Mesélő ​könyvtárak 4 csillagozás

Illés György: Mesélő könyvtárak

„Egy nap a zirci könyvtárba tévedtem. Elámultam, hogy az egykori cisztercita szerzetesek mennyi kevéssé ismert régi könyvet és kéziratot gyűjtöttek itt össze. Mennyi kincs rejtőzhet az egykori és a még ma is működő egyházi könyvtárakban? – ez a kérdés izgatott.”
Ennek a nyomozó szenvedélynek az eredménye ez a gazdagon illusztrált, érdekes könyv. Tizennyolc vidéki és fővárosi könyvtár tárulkozik fel benne, egyházi gyűjtemények, hazánk egyetlen megmaradt főúri könyvtárának és két műemlék könyvtárunknak féltve őrzött darabjai: corvinák, ősnyomtatványok, elsárgult kéziratok és adománylevelek, korai nyelvemlékek és több száz éves szépirodalmi művek.

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1984
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631136728

Kedvencelte 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Slyder13 P>!
Illés György: Mesélő könyvtárak

„Létezik egy könyvtár olvasók és kölcsönzők nélkül! Könyvtárosa hetente kétszer megjelenik az elhagyott termekben. Kiszellőztet, tisztogatja a kódexeket és a régi könyveket. Kitartóan várja az olvasókat. A Püspökvártól keskeny utca vezet az egykori papnevelő intézet kétemeletes épületéhez. Ma gimnazisták lakják. A kollégium második emeletén, a hálótermek között egy vasajtó van, rajta felirat: Püspöki Papnevelő Intézet Könyvtára. Itt „rejtőzik” az elfelejtett gyűjtemény. Nagy ritkán idősebb turisták kopogtatnak a vasajtón, kezükben 50-60 évvel ezelőtti útikönyveket szorongatnak. Keresik hazánk egyik értékes könyvtármúzeumát.” (Győr, 1984 – 139. old.)
*
„Addig azonban szüntelenül vándorolt és a kellemetlen kalandok során jócskán meg is csappant az értékes gyűjtemény. Az államosítás után az ún. Kisvárosházára, a volt jezsuita gimnázium épületébe költöztették. Erre a helyre nemsokára a zeneiskola tartott igényt, és a könyvtárnak mennie kellett. A hajdani Orczy-kastély földszintjére került. Egy nagy csőrepedés és beázás miatt később egy emelettel feljebb hurcolták. Mikor 1976-ban kiderült, hogy az Orczy-kastélyban sincs már a könyvtár számára hely, lehordták a kastély udvarára a XIX. századi fenyőfa szekrényeket, állványokat, polcokat. Hazánk legrégibb kolostori könyvtárának berendezése hónapokig állt a szabad ég alatt. Szerencsére jótékony kezek csomagolópapírral betakargatták a polcokat. Végül az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak felügyelete mellett – egyéb munkaerő híján – a gyöngyösi kórház elmegyógyintézeti ápoltjai szállították át a híres gyűjtemény könyveit és szekrényeit a kolostorba. Így kerültek vissza kiindulási helyükre.” (Gyöngyös, 1984 – 150. old.)
**

Előre is elnézést kérek a rettenetesen hosszú értékelésért, de erről a könyvről csak még hosszabban tudnék írni és még több pozitívumot, ha újra nekikezdenék! :-) (Másrészt sokszor hangsúlyozom, hogy elsősorban magamnak őrzöm meg a könyvvel kapcsolatos információkat, a későbbi könnyebb felidézés érdekében.)

