Eddig egyszer kellett még csak átélnem, hogy egy kedvenc sorozatom véget ér, szerencsére az méltó lezárást kapott és bár hiányoznak Cat és Bones kalandjai, így volt kerek. A Kate Daniels sorozat hasonlóan a TOP listám elejét vezeti és talán ez az egyetlen sorozat, amiben még sosem csalódtam. Persze vannak kedvenc részeim, de igazából bármelyik részt bármikor újra olvasnám. Egyszerűen tudtam, hogy az Ilona-Gordon párosra mindig számíthatok, de ez mégsem akadályozta meg, hogy a nagy finálé miatt aggódjak. Nagyon nem akartam elengedni Kate-et és csapatát, abszolút nem érzem, hogy elkezdett volna kiégni a sorozat, így elképzelni sem tudtam, hogy a viharba fogják ezt lezárni. Nos, elég vegyes érzelmekkel búcsúztam ettől az epic sorozattól.
A TÖRTÉNET DIÓHÉJBAN:
Ez a rész is, ahogy már megszokhattuk, amolyan durr bele taktikával indít. Két év viszonylag pihi után Kate arra ébred, hogy valami vagy valaki masszív barbecuet rendez a város lakóival. Ez nem is hangzik rosszul, csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy a lakók a csirkék. A feladat: kideríteni, hogy ki keresi a bajt és szétrúgni a seggét úgy, hogy Mekkáig repüljön. De Kate-nek nem ez az egyetlen problémája: a világ legaranyosabb ördögét kell lépten nyomon megvédenie a baciktól, horzsolásoktól, ja és Rolandtól. A két fronton érkező támadás miatt kedvenc zsoldosunk esélyei rosszabbnak tűnnek, mint a Magyar fociválogatott esélyei a VB-re jutáshoz. Viszont ismerjük Kate-et, tudjuk róla, hogy az utolsó lélegzetig küzd…
VÉLEMÉNYEM
Kezdjük azokkal a dolgokkal, amik nagyon tetszettek:
– Egy jó befejezéshez illően szinte minden fontos szereplő és frakció, akiket az évek alatt megismertük kapott kisebb-nagyobb jeleneteket. Volt, aki kimaradt (Ascanio) és amiatt mérges is vagyok, de a többieket viszont jó volt látni, még ha nagy seggfejek is *khm* Nick *khm*. Nagyon jól bemutatta, hogy az erőviszonyok és a kapcsolatok hogyan változtak az első rész óta és bizony voltak meglepő párfordulatok.
– Kate mint anya. Sok hasonló sorozatban sajnos inkább átok az olvasók számára, mintsem áldás, amikor a főszereplő gyermeket vár/szül. Hát ezúttal ez nem így van. Biztos, hogy mindenki akar majd egy Conlant magának. Hála neki rengetegszer mosolyoghatunk Kate anyai ösztönein vagy éppen láthatjuk miért Kate még mindig a legbadassebb UF hősnő. Remélem az írópáros fontolgat egy spin-offot vele, mert potenciál az egekben.
– Kapcsolat az Iron and Magic kötettel. Berozsdásodhattam, de egészen egy bizonyos karakter feltűnéséig (YEAAAH) nem kapcsoltam össze a dolgokat a Hugh könyvében történtekkel, pedig majd kiszúrta a szemem. Nagyon szépen összehozták a kettőt, és az egyértelmű kapcsolat mellett volt egy kis meglepetés is (bár így visszanézve bőven volt rá utalás).
– Még mindig hihetetlenül kreatív. Szerintem Ilonáék tízszer álltak sorba, amikor a kreativitást osztogatták és tuti az enyémet is ellopták. Az akciójelenetek, az új lények, a képességek ábrázolása ugyanúgy lenyűgöz, mint eddig.
– Nyitott ajtók. Több szálak is nyitva maradtak, amit BIZTOSAN ki fognak használni. Tudjuk, hogy Julie kap egy spin-off sorozatot és nagyjából most már azt is, hogy kik lesznek mellette a fontosabb és állandó szereplők. Bevallom őszintén eddig nem voltam elragadtatva az ötlettől, de most már tűkön ülve várom.
Ami kevésbé tetszett:
– A főgonosz. spoiler Mi?? Hogy nem Roland a főgonosz?? Nos… nem. Roland sem okoz csalódást, megmutatja miért szeretjük és utáljuk egyszerre, de több időt tölt a könyv az új fenyegetés legyőzésével, mint Rolandéval, viszont hiába volt az eddig legnagyobb fenyegetés, nekem olyan meh érzésem van vele kapcsolatban. Megint egy elmebeteg, aki világuralomra hajt csak picit extrémebb és undorítóbb módon próbálja elérni. Talán, ha nem most jött volna be először kicsit jobb karaktert lehetett volna belőle kihozni.
– Akkor Roland megússza?? Naná, hogy nem. Az ő sztorijának a végére nem egy, hanem három pontot tehetünk. Ez egyrészről számomra jó hír, váratlan megoldás született a problémára, ami tetszik is meg nem is. Azért tetszik, mert ez az egyik nyitott ajtó, és rengeteg lehetőség van benne. Viszont nem tetszik, mert olyan légből kapott, véletlenek sorozata.
– Kate – Curran közti kommunikáció hiánya. Na, szóval az van, hogy baromi nehéz az olvasó előtt titkot tartani, ha a narrátor ismeri a titkot. Megoldás? A narrátor sem ismeri. Bonyodalom? Azért nem ismeri, mert a társa ennyi idő és ennyi szar után titkolja előle. Persze a narrátorunk is titkolja az ő tervét a társa elől. Egymás előtt titkolóznak, mert tudják, hogy nem értékelnék a másik tervét. És mindez egy “apró” csavarért a könyv végén. Nem lett belőle nagy veszekedés, és elérte a célját: jól megijesztett minket, olvasókat, még ha tudtuk is, hogy esélytelen, hogy ilyen lezárást kapjon. Viszont hiába értem benne a logikát, mégis hagy egy kis utóízt, akárhogy emésztgetem.
– Nem elég tökös. Értem ezt arra, hogy ezt nem George R.R. Martin írta. Na nem is kell túlzásba esni, mint a fenti úriember szokott, csak egy picikét.
Szóval akkor most mi a verdikt?
Önmagában megint egy szuper részt kaptunk, lezárásként pedig valószínűleg nagyon megosztó lesz a rajongók körében. Lehetett volna jobb lezárás? Valószínűleg. Tudtunk volna jobbat kitalálni? Mi biztosan nem. Ahogy ebben az esetben is, úgy bármilyen lezárásnál az egyik szemünk nevetett volna, míg a másik sír. Viszont az írópáros biztosan tudta volna fokozni, mert nem érzem, hogy ez egy 11+ évnyi tervezgetés gyümölcse lenne. Ennek ellenére mégis örülök, hogy így zárták le, mert ha Kate vissza is vonul, Julie sorozata így biztosan méltó lesz ahhoz, hogy átvegye a staféta botot.
