Petőfi ​Sándor 25 csillagozás

Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor Illyés Gyula: Petőfi Sándor

Ez a könyv franciáknak készült, úgy, hogy Illyés egy korábban született Petőfi-monográfiájának fordítási munkálatai közben mindazt, ami ismeretlen vagy homályos körülmény lehet a kultúránkban és a történelmünkben járatlan olvasó számára, beépítette a szövegébe. Nemcsak a magyar forradalom és szabadságharc előzményeit és fordulatatait, hanem azt is, ami Petőfi alakja és költészete köré azóta kristályosodott ki, hogy megéreztesse e költő metaforikus jelentőségét népünk történetében és tudatában.
Természetesen a magyar olvasónak van erre nagyobb szüksége. Hiszen csak hisszük, hogy tudjuk: ki volt Petőfi, hogyan zajlott le a „szabadság délelőttje”, s hogy milyen versek azok, amelyeket esetleg kívülről fújunk – de sose olvastunk el figyelmesen. Illyés az irodalomtörténetírás ritka bravúrját vitte véghez – de könyve azért enciklopédiaként és regényként is forgatható.

Eredeti megjelenés éve: 1936

Róla szól: Petőfi Sándor

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Diákkönyvtár Móra · Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Kortárs, Budapest, 2002
460 oldal · ISBN: 9639297526
>!
Kriterion, Bukarest, 1992
474 oldal · ISBN: 9732603135
>!
Móra, Budapest, 1989
puhatáblás

11 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Aszód


Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Illyés Gyula: Petőfi Sándor

Szenvedélyes hangú, jól megírt életrajz. Illyés – a költőkolléga szemével – sok helyütt értő módon elemzi Petőfi verseit is, de ez az írás elsősorban mégsem irodalomtörténet, hanem jellemrajz és pályakép. Továbbá történelmi beszámoló is; itt sajnos Illyést elfogultsága némelykor igazságtalan kijelentésekre ragadtatja (pl. Görgeivel kapcsolatban, akit láthatóan nem kedvelt). Ám ezekkel a történészi tévedésekkel, elfogultságokkal együtt is Illyés egyik legjobb prózai műve, melyet érdemes elolvasni.

Hankovacs>!
Illyés Gyula: Petőfi Sándor

Vegyes érzelmeim vannak Illyés könyvével kapcsolatban, sok szempontból nagyon tetszett, és volt, ami miatt pedig kevésbé. Érződik, hogy alapos kutatómunka előzte meg és nagyon képszerűen mutatja be a költő életét és halálát. A felsorakoztatott források, a Petőfi által írt leveleket és verseket jó volt az életrajhoz kapcsolva olvasni, de az elemzéseket néha didaktikusnak éreztem. Talán a legjellemzőbb vonása a kötetnek a szubjektivitása. A hatalmas, sokszor lángoló lelkesedés mindent beborít, és ez dominál az objektivitás helyett. Ha Illyésnek nem volt szimpatikus Szendrey Júlia és Görgey, akkor számtalan megjegyzéssel hozza az olvasók tudtára. Mentségére szóljon, hogy közel kilencven éve jelent meg először, és ha ezt is figyelembe vesszük, egy máig érdekes könyvet olvashatunk Petőfiről.

Évuka>!
Illyés Gyula: Petőfi Sándor

Híres-neves giminkben mindkettőnek nagy kultusza volt.


Népszerű idézetek

Nazanszkij >!

[…]
Délibábak távol tengerében
Mint hajók lebegnek a tanyák. (Petőfi Sándor)

167. oldal, 14. (Móra, 1989)

6 hozzászólás
kaporszakall>!

Nem anekdota, mert állítólag épp a gyorsírásos naplóban maradt fönn, hogy azon a híres országgyűlési ülésen, amelyen az ország dolga eldőlt, a hatalmas, égzengéses, még iskolai memoriterként is oly szívesen magolt szónoklat csúcspontján, amikor a hallgatóság már lélegezni sem tudott a hazafisági fájdalom kéjétől, a lázadást proklamáló híres mondat úgy hangzott, hogy adjon a nemzet kétszázezer katonát és negyvenkét millió hadihitelt – a szónok, maga is a lelkesedés paroxizmusán, nyelvbotlást követett el. Európa legszebb hangja kétszázezer forintot és – összecserélve a fogalmakat – negyvenkét millió katonát kért. A helyükből fölugró, kardjukat és kucsmájukat emelő, könnyüket törlő díszmagyaros követek ezt szavazták meg, valóban egy emberként.

37.

kaporszakall>!

Amidőn Pestre, a regényes „élet vagy halál” lelkülettel, az utolsó tétjét játszó kártyás konokságával visszatér – egy ideig még veszít, kiadókkal ül szemben. A verseket Geibel éppúgy nem tartja értéknek, azaz üzletnek, akár Heckenast, Altenburger, Landerer, Hartleben vagy a magyar irodalom többi tényleges irányítója. A költő valóban az utolsó szalmaszál után kap, amikor – megint csak – Vörösmartyhoz fordul. A pénzzel szemben azonban a hon legnagyobb szelleme is tehetetlen. De vajon megadja ezért magát, vajon a Zalán is nem az üzlet megkerülésével, 88 vidéki előfizető jóvoltából jelenhetett-e meg? (Mint Berzsenyi versei is, mint azóta is legtöbb magyar költő műve.) Vörösmarty egy asztaltársasághoz fordul, a Nemzeti Körhöz. A versek a Lamacs-söröző vendégei között kézről kézre járnak, Vörösmartynak itt is latba kell vetnie tekintélyét, hogy a kör előfizetést hirdessen, illetve a költségekért jótálljon. A többség ellenzi a tervet, még a „népiesek”, Vahot Imre és sógora, Erdélyi is, aki „íródajka lenni nem akar”. Végre feláll egy szabómester, s egy Széchenyi gesztusával felajánl 60 forintot, és egy Tóth Gáspár gesztusával abból 30 forintot rögtön le is tesz a társaság asztalára a söröskorsók közé. A magyar kiadócéh múltjában, sajnos, nincsenek aranylapok. A sorsdöntő első kötet megjelenésének dicsősége e jámbor polgáré. 1844. március 27-én egy szabómester hősi példájára nyílnak meg a jövendő kapui és az erszények. Neki köszönhető, hogy a kétségbeesetten szurkoló költőnek még az este 75 pengőforint üti a markát.