Ez a könyv egy ínycsiklandó csemege, egy igazi kincsesbánya a könyvek, a múlt, a régi tárgyak, illetve a kultúra, az irodalom, a történelem szerelmesei számára. Ajánlom a Mesélő könyvtárak című könyvet mindenkinek, aki keresi az értéket, az értékeset! A régi könyvek, a kéziratok, a könyvtárak rajongóinak, a bibliofil érdeklődőknek, és mindazoknak, akik szomjazzák a tudást és mindazoknak, akik szeretik az élvezetes olvasmányokat.
Ez a könyv minden egyszerre! Sokkal több, mint amire számítottam. Nem is értem, miért nem vettem le hamarabb a polcomról…

Ahogy a szerző írja bevezetőjében „tizennyolc vidéki és fővárosi könyvtár tárulkozik fel ebben a könyvben. Közülük tizenöt egyházi kezelésben van, három pedig műemlék könyvtárként az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában áll” (1984-ben járunk, ekkor jelent meg a kötet). Ettől még elsőre talán nem is csillan fel a tekintetünk, azt is gondolhatnánk akár, hogy „ó, micsoda unalmas könyv lehet ez”. Erről azonban szó sincs! Ha elkezdjük, garantálom, hogy le sem bírjuk majd tenni!

De hogy mit is kapunk a könyvtől? Megismerhetjük nemzeti értékeink legrégebbi, legkülönlegesebb, legritkább írásos, nyomtatott emlékeit, illetve a nálunk fellelhető más nemzetekét (a bemutatott könyvtárak vonatkozásában). Azokat a kincseket, amiket a régi korok szenvedélyes és kultúrára, tudásra éhes nemzedékei gondosan összegyűjtöttek és megőriztek számunkra (sajnos azonban egyes gyűjtemények vonatkozásában bizonyos korszakok nagy károkat okoztak, lásd például a fentebbi, gyöngyösi példát.) Megtudhatjuk a könyvből, hogy mennyi mindent köszönhetünk az egykori szerzetesrendeknek, az egyházi vezetőknek, korabeli szervezeteiknek, a vagyonos főuraknak, akik szomjazták a tudást és gyűjtötték, féltve óvták ezek papírra, pergamenre vetett sorait, köteteit. Nem is gondolnánk, mennyi kódex (kézzel írott könyv), ősnyomtatvány (a könyvnyomtatás kezdeti időszakában, az 1501. január 1. előtt megjelent nyomtatvány), kézirat, oklevél, levelezés, kultúrtörténeti értékű könyv első kiadása, metszetek, térképek, különleges folyóirat-emlékek, tankönyvek, diákfeljegyzések (füzetek), Bibliák, graduálék, szakkönyvek, egyéb dokumentumok, utólagos lapszéli és nevezetes személyek tulajdonosi bejegyzései lapulnak a bemutatott könyvtárak ódon falai között. 40 éve még sajnos sokszor siralmas körülmények között és sok esetben feltáratlanul. S ki tudja hány kincs rejtőzött még akkor (esetleg még ma is?) a szakma és a közvélemény elől is a polcokon. Még így is hihetetlen mennyiségű kultúrtörténeti, művészettörténeti, történelmi és helytörténeti, könyvtörténeti stb. különlegességek, nyelvemlékek, szokások, hagyományok, babonák, költemények stb. őrződtek meg az ódon falak között. Komplex könyv- és dokumentumgyűjtemények ezek, melyek vásárlások, egyházi személyek, felszámolt szerzetesrendek és egykori főurak könyvhagyatékainak, adományainak, a debreceni és sárospataki diákok külföldi tanulmányútjairól – iskolájuk könyvtárának ajándékba – hozott könyveinek hála gazdagodott az évszázadok alatt. Amik (könyvek és könyvtárak) annyira fontosak voltak tulajdonosaiknak és olvasóiknak, hogy akár életük árán is óvták azokat (pl. a debreceni diákok a könyvtárukat Paszkevics katonáitól), vagy háborús veszély, ellenség közeledtével elrejtették azokat (pl. a sárospatai diákok kibélelt boroshordókban elásták a könyvtár könyveit, a II. világháború idején pedig a felsőörsi templom szószékében rejtettek el és az 1980-as években találtak meg egy kódexet és egy ősnyomtatványt). Sok könyvtári gyűjtemény esett azonban áldozatul a háborús időknek (pl. a török dúlás idején, vagy a II. világháborús hadi események miatt, mint pl. a zirci könyvtárba becsapódó német vadászgép pusztítása, vagy a budapesti Rabbiképző hallgatói által a romok alól kiásott értékes és sérült kötetek), illetve a gondatlanságnak, nemtörődömségnek, hanyagságnak, gazdátlanságnak „köszönhetően” kallódtak el, hordták szét darabjait, vagy ette őket a penész, a könnyező házigomba (Zirc), ázott a könyvtár berendezése a szabad ég alatt (Gyöngyös) stb.

