Tizenkét ​szék (Osztap Bender 1.) 83 csillagozás

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is.

„Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…”

„Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat.
És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.”

„A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. …
Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint… (tovább)

Eredeti mű: Илья Ильф – Евгений Петров: 12 стульев

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek, Lektúra könyvek

>!
Alinea, Budapest, 2013
396 oldal · ISBN: 9786155303043 · Fordította: Gellért Hugó
>!
GABO, Budapest, 2003
372 oldal · ISBN: 9639526045 · Fordította: Gellért Hugó
>!
Kriterion, Bukarest, 1988
338 oldal · ISBN: 9630746638 · Fordította: Gellért Hugó

7 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Osztap Bender · Friedrich Nietzsche · Lev Tolsztoj


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kalypso
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Hohó! Nagyszerű! Ojjé, b-bűbáj! – Ellocska szókincsével élve nagy valószínűséggel itt véget is érne az értékelés. No, de nem bugriskodom, van nekem saját elfuserált szókincsem, s talán harmincnál többet tartalmaz.

Vannak kötetek, amelyek olvasására már évek óta ösztökélem magam ilyen-olyan okokból, több-kevesebb sikerrel. Talán senki nem lepődik majd meg: ez is egy ilyen könyv.

Osztap Bender alakjával először három évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor is külföldön odavonszoltak egy emlékműhöz, hogy fotózkodjam le vele. Gyenge pillanat volt, de időnként művelhet az ember butaságokat, rácsüccsentem tehát a fiatalember melletti székre, s kattant a gép. Szóval már akkor jött a kioktatás meg a fejmosás, hogy miért nem került a kezembe ezidáig a Tizenkét szék című regény. Ettől függetlenül kellemes élmény volt. Mint ahogyan az is, amikor először találkoztam a kötetben Trubeckoj Lápisz költő alakjával, s felcsillant a szemem, hiszen ekkor örömködve konstatáltam, hogy egy fehérorosz zenekar (amely mostanság igencsak belopta magát a kis szívembe) éppen innen merítette az ihletet a névválasztáshoz. Na, ez az a pont, ahonnan már biztosan csak nagyon nehezen lehetett volna elrontani a regényt. Nem is sikerült.

Nem mondom, hogy az első oldalaktól kezdve gördülékenyen ment az olvasás, az elején ugyanis nem tudtam mit kezdeni a stílussal. Folyamatosan Bulgakovot juttatta eszembe, de egy kedves szlavista megnyugtatott, hogy el fog múlni. ("Elmúlni." Hát, mint ahogyan egy rossz nátha is, de ha Bulgakov nátha lenne, én szeretnék mindig beteg lenni.) Így történt. Aztán megismertem a két csirkefogót, hozzászoktam a rigolyáikhoz, a cselekmény meg szépen hömpölygött, mint a Don, ami itt is csendes, s bejártam a Kaukázust innen és túl.

Remek kötet ez, ízig-vérig orosz szatíra, melynek olvasása közben az ember nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. Csodás korrajz a nagyravágyó csinovnyikokkal, beképzelt dámákkal, rendszertől rettegőkkel és annak hízelgőkkel. Meg egy kis mindenkor aktuális tanulsággal. S utolsó gondolatként még annyit, hogy le a kalappal Ilf és Petrov előtt, akik ketten együtt olyan harmonikusan tudtak együtt dolgozni, hogy az olvasónak egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy társszerzők műve került a kezébe. S a legnagyobb szerencse, hogy van még egy kötet, frissében el is kezdem!

2 hozzászólás
>!
Arturo MP
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Ez a könyv nagyon jó volt… egészen az utolsó fejezetig. Ott azonban a szerzőpáros húzott egy olyat, ami egyáltalán nem illett a cselekmény addigi menetébe, illetve hangulatába. Az, hogy „húzott”, szó szerint értendő: az egyik főszereplő sorsát húzással döntötték el. Én jobban örültem volna, ha a másik papírt húzzák ki abból a bizonyos cukortartóból…
De az utolsó fejezet előtti részre igazán semmi panaszom nem lehet. Ilf és Petrov egy igazán mozgalmas, humoros, abszurdba hajló történetet írt. Az alaphelyzet talán kicsit elcsépeltnek hat: Ippolit Matvejevics Vorobjanyinovnak anyósa a halálos ágyán vallja be, hogy ékszereit a szovjetek elől a tizenkét székük egyikébe rejtette. Az egykor jobb napokat is látott Ippolit Matvejevics előtt felcsillan a gondtalan élet reménye. A kincs megszerzésére szövetkezik a minden hájjal megkent Osztap Benderrel, a „nagy kombinátor”-ral, és innentől nincs megállás: Oroszország jó részét beutazzák a székek nyomában. Közben nem mulasztják el, hogy kifigurázzák az alakuló szovjet államot, a bürokráciát, a rendszer kisstílű haszonélvezőit. Érdekes és mulatságos mellékszál Fjodor atya története, aki szintén a kincset szeretné megszerezni.
A karakterek nagyon jók, akár egy Rejtő-regénybe is beilleszthetők lennének. Nem csodálkoznék, ha Rejtő innen merített volna ihletet. Az egész remek volt, csak azt a sorshúzást tudnám feledni…

