A költő arra kérte Hegedüs Nándort, beszéljen a váradi színigazgatóval, adjanak Annának szerepet. „Erdélyi Miklós teljesítette a kérést” – meséli Hegedüs –. „A darabra nem emlékszem, csak Annára. Egyetlen szó fejezi ki: rettenetes. Ilyen szőke tuskó még nem állott a színpadra. Se mozdulat, se hang és legkevésbé értelem. Gyula szenvedett a nézőtéren. Mikor faggatott, nem volt szívem megmondani, milyen katasztrófa ez a nő, mint színésznő.”
Juhász Gyula mégis cikket írt Sárvári Nusiról, a Nagyvárad című lap 1909. augusztus 29-i számában: „Sárvári Nusi szimpatikus, szép és talentumos fiatal színészleány. Minden szerepében komoly ambíciót mutatott és a kis föladataiban is nagyobb föladatokhoz méltóan, derekasan állotta meg a helyét. Mi úgy hisszük, hogy a kiforrott, az önmagára lelt Sárvári Nusi nemsokára azok sorába kerül, akik az új magyar dráma méltó tolmácsolói lesznek, hiszen övé az ifjúság, a jövő és megérdemli, hogy övé legyen a siker babérja is.”