Tudjuk-e vajon azt, hogy voltak olyan szenvedélyes magángyűjtők, akik a saját gyűjteményüket, illetve egyházi vezetők, akik az egyházi gyűjteményt, az azokban rejlő tudást önzetlenül hozzáférhetővé, nyilvánossá tették mások számára is (pl. Festetics György a keszthelyi magánkönyvtárát, a Helikont az 1800-as évek legelején, vagy Szily János, az első szombathelyi püspök 1791-ben az általa alapított szombathelyi gyűjteményt)?

Miről olvashatunk e könyvben? – A szerző által bejárt könyvtárakról, azok legkülönlegesebb, legritkább, legrégebbi, legértékesebb, legcsodálatosabb relikviáiról, kincseiről, amikről az egyszerű halandó nem is sejti, hogy léteznek, hogy fennmaradtak és hogy azok a falak rejtik, amik előtt nap mint nap elsétálnak.

Néhány példa a megszámlálhatatlan, e könyvben bemutatott különlegességből: leghíresebb, vagy kevésbé ismert, ezen könyvtárakban őrzött kódexek, ősnyomtatványok, antikvák (XVI. századi külföldi nyomtatványok), régi magyar könyvek (az 1711 előtt megjelent magyar nyelvű, illetve magyarországi nyomtatványok, valamint a magyar szerzők 1711 előtt külföldön közreadott munkái, ritka kötetei).
Tudjuk-e vajon, mi volt az első, Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv (85. old.), az első, disztichonokban írt magyar nyelvű vers (85. old.), melyik az egyik legszebb középkori magyar kézirat (82. old.) és Magyarországon őrzött ősnyomtatvány (141. old.), az egyik legszebb és legértékesebb imakönyvünk (145. old.), melyik volt az első magyar nyelvű újság (146. old.), melyek az első magyar nyelvű folyóiratok (159. old.), melyik volt az első könyvtárunk (107. old.), melyik rend gimnáziumaiban tanítottak már 1819-től magyar nyelven – a könyvtárban gyűjtött, vásárolt egyre több magyar nyelvű forrásmű segítségével (109. old.), melyik hazánk egyetlen megmaradt kolostorkönyvtára (149. old.), mi őrzi a világ első gyógyszertár-ábrázolását (153. old.), melyik a legrégebbi hazai graduálé, azaz énekes szertartáskönyv (173. old.), melyik az első, magyar nyelvű teljes Biblia-fordítás (124. old.) és az első, magyar nyelvű teljes katolikus Biblia-fordítás (185. old.), hol találjuk hazánk leggazdagabb Biblia gyűjteményét (26. old.), a legkorábbi magyar betlehemes játék leírását (185. old.), melyik az első magyar regényünk (190. old.), az első, hölgyek számára szerkesztett szépirodalmi folyóirat (192. old.), hol, melyik két helyen található az országban a nagyalakú kódexek olvasását segítő középkori szerkezet, az olvasókerék (193. old.), melyik az első magyar bábakönyv és a magyar orvostörténet első enciklopédiája (205. old.), melyik hazánk két legrégebbi oklevele (110., 206. old.), hol, mely vidéki könyvtárban kutatott Mátyás király életrajzírója, a felbecsülhetetlen értékű anekdotagyűjtemény összeállítója, Galeotto Marzio és a nemzetünk történetét megíró olasz tudós, Antonio Bonfini, illetve hol találhatók példányok ezek első kiadású műveiből (186. old.)? – Számtalan, itt feltett és általam szándékosan nyitva hagyott kérdésre kaphatunk választ e könyv lapjain és arra, hogy ezek mely könyvtárunkban találhatók 1984-ben, a könyv megjelenésekor!

