!

József ​Attila utolsó hónapjairól 53 csillagozás

Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól
Régikönyvek.hu · 900 Ft –10% 810 Ft
Könyvtár

Illyés Gyuláné a hatvanas évek elején eredetileg a leánya számára vetette papírra József Attilával való megismerkedésének és kettejük kapcsolatának hiteles történetét. A Flóra-versek Múzsája József Attila utolsó hónapjairól szóló vallomását ismeretségük történetével egy időben vezetett naplófeljegyzéseire támaszkodva, „a tények lehető hű” leírásával írta meg, s kettejük történetébe helyezte el József Attila negyvenöt levelét is, amelyeket neki címzett a költő. Könyve ilyenformán a benne szereplő dokumentumok és a szerző igazmondó ars poétikája miatt a József Attila-irodalom egyik legfontosabb darabja.

A könyv először 1984-ben, könyvárusi forgalomba nem kerüló kiadásban jelent meg, majd az óriási érdeklődés láttán szerzője végül is beleegyezett, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó 1988-ban ismételten közre adja. A jelenlegi, ennek a változatlan szövegű újrakiadása, amely a József Attila Emlékévre, a költő születésének 100. évfordulójára készült.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Róla szól: József Attila

>!
Sziget, Budapest, 2005
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637268057
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
168 oldal · ISBN: 9631537730
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
162 oldal · ISBN: 9631533182

Hirdetés

Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IMP
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Ennél a könyvnél autentikusabb dokumentumot a költő életének utolsó hónapjairól nem ismerünk. Szerelme, s érzései tárgya, Flóra, akinek léte éltette Attilát, s új erőt adott munkájához már majdnem beteljesedett. De mikor Flóra megbetegedett, a kapcsolat időlegesen meggyengült, kissé eltávolodtak egymástól. Flóra elbizonytalanodott – lesz-e elég ereje, enegiája a költő párjaként a róla való gondoskodáshoz? A sors akarta így? Valószínű. S Flóra betegsége alatt ismerte meg közelebbről Illyést. Attila és Gyula, korábban barát géniuszok, rivalizálni kezdtek, főként Attila érezte veszélyben pozícióit. Megromló egészsége is gyengíthette jellemét. Levelei – melyek itt eredetiben olvashatóak szilárd, de már-már kétségbeesett érzelmekről árulkodnak. Végre talált egy társat, s azt is elveszti…Az érzékeny lelket letaglózó depresszió, viharos kedélyállapot változások, rohamok mutatják a költő mentális gyengeségét, amelyen saját erőből már képtelen volt úrrá lenni – ez a pszichikai helyzet okozhatott figyelmetlenséget, de kínálhatott egy egyszerűnek tűnő álmegoldást is a költő számára…Ma már kideríthetetlen a bekövetkezett tragédia igazi oka, amely valszeg összetett…
Szerencsénk, hogy beavatottakká lehetünk, s ilyen közelről megismerhetjük a körülményeket, melyeket Illyés Gyuláné megörökített és megőrzött – mert értékesnek tartotta azokat –, s lánya számára magyarázatot is adott a történtekre, majd hozzájárultak ezek publikálásához.

>!
csillagka P
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Kozmutza Flóra egy idealista fiatal lány volt aki a szerelmet kereste és a nagy Ő, aki nagyobb volt mint amit elképzelt. Naiv, ragaszkodó, megmentő álmokkal teljes illúziót épített egy beteg ember köré. Érdekes volt látni ahogyan a levelekből kibontakozó vágyakat, egy asszony jóval később a gyermekének meséli. Illyés Gyuláné elvesztette a naivitását, orvos lett, feleség és anya, a sok bántás és csalódás utána megtalálta a békét és nyugalmat. Az az állapotot ami szegény Attilának nem adatott meg, ahogy előtte-utána sok más nagy művésznek sem. Megint nem tudok jobbat mondani mit : „aki dudás akár lenni pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni”
Az igazi nagy zsenik nem lehetnek normálisok, mivel az alkotás olyan mély lelki folyamat ami sajnos felőrli az embert, és akkor jön a pótcselekvés vagy az elmegyógyintézet.
Nagyon érdekes életrajzi könyv, egy törékeny ember és egy alig nő kapcsolatáról.
Ui: Egy Judit minden költő életében benne volt ?

