A ​hableány és Mrs. Hancock 102 csillagozás

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.
A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?

Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik. Ez az első regénye.

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759680 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9786155759697 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Enciklopédia 8


Kedvencelte 9

Most olvassa 13

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 180

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Amadea
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

"- De hiszen már majdnem kitalálta – mondja vidáman Elinor, aki a bukása előtti életében konok húgocska volt, és a legkisebb ösztönzésre is feltolulnak benne a régi beidegződések. – Gondoljon egy élőlényre. Egy varázslatos lényre.
– Unikornis – dünnyögi Angelica a szaténba.
– Badarság – csattan föl Mrs. Chappel. – Még hogy unikornis! Mintha érdemes volna átutazni a világot egy olyan teremtményért, amely őshonos nálunk. Szégyellhetné a tudatlanságát.
– Én még egyet sem láttam errefelé – mondja Angelica.
– Mert a szüzeket kedvelik, azokból pedig egészen Kentig egy darab sem maradt."

Bizonyos értelemben ez a regény az átverések könyve, ugyanis se hableány, se Mrs. Hancock nincs az elején, csak a nyomorult az elanyátlanodott Mr. Hancock, ő pedig közel sem olyan izgalmas, mint egy mitologikus lény.

A XXI. Század kiadó tavaly év végén folytatta a meseszép, izgalmas tűnő kiadások megjelentetését, és a cím, a borító, a fülszöveg együttese elég volt ahhoz, hogy az olvasói énem könnyedségre vágyó fele el akarja olvasni A hableány és Mrs. Hancockot. Nem csak előttem húzgálta a mézesmadzagot, elég sok kollegina megvette és vidoran találgattunk, hogy atomsz*r lesz-e, vagy nagyon jó.

Az én esetemben szerencsére az utóbbi valósult meg.

Vissza kell térni az esetlen Mr. Hancockhoz, nélküle nincs történet; a derék kereskedőnek évekkel ezelőtt a felesége belehalt a szülésbe, és azóta egyedül él az unokahúgával, a szolgálóval és egy macskával. Kalmárunk jószívű, békés természetű, aki az átlagos felfogástól eltérően emberszámba veszi a nőket (a 18. század végén járunk). Ha viszont áruról van szó, a bárány rókává változik, ravaszul, ügyesen alkudozik és sikeresen gyarapítja a felmenői által létrehozott vagyont. Nem csoda, hogy kis híján infarktust kap, amikor az egyik hajóskapitányától azt a hírt kapja, hogy az egyik hajóját eladta egy sellőért. Ha Mr. Hancock a 21. században olvasna egy ilyen e-mailt, azt mondanánk, agyf*szt kapott. A teljes csőd (meg a közröhej réme) lebeg a feje felett, a sárkány nővére maró haragjával egyetemben.
(Arról nem is beszélve, hogy könyvelik ezt le.)

Közben a másik szálon megismerkedünk Angelica Neallel, aki igazi tőrőlmetszett kurtizán, mintha Amber (Kathleen Winsor regénye) testvére lenne; egy rakás csipkébe és selyembe bugyolált, gyönyörű portéka, aki bárkinek elcsavarja a fejét, és a holnapnál tovább nem gondolkodik, mert az rettenetesen unalmas.

A nők helyzete fontos téma a regényben; többféle női szereplőt megismerünk, akik előtt alapvetően két út áll, mindkét esetben másoktól függ a megélhetésük – vagy férjhez megy, vagy prostituált lesz, esetleg szolgálólány-házvezetőnő, ami az előző két halmazba is beilleszthető. Mr. Hancock unokahúga rafináltan azt tervezi, hogy idős, betegeskedő férfit választ, aki a gyerekek születése után békén hagyja, csendesen meghal és özvegyként egyedül vezetheti a vállalkozást – talán még ez a legjobb megoldás.

