egyidejűség elvének megfelelően pont a könyv után olvastam egy történelmi blogon a témáról, a linket megadom külön kattinthatóan is, de esetleg ezt is át lehet másolni a böngészőbe: http://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/2016/09/23/higenia_…
De ez csak amolyan kákán a csomót keresés….és más esetekben is, pl. a kivégzett gonosztevőket boncoló Melchiornál meg is valósult (öööö, ne olvassátok a könyvet evés közben :-D)
De tényleg jól esett a krimi mellett kicsit kulturálódni is :-D. Másrészt tkp. ez a kis lexikon íz sem volt NAGYON zavaró, mert a könyv első harmadában bőven volt idő kitérőkre, csak színesítette a toporogni látszó fő szálat, a maradékban meg már volt annyira izgalmas az alapsztori is, hogy nem igazán értem rá agyalni, hogy akkor most miért ágyazta jobban a cselekménybe az egészet….

Ahogy fentebb kicsit már előrejeleztem, a könyv nem csak ebben, hanem a krimiszálban is túllép az első kettőn. Talán tényleg nincs is olyan történetszál, ami a vége felé közeledve ne kapna jelentőséget a megfejtésben, ne nyerne értelmet és csak egy időkitöltő mellékszálnak bizonyulna, magyarán minden mozaikdarabnak megvan a helye a nagyképben, tessék figyelni (akkor is, ha az az első harmad tényleg megtévesztheti az egyszeri olvasót)
Nálam külön piros pont jár azért
némi, de azért spoiler

A rejtély felgombolyítása során nem egyszer jutott eszembe Dame Agatha, tehát míg egyfelől megkaptam a történelmi környezetet és atmoszférát, a bűncselekmény és megfejtésének lépései (kivéve talán a kolerikus emberek véréből levont következtetést :-D) mégis nagyon is kortárs, átélhető volt.
(itt egyetlen apró mínuszt éreztem csak Agathahoz képest: nem igazán keveredett senki konkrét személy gyanúba…. persze, egy egész háznépből AKÁRKI lehetett volna a gyilkos, de kimondottan egy v. két személy irányába nem terelte a gyanúnkat… bár hát ugye ilyet is csinált Christie a Tíz kicsi négerben… csak ott azért folyamatosan haltak meg a gyanúsítottjaink, itt meg nem)

Nagyon remélem, hogy a maradék két Melchior történet is hamar megérkezik a magyar olvasókhoz (csak ezt a könyvborítót tudnám feledni! Mert ahogy korábban is szóvá tettem, ez nálam tuti a vásárlás ellen hatna, mert nekem mind színeiben -igen, tudom, egy korabeli festmény felhasználásával készült, de akkor is-, mind tipográfiájában nagyon taszító ez is, ahogy a korábbiak. Nem vagyok persze szakember, de kuszának és rondának érzem, ami egy ismeretlen könyv esetében kimondottan elriasztana a vásárlástól**), és ehhez a harmadik részhez méltó színvonalon lesz a könyvek tartalma is (nyilván ez a fontosabb).

**mondjuk, ha azt veszem, hogy (nőhöz méltóan) hány kimondottan tré könyvet sikerült megvennem és elolvasnom, csak mert a borítója gyönyörű szép volt (és még a szinopszist is sikerült legalább közepesen érdekesre összehozni), akkor persze lehet mondani, hogy ez még mindig a jobbik eset… ugyanakkor tényleg annyi az ismeretlen szerző ismeretlen könyve a piacon, hogy a borító az első figyelemfelhívó eszköz, ami UTÁN olvasom el a szinopszisát, és csak eztán olvasok molyt is róla és csak aztán döntök, hogy veszek és olvasok-e… ha átsiklik rajta a szemem, mert nem, hogy meg sem fogja, de kimondottan taszít, akkor szegény jobb sorsra érdemes könyv esélyt sem kap…

Szibériaitigris>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Úgy gondolom, ez a sorozat legjobb krimije. Izgalmas, érdekes, csakugyan tele volt váratlan fordulatokkal. És a végén jön a meglepetés. Mintha a többinél kevesebb lett volna benne az üres járat és a felesleges felnőtt tartalom. (Volt ebben a könyvben is bőven, de nagyjából indokolt mennyiségben.) A történet pedig kifejezetten tetszett. Közben pedig nagyszerűen bele tudtam képzelni magamat a regény világába. Magam előtt láttam a középkori Tallinn utcáit. Egyre szerelmesebb vagyok ebbe a városba!

