Szeresd ​önmagad! 90% 13 csillagozás

A múltkor egy autizmusról szóló könyv kapcsán eléggé kiakadtam, mert azt éreztem, hogy még az is megerősíti, amit érzek ebben a társadalomban: hogy aki nem törtető, aki nem adja elő magát, hogy mekkora penge, az hülyének van nézve, vagy még inkább semminek. És hogy a társadalomban uralkodó felfogás (divat? evolúció?) szerint a legtöbb ember, akit kedvelek, „autistának” számít, lévén nem követi a normákat. Ez a könyv ezt igen jól megerősítette, épp csak más minőségben – a szerzője is úgy látja, mint én, és nem arról ír, hogy akkor aki mondjuk szuperérzékeny, vagy úgy általában kilóg a menők táborából (és itt jegyezném meg, hogy mindenki k…a nagy lúzer, mert végül úgyis meghal, akármilyen menő legyen is), az beteg vagy problémás vagy kripli, hanem arról, hogy ilyennek lenni természetes, és hogy amennyi hátrányt és nehézséget tapasztalnak, akik kilógnak, annyi erényük/előnyük is van. Szerintem ez kiterjeszthető az introvertáltakra általában, de ez a könyv nem róluk szól, merthogy az egyelőre csekély számú, ám roppant érdekes kutatás azt mutatja, hogy kb. minden ötödik ember szuperérzékeny (maga a szuperérzékeny kategória is nagyon új még, s nem is minden szinten elfogadott), ám vmi 30%-uk amúgy extrovertált.
De attól még szívás szuperérzékenynek lenni ebben a világban, pláne, ha nem olvasod el ezt a könyvet :) Merthogy ebből kiderül, hogy mik az erősségei az efféle népeknek, meg az is, hogy mit tehet a szuperérzékeny csórikám, hogy jobban érezze magát a bőrében.
És ez jó. A rossz meg az, hogy egy ilyen viszonylag rövid, meglehetősen sokat általánosító, és az amerikai pszicho/önsegély könyvekkel ellentétben relatíve kevés példát felvonultató könyvet is sikerült sok hibával kiadni magyarul. Gálvölgyi Judit remek fordító, de lehet, hogy érdemesebb lett volna dán eredetiből fordítani, és biztos, hogy sokkal alaposabb szöveggondozásra lett volna szükség. Egy ilyen, szinte esszenciális szövegben hibákat hagyni iszonyú problémákat okozhat, hiszen az olvasó esetleg nem- vagy félreért valamit. És itt olyan szarvashibák vannak, hogy szerkesztői vagy korrektori megjegyzések maradtak a szövegben, meg hogy egy pár oldalas alfejezetből kihagyták a bekezdésekhez szükséges sortöréseket. A dőlttel írt részek totál esetlegességéről már ne is beszéljünk. Szóval ez gáz. De attól még a könyv jó, és biztosan jót tenne bárkinek, legyen bár szuperérzékeny vagy sem, merthogy jobban meg lehet általa érteni mindkét embertípust, és a megértés az, ami a leginkább-szükség-lenne-rá-a-világban örök dobogósa.

Ennek a könyvnek a sorai egy külön, nem fizikailag létező teret alkotnak, ahol mi, szuperérzékenyek menedékre találunk.
Ez a könyv megértő és kedvesen szól. Belülről is eteti a szemünket – kevés ábrával és igényes szerkesztéssel –, ami olyannyira vágyik a szépségre. Egyedüli heg rajta néhány elgépelési hiba, és mintha egy szerkesztői megjegyzést is hagytak volna benne, amit inkább jó mélyre eltemetett az agyam, mert ez nem történhet meg!
Azon túl, hogy igényes és szép, még tartalmas is.
A szuperérzékeny emberek jellemzőit alaposan feltárja, általánosan és témák szerint is, ezekhez pedig olyan tanácsokat fogalmaz meg, melyek bárki másnak is a hasznára válhatnak a mindennapokban. A szerző valóban ismeri a sorsközösségét, jómagam szinte minden pontban magamra ismertem valamilyen szinten. Mondanivalóját élő emberek példáival támasztja alá, a kötet végén még néhány jó relaxációs ötletet és egy tesztet is találunk benne.
Ami pszichológia iránt érdeklődő agyamnak különösen tetszett, az az, hogy kicsit a jelenség kutatásába is betekintést nyújt, na és persze, hogy igazi valójában ismeri az introverzió-extroverzió közti különbséget.
A végén pedig vicces volt azzal szembesülni, hogy amilyen reakciókat produkáltam önmagam megismerése során, azok mennyire általánosak is :D
Nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt.