Akár szajha, akár feleség lesz egy lányból, vagyontárgyként kezelik, még a rajta lévő ruha se az övé, a nevelésükre fordított költségeket valamilyen módon meg kell téríteniük – a vénlányok se járnak jobban, nekik is meg kell szolgálniuk az eltartásukat. Ha viszont az eltartód magára hagy vagy elhalálozik, ne merészelj ám mondjuk varrónőként munkát vállalni, mert az botrányos, inkább dögölj éhen a gyerekeiddel együtt, de csendben ám, hogy másokat ne zavarj.

Imogen Hermes Gowar szépen összehozta a földhözragadt nyárspolgárt, a dekadens luxusprostituáltat és a hableányt; bizonyos fordulatok előre láthatóak, de meglepetések is bőven akadnak. A hangvétele alapvetően könnyed és az egész regényt belengi egy antik báj – amire az első oldal is felhívja a figyelmet: História három részben –, az év végi agymosott zombi állapotban nagyon jólesett olvasni, legszívesebben ki se bújtam volna a könyvből.

Ui.: mindig elfelejtem megjegyezni, pedig nem magától értetődő; szerintem jól sikerült a fordítás, kevés elütéssel, hibával találkoztam, szóval termékként (fúúúj) és szellemi csemegeként is megelégedésemre szolgált a regény.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Nagyon örülök, hogy nem adtam fel a könyvet. Az elején egész jól indult a kapcsolatunk, aztán valahogy megrekedtem és sokáig kezembe se került az olvasóm. Aztán pár napja gondoltam egyet és folytattam a történetet.
Ez után a könyv annyira magába szippantott, hogy le sem bírtam tenni, fogva tartottak az oldalak!!!
18. századi londoni hangulat és élet. Kurtizánok és egy kereskedő története, akik sorsa összefonódik egy hableány által. Nagyon szép volt az írásmód, tetszik az írónő stílusa. Érdekes volt végigkövetni a szereplők fejlődését, főleg Angelica-ét, aki szerintem a legtöbb változáson és érzelmi állapoton esett át a történet során. A hableány(ok) kellő misztikumot,izgalmat és fordulatot hoztak a regénybe. Nagyon izgultam a végén, mert spoiler
Örültem, hogy nem adtam fel, tényleg kellemes olvasmány! Ajánlom. :)

>!
Boglinc P
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Amikor először találkoztam a regénnyel, azonnal beleszerettem a borítóba, s bár kár ennyiből megítélni egy könyvet, valahogy éreztem, hogy ez csak jó lehet. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ami ennyire szép, az belül borzalmas legyen.

Szerencsémre nem kellett csalódnom és szerintem az idei évem dobogós kötetei közé kerül, ahogyan az is biztos, hogy a könyvespolcom legszebb darabjává vált.

Imogen Hermes Gowar olyan világot teremtett nekünk, amiről nem igazán esik szó. A 18. századi kurtizánok élete nem köszön szembe velünk minden második kötetben és biztosan nem ennyire lírai megfogalmazásban.
Érződik rajta a rengeteg kutatás, utánajárás, amivel a lehető legpontosabb képet kaphatjuk az adott korról, annak ellenére, hogy némi valótlanságot, misztikumot is belecsempészett.

A lassan hömpölygő történet nem bővelkedik hatalmas fordulatokban, mégis mindvégig képes fenntartani az olvasó érdeklődését. Ha a teljesen hétköznapi, nem tökéletes karaktereket nem is avatjuk kedvenccé, mégis kötődni kezdünk hozzájuk és izgatottan várjuk, hogyan alakul az életük.

A megszerzett sellő lénye számomra varázslatos volt és olyannyira magával ragadott, hogy még csak csalódott sem voltam, amikor rádöbbentem, miként is van jelen.

Gyönyörűen megírt emberi sorsok egy rendkívül nyers és valós világban, némi misztikummal, páratlan stílusban és fordítói munkássággal. Csak ajánlani tudom!

