Sosem ​lehet tudni 19 csillagozás

Imma Monsó: Sosem lehet tudni

A friss diplomás Franz Hoozenberger, egy teljesen átlagos elzászi fiatalember, a nyári szünetre visszavonul családi otthonába, hogy nyugalomban tervezgesse jövőjét. Egy különös véletlen folytán kezébe kerül egy üveg igazi ritkaságnak számító 78-as évjáratú tramini, amelyen a következő figyelmeztetés olvasható: aki e borból kortyol, személyiséget cserélhet egy vállalkozó szellemű egyéniséggel egy rövid időre.

Franz társat keres magának, még ha tisztában is van vele, a zamatos bor hatásának elmúltával egyikőjük sem fog emlékezni a különleges élményre. Végül sikerül találnia valakit, aki minden szempontból az ő tökéletes ellentéte. Amikor 15 évvel később Franz végigtekint az életén, a házasságán, felteszi magának a kérdést, vajon az egykori személycserének voltak-e hatásai. Még csak elképzelni sem tudja, hogy mennyire.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2014
272 oldal · ISBN: 9789632793740 · Fordította: Nemes Krisztina
>!
Typotex, Budapest, 2014
276 oldal · ISBN: 9789632793740 · Fordította: Nemes Krisztina

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Imma Monsó: Sosem lehet tudni

Fura egy könyv, de nem tudom megmondani, hogy jó fura, vagy rossz fura, vagy is-is, vagy sem-sem… Az biztos, hogy időnként olyan szószátyár* volt, hogy azt mondtam magamban, hogy oké, most ugorjunk, mert nem bírom tovább. Maga a történet akár érdekes is lehetne, az alapötlet érdekes is, de ami lesz belőle, az bizony messze nem tökéletes. Mondhatnám, hogy nyomokban Nothombot tartalmaz, de csak annyit, amennyi még inkább felmutatja, mennyire hiányzik belőle a maradék 99 százalék. Egyszer el lehet olvasni, maradjunk ennyiben, de nyugodtan lehet olvasni valami mást is.
* Szeretem a filozofikus könyveket, tudom is, hogy milyen egy filozofikus könyv, de ebben a könyvben annyi a valódi filozofikusság, mint kacsatollban a hápogás.

korne1>!
Imma Monsó: Sosem lehet tudni

Nagy lehetőség egy apró ötletre felépítve. Nehezen indul be, a viszonylag jó lezárást sem készíti elő kellő izgalommal. Viszont a párbeszédek életszerűek, a szereplők viselkedése teljesen érthető és valószínű is. Így a szürreális ötlet köré felvázolt realitás jól dolgozik együtt. Mégis valahogy hullámzó volt.
Persze az üveg bort ilyen-olyan metaforaként használva, sokkal mélyebbre is lehet ásni a könyvben, de – legalábbis számomra – nem segített sokat az író, hogy merre induljak el, milyen szemszögből használjam fel – ha egyáltalán…
Meg amúgyis: mi értelme van megtudni valamit, amire aztán nem emlékezhetsz?!
Igenis van!
Ez talán a legegyértelműbb, legfontosabb üzenete.

vywaras P>!
Imma Monsó: Sosem lehet tudni

Érdekes könyv volt, érdekes alapötlettel — egy különleges bor segítségével személyiséget cserélni valakivel. A könyv hősének sikerül is találni egy cserére alkalmas személyt és rövid időre cserélnek, majd mindenki megy a saját útján. A későbbiekben persze kiderül, hogy a cserének azért voltak előre nem látott következményei is.
Az alapötlet érdekes és elgondolkodtató, a saját életemre vonatkozóan is eltöprengtem, hogy mikor kellett/lehetett/érdemes lett volna egy ilyen cserét megejteni és milyen következményekkel járt volna …

kockabors>!
Imma Monsó: Sosem lehet tudni

A történet nem cselekményes, de akit ez nem zavar, az élvezni fogja a sztori elméletét, érdekes, filozófikus könyvről van szó, melyet néha vonatottnak éreztem, néha meg többet vártam volna egy adott résznél, összességében azonban megérte elolvasni, később is sokat gondolkodtam a felvetett kérdésein


Népszerű idézetek

SallySlingshot>!

…az életemnek úgy kellett kezdődnie, mint egy iskolai vaktérképnek, amelyen nincsenek sem utak, sem folyók, sem domborzat, s majd csak fokozatosan íródik tele ezer sokszínű úttal és azok elágazásaival. Én töltöm meg sok száz tapasztalatommal, jóval és rosszal egyaránt…

36. oldal

csillagod>!