4 hozzászólás
>!
Mackólány P
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Kezdetnek:
Nem vitatom József Attila munkásságát, hatalmasságát, csodás verseit, és mindent, amit írt.
Magam is nagyon szeretem, és bár nem kedvenceim a szerelmes versek, de középiskolás korom óta egyik legjobban csodált versem az Óda, a mai napig tudom szóról-szóra, úgy belém ivódott.
Közepére:
Végig azt éreztem, hogy Flórának szegénynek ez mennyire nyomasztó. Mindig is úgy véltem, hogy az ilyen típusú férfiaktól – persze nőktól is! – menekülni kell minél messzebbre. Úgy éreztem, Flóra nem beleszeretett, hanem csak sodródott az árral, mindvégig nagyon sajnáltam, és félve figyeltem vergődését J.A. karmai között. Mert rátelepedett, beleragadt, mint a bogáncs, kiszakíthatatlanul. Erőszakkal nem lehet szeretetet kérni-várni. Ez megmagyarázhatatlan ragaszkodás, ami súrolja a majomszeretet határát, különösen terhes lehetett egy szakembernek, aki látta, bár úgy hiszem későn vette észre a jeleket.
Későn, mert egyrészt naiv volt, másrészt tehetetlen, harmadrészt pedig ő maga is beteg. Bár szerencsére ő csak fizikailag.
Végére:
Nagyon megrázott ez a könyv, de örülök, hogy elolvastam. Tudtam, hogy beteg volt J.A. , persze, mert tanultuk, de ez most egy új világot nyitott meg számomra, amelynek nem biztos, hogy örülök.
Sajnáltam és sajnálom Flórát, akinek végülis beteljesedett a megjövendölt sorsa. Szerencsére nem jutott el odáig, hogy szánalomból hozzámenjen a költőhöz.
Zárásként:
Most is az motoszkál a fejemben, hogy csak tehetetlenségében maradt a költő mellett, többet nyomott a latba a szánalom-sajnálat, mint a valódi érzelmek. Amikor az ember akar, de nem tud menekülni, mert gúzsba kötötték a körülmények.

