Születésnap 85% 13 csillagozás

Egy negyvenes éveik végét taposó pár autózik egy hegyi úton felfelé kapaszkodva. Az úticéllal csak a férfi van tisztában. Az általa tervezett „ajándékot” hosszas előkészületek után szeretné átadni a nőnek, ezzel a kétségbeesett gesztussal próbálva megmutatni, hogy képes meglepetést okozni. Ám az események hamar bizarr fordulatot vesznek…
Ezzel párhuzamosan két gyerek indul az erdőbe játszani. Hogyan kapcsolódnak a párhoz? Hogyan és mikor fogja az életük keresztezni egymást?

„Ma van három hete, hogy nem szólnak egymáshoz. Némán közlekednek, s tisztában vannak vele, hogy amelyikük először megszólal – mondjon bármit is –, az új korszakot nyit abban a hosszú párkapcsolatban, amely több mint huszonöt éve kezdődött, és (talán) már itt volna az ideje, hogy véget vessenek neki.”

Eredeti mű

Imma Monsó: El aniversario

kortárs magyar nyelvű regény spanyol szerző thriller

Holnap, Budapest,

228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633492352

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kedvencelte 1

Várólistára tette 19

…

Kívánságlistára tette 11

Kiemelt értékelések

sztinus

2018. december 24., 07:23

Imma Monsó: Születésnap 85%

Elég lassan hömpölygött a törtènet, nem tudtam hova vezet, nem is tetszett. Majd összeért, az utolsó mondatok pedig…

Új hozzászólás

Anó

2023. november 19., 10:39

Imma Monsó: Születésnap 85%

Egy házaspár története és két kisfiúé is. Csak a vége felé derül ki, hogyan kapcsolódnak össze. Számomra nagyon nehezen indult a regény, többször ott tartottam, hogy félbehagyom és mást választok helyette. Ahogy a feleség ott agyal és verseket fordít magában… és nem beszélnek egymással, vagy ha megpróbálják, mindig vitába torkollik… szinte szenvedtem olvasás közben. A két kisfiú fantáziajátéka során vált a könyv észrevétlenül nyögvenyelősből letehetetlenné. Arra gondoltam, a gyerekek meg fognak jelenni ott, ahol a házaspár autója vesztegel. De kiderült, hogy valami egészen másról van szó! Akkor már azon szurkoltam, hogy kettőjük kapcsolata megjavuljon valamiképpen.
A vége nagyon ütős lett. Bár az utolsó mondat után megnéztem, biztosan vége van-e?
A tetőponthoz még az éjjel jutottam el, s egész éjjel valamiképpen a hatása alatt voltam, vad dolgokat álmodtam pókokkal és néhány emberrel, akiket ismerek illetve szeretek.
Reményt adó, hogy a történet befejezése után úgy érezhetjük, itt tényleg született valami új és szép kettőjük között és valahogy csak megoldódnak a dolgok.

Új hozzászólás

Vivóca

2022. január 1., 09:23

Imma Monsó: Születésnap 85%

Igazán emelkedett hangulatban zártam az évet, egy nyomasztó, zavart elméjűnek tűnő szereplőkkel tűzdelt katalán művel. Nem tenném másképp.

A szerző nem igazán van a köztudatban, legalábbis az én tudatomban eddig nem volt, de van egy olyan érzésem, hogy ez hamar változni fog.
Szépen zsonglőrködött a párhuzamosan futó két szál összeillesztésével, a fantázia és a valóság keveredésével.
A történet kibontakozása nem is olyan, mint egy nyíló rózsa, nem is hasonlít a lépcsőn felfele haladó léptekre, ennél sokkal egyedibb. Van, hogy szaladunk a lépcsőn felfele, van, hogy csak toporgunk, de néha visszalépünk kettőt, közben mégis körkörös és önmagába visszafutó az egész.

Három szóban: elvont, letehetetlen, meglepő.

Új hozzászólás

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Anó

2023. november 17., 21:43

A rutinfeladatok világa végül is segít, hogy el tudjuk kerülni a reggelenként újra meg újra elénk tolakodó kérdést, hogy honnan jövünk, és merre tartunk, így megment bennünket a végső elkeseredéstől és a tömeggyilkosságtól. Azóta annyi, de annyi sok idő telt el… (ráadásul olyan gyorsan, hogy közben nem is ért rá számolni): mindegyikük élete, mondhatni fájdalommentesen telt, s mindegyikük kellemesen, mértékkel boldognak mondhatta magát.

Imma Monsó: Születésnap 85%

Új hozzászólás

Anó

2023. november 17., 21:46

S a férfi? Ő szomorú csendbe burkolózott. Mindketten tudták, nem volt ebben semmi új: a nő volt az álmodozó, aki a képzelet vonzásában mindig ugrásra kész állapotban élt, aki a bensőjéből jövő elragadtatásból táplálkozott, aki minden képet birtokolt, melyek segítségével képes volt felépíteni magának egy idealizált és az anyagitól teljesen független világot.

Imma Monsó: Születésnap 85%

Új hozzászólás

Anó

2023. november 17., 21:48

Attól a naptól kezdve a párbeszéd hasonló forgatókönyv szerint ismétlődött. Ha a férfi azt kérdezte, miért?, arra a nő azt válaszolta, hogyhogy miért? Ha a férfi azt kérdezte, hol?) a nő azonnal rávágta, hogyhogy, hol? Ha a férfi azt kérdezte, minek? a nő felháborodottan kérdezett vissza, hogyhogy, minek?, s ezt mindig ugyanazzal a kérdő hangsúllyal, melyet a nő ajkáról kipattanó, s mérgezett dárdaként becsapódó felkiáltójel követett. Kezdett fárasztóvá válni mindkettőjük számára, hogy a nő folyamatosan más véleményen volt, mint a férfi. Groteszk.

Imma Monsó: Születésnap 85%

Új hozzászólás

Anó

2023. november 17., 21:49

A nőben bizonyos szavak hallatán elemi erővel támadt fel a harag, voltak jelzők, amelyeket nem bírt elviselni, kifejezések, amelyektől hányingere lett, hasonlatok, amelyektől idegbajt kapott, témák, amelyektől a rosszullét környékezte, közmondások, amelyektől a falra mászott, és közbeszólások, amelyektől megrendült a bizalma: s mindegyiktől lavinaként zúdultak rá a valóságosnál valóságosabb képek, melyeket csak úgy tudott kordában tartani, hogy verssorokat meneteltetett a fejében.

Imma Monsó: Születésnap 85%

Új hozzászólás

Anó

2023. november 17., 22:28

– Nem a vég, épp ellenkezőleg: kezdetben nem volt más csak a csönd! Mielőtt a világ elkezdett volna létezni, nem volt más csak a csönd… Ha akarod, nem kell, hogy teljes csönd legyen: mondjuk, írhatunk egymásnak. Minden sokkal finomabb, amikor írásba adjuk… Ha meggondolom, az elején is írtunk egymásnak, s az nagyon szép időszak volt.