Akárcsak arra is, hogy hol találhatók Beethoven által írt levelek (17. old.), Petőfi, Csokonai, Kölcsey, Jókai, Mikszáth, Móra, Ady és a magyar szépirodalom valamennyi neves alakjának kéziratai, Kossuth levelei, II. Rákóczi Ferenc feljegyzései, különböző tudósok kéziratai (pl. 28. old.). Hol, melyik könyvtárban őrzik a hazánkban egyetlen Balassi Bálint Istenes énekinek 1665-ös kiadását (93. old.), Mikes Kelemen Törökországi leveleinek eredeti, rodostói kéziratát (40. old.), az egyetlen, hazánkban található Mozart-levelet (40. old.), az 1800. évi velencei, leghosszabb pápaválasztás irattöredékeit, illetve Napóleon levelét (181. old.), a világszerte egyetlen példányban őrzött XVI. század eleji zsidó bűnbánati imádságoskönyvet, a Szelichotot (104. old.), Luther Márton saját kézzel írt végrendeletét, melyre Hitlernek is fájt a foga (73. old.). Vagy arra, hogy mi lett a sorsa a II. világháború során elrabolt és elhurcolt zsidó magán-, és közgyűjteményi könyveknek (97-98. old.).

Bár nagyon hosszúnak tűnhet a felsorolásom, a töredékét sem öleli fel azoknak a ritkaságoknak, melyekről e könyv mesél!

A szövegben rövid és közérthető fogalommagyarázatok segítik a megértést, illetve a felmerülő nevekkel kapcsolatban pár mondatos magyarázat szolgálja a beazonosításukat, munkásságuk azon jellegzetességeinek megismerését, ami a hozzá köthető, fennmaradt emlék megértéséhez szükséges. Mindezek így együtt nemhogy szárazzá tennék a könyvet, pont ellenkezőleg! Összefüggővé, érthetővé, egy laikus számára is élvezhetővé varázsolják. A könyv szövegezése, stílusa közérthető, olvasmányos, ahogy a címe is utal rá: mesés, miközben szerteágazó tudásanyag van felhalmozva a lapjain!

A könyv lassú olvasást, vissza-vissza lapozást igényelt számomra, de nem azért, mert elvesztettem volna a fonalat. :-) Hiszen gördülékeny, olvasmányos, valóban mesélő a könyv stílusa. Egyszerűen annyi érdekesség és különleges információ van benne, hogy újra és újra magamba akartam szívni, szerettem volna legalább a töredékét megjegyezni. Hiába van tele évszámokkal, ez nem nehezíti, sőt inkább segíti a megértést, az összefüggő gondolkozást, az észrevétlenül belénk ivódó információk elmélyülését.

Szomorúan olvastam a könyvben, hogy számtalan főúri és főpapi könyvtár sorsa lett a tulajdonosuk halála után, az örökösök „jóvoltából” a külföldi elárverezés. Sajnos így kerültek értékes műkincsek Magyarország határain kívülre. Örömmel olvastam azonban, hogy voltak/vannak olyanok is, akik mindent megtesznek és áldozatot vállalnak ennek megakadályozásáért. A péceli kastély egykori urának, Ráday Gedeonnak impozáns és értékes magángyűjteményét így mentette meg 1861-ben Török Pál dunamelléki püspök is. „Ezt a könyvtárat nem szabad sem külföldre engedni, sem szétszórni. Megvesszük A Pesti Református Főiskola számára.” A szót tett követte és két év alatt krajcáronként gyűjtötték össze az árát, a húszezer ezüstforintot.