>!
Anó P
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra, kortársa volt (fiatalon)József Attilának, s szinte nekünk is – hiszen ezt a vallomást 1962-ben írta, majd 1980-ban és 1985-ben magyarázattal látta el, s sokak kívánságára e kis kötet újra megjelent.
Attila és Flóra barátságának, majd szerelmének története igaz és szívszorító.
Szépen indult ez az ismeretség, sok sétával, nevetéssel, őszinte beszélgetésekkel – egyre közelebb kerültek egymáshoz. Persze, aki „kapaszkodott”, az Attila volt – óriási szeretetéhsége és betegségének fel-fellobbanó rohamai erősen befolyásolta kettejük kapcsolatát.
Amíg Attila egészséges volt, derűs és bizakodó, sokat találkoztak, közös jövőjüket tervezték. Flórában azonban időnként kétségek ébredtek – igazi, erős társra vágyott, akire támaszkodhat – s egyre jobban látszott, ez nem Attila lesz. Hiszen ő maga sem nőtt fel egészen, anyjának idő előtti elvesztését sosem heverte ki igazán, talán azért szeretett időnként erőszakosan, követelőzve, amivel inkább elriasztotta magától az őt valóban szeretni, dédelgetni akaró nőket is. Flóra súlyosan megbetegedett, teste talán így jelzett, hogy mégsem Attila a neki való, egy életre szóló, igazi társ.
Mikor már-már rendbe jönni, gyógyulni látszott, a költőt teperte le a depresszió. Egyre ritkábban találkoztak, kapcsolatuk félreértésektől lett terhes, Attilát ráadásul félrekezelték, rengeteg fájdalmat okozva az amúgy is túlérzékeny költőnek.
Ez az írásán is látható – József Attila szép, tiszta írása egyre inkább eltorzult (Flóra a tőle kapott levelekből eredeti részleteket is bemutat a könyvben).
Amint Attila betegsége felülkerekekedett, kapcsolatuk kezdeti tündéri harmóniája elillant.
A költő leveleiben egyre több a szemrehányás, amiért a fiatal nő nem szereti őt eléggé, nem akarja őt igazán. Pedig Flóra így is, saját ellentmondó érzelmeinek szorításában is felvállalta volna őt, boldoggá akarta tenni. De nem lehetett anyja helyett anyja, s egyben szerelme is… Flóra hiába akart mindkét szerepnek megfelelni, Attila folyton váltakozó testi-és lelkiállapota kapcsolatukat felőrölte. Folytonos gyanakvások, kedélyhullámzások lettek jellemzők rá. Ugyanakkor gyakran hitegette Flórát, hogy meglátogatja, mégsem tette.
Flórának be kellett látnia, milyen súlyos is a férfi betegsége valójában.
Attila ijesztő rohammal reagált, mikor megtudta, hogy el kell hagynia a Siesta szanatóriumot és nővéreihez kerül.
Halálhíre tulajdonképpen nem is olyan meglepő az előzmények ismeretében, Flórát mégis iszonyúan letaglózta, majdnem maga is belepusztult.
Nagyon sokat okolta magát, sokan okolták őt és jövendő férjét is a költő halála miatt – ezért született ez a könyv is, magyarázatként leányuk és a világ számára.
„… Hányszor vigasztaltam, nyugtattam Attilát, hányszor volt bizakodó, boldog, és hirtelen, a legcsekélyebb ok nélkül ellenkezőre változott, ironikus lett, keserű, kemény, gyanakvó. Vajon csakugyan a reménytelen érzést kereste, a kielégíthetetlen vágyat? Valóban addig kutatott, addig forgatta a tényeket, míg ürügyet nem talált a keserűségre, a kétségbeesésre? Voltak a barátai közt, akik ezt állították. Én nem hittem, nem hiszem. Csak másképp mérte, érzékelte az életet. "Fény-árny -érzékeny aranymérlegen” (Szabó Lőrinc) Vártam őt egész nyáron. Ha akkor összeházasodhatunk, talán – ezt sem merem bizonyosan mondani – nem így végződött volna az élete?.." – írja Flóra.
Ezt már sosem tudhatjuk meg, de József Attilának talán ez volt a legharmonikusabb kapcsolata – de sajnos későn érkezett az életébe.

>!
Bubuckaja P
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

József Attiláért sosem rajongtam, sem versei sem ő maga (?) nem férkőztek hozzám közel. Mindig éreztem valami idegenséget benne, valami furcsát. Azt hiszem ez a könyv megadta a választ ennek miértjére.
Talán azért is kering annyi legenda róla és haláláról, mert kollektíven nem tud a társadalom túllépni elvesztésén. A legnagyobb „sztárok”, legendák élete és halála mindig zavaros. Mindenki szeretne hinni valamit, ami megnyugtatja őt. (az öngyilkos-nem öngyilkos kérdésre gondolok) Szerintem senki nem volt ott, és erről nem is fogunk sokat megtudni (ahogy Petőfi haláláról sem).
Sokan gondolják úgy, hogy az igazi lángelmének őrültnek is kell lennie. Ebben lehet valami, teljesen máshogy viszonyul egy „zavaros” elme a világhoz, mint a hétköznapi ember.
Akár szépít Flóra, akár nem, én hiszek neki. Egy jobb sorsra érdemes költő hullása ez, de talán sorsa miatt lett az akivé vált.