Timi_Kállai P>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Megkedveltem ezt a sorozatot, de……. Ez a rész megint elveszik kissé a leíró részekben, ezért nekem kissé nehézkes lett. Természetesen a gasztronómiai leírások nagyon jók, de a táj és környezet leírások túlzottan részletesek, és ez néha a történet rovására megy. Maga a cselekmény izgalmas volt, bár őszintén bevallom végig gyanítottam ki a tettes, viszont annyira zseniálisan szövi a történetet Indrek Hargla, hogy folyamatosan elbizonytalanított. És ezért volt ez nagyon jó kis könyv.

Gregorius>!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

Én soha nem jártam Tallinban, de nagyon élveztem ezt a krimiként eladott történelmi regényt. Hihetetlenül szorongató atmoszférája van, és nemcsak a középkori motivumok miatt, hanem mert kiderül, hogy mindig önmagunktól félünk a legjobban.


Népszerű idézetek

ppayter>!

Wibeke Bose tizenhét esztendős volt, és élete során számtalanszor volt szemtanúja annak, hogy az egyik ember megöli a másikat.

(első mondat)

ppayter>!

A második előétel darált hús volt mustáros mártásban, keresztes módra. A városi főszakács ennek elkészítését állítólag egy porosz szakácstól tanulta, aki szerint a recept Ciprusról származik, az ottani király közvetítésével, a lovagrendnél tett látogatása alkalmával jutott el Németföldre a heindenisch néven is ismeretes étel. Ez úgy készült, hogy a főtt sonkát és marhahúst finomra darálták, összekeverték kenyérhéjdarabkákkal és pirított hagymával megszórták őrölt borssal, sóval, fahéjjal, gyömbérrel, mazsolával, fokhagymával, petrezselyemmel, és végül ecetet adtak hozzá. Ezután egy fazékban föl kellett verni a tojást a sonka főzőlevével, majd összedolgozni a húsos masszával, egy kicsit párolni, majd sütőformába önteni és kemencében kis cipócskákat sütni belőle. Ezeket a cipókat tálalás előtt zöld mustáros mártással öntötték nyakon.

290. oldal, III. rész - 8.

Kapcsolódó szócikkek: étel · recept
Habók P>!

A serfőzést a tallinniak többsége a lelki gondozás mellett a domonkosok legfontosabb tevékenységének tartotta, és ha a barátok például a prédikálást felfüggesztenék néhány hétre, valószínűleg nem lenne tragédia, de ha a serfőzde ilyen hosszú időre bezárna, hallgathatnák utána a panaszáradatot.

59. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

Melchior elnézte a testvéreket – a mestert és tanítványát –, és arra gondolt, hogy aznap látott már egy ugyanilyen párt. Sőt, Wikerust és Ditmarust is beleszámítva, kettőt. Hiszen az a dolgok rendje, hogy a fiatal attól az időstől tanulhatja a legtöbbet, akihez szoros kapcsolat fűzi, így tanult Melchior is egykor saját édesapjától. Tanító és tanítvány, mester és céglegény, úr és szolga – így van ez, mióta világ a világ.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mester-tanítvány viszony
>!

A domonkosoknál a prédikáló testvérek mindig kettesével utaztak, az idősebb tanítója volt a fiatalabbnak, a socius itinerisnek, aki a vándorévek alatt figyelt és türelmesen hallgatott, próbált minél több tudást magába szívni. Egy régi intelem szerint a socius tartsa nyitva a szemét és a fülét, és csukva a száját! Vagy húsz esztendővel azelőtt Joannes Nider maga is socius itineris volt Hanns Mulberg testvér mellett, bejárták Strassburg és Basel környékét, prédikáltak és disputákat folytattak, meglátogatták a konventeket, és világot láttak. Joannes Nider akkoriban fiatal szerzetes volt Colmar városában, és noviciátusa leteltével teológiai tanulmányokat kívánt folytatni.

62. oldal


A sorozat következő kötete

Melchior, a patikárius sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A rózsa neve
Robin LaFevers: Sötét diadal
Tiit Aleksejev: A zarándokút
Bernard Knight: Méregpohár
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Steven Saylor: Caesar trónja
C. J. Sansom: Hamis próféciák
Steve Berry: Az elveszett parancs
Robert van Gulik: A kínai haranggyilkosság esete