>!
280 oldal · ISBN: 9630377608 · Fordította: Gellért Hugó
>!
gyuszi64 
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Kétségtelenül klasszikus mű, a „korai szocializmus paradoxonjainak szatírája”. Nehéz elképzelni, hogyan tudott megjelenni ez a regény 1928-ban, talán a szerzők aktív irodalmi-közéleti tevékenysége segített (csak most tudtam meg, hogy Petrov és Katajev testvérek voltak). De akkor is: hiába az átütő humor (néha tényleg nem bírtam megállni hangos nevetés nélkül), vagy a kutatás során a Szovjetunió tájainak bemutatása, ezek nem tudják könnyűvé varázsolni a komoly kritikai tartalmat. Ennyire gyilkos iróniát nem nagyon olvasgattam eddig…

Rejtő Jenő nagyon jó, humoros regénye, A szőke ciklon bőségesen építkezett e klasszikus írás motívumaiból, helyzetkomikumaiból, cselekményvezetéséből, ráismerhetünk néhány analóg konfliktusforrásra is. Rejtő viszont sokkal jobban zárta a könyvét. Óriási stílustörés a befejezés spoiler, mintha eddig bizony egy másik regényt olvastunk volna… És az sem menti fel a szerzőket, ha jól értettem, hogy a végződés egy szerencsétlen sorsolás eredménye. (Sorsolni akkor érdemes, ha a kimenetelek kb. azonos jelentőségűek. Itt erről szó sincs, a megírt befejezés az egyik legrosszabb lehetőség.) Később ezen módosítottak a szerzők spoiler, de késő bánat…

Egy idézet, amikor (majdnem) hangosan nevettem a metrón:

„Elfelejtettem megírni neked, mamus, két borzasztó esetet, amely Bakuban történt velem: 1. Beleejtettem pék fivéred kabátját a Kaspi-tengerbe, és
2. A vásártéren egy egypúpú teve leköpött.
Mindkét esemény rendkívül csodálkozóba ejtett. Miért engednek meg a hatóságok ilyen illetlenséget egy idegennel szemben? Annál is inkább, mivelhogy a tevéhez hozzá sem értem, sőt kedveskedni akartam neki: szalmaszállal megcsiklandoztam az orrlyukát. A kabátra pedig hiába vadásztam; kihalásztam ugyan, de kiderült, hogy teljesen átitatódott petróleummal.”

7 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Szatírikus regény, a szó legszorosabb értelmében Bulgakovba ültett Rejtő vagy valami hasonló, amennyiben nagy szavakkal akarok dobálózni.. A kor jellemrajza és a helyzetkomikumok sorozata, a mai korban is megállná a helyét, a teljes karakterek aktualitásai is igencsak erős ( házmester, politikai titkostársaság, szerkesztőség, házasságszédelgés). Osztap Bender karakter a mai kor közbeszerző pályázatírója, Ellocska Scsukina logopédus/nyelvtantanár és Fjodor atya akármelyik vallási felekezet problémás tagja lehetne..

>!
Noro 
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Tragikomikus szatíra az 1920-as évek szovjet világából, amikor a NEP-korszak egy kicsit fellazította a diktatúrát. Felerészben ismerős, hiszen a mi maszekjaink bukkannak fel mindenütt, ahogy a szocialista rendszer buktatói között keresik a kiskapukat. Másfelől viszont nagyon meglepő, hogy a cári rendszerből mennyi apróság maradt fenn még ebben az időben. (A szerzők pedig megélték mindezt, szóval ők csak tudják :) Van a történetben néhány nagyon erős Rejtő-áthallás – a korrupt irattáros jelenete például klasszikus – , de alapvetően nem ez a jellemző, és ez nem is egy hangosan röhögős könyv. A rendszer jellegzetes kiszolgálóit bemutató részek, bár a sztori szempontjából kitérőnek számítanak, nagyon erősek: a szerkesztőség portréja például zseniális (Gavrilát mindenkinek!), de a modern színház sem marad el mögötte. Ezzel együtt az Aranyborjú jobban sziporkázott, ott lett igazán maró a szerzőpáros kritikája.

