A fülszöveg után vártam arra, hogy olvashassam ezt a könyvet, ugyanis Elle Kennedy hokijátékosokról szóló könyveit imádom és nem tudom megszámolni, hányszor olvastam már eddig el. Nem titok tehát, hogy nagyon szeretem a hokisokról szóló könyveket.
Ilsa Madden Mills előző, magyarul megjelent könyve nálam nem aratott osztatlan elismerést, meg kell mondanom, nem is tetszett igazán.
De nem akartam előítéletekkel illetni ezt a könyvet, így félretettem mindent.
A történet eleje nem igazán fogott meg, Sugar személyiségét a történet végére sem kedveltem meg, azonban megértettem, hogy miért is olyan, amilyen.
Nagyon nem is kerülhetett hozzám közel, hiszen nem volt igazán kibontva az ő karaktere, attól függetlenül, hogy megismertük a múltját és jelenét. Valami hiányzott.
Ugyanígy tudok Zackről is nyilatkozni, bár ő egy lépcsőfokkal feljebb áll számomra, mint Sugar.
Az első ok, amiért Sugar Zack közelébe akar kerülni, számomra kicsit érthetetlen volt, de annyit azért felfogtam, hogy abban a helyzetben, minden lehetőséget megakart ragadni, hogy elérje a célját.
A történet az ő kapcsolatukra épül, megismerkedésükre. Tagadhatatlan, hogy vonzódnak egymáshoz, viszont mindkettejüknek menedék a másik.
Nem biztos alapokra építkeznek, csupán a gondok, nyomás elől futnak a másikhoz. Egyfajta bizonytalan kapocs épül köztük úgy, hogy az egyiküket nyomasztja a múltban elvesztett fájdalom, a másikuk pedig nem akar komolyan elköteleződni, a jövőjét akarja bebiztosítani.
Közben azonban – bár önmaguknak sem akarják bevallani, leginkább ezt Sugarra értem – ahogy egyre jobban megismerik egymást, kialakul valami olyan, amelyre talán mindenki vágyik az életben.
A kérdés már csak az, hogy az árnyék, amely a kapcsolatukra borul, engedi – e kibontakozni őket, érzelmeiket.
Összességében tehát nem volt rossz könyv, sőt, a végére eléggé megkedveltem, de nem lett a kedvencem. A mellékszereplők kidolgozatlanok, nem éreztem, hogy bármelyikükről is olvasnék tovább, volt, akitől a hideg is kirázott.
Nem egy bonyolultan megírt könyv, sajnos ezt kell mondanom. Van olyan bestseller, aminél nagyobbnak érzem a hangját a könyvnek, írónőnek, mint amennyire jó. Ezt minden bántás nélkül, de olvastam sokkal jobbat ebben a témában. Az írói stílusát még mindig nem kedveltem meg Ilsának.
Elment egy éjszakai olvasásnak, amikor nem tudtam aludni, de többé nem hiszem, hogy újraolvasom.