Tetszik nekem ez az egyszerű vidéki élet ebben a tökéletes, kispolgári és unalmas országban. Itt csak azok tudnak unatkozni, akik azt remélik, hogy a fejükön kívül találják meg azt, ami nincs meg nekik ott bent. De nekem van itt belül egy egész világ teli összetört, porrá őrölt és kiszárított lényekkel, akik bármelyik pillanatban újra növekedésnek indulhatnak. […] Szeretem elnézni az embereket, akik idejönnek megsokszorozni az idejüket, amit a civilizáció purgatóriuma elrabol tőlük. Itt fent, ilyen magasan az idő megint a régi, pompás lassúságával folyik, ami csak ahhoz a táguláshoz hasonlítható, ami ezeken a helyeken a fizikai térben végbemegy.

264. oldal, V. fejezet – a víz ilyesmire nem képes

csillagod>!

Arra gondoltam, hogy a terminológia sivatagában eltöltött hosszú évek után képessé váltam arra, hogy elvégezzek bármilyen más munkát, akkor is, ha semmi köze nincs a terminológiához, feltéve, ha eléggé megnyeri a tetszésemet. Ebbe a kategóriába bármilyen munka beletartozott, akármilyen más típusú. Az egyik ilyen, nekem leginkább tetsző munka például az lenne, ha egy környékbeli gazdag, nyugalmas életű hölgy azért fizetne, hogy gondolkozzam. Nem azért, hogy írjak, jegyzeteljek vagy olvassak, hanem kifejezzeten azért, hogy gondolkozzam, hogy az elvont dolgok barátja váljék belőlem. Vagy épp ellenkezőleg, azért, hogy egy primitív lény váljék belőlem, aki a szagló és tapintó érzéke minden jelzésétől izgatottá válik, azaz állattá változnék.

234. oldal, IV. fejezet – a fák, amelyektől látszik az erdő

SallySlingshot>!

Az idő szédületesen gyors, és az ember mindig azt gondolja, hogy majdcsak összefut azokkal, akikre sokat gondol, s közben nem tudja, mennyivel valószínűbb az, hogy soha többé nem találkoznak.

76. oldal

Typotex_Kiadó KU>!

Uwéban minden eredeti, valóságos, autentikus, tiszta, míg mi, a többiek csak hazudozunk, másolunk, utánzunk, álcázunk. Lehetséges, hogy ez a pokoli tisztaság egy gonosz stratégia eredménye… De ha létezik ez a stratégia, eddig még senki sem látta és nem is sejtette (vajon én majd megpillanthatom, ha bent leszek a bőrében?).

81. oldal (II. valaki a fejedet követeli)

Typotex_Kiadó KU>!

És Marie is átmásolta a pillanatba az összes hajdanvolt, kapcsolatunk ideje alatt irántam érzett szerelmét, és az övé tökéletesen valósághűre sikeredett, s egy pillanatra a másolataink egy olyan szerelem délibábjának adtak testet, amely soha nem szűnt meg létezni, bár lehetséges, hogy közben mégis, de mi, akik olyan közel álltunk ehhez a még frissen bennünk maradt érzéshez, mi még képesek voltunk lefénymásolni ezt a távolodó szerelmet, ami elég lassan távolodott ahhoz, hogy el tudjuk kapni és be tudjuk illeszteni a fénymásolatok középszerű világába.

162. oldal (III. bakter a vihar közepén)

Typotex_Kiadó KU>!

A vendégek egy rusztikus kertben ebédeltek, a méhek a vadvirágokon szorgoskodtak; néma csend volt, csak a hatalmas jegenyefák leveleinek zúgását lehetett hallani, s ehhez az evőeszközök halk csörömpölésének hangja társult. Ha ide bemegyek, megismernek, gondoltam. De hát nem jártam itt soha életemben, tettem hozzá.
Most már biztos, hogy kezdek megbolondulni.

241–242. oldal (V. a víz ilyesmire nem képes)

Kapcsolódó szócikkek: jegenyefa
Tímea_Mihályi>!

A határok. Azokon túl volt egy élet, amelyet sem én, sem pedig az emberek többsége nem ismert, s így nem is mertük átlépni a határait, hacsak nem olyan járműveken utazva, amelyek kényelmessé tették a megközelítését, ilyen volt az irodalom, a film és minden azért alkotott dolog, hogy az ember úgy élhessen, mint annak a rejtőzködő megfigyelője, amit nem és nem mer megtenni. És csakis így léptünk kapcsolatba azzal a veszélyes határral, már amennyire kapcsolatról lehet beszélni néző és előadás között.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Keserűen édes
José Saramago: Minden egyes név
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek
Julie James: Az a gyanúm, szerelem
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Anne L. Green: Toszkán rejtély
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Sarina Bowen: Bittersweet – Keserédes
Joanne Harris: Szederbor
Francesc Miralles: Szerelem kisbetűvel