Szuperérzékeny Biblia. Sok aspektus, amit felismertem már magamban, itt kifejtésre került. Leginkább az a megerősítése a kötetnek, hogy a lelki érzékenység nem betegség, hanem inkább érték, hiszen 'átlagon felüli' szenzibilitást hordoz. Sajnos a pszichiátria, ezt a komplex lelki beállítódást, a ráismerés hiányában, legegyszerűbb módon, valamely jellemzőjét kiragadva, beskatulyázza valahová, elnevezi valaminek. Holott például a depresszióhoz okozati módon van csak köze. Előjöhet lelkileg érzékenyeknél, amiért úgy érzik, senki nem érti meg őket. Viszont feloldódhat, talán el is múlhat nagyrészt akkor, amikor valaki tisztába jön magával, és rájön önmaga feloldására (egyedüllétből merített töltekezés). Onnantól fogva nem fogja már bántani a magány, sőt keresi is az egyedüllét perceit. Hasznos szakkönyv ez, jótékony 'használati utasítás', akár családtagjainkhoz is.

Nagyjából minden oldalon találtam olyan leírást, amiben magamra ismertem. Amikor az ember érzi magáról, hogy nem olyan, mint azok, akik körülveszik, akkor jó tudni, hogy bár a kisebbséghez tartozik, nincs egyedül. Hogy nem bolond, csak jelenesetben szuperérzékeny. A szerző ezzel a művével ezt az érzést adta nekem.
Tartalmaz a könyv egy tesztet, hogy mindenki felmérhesse a saját érzékenységi szintjét, de tetszett, hogy azt is kihangsúlyozza, hogy „némi fenntartással kell nézni” az eredményét, hiszen az aktuális hangulatunk is nagyban befolyásolhatja a válaszainkat, így a végeredményt is. A példatörténetek jó hatásfokkal hozták nekem a felismeréseket, a nagy aha élményeket.
Jó kis kézikönyv ez, nekünk szuperérzékenyeknek, de abszolút kötelező olvasmány azoknak (is), akik a közvetlen környezetünkben élnek.
Egyetlen negatívumot tudnék felhozni, az pedig a magyar címe. Hatásvadász, nem feltétlenül cseng össze a könyv mondanivalójával. Ha nem lenne az alcíme, ami egyébként köszönőviszonyba sincs a címmel, kézbe se vettem volna.

Imádtam minden egyes oldalát. Az egész kötet egy pár órás kikapcsolódást nyújt, de ennél sokkal tovább a hatása alatt maradsz.
Most már tudom, miért mondják mindig, hogy a könyvtárban rejtett kincseket találni. A legutóbbi alkalommal Isle Sand dán szerző könyvét szereztem be, aki maga is a szuperérzékeny emberek táborát erősíti. Ez a kötet erről szól, hiszen nem csupán teológusként, hanem pszichioterapeutaként szerzett tapasztalatokat ezzel kapcsolatban. Természetesen rengeteget hozzátett a téma kifejtésében az is, hogy ő maga szintén küszködik ezzel a “problémával”. Saját érzéseit és élményeit belefűzte a könyvbe. Már maga a borító is rögtön felkelti az olvasók figyelmét, így kétségtelen, hogy ne venné bárki a kezei közé a kötetet.
A könyv segítséget nyújt azoknak, akik ebbe a típusba tartoznak. Sokan aludni sem tudnak, így erre próbál megoldást találni az írónő. Emellett a helyes reakciókról, dühkezelésről és a pánikbetegség legyőzéséről is ír egy keveset. Ajánlom mindenkinek, aki a leírás alapján kicsit magára ismer, hiszen sokat tudunk belőle tanulni. Az tény, hogy nem ez a kötet fogja megoldani a problémáinkat, de ezáltal sok mindenre rájöhetünk, hogy miért viselünk nehezebben néhány dolgot, mint a legtöbb ember körülöttünk.
http://www.ahmagazin.com/konyvek/ilse-sand-szeresd-onmagad/