Fate's ​Edge (The Edge 3.) 91% 49 csillagozás

Jó újra elővenni ezt a sorozatot, ráadásul anno a negyedik részt nem sikerült megszereznem, így az most nekem is új lesz. Andrewséknak annyira jól megy az őrült rokonok gyártása, Marékkal is nagyot alkottak, és most Cerise unokatestvére, Kaldar jut főszerephez. A fickó egy jóképű csirkefogó, rengeteg álcával, bárkit átver vagy meglop, de a szeretteiért mindent megtesz. A Tükör ügynökeként akcióba indul, és már későn veszi észre, hogy Jack és George elbújtak az utazó eszközön. Így a fiúk is a kaland sűrüjében találják magukat, és igencsak életveszélyes helyzetekbe kerülnek a Pók őrült unokahúga jóvoltából. A női főszereplőnk egy rendkívüli tolvaj, aki nem dől be Kaldar trükkjeinek, így a pasinak igencsak meg kell küzdenie a lány kegyeiért. De ketten együtt jó kis párost alkotnak. Mellesleg Audrey házi kedvence egy fura, de cuki mosómedve, aki mindenhová követi.
Szégyen, hogy ez a rész nem került magyar kiadásra.

Világok peremén 3

Ez is nagyon jó rész volt, imádtam minden sorát. Nem is értem, miért kaszálták 2 rész után ezt a sorozatot, mert igazán eredet, sokféle fantasztikus helyszínnel, és érdekes paranormális tehetségekkel. Arról nem is beszélve, hogy minden részben 1-1 új pár talál egymásra, ami miatt minden rész önállóan is megállja a helyét és csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, nincs függő vér.

Ebben a részben, Audrey a mestertolvaj és Kaldar a csaló szélhámosból lett titkos ügynök talált egymásra sok küzdelem árán bizalmatlanság és az ellenség ármányainak legyőzése után.
Audrey hátrahagyva „kedves” családját megpróbál új életet kezdeni a mágiamentes Töredékben, mint magánnyomozó és rendkívüli tehetséggel végzi a dolgát.
De pár évvel később megjelenik az apja és még egy utolsó munkára kéri lánya segítségét, hogy drogos bátyja sokadik rehabilitációját ki tudja fizetni.
A legsötétebb világuralomra törő ellenség számára kell ellopni egy veszélyes cuccot, ami aztán borzasztó lavinát indít el, ami halálos veszélybe sodorja a családon kívül a lányt is.
Kaldar a jódiúk csapatában játszó Tükör ügynök is azt a feladatot kapja, hogy visszaszerezze a cuccot és nyomozása során eljut a lányhoz, és rájön, hogy szüksége van a lány segítségére, amit meg is kap, mert Audrey felelősnek érzi magát a dolgokban.
Rengeteg életveszélyes kalandon mennek keresztül útjuk során, közben olthatatlan vonzalom alakul ki közöttük. Hiába küzdenek ellene, végül legyőzve saját démonaikat, sok életveszélyes kaland után végleg egymásra találnak.
A mellékszereplők is nagyon aranyosak voltak, Kaldar kamasz unokaöccsei potyautasként csatlakozik Kaldarhoz és nagy segítséget nyújtanak útjuk során. Sok vicces jelenet is volt a könyvben, még egy aranyos házi mosómedve és egy megmentett kis cica sem marad ki a történetből, a sárkányon való repülésről már nem is beszélve.

Nagyon tetszett a történet. Kaldart már eddig is csíptem és most sem okozott csalódást. Audrey méltó társává vált. ♥
Eddig ez a rész tetszett a legjobban, hogy miért, mert a gyerekek Jack és George bearanyozták a történetet. Folytatós ♥

Képtelen vagyok lepontozni Ilona A könyeit. Imádom a stílusát és a sok sok hihetetlenül jó történeteit. Nagyon jó volt találkozni a régi szereplőkkel, főleg a fiúkkal. George a kedvencem volt itt. A Mar család is hozta a megszokott temperamentumot. Audrey háziállata nagyon jó fej volt, bírtam őt nagyon. :) Na jó mindenkit bírtam, sőt imádtam. Csak nyírja már ki valaki a kékvérű ribizlit.