A könyv számtalan fekete-fehér fotót őriz a bemutatott könyvtárakról (külső homlokzat, belső terek), a könyv-, kézirat, metszet- és térképritkaságokról stb. Olvashatunk a könyvtárak és/vagy az épületük, a szerzetesrendek rövid történetéről, a könyvtár dokumentumállományának nagyságáról, összetételéről, katalógusairól, a sokszor siralmas körülményekről (raktározási gondok, fűtés hiánya, olvasóterem hiánya stb.), a könyvtárosok áldozatos munkájáról (ezt különösen szerettem), a könyvek fertőtlenítési és állagmegóvási munkálatairól, a könyvtárak látogathatóságáról stb. Nem terjengős, hanem informatív és lényegretörő a könyv minden egyes oldala.
*

Tisztelet és hála a szerzőnek, hogy 1984-ben (közel 40 éve), 34 évesen felkeltette az érdeklődését ez a téma és fáradságot nem kímélve, 2 év alatt ilyen komplexen dolgozta fel ezt az addig alig kutatott témát!
„Két év alatt tizenhat városban, községben jártam. Minden szabadidőmet, szabadságomat a könyvtárak boltíves termeiben, szobáiban töltöttem. Régi nyomtatványok százait vettem kézbe, megsárgult okleveleket böngészgettem, leveleket, naplókat, kéziratokat olvastam át. Magnóra vettem a tudós könyvtárosok magyarázatait. Átnéztem a régi könyvtárosok kézzel írt jelentéseit, jegyzeteit is. Főpapok, kanonokok visszaemlékezéseit rögzítettem hangszalagra. Így kerekedett ki a könyvtárak története, így tudtam meg egyre többet a könyvek sorsáról, a könyvtárak értékeiről. Más forrásom nem volt, mivel az egyházi könyvtárakról, valamint a zirci, gyöngyösi és keszthelyi műemlék könyvtárról átfogó, összefoglaló tanulmány eddig nem jelent meg.”

Illés György feltárta, bemutatta, közkinccsé tette és konzerválta a közel 40 évvel ezelőtti állapotokat, melyek remek alapot adnak ahhoz is, hogy újra körbejárhassa ugyanezt a témát a következő, erre vállalkozó kutató. Aki így bemutathatná a változást, a megújulást, az azóta feltárt ritkaságokat is. Külön-külön nyilván már hozzáférhetők adatok (köszönhetően az elmúlt 1-2 évtized digitalizációs, értékmentő és feltáró tevékenységének), de én örömmel olvasnám az e kötet tematikáját pontosan követő új összegző kiadványt is!
*
Amikor befejeztem a könyvet, úgy éreztem, hogy legszívesebben azonnal útra kelnék, és a könyvvel a kezemben bejárnám az összes bemutatott könyvtárat, megnéznék minden egyes ritkaságot, örömest beszívnám a könyvtárak, az ódon könyvek illatát. Mindezt szívesen tenném a szerző kíséretében, végigjárva azt az utat, amit egyszer már megtett. Illés György 1950-ben született Budapesten, magyar író, irodalomtörténész, tanár, az irodalomtudományok doktora. Népszerű történelmi, ifjúsági és dokumentumregények szerzője, legalább 32 könyve jelent meg a források szerint. A gyermek- és ifjúsági irodalom kutatója. Könyve a Mesélő könyvtárak (művelődéstörténeti tanulmányok, 1984) első, nyomtatásban megjelenő műve.
*
És amit mind a mai napig, minden könyvtárba járóval letétetnék, az ez az esküszöveg:
„Professzori felügyelet mellett hosszú ideig maguk a diákok kezelték a könyvtárat. 1769-től szigorú esküt kellett tenni minden újonnan beiratkozó olvasónak: „Én N. N. a nyilvános könyvtárba a professzorok egyetértéséből odabocsátva esküszöm az élő igaz Istenre, hogy mindig valamelyik könyvtáros jelenlétében veszek könyveket a kezembe, azokkal rendesen bánok, belőlük semmit ki nem tépek, sem tollal, sem ceruzával bennük semmit meg nem jelölök, sem azok közül egyet is a bibliothekariusok tudta és engedélye nélkül el nem viszek. Úgy segéljen engem a Szentháromság Isten!”
A mai napig tiszteletben tartják ezt az esküt a református kollégium tanulói.”