(@Röfipingvin Sérültek kihívásához azért választottam ezt a könyvet, mert Illyés Gyuláné Kozmutza Flórának igen erős gyógypedagógiai háttere és múltja van.)

22 hozzászólás
>!
Nicky_
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Muszáj azzal kezdenem, hogy József Attila mindig is a kedvenc költőim között szerepelt, igencsak előkelő helyen. A szomorú életútja, tragikus sorsa már az első pillanattól kezdve foglalkoztatott.
Flóra nem írónak született, de minden tiszteletem az övé, hogy megírta ezt a könyvet.
József Attila beteges ragaszkodása ehhez a nőhöz rémisztő. Sok mindennel lehet ezt persze magyarázni, de nem biztos, hogy erre szükség van.
Flóra az életét is feláldozta volna József Attiláért, ami igaz szeretetre vall, ezért támadni őt nem lehet, mindent megtett.
Megdöbbentő volt olvasni a könyvet, ennyire belelátni a részletekbe. Meghatározó és megrázó.
És mivel színházban is láttam az Én, József Attila című darabot, ahol nagyobb részleteket is idéztek a levelezésekből, így még nagyobb élmény volt ez a könyv. Kiegészítette a látottakat.

>!
Rebane SP
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Nem örültem, hogy elolvastam ezt a könyvet, nem jó egy emberről azt olvasni, hogy ennyire gyenge, elesett, sebezhető. Utálom sajnálni az embereket.
Ez a könyv egy olyan képet fest József Attiláról, ami alapján sose feltételeztem volna, hogy ilyen szép verseket is tud írni. Szimplán egy komplett idegroncs.
Másfelől sajnálom Flórát is, amiért magát hibáztatta, amiért egyáltalán megfordult a fejében, hogy azzal, hogy „feláldozza magát”, feleségül megy hozzá, megmentheti. Sajnálom, hogy ezt mások elvárták tőle.

>!
Zsuzsa_Czékus
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Nagyon megrázó. Első gondolatom az volt, bárcsak, valamikor ennyire szeretett, szeretne valaki, mint Attila Flórát. A következő viszont, ez már beteges ragaszkodás. Nagyon nehéz erről a könyvről bármit is írni. Halmoztam a dolgokat. A levelek olvasása közben, olvastam a Flóra verseket.
Minden tiszteletem Flóráé. Ott maradt Attila mellett, és még az életét is képes lett volna feláldozni. A levelekből kitűnik, Attila mániákusan ragaszkodott hozzá. Ez már nem szerelem. Ez már a menekülés. A menedék keresése egy olyan világba, amiben békét, szeretetet, nyugalmat talál egy olyan ember, akinek az egész életét meghatározta, hogy sosem kapott annyi szeretetet, amennyire szüksége lett volna.

6 hozzászólás
>!
Beo
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Sose olvastam még ehhez hasonló könyvet. József Attilla nem tartozik a kedvenc költőim közé, ezért nem is tudok róla sokat csak annyit ami a suliba kell. József Attila korán elvesztette családját ezért nagy a szeretet éhsége. Nagyon szerette Kozmutza Flórát és Flóra is viszont szerette. Flórának mint minden nőnek olyan férfire volt szüksége akire támaszkodhat… József Attila nem a legmegfelelőbb ember volt erre, betegesen ragaszkodott hozzá de lelkileg gyenge volt. A levelei érdekesek voltak, a művészek mint például a költők általában máshogy látják a világot mint mi ezért se tudtam sose azonosulni egy művésszel se. Van bennem művészi véna de nem ennyire, sose fogom megérteni mi késztet valakit az öngyilkosságra.
Egyszer el tudtam olvasni de most már tudom miért nem olvastam eddig ilyet.

