Kísértés ​Rt. 86% 429 csillagozás

Mindenképpen meg kell említenem, hogy nagy rajongója vagyok a fantasy műfajnak.
Ritkán esek csapdába, hogy tetszik a borító, de nem az én világom a történet. Szerencsére evvel a kötettel sem jártam így.
Az első ami szerelem lett, a borító. Valami elképesztően egyedi, először azt hittem egy vastag manga kötetet tudhatok magaménak.
A történet kidolgozása, a szereplők jellem fejlődése, az egész lebonyolítása, teljesen egyedi világképet adott és csak kapkodtam a fejemet, hogy követni tudjam az eseményeket.
Imádtam, hogy Isten más, mint a megszokott, és a Halál is, csak egy valaki volt sejthető a drága Lucifer.
Nem lettem volna a bérgyilkosnőnk helyében, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb események sorozatán keresztül tapasztaljuk, hogy a jó és rossz között csak egy pinduri határ húzódik, hogy fehér és fekete nem egészen azt jelenti, mint amit megszoktunk a hétköznapokban.
És nem tehetek róla, de az atya volt a mindenem, kár, hogy kevés szerep jutott neki.
Egy szóval imádtam, nagy kedvenc és csak ajánlani tudom! Olvassátok! :)

Kedvenc!♥

♥ ♥ ♥ Imádtam! ♥ ♥ ♥
Abszolút kedvenc lett! :)

Na de kezdjük az elején: Aki ismer az tudja, hogy nem rajongok a fantasy-kért. Tök véletlen botlottam a könyvbe, és beleszerettem a borítójába. Persze, hogy megvettem.
És milyen jól tettem! Ennyit már rég nevettem könyvön. :)

„Úgy érezte magát, mint aki egy bizarr regénybe keveredett.”

Valahogy így voltam ezzel én is :D Lucifer mint konyhatündér? :D Isten egy nő? :)
Az a helyzet, hogy ritkán vagyok úgy egy könyvvel, hogy minden karaktert imádok, de itt pontosan ez történt. Jó-jó bevallom Lucifer abszolút favorit lett, na de a többiek is.
Vikinek sikerült felépítenie egy szövevényes világot, ami abszolút szerethető, telepakolta helyzetkomikumokkal, amitől potyogtak a könnyeim nevetés közben.
Volt itt kérem minden, ármány és szerelem, abszurd helyzetek dögivel. Hol nevettem, hol izgultam, hol mérgelődtem.Teljesen magába szippantott a történet.
A gyönyörű rajzokért pedig teljesen odavagyok. :)
Még szép, hogy egyből meg is rendeltem a következő könyvet az írónőtől, hogy megtudjam, vajon mi is történik Az őrült Hold alatt :)

Őszintén szólva meg vagyok lőve ezzel a könyvvel. Már nagyon sok ideje kinéztem magamnak, hogy ez tuti tetszeni fog, imádni fogom. Sajnos ennyire nem jött be a dolog.
Az első száz oldal után pihentettem másfél hónapig. Ha már nem kellene nagyon visszavinnem a könyvtárba, nem tudom, hogy elolvastam-e volna. Meg ha nem adtam volna meg egy csomó kihíváshoz… :D Az alapelgondolás nagyon tetszett. Meg igazából rosszat nem tudok rá mondani, viszont számomra valami nem klappolt, mert nem bírt teljesen lekötni. Sokszor azt éreztem, hogy soha nem fogok az adott fejezet, vagy éppen a könyv végére érni. De ha valaki megverne, akkor sem tudnám ennek az okát megmondani.
A történet tetszett. Elég beteg volt, mit ne mondjak. :D Soha eszembe sem jutna, hogy arról írjak, hogy az Ördög és a Teremtő versengenek egy halandó lelkéért. :D Éppen emiatt sajnálom nagyon, hogy nem éreztem sajátomnak a könyvet. :/

Hát lehet nem imádni egy történetet, amelyben az ördög virágos kötényben palacsintát süt a konyhában és tízórait csomagol az egyetemre, a múzsák skótkockás szoknyában díszelgő démonlányok, és a Halál megdézsmálja a keksztartalékunkat?
Testet ennek a regénynek, különben mindenki megy a tartályba!:D
(Bővebben majd a linkeknél.)

Végre kaptam egy kis friss levegőt (komolyan jól esett) nem egy elcsépelt frázisokat pufogtató tucatregényt.
Lucifer örök szerelem :) most már a múzsák is felzárkóznak. Nagyon régen nem nevettem ennyit egy könyvön, pimasz gúnnyal közelit az egyik legnagyobb tabuhoz a keresztény valláshoz, miközben egy mondatig sem gyalázkodó, ami nagyon nagy szó.
Imádtam a helyzetkomikumát és az a hatalmas fantáziát amivel a szerző meg van áldva (átkozva) Az a pár apróság ami zavart az még megtanulható, néhol zökkent a történet, volt ahol untam és kicsit sok volt a jóból vagyis a rosszból mert valljuk be a pokolangyalai viszik hátukon a mesét.
Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Viktóriából pár év múlva (jaj csak abba ne hagyja) mert kezdő kötetnek tökéletes, megadja a lehetőséget a fejlődésre.
Polgárpuffasztó, pikáns, rosszcsont regény a földöntúli szerelemről annak minden bonyodalmával együtt.

Megadom az ötöst.
Miért?
Mert egyedi, humoros, és olyan nézőpontból mutatja be az eseményeket, amikre nem számítunk. Példának okáért: mit is lehet kezdeni egy csokor rózsával? :)
Ez a könyv új színt vitt a szórakosztató irodalomba, nem vitás.
Oldalról oldalra, fejezetről fejezetre csavar egyet a már megszokott dolgokon, és amikor azt hinnénk, nem tud újat mutatni, rájövünk, hogy tévedtünk.
Csak azt sajnálom, hogy nem volt hozzá korábban szerencsém. :)

Egészen különleges könyv, fantasztikus fantáziával, remek humorral! :)
Nem vagyok nagy Lucifer-sorozat rajongó, de többször eszembe jutott olvasás közben. :D

Tulajdonképpen nem tudom, miért nem sokkal-sokkal felkapottabb ez a könyv, hiszen a fantasyk között is teljesen egyedi és zseniálisan szórakoztató. Mindeközben elgondolkodtató, helyenként megható. Remek olvasmány.

Rengeteg csavar, mellékvágány és izgalmas kitérő után érkezünk csak a végkifejelethez, így sosem lapodosik el egy pillanatra sem, és bár kicsit féltem, hogy a sok csavar miatt a végére nehéz lesz megoldást találni, szerintem remekül megoldotta az írónő. :)

Nagyon szerettem a karaktereket, az ütődött angyaloktól Maara-ig mindenkit. Azt hiszem, itt egyáltalán nem is volt „rossz” karakter, nyilván leszámítva Lucifer-t, akit épp a rosszasága miatt szeretünk. ;)

Szívesen olvasnék még mást is Viktóriától, sőt, fogok is, hiszen hamarosan sort kell kerítenem Az Őrült Hold alattra (belső kényszer, nem külső! :D)

A Kísértés Rt. pontosan az a fajta könyv, aminek humorérzék nélkül nem érdemes, sőt nem is szabad nekiállni. Egy-két alap tanulságon kívül nem adott világmegváltó gondolatokat (bár a Teremtő és összes angyala ott sertepertél), nem dúlta fel a lelkemet, egyszerűen csak szórakoztatott, de azt nagyon jól csinálta. Közel négyszáz oldalon keresztül hol vihogtam rajta, hol meg a fejemet fogtam, hogy úristen (vagy mi), ne már.
Nem is tudom, hogy ez most paródia, komédia, vagy egy abszurd urban fantasy, de nem is fontos, lényeg, hogy imádtam. A szereplőket, a könyv világát, a szerző hihetetlen fantáziáját, a rajzokat a fejezetek előtt. Meg persze Lucifert, de őt nem lehet nem imádni. :)

Szkeptikus voltam, mint minden molyos szerzővel szemben. És az első pár oldal után elmúlt a félelmem.
Szeretem a Teremtéstörténeteket, az angyalokat, és a démonokat, a szó nem újhullámos értelmében. vámpírok, vérfarkasok viszont mehetnek a kukába Egy fantasyban természetesen. Nem is kellett csalódnom.
Gördülékeny, számomra különösen tetsző, többszörösen összetett mondatok, és végig egy mosoly az arcomon. Nem lehet nem szeretni. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, nagy adagokban nem tudtam fogyasztani, ennek okát azonban nem sikerült megfejtenem.
Jól esett bolyongani ebben a világban.
Ha pedig mindennek a végén Pokolra jutok, és Lucifer ott vár rám, már most rohanok megváltani a „csak a Kárhozatba” szóló jegyemet, retúr nélkül :)

„– Mindenki saját magáért felel. Ezt jelenti a szabad akarat. Sem áthárítani, sem átvenni nem lehet a felelősséget.”

Rég éreztem ekkora csalódást, miután elolvastam egy könyvet.
Sőt, régen untam ennyire könyvet.
Annyi de annyi lehetőség lenne ebben a könyvben, de úgy éreztem, hogy nem igazán tudta ezt kihasználni az írónő.
Plusz, rengeteg karakter van a történetben, ami jelen helyzetben hátrány, ugyanis senkit nem lehetett igazán árnyalatiban megismerni, mindenkinél csak a felszínt kapargattuk. Lucifer szimpatikus volt az elején, de a végére már csömöröm volt tőle is.
Úgy érzem, ha száz oldallal kevesebb lenne, még tetszett volna.
De így. 2017 csalódása megvan *taps* erről még blogbejegyzést is kell írnom jaaaaj