(Akinek volt türelme végigolvasni ezt a kisregényt, az nyugodtan sikíthat egy nagyot! :-D )

5 hozzászólás
gyuszi64>!
Illés György: Mesélő könyvtárak

2023/50, könyvtár, 1/2 eddigi értékelés

Az egyházi és főúri könyvtárakat vesszük szemügyre, a történetükre és (elsősorban) a „kincseikre” fókuszálva. Hangsúlyosan szerepelnek az antikvák, az ősnyomtatványok, az irodalom- és művészettörténeti érdekességek.
Kár, hogy nem tudok idézni – a könyvet már visszavittem –, de pl. a kézírásokból szerepelt itt Mozart-levél, Luther-végrendelet, Petőfi-kölcsönzőjegy; vagy az „elsők”-ből pl. az első (azonosítható) magyar festmény és az első magyar nyelvű fizika tankönyv.
A szépen, sok képpel illusztrált kiadvány minden sorából árad a művelődés- és kultúrtörténet, csak az olvassa, aki bírja a tömény információhalmazt. :)
84-es a kiadás; érdemes lenne megvizsgálni, milyen változások történtek azóta a könyvtárak életében.

Aranymag>!
Illés György: Mesélő könyvtárak

Beadandóhoz használtam segédanyagként, rövid, tömör, jól szerkesztett pár oldal van egy -egy fontos egyházi könyvtárról, műemlék gyűjteményről. Képekkel! Forrásnak nagyon jó.


Népszerű idézetek

Slyder13 P>!

Kálvin János tanainak egyik XVII. századi kiadásába egy felháborodott barát latinul ezt írta: „Ez a könyv rettenetesen eretnek.”

153. oldal

Slyder13 P>!

Professzori felügyelet mellett hosszú ideig maguk a diákok kezelték a könyvtárat. 1769-től szigorú esküt kellett tenni minden újonnan beiratkozó olvasónak: „Én N. N. a nyilvános könyvtárba a professzorok egyetértéséből odabocsátva esküszöm az élő igaz Istenre, hogy mindig valamelyik könyvtáros jelenlétében veszek könyveket a kezembe, azokkal rendesen bánok, belőlük semmit ki nem tépek, sem tollal, sem ceruzával bennük semmit meg nem jelölök, sem azok közül egyet is a bibliothekariusok tudta és engedélye nélkül el nem viszek. Úgy segéljen engem a Szentháromság Isten!”
A mai napig tiszteletben tartják ezt az esküt a református kollégium tanulói.
(Debrecen)

22. oldal

4 hozzászólás
Slyder13 P>!

Addig azonban szüntelenül vándorolt és a kellemetlen kalandok során jócskán meg is csappant az értékes gyűjtemény. Az államosítás után az ún. Kisvárosházára, a volt jezsuita gimnázium épületébe költöztették. Erre a helyre nemsokára a zeneiskola tartott igényt, és a könyvtárnak mennie kellett. A hajdani Orczy-kastély földszintjére került. Egy nagy csőrepedés és beázás miatt később egy emelettel feljebb hurcolták. Mikor 1976-ban kiderült, hogy az Orczy-kastélyban sincs már a könyvtár számára hely, lehordták a kastély udvarára a XIX. századi fenyőfa szekrényeket, állványokat, polcokat. Hazánk legrégibb kolostori könyvtárának berendezése hónapokig állt a szabad ég alatt. Szerencsére jótékony kezek csomagolópapírral betakargatták a polcokat. Végül az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak felügyelete mellett – egyéb munkaerő híján – a gyöngyösi kórház elmegyógyintézeti ápoltjai szállították át a híres gyűjtemény könyveit és szekrényeit a kolostorba. Így kerültek vissza kiindulási helyükre.

150. oldal

Slyder13 P>!

Szily (János) 1791. december 21-én nyilvánossá tette gyűjteményét. „Nem csupán a növendék papságnak, oktatóinak és mestereinek engedélyezzük a bejárást a könyvtárba, hanem bármilyen rendű és rangú szabad férfiaknak is. Hadd részesedjék mindenki a könyvtár hasznában, gyümölcseiben.” Hazánk egyik első nyilvános könyvtárában csak helyben lehetett olvasni. Szily püspök rendelkezése a papnövendékekre is szigorúan vonatkozott. Meg is okolja tilalmát: „…értékes könyvek elveszése a könyvek szabad elhordásából szokott származni!”
(Szombathely)

173. oldal

Slyder13 P>!