>!
Chöpp 
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Jó ez; csak mikor olvastam, türelmetlen voltam vele. Majd megpróbálom Az aranyborjút is egyszer.

3 hozzászólás
>!
matraimelinda
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Hazudnék (bár nem akarok), ha azt állítanám, hogy maga a történet „vett le a lábamról”. Mégis az egyes csetlő-botló karakterek könnyekig megható viselkedése, az egyes helyzetek abszurditása erősített meg abban, amit azért már korábban is érzékeltem, hogy igenis kifejezetten jó az orosz irodalom (bár Isten óvjon meg most is az általánosításoktól). Mégis inkább olyan korrajz, amely könnyfakasztó fekete humorral átitatott. Helyenként erősen érzékelhető a szövegben a cinizmus, de úgy érzem ez nem annyira fájó, mint inkább felemelő és megmosolyogtató, előrébb (is) vivő. Érdekes, sajátos hangvételű olvasmány, érdemes (lehet) elolvasni!:)

>!
csend_zenésze
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

„…mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna”, mondta egy helyi értékelő, pedig szerintem nem is Dosztit, hanem inkább Bulgakovot.

Frenetikus korrajz, bár – és most vessétek rám a köveket, megérdemlem – nem vagyok nagy Rejtő-rajongó, ez itt is meglátszott. A végére már nagyon lefáradtam, szerintem lehetett volna húzni ezeken a kalandokon, pláne hogy a fülszöveg elolvasása óta éreztem, hova fog kifutni (bár az utolsó két-három oldal azért tartogatott jóleső meglepetéseket is).

Velős, szatirikus, fájdalmasan orosz – még akkor is, amikor vidámnak ígérkezik a könyv, valójában rettentően elszomorít, ahogy azt keleti barátaink tenni szokták. Lehet, csak nem jó volt az időzítés, és ezért nem kúszik négy csillag fölé az értékelés, mindenesetre jó volt.

Csak most már kéne egy szép garnitúra szék nekem is.

>!
kékcseresznye
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Az orosz Rejtő, mindjárt kettő is. Helyenként nagyon fárasztó tudott lenni ez a sodró lendületű őrület, ami végigszáguld Oroszországon és az olvasó idegein, ugyanakkor nagyon szórakoztató.

>!
b_edina
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Nagyszerű! Ojjé, b-bűbáj!

Valószínűleg minden ember életében eljön az a pillanat, mikor rájön, hogy az olvasásra bizony időt kell teremteni. Legtöbbeteknél ez valószínűleg már elérkezett, de jómagam, aki még csak pár hónapja szabadult ki az ingázók nem felhőtlen, ámde olvasmánylista-gyarapításra kiválóan alkalmas életéből, még csak most küzdök vele. Ezt pedig azért közlöm a nagyérdeművel, mert ez a regény még ennél is sokkal jobban tetszhetett volna, ha nem ebben az életszakaszban tartok éppen; és nem stressznek érzem az olvasást, és nem frusztrál folyamatosan, hogy nem haladok, és különben is, milyen ciki molyon bejelölni, hogy egy párszáz oldalas könyvet hetekig olvastál, pláne egy ilyen nagyobb betűs kiadást, és hol van ez a tavalyihoz képest… szóval igen.
A regény ennek ellenére kiváló, és roppantul szórakoztató. Remek karikatúrája minden bűnügyi regénynek, a karakterek élnek, és szintén remekül figuráznak ki bizonyos sablonfigurákat illetve a szovjet-orosz társadalmat. A történet egyetlen ponton sem feneklik meg, a cselekmény visz magával előre (kivéve most engem, aki leginkább folyton visszahúztam magam), az olvasó pedig boldogan kíséri a két társat kalandján, és issza magába Osztap Bender, a nagy kombinátor minden egyes szavát. Szóval voltaképpen tökéletes is lehetne ez a történet, ha nem lenne az utolsó fejezet, ami számomra annyira testidegennek tűnt és annyira nem illett az előzményekhez, hogy végül egy nagy fintorral tettem le a könyvet – hát erre futott ki az egész? spoiler Ezért került végül egy csillag levonásra.

