Magic ​Bites (Kate Daniels 1.) 87% 122 csillagozás

Nem első olvasásom, hisz régebben már magyarul volt szerencsém a történethez.
Kivételesen nagyon kellemeset csalódtam, mert a magyar fordítás igényesnek bizonyult így visszagondolva.
Újra élni Kate történetét nagyon kellemes élmény volt. Jókat nevettem és még így is tudtam izgulni, hogy némiképpen van fogalmam arról, hogyan zárult ez a kötet.
Nem tudom a magyar kiadással mi lesz, de ha nincs más maradok ennél a verziónál, mert ezt csak olvasni lehet.
Nagy kedvenc! ♥

Ez de jó volt!

Kate nagyon emlékeztet egy másik kedvenc hősnőmre (Kara Gillianra) és sorozatra, akit és amit szintén imádok. Ott démon Lordok, és mindenféle fura lények vannak, itt egy alakváltó Lord, vámpírok, zombik. Mindkét történet kombinálva van egy izgalmas nyomozással, veszéllyel, titkokkal, mágiával, és egy tökös hősnővel. Kell ennél jobb, vagy több? Talán egy kis romantika. De mert már most lóg a levegőben, szerintem nem kell sokat várni rá :P

Jöhet is a következő! :D

Hűha! Nagyon-nagyon tetszett. Pont az a vonal, amire mostanában rá vagyok kattanva, urban fantasy, határozott, talpraesett, nem nyavalygó főhősnővel, elég összetett világfelépítéssel, rengeteg szereplővel, pörgős cselekménnyel, és hát igen, megfelelő főhőssel. Semmi nyál, semmi túl magyarázás. Sok minden csak a történet előrehaladtával lesz világos, vagy még akkor sem igazán (és ez egyáltalán nem zavart )
Tiszta Chance, vagy Moning.
Sajnálom, hogy csak most kezdik el kiadni. Hatalmas lemaradás ez…Na de jobb később mint soha! :)

Ez nem az első olvasásom volt, mert a magyarul megjelent első részt már olvastam.
Angolul talán még jobban előtűnik a történet erőssége, és persze a hibái is, de a szereplők és a viselkedésük elfedik a hiányosságokat.
Az íróknak sikerült egy jó kezdő történetet rittyenteniük, és szerencsére a sorozat többi része is a rendelkezésemre áll, így tudom tovább folytatni Kate kalandjainak az olvasását.

Ilona Andrews Mágikus találkozás sorozatát imádom, szóval tudtam, hogy nem fogok csalódni! *-*
Kezdő kötetként nagyon odatette magát, még nem tökéletes, de van benne fantázia és sok-sok lehetőség, amit remélem ki is használ az írópáros! :)))))
Kate olyan főhősnő, akit nagyon bírok, vagány, megáll a saját lábán, igazi harcos, és nem lelkizik minden második oldalon! XD Curran?! Úristen, kell az a pasi! XD Alig várom, hogy újabb sziporkázó szócsatába vágjanak Kate-el. A tömeg ellen menve, nekem annyira nem hiányzott a romantikus szál (jó ez nálam nem újdonság), pont jó volt, amennyi volt benne.
Többször felnevettem egy két beszóláson, vagy odavágáson!!! Ez nálam nagyon sok jó pont egy könyv esetében!
Lehet, hogy nem mutatott semmi nagyon újat a témában, de élvezhető, kikapcsolódásra alkalmas olvasmány volt, amit melegen ajánlok a műfaj kedvelőinek! ^^
És a vége…tényleg olyan, hogy „most ide azonnal a folytatást!”

Általában megfontolom, hogy melyik sorozatba kezdek, mert van így is elég, de a maximalizmusom nem engedi, hogy ne fejezzem be a sorotatot, ha már elkezdtem. Azonban ebbe most „csak úgy" belevágtam és úgy áll a dolog, hogy megvett magának.
Egy új mágikus világba csöppentem, minden kissé olyan idegennek hat, pl.: a vámpírok nem romantikus regényekbe illőek, az alakváltóknak a megszokottól eltérő alakváltási módjaik vannak, sokkal nagyobbak, mint szoktak, a mágia jön-megy.
A cselekmény pedig rendkívül izgalmas, komolyan, mindig történt valami! Csak kapkodtam a fejem. Itt-ott meg kellett erőltetnem az agyamat, mert olyan nehéz volt elképzelni a szörnyeket, a látványvilágot. Kijöttem a gyakorlatból, ami az egyedi fantasy világokat illeti. Ami pedig a szereplőket, nagyon szimpatikusak.
Kate lenyűgöző. Erős, bátor, vicces. Egy igazi harcos és példakép. Hű, de tényleg.
Curran valamiért -nem tudom pontosan az okát- nekem nem tartozik a megszokott alfák közé. Látom benne a lehetőséget, azonban egy kicsit szkeptikus vagyok vele kapcsolatban.
Kíváncsian várom, mi lesz vele és Katetel, mert hogy lesz valami, az biztos…
Derek és Ghastek is egyaránt idegesített egy kicsit az elején, de a végére megkedveltem őket.

