A ​szép kötélverőné újrakezdi 2 csillagozás

Nekem nagyon tetszett. A Merőleges idő jobb, erősebb hangvételű kötet, de ez akkor a második legjobb kötete. És a szerkesztőképessége itt is érvényesül a kötetszerkezetben: egy erős felütés után jönnek a „nem felkavaró” versek, majd a középső részben az erősen ható szövegek (sőt mintha néhány régebbi alkotását is felhasználta volna a kompozíció kedvéért), a végén pedig levezetésként az általánosabb mondanivalójú, kevésbé személyes témákat érintő versek. Számomra nagyon szépen megrajzolta a csalódott, negyven felé közeledő magányos értelmiségi női bánatot, felidézve a szabad élet mellett döntő fiatalság pillanatait, majd megélve az ebből fakadó egyedüllét bizonytalanságát, a kapcsolatok utolsó lehetőségeit, reményét, közben szemlélve az öregedés előjeleit, tüneteit magán, az életén. Egy bátor feltárulkozás, amit én nagyon csodálok azokban, akik ezt meg tudják tenni.

Nehezen indult, kár hogy az az első vers ebben a kötetben, mint ami. El is aludtam rajta. :) Aztán csak nekiveselkedtem újra, s milyen jól tettem, mert jött pár olyan, ami tetszett. Aztán már megint, hogy hú, de sablonos… Untam és untam és untam. Kerek, szép és egész, és semmi megrázó koppanás. Túl egységes még a forma is: klasszikus és kötelezően modern kp-nélküli. Szóval semmi furcsa, semmi extra, semmi új. Kár. Néha egy-egy ronda beszéd – fel se veszem, elolvasom és kidobom, meg se érint. Sajnálom, de még a szerepjáték is untat. Ami lekötött és némileg érdekelt, az a vallási témák és egyházi figurák súrolása. Bár ez rossz szó ide, mert dehogy kellett őket tisztogatni, súrolni, sikálni… Jobb szó ide az érintés. Leheletfinom tapogatás. Még ha az eredmény épp ellenkezője is, mint nálam. Eszter könyvét például mondhatatlanul szeretem. Szóval jó ez a kötet, örülök, hogy ráakadtam – csak nekem épp nem elég. Hiány van bennem hasonlóan jó, de forróbb, meglepőbb és szilánkosabb-szakadékosabb versek iránt. Na jó, mondjak valami jót is: sok benne a szerelem, az intimitás. És az szépen, finoman, tapintatosan van megírva. És még foci is van benne! Nem vicc :) – hátha valaki ennek örül meg, s ezért olvas bele.