A másik nevezetes nyelvemlék a XVI-XVII. századi vallásos és világi költészet egyik értékes kéziratos gyűjteménye, a Lugossy-kódex. (A kollégium egyik professzoráról kapta nevét. Ő szerezte meg és ajándékozta a könyvtárnak.) Széphistóriákat, oktató verseket, bibliai történeteket és vallási énekeket tartalmaz. Ma is szórakoztató olvasmány. Az Asszonyok intése című tanköltemény 12 tanácsban sorolja fel, mire kell vigyáznia az asszonynak, vagy ahogy a kódex nevezi, „az asszonyi állat”-nak:
1. Mindig nyájasan beszéljen a férjével.
2. Szeresse a vendégeket.
3. Más házában takarékoskodjék a szóval.
4. Úton járva úgy illik, hogy férjét maga elé bocsássa, mögötte haladjon.
5. Ne cipeltesse holmiját férjével, van annak úgyis elég dolga.
6. Ne feledje, hogy a férj viseli a kalapot.
7. Járjon mindig tisztán, csinosan.
8. Piacra menet és onnan jövet ne trécseljen sokat.
9. Vigyázzon a család kevés búzájára, lisztjére, marhájára.
10. Kerülje a kocsmát.
11. Jó lélekkel viselje el, ha férje nem huny szemet hibái felett.
12. Gondja legyen a háztáj tisztaságára.
Pórul jár, ha mindezt nem fogadja meg. „…Isten ne mentsön bottul, pálczátul az te hátadat, Piros orczádat szégyenvallástul, Hátadnak hosszát szép sudár pálczátul…”

25. oldal

Slyder13 P>!

Létezik egy könyvtár olvasók és kölcsönzők nélkül! Könyvtárosa hetente kétszer megjelenik az elhagyott termekben. Kiszellőztet, tisztogatja a kódexeket és a régi könyveket. Kitartóan várja az olvasókat. A Püspökvártól keskeny utca vezet az egykori papnevelő intézet kétemeletes épületéhez. Ma gimnazisták lakják. A kollégium második emeletén, a hálótermek között egy vasajtó van, rajta felirat: Püspöki Papnevelő Intézet Könyvtára. Itt „rejtőzik” az elfelejtett gyűjtemény. Nagy ritkán idősebb turisták kopogtatnak a vasajtón, kezükben 50-60 évvel ezelőtti útikönyveket szorongatnak. Keresik hazánk egyik értékes könyvtármúzeumát.

139. oldal

Slyder13 P>!

A kódexek és az első nyomtatott könyvek többsége nagyalakú volt, súlyuk elérte a tíz kilót is. A középkorban nem lehetett ágyban olvasni! Asztal mellett ülve is csak nehezen lehetett használni ezeket a hatalmas könyveket. Nagy erő kellett ide-oda rakosgatásukhoz.
Az olvasás megkönnyítésére ún. olvasókereket konstruáltak a középkori mesterek. Ez az elmés szerkezet nagy, forgatható kerékre felfüggesztett polcokból állt. Elfért rajta 8-10 kötet, és egy könnyed mozdulattal bármelyiket az olvasó szeme elé lehetett forgatni. Az elmúlt évszázadok során sok-sok változata terjedt el. A XIX. századtól kezdve azonban már kisebb könyveket nyomtattak, és feleslegessé váltak az olvasókerekek. Nagyon kevés maradt meg. Hazánkban csak két könyvtárban láthatunk ilyen szerkezetet…

193. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Antalóczi Lajos: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793-1996)
Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig
Monok István: A hagyományos világ átváltozásai
Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
Kiss Péter: Az egri érseki Líceum történetéből
Kiss Péter: A Petőfi kézirattól az elsodort forgókupoláig
Boros István: A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár
György Lajos: A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története 1579–1948
Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig
Kordos Szabolcs: Egy város titkai