Újabb ​drámák 2 csillagozás

Öt dráma – hogy Illyés pályáján az utolsók-e, azt nem tudom, de kései darabok. Ezek közül három történelmi tárgyú, – ezek az erősebbek – egy groteszk hangvételű, szerintem félresikerült kísérleti példány, és egy népi-szociografikus ihletésű vígjáték, A puszták népe nyomán.

Az első darab (Tiszták) a dél-franciaországi albigensek, más néven katharok utolsó erősségének, Montségurnak az ostromát beszéli el, nagy drámai erővel. Helyenként apróbb anakronizmusokkal, de szellemét tekintve hitelesen mutatja be egy nép (a katalánnal rokon provánszi), egy kultúra (a trubadúrok világa) és egy vallás (a dualista gyökerű bogumil-kathar hit) elpusztítását. Mert ne legyenek kétségeink: a kathar vallás nem a kereszténység egy eretnek változata volt, hanem egy attól lényegileg különböző önálló hit, amely Krisztus alakját ugyan tisztelte, de egész más filozófiai alapjai voltak. Illyés ezt a darabot figyelmeztetésnek is szánta, hogy lássuk: némi balszerencsével egész népek semmisültek meg, a keresztény Európa kellős közepén is. A sorok közül kihallani az aggodalmat: mi is járhatunk hasonlóképpen.

A Bölcsek a fán merész kísérlet, Arisztophanész és Örkény nyelvének vegyítésével egy groteszk társadalmi szatírát írni. Az ókori hivatkozásokkal megspékelt szónoklatok, s mellé a szocialista bürokrácia torzképe, egy falusi tanácselnökkel a középpontban nem sikerült igazán, szerintem egy felejthető, furcsa hibrid.

A Bál a pusztán Illyés szociográfiáinak világát idézi fel, a dunántúli uradalomba érkező idénymunkások viszontagságai kapcsán. A népszínművek hangulatát hozza, persze osztályharcosabb szemlélettel, nem A falu rossza stílusában. Elmegy, de ez sem Illyés igazi műfaja.

A Testvérek Dózsa György és Dózsa Gergely párbeszédei révén a történelmi szerepvállalás felelősségéről töpreng. Feszült, tömör, színpadra való darab, de a két fél érvelése – főleg Gergelyé – túlzottan logikus, mintha a saját sorsukat elemezné pár évszázaddal később.

Végül Az ünnepelt Petőfi balsikerű országgyűlési jelölését és a választási hadjáratát beszéli el, fanyar humorral. A demagógia, a választók megvesztegetése és félrevezetése azóta sem sokat változott: a darab tökéletesen aktuális ma is (pláne, hogy Illyés, valamely sugallat révén, még a maffia kifejezést is használja, a kunsági potentátokkal kapcsolatban).

A három történelmi darab ma is helytállna a színpadon, a másik kettő szerintem felejtős.

Illyés Gyulától egyedül a drámáit szeretem. Meglepően jók. Kár, hogy mostanában nem nagyon játszák a színházak.