Nem akartam még egy sorozatot, de nagyon úgy tűnik, hogy lett…

De rég vártam már egy kicsit könnyedebb fantasy történetre!

Meg kell mondjam, a legnagyobb része tetszett. A vámpírok, az alakváltók, a holtidézők megközelítése nagyon új volt, (számomra) teljesen friss, a varázslat és a technika összeütközése pedig szintén nagyon érdekes alapot adott a történetnek. A két főszereplő teljesen rendben volt, bár Kate karaktere néha megszenvedte a különös írói döntéseket.

Már az elejétől spoiler, de ezt ellensúlyozandó, az írónő többször is „lehetetlen” helyzetbe hozta őt spoiler de ennek ellenére Kate már az első találkozáskor spoiler + spoiler

Gondolom, ez a tipikus „a lány új világba cseppen, és váratlan kalandok közt tudja meg, spoiler” közhely ellentéte akart lenni sok helyen.

Az írásmód ezzel szemben sajnos annyira nem jött be, picit darabosnak éreztem, sokszor különös szóhasználattal, és az események borzasztóan gyors adagolásával. Az utóbbi dolog zavart talán a legjobban. Olyan sok dolog történt, annyira nagyon rövid idő alatt, hogy apróbb dolgokra nem jutott idő, pl. a világ felépítésére, a karakterek megismerésére (pl. a végén mikor egy Nick nevű emberről kezdtek el beszélni, fogalmam se volt, ki az), vagy legalább Greg és Kate kapcsolatára. Furcsa, de igen, nekem egy túlságosan is akciódús, túl pörgős volt. Szépen végigrohantunk az összes fontos helyszínen, gyorsan átvettük az érdekes szereplőket, aztán csaptunk is bele a lecsóba. Ez persze nem rossz, de számomra igen különös (főleg, hogy még randizni is volt idő bőven, mindenféle halálos sérülések mellett, a röpke 250 oldalon).

Ez persze valahol érthető. Első kötet spoiler, bemutatta a világ főbb tényezőit, megfelelően sejtette a jövőt, szóval nem biztos, hogy felróható neki bármi azok közül amik engem zavartak. Sőt, az biztos, hogy nagy részük megoldódik a második részre, hisz már nincs szükség erre a sietségre.

A maga kategóriájában tényleg jó, és hamarosan kezembe is veszem a folytatást.

Hű ez nagyon jó volt!
Már régóta nézegettem a sorozatot, sokan ajánlották már és temérdek magasztaló értékelést olvastam róla, de valamiért mindig halasztgattam. De hogy miért? Miért nem olvastam eddig?! Valaki pofozzon fel!

Ami különösen bejött azok a karakterek voltak. Kate urban fantasy főhősnőhöz híven akarva akaratlanul mindig bajba kerül és lehetőség szerint mindent fel is kavar maga körül az olvasó legnagyobb örömére. De szerencsére belevaló csajról van szó és több kevesebb sikerrel, de mindig kihúzza a fenekét a lekvárból. A nagy szája biztosítja a humorforrást is, így az akciók mellett gyakran fülig ért a szám olvasás közben. Szóval tökéletes narrátort és bajkeverőt kapott a történet, aki megfelelően előreviszi a cselekményt, nem hagyja, hogy leüljenek az események, hisz mindenbe beleüti az orrát és nem képes megülni a fenekén.

Másik nagy kedvenc, aki nem is igazán az első részben, hanem majd a későbbi kötetekben tiszteli meg az olvasót azzal, hogy jobban megismerhetjük, az a helyi alfa hím, a Falka Beast Lordja (Szörnyek ura) Curran, az oroszlán. Tipikus alfahím, akinek minden szava törvény…legalábbis ha nincs Kate a közelben. Mert természetesen Kate nem hódol be holmi jöttment falkavezérnek. Ennek hála pedig elég sok megmosolyogtató és olykor szemforgató erőfitogtatásnak lehetünk tanúi olvasás közben. És ezt szó szerint értem, mert nem egyszer tettlegességig fajul a vitájuk. Nagyon értékeltem, hogy nincs elsietve a romantikus szál, sőt az első kötetben lényegében nem is lehet erről beszélni. Szép lassan köröznek egymás körül és feszegetik egymás határait, megnézve sikerül-e a másikat őrületbe kergetni. Persze azért Curran gondoskodik arról, hogy Kate vakmerősége ne kerüljön az életébe…legalábbis makacsul próbálkozik, de Kate nem hagyja ám magát. Sőt néha nem áll messze attól, hogy saját kezével fogja be a nagy száját. De azt is értékeltem, hogy habár Curran erősebb Katenél, de amikor ténylegesen is összecsapnak nem hagyja magát és Currannek meggyűlik vele a baja. Szóval nem csak a szája nagy, van bizonyos alapja annak a fene nagy magabiztosságnak. Persze idővel belátjuk, hogy ez csak bizonyos szintig egy álca a titkok leplezésére. Mert azokból aztán van bőven. És ezek a z óriási kis utalások Kate hátteréről és a sok titok a múltjából garantálja, hogy még jó sok bonyodalom várható a következő részekben.

Bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2015/09/ujabb-i…

„- Here, kitty, kitty, kitty. […]
– What kind of woman greets the Beast Lord with ’here, kitty, kitty’? – he asked.
– One of a kind.”

Végre elkezdetem olvasni eredeti nyelven a kedvenc fantasy könyvsorozatomat! S aaah, fantasztikus! Ezerszer jobb, mint magyarul! ❤ Persze ehhez hozzátartozik, hogy bár sokkal több mindent megértettem angolul, mint eredetileg gondoltam volna, azért (főleg) a harcjeleneteknél kicsit elvesztem szókincsileg. :D

Már megszámolni sem tudom, hogy hányszor olvastam a Kate Daniels sorozatnak ezt a részét magyarul, mégis minden egyes alkalommal ugyanúgy élvezem. ❤ Tavaly (2022) végre megvettem az összes kötetet angolul, s az idei célom az, hogy elolvassam az egészet az eredeti nyelven. (Az elsőt már sorra is kerítettem, amit egyébként párhuzamosan olvastam a magyar kiadással.)

Bármennyiszer is olvastam már, mindig úgy gondolom, hogy ez tényleg egy nagyon jó sorozatindító rész. Ennek ellenére, a sorozat hatalmas rajongójaként is érzem, hogy nem a legerősebb kötet, van ennél ezerszer jobb is Katék világában. Viszont még így sem tudnék 4,5 csillagnál kevesebbet adni rá. A történet szerintem fantasztikus, nem kiszámítható. off Ezenkívül nagyon egyedi is, legalábbis én nem olvastam még hasonlót. Például, amit én nagyon élveztem, hogy itt végre nem egy olyan vámpíros történetet kapunk, ahol a vámpírok a legszebb lények a földön, hanem konkrétan összeaszott teremtmények, akiket amúgy a Halottak mesterei irányítanak. Meg persze nálam már az is pluszpont, hogy inkább az alakváltók vannak a „középpontban”, mert egyszerűen imádom őket. Legyenek akár vérfarkasok, véroroszlánok (Curran drágám ❤), vérhiénák, stb…

A világ kidolgozottsága persze lehetne kicsit jobb már ebben a kötetben is, de Ilona Andrewsék úgy döntöttek, hogy kicsit lassabban csepegtetik az információkat. Ha tovább olvassátok a sorozatot, ti is megértitek, hogy ezzel sincs semmi baj, mert a későbbiekben mindenre fény derül, ami itt hiányérzetet adhatott.

A történet maga nagyon sok humoros és szomorú jelenetet is hordoz magában. A vicceseken nagyon jókat lehet nevetni, a borús hangulaton pedig kicsit gondolkodni. Kegyetlen, brutális gyilkosságok is megtalálhatóak a könyvben, s a harcjelenetekben sincs hiány.

Kate nekem a kedvenc szereplőim között van. Nagyon belevaló főhősnő, akinek a múltjában, jelenében és jövőjében nagyon sok titok rejlik. Itt, az első résznél, abszolút megértem azokat, akiknek nem lett annyira szimpatikus, hiszen igen nagy a szája, talán kicsit beképzelt is és vannak elég fura beszólásai, de az a helyzet, hogy ez nála amolyan védekező mechanizmus. Nincsenek nagyon barátai, mert azt nevelték belé, hogy bármiféle kötődés gyengévé teszi… mégis képes megszegni a saját szabályait annak érdekében, hogy másokat megmentsen… akár a saját élete árán is.

Curran, A Bestiák Ura, a kezdetektől fogva nagy szerelmem. Őt csak imádni lehet. Az alfák a gyengéim, de tényleg. ❤ Amikor Kate épp az idegeire megy (mikor nem :D), én csak röhögök, mert ha más nem is, ez a nő képes arra, hogy az önuralom mesterét kiborítsa.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvsorozatot! ❤

Hmmm… tetszik a világfelépítés, érdekes karakterek, hajnalig el se engedtem őket. Futás a következő részért!