9.

eMBé>!

A nemzetek emlékezete az irodalmuk. Ez tehát öntudatuk is.

217. oldal, 23. fejezet (Szépirodalmi, 1974)

Emmi_Lotta I>!

Ki is volt Kossuth és Széchenyi, mi volt köztük az ellentét, miben ítélhető el Görgey-mindezt persze egy-két sorban így sem lehetett előadni. Biztatást kaptam, írjak olyan bőven, ahogy csak jónak látom. A könyv nem minden-napi sorozatban, nem mindennapi cégér alatt volt megjelenendő. Elkapott a lehetőség, hogy milyen helyről, milyen közönségnek beszélhet egy magyar végre egy sor szép magyar vállalkozásról, s csaknem kötelességnek – nem is a mi nemzetünk, hanem a többi nemzet iránti kötelességemnek – éreztem, hogy dióhéjban még a magyarok történetét is elmondjam, hisz a külföldi olvasó azt sem ismeri; anélkül pedig Petőfi nagyságának épp legszebb oldalát nem fogja soha megérteni. Módot kaptam, hogy Petőfi prózai írásából s a kortársak rávonatkozó följegyzéseiből – mivel ezek könnyebben fordíthatók, mint a vers – szinte tetszésem szerint meríthessek. Akkoriban jelentek meg éppen összegyűjtve ezek az egykori visszaemlékezések. A kötetet kritikával, de ezeknek a közismert kortársi eseményrögzítéseknek jó részét okulással olvastam újra s adtam belőlük így nem egyet tovább…

5-6. oldal

>!

A költészet – igaz a tétel – leszedi a bőrt is arról, aki huzamosabban gyakorolja: tapintsa csak a csupasz idegvég a világot. De igaz, hogy ugyanakkor valóságos csigaházat is izzaszt áldozata köré.

„Csak néha emel ki e pokolból a költészet, a mennyei, a malasztos. Oh, ha ezt keblemben nem hordanám: a kétségbeesés ölne meg! […]”

51. oldal

kaporszakall>!

A másfélszázados török-elleni szabadságharcnál is keservesebb volt a félévszázados Habsburg-ellenes szabadságharc. Ennek ugyanis nem maradtak védvárai és „végei”. A történelmi vezetőréteg, a főúri osztály előtt csak e választás volt: börtön Bécsben vagy palota Bécsben. Áldhatta sorsát, aki hősi szabadságharcáért s igazi nyugatosságáért XIV. Lajostól kapott hacsak egy Hôtel de Transsylvanie-t is. Magyarországot ettől fogva a világ már csak a térképírók jóvoltából emlegeti. Helységei közül, fővárosát sem véve ki, egy kis fölvidéki falu neve merült föl, a bor-értők között, Tokajé. Amerika fölfedezése idején Magyarországnak annyi a lakossága, mint Angliáé, utolsó nemzeti királya – Hunyadi Mátyás – Bécsben székel. Aztán… aki magyar erre gondol, homlokához nyúl, hogy letörölje a kétségbeesés ráncait. Isten még nem sújtott népet úgy, mint ezt.

6.

1 hozzászólás
Nazanszkij >!

A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít. (Petőfi Sándor: Téli világ)

168. oldal, 15. (Móra, 1989)

Nazanszkij>!

A tizenhárom éves fiú képében egy kis világfi érkezik Aszódra. Aki sokat látott, sokat élt. A gyakori helyváltoztatás erősebben rögzíti s így szaporítja az emlékeket; az emlékek pedig az élet ismerését siettetik, vagyis az életet. A fiú már nemcsak megyéken haladt át, hanem válságokon is; megpróbáltatásai vannak, és csalódásai. „Koraérett.” Abban a korban, amidőn társai kanyaróba esnek, ő egy kis enyhe byronizmust* kap. Esze felnőtt, de vére még gyermek. Kettős életet él, mint különben ebben az életkorban a legtöbb gyermek.

byronizmus: világfájdalmas kiábrándultság (Byron angol költő hatása)

29. oldal, 2. (Móra, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Aszód
frtia>!

»Szeptemberben házasodom, barátom, házasodom. Drágán szereztem függetlenségemet, még drágábban adom el. Hol kapnék érte nagyobb árt, mint Juliskám?…«

305. oldal (Szépirodalmi, 1967)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hunyady Sándor: Családi album
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Harsányi Zsolt: Az üstökös
Müller Péter: Madárember
Thury Zsuzsa: Októbertől februárig
Mihályi Gábor: Az életkudarcok írója
Szomory Dezső: A párizsi regény
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
Devecseriné Guthi Erzsébet: Búvópatak