Valahogy még mindig várok a csodára a sorozat esetében, de még nem érkezett meg…
Nem volt rossz egyébként ez a rész, de Andrewsékhoz képest akkor is gyenge. George és Jack jelenléte határozottan dobott a történeten, de Kaldar néha idegesítő volt, Audrey meg olyan semmilyen. Az meg, hogy milyen hamar lerendezték azt, hogy az egyik nem bízik meg a másikban, a másik meg nem akar elköteleződni egyszerűen nevetséges volt…
Hátha a 4. rész végre nem lesz ilyen középszerűn, de kezdem kissé elveszteni a reményt.

Érdekes ez a sorozat. Eddig egyetlen kötetben sem tudtam igazán kedvelni a főszereplőket. Itt is legjobban George és Jack részeit élveztem. Valószínűleg a Steel's Edge után újraolvasom a Sweep In Peace-t is A világfelépítés komplex, bár a cselekmény nem lepett meg. Nem Ilonáék legjobb munkája, de szórakoztató olvasmány.

2013-ban olvastam az előző (második) részt, úgyhogy féltem, hogy nem emlékszem már kik is a szereplők, de nagyon hamar belerázódtam. George és Jack, a testvérek már kezdenek kamaszodni, Cerise és William kettőse pedig itt is feltűnik. Kaldar is szerepelt már a korábbi kötetekben. Tetszett Audrey, a talpraesettsége, a kitartása, és hogy milyen profin kezelte Kaldar trükkjeit. Jó kis csapat voltak ők ketten, és igazán izgalmas kalandokon mentek keresztül. Jó könyv, kár, hogy nem adták ki magyarul. A rajongói fordítás pedig egyszerűen jó!

Ez a rész volt eddig a legjobb! Tudtam, hogy Kaldar fantasztikus lesz és ez így is volt. Audrey pedig méltó hozzá. Mi történik, mikor két tolvaj összekerül? Sok-sok kaland. És, ha még hozzávesszük Jacket és George-ot? Zűrök, bajok és kaland!
Baromira kíváncsi vagyok, hogy lehet lezárni a következő kötetben mindezt?

Elég rég olvastam már az előző részt (mondjuk azt is kétszer),és hát féltem hogy lesznek vak foltok, amikor nem fogok érteni valamit. De hálistennek nem volt ilyen. Audreyt és Kaldart nagyon szerettem. Jó volt hogy a fiúk is benne voltak és nagy szerepet kaptak. Egyszer szeretném majd az ő történetüket is olvasni.
Az is nagyon tetszett, higy a romantika kissé háttérbe volt szorulva, bár most hogy visszaemlékszem ez az előző részeknél sem volt másképp.
A világfelépítés még mindig nagyon király. A hangulat és az atmoszféra is nagyon átjön.

Tetszett, kellőképpen izgalmas volt, de Kaldartól azért többet vártam volna az előző rész alapján. Ez se volt rossz, de szerintem még mindig a kettő sikerült a legjobban.
Audrey és Kaldar a könyv 80%-ban huzavonát játszanak, majd mintha a szerző(k) rájött volna, hogy mindjárt vége a sztorinak, fénysebességgel közös nevezőre jutnak (már ha azt a dolgozószobás jelenetet annak lehet nevezni) és ásó, kapa, nagygalamb.
A végén az a plusz csavar számomra cseppet erőltetettnek tűnt, de az az utolsó jelenet a Pókkal visszahozta a kedvemet. Nem volt függővég, de elérte, hogy tudni akarjam, mi történik a következő és egyben utolsó részben.
Szóval… jó volt. De nem volt égzengés. Pedig lehetett volna. De nem.
Én a rossz ritmizálás számlájára írom. Kár érte.