Ha érdekel, itt bővebben is írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2019/05/imogen-h…

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759680 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
12 hozzászólás
>!
diamondfox P
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Hümmmmmmmmm.
Tudom, hogy @kulturzaj várta az értékelést, így hát megjelöllek, hogy lásd, hogy egyébként már rég elolvastam, csak az értékelésen kotlottam, hogy mit is tudnék erről írni.
Hosszú, ez a könyv piszok hosszú. Viszont annyira érdekes és annyira egyszerű, hogy muszáj-muszáj-muszáj olvasni és olvasni, és megveszel, hogy folytasd, hogyha le kell szállni a buszról, vagy épp melóban vagy. Vagyis pontosabban: a történet feléig elemi erőt éreztem ehhez. Aztán a 2. rész felénél kissé lejjebb hagyott a lelkesedét, majd a 3. résznél ismét elgondolkodtam, hogy akkor ez most miről is szól? És kétségtelenül annyiról, amit a cím ígér: egy sellőről és Mrs. Hancockról.
A kurtizánok világa megdöbbentő volt, a részletesség és ahogy a mellékszereplők egy-egy fejezetig átvették a főszerepet, valamiért teljesen máshogy cselekedtek, mint én vártam volna és BUMM. Véget is ér velük a kaland, hogy aztán csak a nagy tetőpontnál egy-egy felvillanó szoknyából azonosítsam, hogy bizony még mindig ott leskelődik a háttérben az elfeledett karakter.
A legjobban nekem Mrs. Chappel tetszett, a madame. spoiler

Ekönyvben szereztem be még könyvfesztiválos bookline akció keretén belül és azt kell mondjam, hogy megérje. A szerkesztés remek, nincsenek hibák, és olvastatja magát egyébként a történet. A fordítás kifejezetten jó lett, nem volt se nehezen értelmezhető, se zavaró.

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Az már egy könyv után is nyilvánvaló, hogy Imogen Hermes Gowar nagyon jó író, én egészen oda meg vissza vagyok a stílusától. Nagyon olvasmányos az egész, a sellős részek pedig különösen líraiak. A tájleírásokat olvasva szinte megelevenedett előttem a könyv világa, meg egyébként is olyan szép és érzékletes az egész, hogy öröm volt fejest ugrani a sorok közé. Biztos, hogy figyelemmel fogom kísérni az írónő munkásságát, és remélem, jó sok könyvvel örvendezteti meg a népet, amik aztán magyarul is megjelennek. És ha már itt tartunk, akkor le a kalappal a kiadó előtt is, külsőségek szempontjából is gyönyörűséges a könyv, de ezt szinte minden KULT vagy szépirodalmi kiadásuknál el szoktam lelkendezni.
Legnagyobb meglepődésemre rájöttem, hogy eddigi életemből kimaradtak a kurtizános könyvek, szóval máris szélesítettem kicsit a látókörömet. Ez már a második, és még egy hét sem telt el a januárból. Érdekes volt részletesebben megismerni ezt a nem éppen szívderítő világot, a bordélyokat, a madamokat és a kitartott nőket. Sőt, úgy általában olyan helyzetekkel foglalkozik, amikről kevesebbet hallunk, belelátunk a kereskedők és az egyszerű munkások életébe, mindezt a 18. századi Londonban, amiről mindig szívesen olvasok. A hableányok misztikus jelenléte igazán különleges atmoszférát teremt, ráadásul egészen érdekes párhuzam vonható közöttük és a kurtizánok között, elsősorban a kiszolgáltatott helyzetük, másrészt pedig a hagyományos csábító szerepük miatt. Arra számítottam, hogy hangsúlyosabb lesz a hableány jelenléte, de ez a sejtelmes, titokzatos sunnyogás a háttérben talán még jobb is volt.
Fura, de egyik szereplőt sem kedveltem meg, sőt, Angelica sokáig kifejezetten irritált, annyira ostobán viselkedett Rockinghammel. Mr. Hancock is csak sodródott az árral, ahhoz képest, hogy mennyire ragaszkodott a hableányos terveihez. Pollyról viszont szívesen olvastam volna még, kíváncsi lettem volna, mi történt vele később, és hogy végül használta-e azt az üzenetet, amit Simeontól kapott. A háttértörténete is izgalmasnak tűnt, szóval jó lett volna többet tudni róla. Aztán a történet második felében spoiler már kezdtem szimpatizálni Angelicával, egészen magára talált így, hogy ekkora fordulat állt be az életében. Mindenesetre szerintem elég sokat elmond a könyvről, hogy még úgy is imádtam, hogy legalább a történet 70%-ában az agyamra ment alaki.
Egyébként is a Harmadik résznél ragadott magával igazán a történet, imádtam a baljós, melankolikus hangulatot, hogy minden olyan feszült és szomorú lett spoiler Imádtam, ahogy Mrs. Hancock megoldotta a konfliktushelyzetet, nagyon tetszett az utolsó jelenet, olyan felszabadító és boldogan békés volt.
Bár még csak január első hetében járunk, de biztos vagyok benne, hogy ez lesz az év egyik legemlékezetesebb olvasmánya, tényleg nagyon különleges és egyedi. Nem hiába vártam annyira. :)

2 hozzászólás
>!
Dyta_Kostova IMP
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Minden sorában erős hangulatfestő elemek díszlenek, ez egy csodás könyv. Annyira jól felépítettek a párbeszédek, olyan szépen és finoman gördül előre a cselekmény, hogy gyönyörteljes várakozás volt olvasni. spoiler
Noha a cím alapján Mrs. Hancock kilétét hamar megsejthetjük, még ez a kis spoiler is csak egyre kíváncsibbá teszi az ember lányát. Komolyan nagyszerű könyv volt, az.egyik legjobb idei olvasmányom. Bővebben hamarosan.

>!
Any P
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Egyetlen egy dolog tartotta fenn végig az érdeklődésem… hogy kire utalhat a cím? :D
Már a kezdő oldalak összezavartak, aztán nagyot koppant(am). :D
Nem volt egy lendületes, esemenydús történet, mégis tökéletesen le tudta kötni a figylemem.
A környezet leírásai, a korabeli hangulat (még a nagyon rendhagyòak is) tökéletesen állított díszletet a képzeletbeli filmemnek, mely olvasás közben pörgött a fejemben. :)
Ajánlom mindenkinek, aki valami valòban újra, egyedi történetre vágyik.

12 hozzászólás
>!
theodora 
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Nagyon érdekes volt ez a regény, nem igazán tudtam mire számítsak: amikor kigondoltam, hogyan fog folytatódni a történet, akkor meglepett egy fordulattal. Illetve a cím is sokáig kérdés volt számomra – kire fog utalni…?
Imogen Hermes Gowar (ó micsoda név!) remek első regényt írt! Nem csak a korabeli hangulat megidézése miatt (ami miatt újra szeretnék Jane Austent, és további 18. században játszódó regényeket olvasni), hanem mert olyan életeket mutatott be, amikről eddig nem nagyon olvastam. Ezen túl pedig nagyon tetszett a stílusa (amiben jelentős része lehet a fordításnak is), szerettem a humorát, a régi szavak belecsempészését. Nagyszerű aprólékossággal teremtette meg a környezetet, a hangulatot. Aki különösen tetszett, hogy nem távolságtartással, pátoszosan nyúlt vissza ehhez a korhoz, hanem megmutatta az esendő, hétköznapi részét, amit sok korabeli regényben nem ismerhetünk meg.
A hableány témája pedig az extra rétege a könyvnek – vajon igaziak? Tényleg léteznek? Miért hatnak úgy az emberekre, ahogy? Líraiak voltak azok a részletek, amik megszakítják a történetet, amik egyfajta külső kitekintést adnak az emberek világára.