>!
Vintersridder
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Most olvastam el online, és nagyon gazdag, tartalmas dokumentumkönyv/önvallomás! Nehéz bármit is írnom róla, mert Flóra maga is nagyon okosan, meghökkentő objektivitással ír a történetekről is, a saját – akkori – érzéseiről is. József Attila intelligenciája, tehetsége és hozzá ez az őrült lelkiismeretessége és becsületessége – magas normái lehettek saját magával, meg másokkal szemben is, ez nagyon erőteljesen érezhető. Ráadásként, érzelmileg ennyire ki volt szolgáltatva, ennyire rajongó szerelemmel vette körül Flórát – tényleg mintha az elveszített – és idealizált – anyafigurát látta volna benne…
Nagyon sok gondolatom támadt. Megírni mégis nehéz őket.


Népszerű idézetek

>!
dödölle

Valakihez tartozni kell. Maga nélkül nincs semminek értelme. Nincs értelme annak sem, hogy írjak, annak sem, hogy éljek.

>!
Zsuzsa_Czékus

József Attilával való ismeretségünk történetét kell leírnom. Bármennyire félek és irtózom attól, hogy a legtitkosabb érzelmi életem nyilvánosságra kerüljön, mégis le kell írnom. Főleg azért, mert régi mendemondák, vádak, rágalmak még ma is keringenek körülöttünk. Családom van, őket is érinti.

7. oldal

>!
Mpattus P

Hogy versírás közben a költő kire gondol, annak megállapítására és kinyilvánítására egyedül az író illetékes.

>!
Mpattus P

Én ha vádolok, és ezt komolyan teszem, vádolom ezt a kort, amely pusztulásra ítéli a zseniális embereit.

>!
madárka

Egy óra hosszat voltunk akkor csak együtt József Attilával – én utána még baráti társaságba mentem. De az alatt az óra alatt megrendülve láttam, milyen viharszerű érzés fejlődött ki máris benne. Illetve nem akkor fejlődött ki. Életéről jóformán addig alig tudtam még valamit, de arra gondoltam, egész élete készíthette elő benne – nyilván már apja eltűnése, főleg anyja halála óta – egy anyapótló, megbízható, végtelen szeretet utáni sóvárgást. Menedéket keresett. Az elképzelt minta lehetett meg benne, annyi csalódás, keserűség, "árvaság” után még fokozottabban, s erre a kész helyre tett be most, azonnal engem.

16. oldal Sziget Könyvkiadó, 2005

>!
EBrody I

A múltnak nincs köze a jövőhöz, múlt nincs, elvitte a cica. Jelen van csupán – ami múlt lehetséges, az már benne van a jelenben.

>!
EBrody I

(…) úgy élni, hogy ne legyen semmi olyasmi, amit tanácsos elhallgatnunk egymás előtt.

>!
Mpattus P

Az írót, akinek kiútja van, a művészet, nem kell analizálni. Elemzi ő eléggé magát.

>!
EBrody I

(…) amikor a kórház ablakában ültünk s megkérdeztem, mire gondolt s azt felelte: azt nemigen lehet elmondani, mi minden fut át az ember fején így pillanatok alatt.

>!
Hajnalcsillag P

Izgatottan, könnyeket dörzsölve el szemében elmagyarázta, hogy egyik előző alkalommal, társaságból hármasban a villamosmegálló felé menet, a másik férfi kísérőm (Tersánszky Józsi Jenő), látva, hogy fázom, fölajánlotta a sálját, és én elfogadtam. Ettől ő úgy elkeseredett, hogy sem enni, sem aludni nem tudott; arra gondolt, hogy öngyilkos lesz, de előbb megírja nekem, hogy nem miattam, hanem az egész életéért. S közben egyre sűrűbben hullottak a könnyei, már leplezni sem tudta.

19-20. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tolcsvai Nagy Gábor: Pilinszky János
Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha
Valachi Anna: József Attila
Kelecsényi László (szerk.): A félrecsúszott nyakkendő
Riedl Frigyes: Petőfi Sándor
Szabolcsi Miklós: Kemény a menny
Keresztury Dezső: „S mi vagyok én…”
József Jolán: A város peremén
Osztroluczky Sarolta: „Veszem a szót…”
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei