A ​tébolyult doktor (Elveszett napok 2.) 1 csillagozás

Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor

London, ​1867.

Két évszázada lincselték meg a birodalom utolsó királyát. Az ok? Hagyta, hogy egy boszorkánymester sötétségbe borítsa a fővárost, majd átadta neki az uralkodói hatalmat. Így született meg a Brit Tanácsközösség, az okkultisták vezette diktatúra, amelyet alkimisták, mágusok és boszorkányok irányítanak, és ahol a londoniak nagy része falak közé zárt túsz. Egyre többen suttognak azonban arról, hogy új világrend van készülőben, és hogy a Tanács uralma hamarosan véget ér.

Dr. Ambrose Campbell gyermekkora óta őriz egy titkot, amely nemcsak az egész életét köti gúzsba, de morzsánként fel is őrli az elméje épségét. Ez egyrészt megnehezíti a mindennapi munkáját, másrészt egyre kevesebb hajlandóságot érez rá, hogy feláldozza a Sinclair család maradékát – különösen azután, hogy személyesen is megismerkedik az egyik kiszemelt áldozattal.

Mialatt Ambrose elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra leszámol az őt kísértő szellemekkel, London hatalmi viszonyai… (tovább)

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2019
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635999055 · Illusztrálta: Imre Viktória Anna

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
lilla_csanyi
Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor

Áááááá, hát mi a búbánatos rongybatekert <insert random káromkodás> volt ez?
Kétségtelen, hogy az olvasásom körülményei is ideálisak voltak ahhoz, hogy megérintsen: az elmúlt héten mind munkahelyi, mind magánéleti téren annyi stressz ért, hogy a Setét által borított London világa olyanná vált, mint egy kulacs víz a sivatagi vándor számára.
De nem akarom kisebbíteni a Tébolyult doktor érdemeit, úgyhogy vágjunk is bele.
Trilógiát írni nehéz. Egy trilógia második kötetét megírni úgy, hogy ne unjuk halálra magunkat, és ne azt érezzük, hogy fölöslegesen húzzák a szereplők az időt a végkifejlet és a bevezetés között: elképesztően nehéz. Ez viszont egy remekül sikerült darab, ami különösen azért érdekes, mert a legtöbb jó folytatással ellentétben nem a világ mélyebb megismerésére szolgál, hanem továbbra is a szereplők, és azok motivációi maradnak középpontban. (A bosszúszomjas doktor után bennem felmerült, a Setéttel kérdésekre szerencsére megkaptam a választ.) Az első 200 oldalban mindenki jön, megy, teszi a dolgát a saját elképzelései szerint, és az olvasó csak les, hogy jó, persze, érdekes ez a szereplő, de miért fontos ez? Aztán elkezdenek előjönni a konfliktusok, a problémák, a felszín alatt megbújt cselszövés és ármány, majd az utolsó 150 oldalon az arcunkba robban az egész. Onnantól kezdve letehetetlen.
Az első kötetben Leoé volt a legfőbb szerep, ebben a kötetben azonban átvette a helyét Dr. Ambrose Campbell. Remek választás volt, a három doki közül szerintem a legérdekesebb nézőpontot kísérhettük végig. Nagyon nehéz róla mondanom bármit is, ami nem spoileres, de szerintem sokan fogják kedvelni, főleg mert minden hibája ellenére nagyon epikus jellemfejlődésen megy keresztül.
Sokat szerepelt az előző kötetben még jóval sejtelmesebb Octavia Warren is: a második részben nyilvánvalóvá válik, hogy nem kispályás játékossal van dolgunk a személyében. Nekem felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban, még kivárom, mi lesz vele a végkifejletben.
Lenore továbbra is az örök kedvenc. Sajnos kevesebbet szócsatázik Leoval, pedig az ő élcelődésüket bármeddig el tudnám olvasni, de cserébe megérinti egy kicsit a boldogság szele, aminek nagyon örültem. Ráfért már. Ennek tükrében különösen stresszes volt számomra a kötet vége: szegénnyel megint jól kibabrált az élet. Konkrétan fizikailag fájt, hogy a kedvenc karakteremnek ennyi mindent el kell viselnie: már megint.
Az Isabelle, Jason, Lucy trió sajnos csak annyira volt hatékony, mint Finn és Rose a Last Jediben. Bár a jeleneteik szórakoztatóak voltak, de ők tették hozzá a legkevesebbet ehhez a részhez.
Hieronimus Bell-lel szintén nem tudom, hányadán állok. Ebben a kötetben még inkább előtérbe kerül az emberi oldala, és kap bőven ízelítőt abból, hogy mik a tettei következményei. Inkább sajnáltam, mint utáltam érte.
Philippel továbbra sem sikerült megbarátkoznom. Előre rosszul vagyok, hogy a következő kötetet a számomra legellenszenvesebb szereplő előtérbe helyezésén keresztül szemléljem majd, de jelenleg sok mindent megadnék, ha tudnám, hogy hogyan folytatódik a szereplők sorsa…Az olvasás az a hobbi, ami IGAZÁN megtanítja az embert a türelemre.
Összesítve: kiváló folytatás, de ha az előző nem tetszett, ez sem fog, mert az okkultizmus, a mágia és a boszorkányság valódi mélységeibe nem ad betekintést. Ha viszont szeretted, nem fog csalódást okozni: ezek a karakterek egy percig sem hagynak unatkozni. Csak tudj tőlük elszakadni. Nem lesz könnyű.


Népszerű idézetek

>!
lilla_csanyi

A gondot csak az jelentette, hogy Lenore-nak arra a tulajdonságára kellett volna támaszkodnia, amiről úgy tudta, nem létezik: a csáberejére.

57. oldal

>!
lilla_csanyi

– Örülök, hogy ilyen önállóan kényelembe helyezte magát, doktor úr – jegyezte meg, és becsukta az ajtót. – Legközelebb végig is nyúlik az ágyamon, vagy ennyire azért nem vagyunk jóban?
– Sajnos nem vagyok elég ápolatlan az ízlésének, Lenore – csóválta a fejét Leo.

387. oldal

>!
lilla_csanyi

– Szeretné, hogy megint gyomorszájon vágjam, doktor úr?
– „Megint”? – Isabelle lelkesnek tűnt. – Ó, már emlékszem…
– Amikor épp nem cselszövéssel tölti az idejét, Lady Orkney szívesen alkalmaz erőszakot – tájékoztatta Leo nem kevés éllel a hangjában.

255. oldal

>!
lilla_csanyi

Résnyire feltolta az ablakot, hogy beengedje a macskát, az pedig nem is kérette magát, hanem egyetlen kecses ugrással a könyvtárszoba szőnyegén termett, és nekidörgölőzött Lenore szoknyájának. Fekete mancsnyomokat hagyott maga után.
– Remek – jegyezte meg Dr. Spencer a legkisebb lelkesedés nélkül. – Még egy koszhadt szörnyteg. A ruháival vonzza őket, vagy a savanyú humorával?

248. oldal

>!
lilla_csanyi

– Csak nem megismerkedtél valakivel? – kíváncsiskodott George.
– Semmi közöd hozzá.
Még csak az hiányzott, hogy az apja kísértete elkezdjen párkapcsolati tanácsokat adni neki.

306. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec
M. G. Brown: Vérvörös Rózsaszirmok
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség
Richelle Mead: Véreskü
J. Goldenlane: Éjfél
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
J. R. Ward: A király