>!
HA86
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Napra pontosan két hónapig olvastam, és bár alapjáraton ez nálam nem sokat jelent, egy „letehetetlen”, „fantasztikus”, „különleges” könyv esetében azért mégis csak elárul ezt-azt… Ami tetszett: a fülszöveg, az alapötlet – egy gazdag kereskedő legfőbb bizalmasa egy döglött hableányért cserébe eladja a munkáltatója többezer fontos hajóját –, az első öt oldal, és a 492. oldalon a köszönetnyilvánítás első mondata: „Regényemet Rebecca Scott és Henry Sutton segítette világra, akik minden személyes aggályom ellenére ragaszkodtak hozzá, hogy ennek a könyvnek létre kell jönnie.” Hmm…, nahát…
(Ja! és a borító is.)
Kár, hogy minden tekintetben felszínes volt, és szétfolyó. Legalább húzták volna meg jó száz oldallal! Akkor kevesebb fa végzi a „kultúra” oltárán… :S

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759680 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
josageszter
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Én szerencsére nagyon szeretem a lassabb folyású könyveket, így ez sem okozott számomra csalódást. Kicsit meglepett, hogy egy szépirodalmi (?!) könyv ennyire nyíltan ír a szajhák életéről, de nagyon szépen ellensúlyozta ezt Mr Hancock személyisége. A kor szépen van ábrázolva ahhoz képest, hogy egy kortárs írónőről van szó, a nyelvezettel is teljes mértékben meg vagyok elégedve, sok szereplőt is szépen mozgat a könyv. Az újszülött sellő nagyon nagyon ijesztő volt szamomra, pont itt fekszik mellettem a 3 hónapos babam, teljes mértékben el tudtam képzelni a sellőt, és eléggé ram is hozta a frászt! spoiler A sellős fejezetek, nagyon tetszettek, tervezem is elolvasni egybefüggően csak az ő fejezeteit, hátha valamit észreveszek, amit eddig nem. Nagyon pikáns lett a könyv a sellő miatt. A szajhák élete, sorsa is nagyon szépen ábrázolva van, mind az úri szajháké és egy pillanatra betekintést nyerhetünk a kegyetlen utcai életükbe is. Pollyról olvastam volna kicsit tovább, kicsit úgy éreztem el is lett felejtve és nem lesz lezárva, de a végén mind Polly mind Goergie megjelent egy pillanatra, megkoronázva a befejezést. Féltem kicsit, hogy nem lesz happy endje a könyvnek, mert nagyon szurkoltam Mr és Mrs Hanckoknak, szerencsére olyan véget kaptam, amit reméltem.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

(…) jobb, ha az ember fölvértezi magát tudással.

334. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás
>!
Dolly_Versace

A szerelem még a legbölcsebb elméket is megfosztja a józan ítélőképességtől, miféle reményük lehetne akkor a többieknek?

215. oldal, 6. fejezet

>!
Boglinc P

Az ember álljon készen a változásokra, ha életben akar maradni.

212. oldal

>!
Boglinc P

Egyszer mindnyájan meghalunk. Nem távozhatom el a világból úgy, hogy nem hagyok benne nyomot.

108. oldal

>!
Boglinc P

Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.

51. oldal

5 hozzászólás
>!
Boglinc P

Hajdanán a nagy egésznek voltunk része. A fénytelen vizek örvényein át elért hozzánk nővéreink hívő szava. Ebből tudtuk, hogy élünk. Távol voltak, beláthatatlanul távol, de a hangunk együtt úszott, s ölelőn fonódott össze énekünk.

257. oldal

>!
Belle_Maundrell 

(…) a könyvek szárnyán az egész világot beutazhatod.

493. oldal, Köszönetnyilvánítás

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
1 hozzászólás
>!
Boglinc P

Hihetetlen, hogy bár a sajtó roppant ellenérzésekkel viszonyul e bolhacirkuszhoz, továbbra is teljes oldalakat szentel neki.

91. oldal

>!
sasviki95 P

– Skót vagy afrikai, mit számít az? – szólal meg Elinor. – Hegyi vadember mindkettő, ebben ugyan mi lehetne a büszkeség tárgya?

>!
bolka

A veszteség nem egyenlő az ürességgel. A veszteség is egyfajta lény; helyre van szüksége; a veszteség éppúgy születés útján keletkezik, mint bármely élő dolog.

406. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Bernhard Schlink: A felolvasó
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Marina Fiorato: Kit
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Anne Gracie: Tudorok
Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita
Victor Hugo: A nevető ember
Alyssa Palombo: A velencei hegedűs