Illetve lenne egy jó tanácsom az Alinea kiadónak is a jövőre nézve: tudom, hogy nagyon csábítóak a mindenféle betűtípusok, de egyrészt nem véletlenül szoktak az egyes kiadások a klasszikusokhoz ragaszkodni, másrészt pedig nem kell az összeset egyszerre használni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Diosz P

William Shakespeare szókincse, a kutatók számlálási eredménye szerint, tizenkétezer szóból áll. A mumbo-jumbo emberevő törzshöz tartozó néger szókincse háromszáz szót foglal magába.
Ellocska Scsukina tökéletesen beérte harminccal.

150. oldal

2 hozzászólás
>!
BookShe 

N. járási székhelyen annyi volt a fodrászüzlet és a temetkezési vállalat, hogy úgy látszott, mintha a város lakosai kizárólag azért születnének, hogy megborotválkozzanak, megnyiratkozzanak, hajszesszel fejet mossanak, s aztán tüstént meg is haljanak.

(első mondat)

>!
Noro 

A moszkvai válogatott pompás játékától lázba hozott tizenötezer futballrajongó egy olyan keskeny résen keresztül kénytelen a villamoshoz furakodni, ahol egyetlen könnyűfegyverzetű harcos két ostromtoronnyal felszerelt negyvenezer barbárt volna képes feltartóztatni.

A tyúkocska és a csendes-óceáni kakaska

>!
hetcsillagkozt

– Lev Tolsztoj – mondta Kolja remegő hangon – szintén nem evett húst.
– I-igaz – felelte Liza, a könnyektől csukladozva –, de a gróf spárgát evett.
– A spárga nem hús.
– S amikor a Háború és béké-t írta, húst evett! Evett, evett, evett! S amikor az Anna Kareniná-t írta, falt, falt, falt!
– Elhallgass!
– Falt, falt, falt!
– S amikor a Kreutzer-szonátát írta, akkor is falt? – kérdezte Kolja csípősen.
– A Kreutzer-szonáta rövid. Próbálta volna megírni a Háború és béké-t vegetariánus virslik mellett!

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
>!
Diosz P

Egy héttel azelőtt zajlott itt le a „Vízbefúlókat mentő társaság” estéje, erről tanúskodott a falon ékeskedő felirat:
A VÍZBEFÚLÓK MEGSEGÍTÉSÉNEK ÜGYE
A VÍZBEFÚLÓK SAJÁT ÜGYE

233. oldal

>!
Diosz P

Ellocska az estét Fima Szobakkal töltötte. Egy rendkívül fontos eseményt tárgyaltak meg, amely a világgazdaság felborításával fenyegetett.
– Úgy látszik, hosszú és bő lesz a divat – mondta Fima, tyúkként vállai közé húzva fejét.
– Sötétség.
És Ellocska őszinte tisztelettel nézett Fima Szobakra. Szobak kisasszonyt kultúrlénynek tartották: szótárában körülbelül száznyolcvan szó fordult elő. Emellett egy olyan szót is ismert, amelyről Ellocska még csak nem is álmodhatott. Gazdag szó volt ez: homoszexualitás.
Fima Szobak kétségkívül kultúrlény volt.
Az élénk beszélgetés a késő éjszakába nyúlt.

154. oldal

>!
Diosz P

A Szkrajbin az ár irányával szembefordulva közeledett a kikötőhely felé. Fedélzetén furnérpajzsokat hordott, amelyek hatalmas méretű, szivárványszínű kötvényeket ábrázoltak. A hajó felbőgött, utánozva a mammut kiálltását, vagy talán egy más állatét, amely a történelem előtti időkben a gőzszirénát pótolta.

212. oldal

>!
Diosz P

– Ne aggódjanak – mondta Osztap –, elgondolásom a termelőerők hallatlan felvirágozását biztosítja városuk számára. Képzeljék csak el, hogy mi lesz, amikor a verseny véget ért, s amikor valamennyi vendég elutazik. A moszkvaiak, akiket a lakásínség köt gúzsba, egyenesen meg fogják rohanni az önök pompás városát. Vaszjukiból automatikusan főváros lesz. A kormány ide kötözik át. Vaszjuki nevét New Moszkvára, Moszkváét pedig Ó-Vaszjukira változtatják. A leningrádiak és a harkoviak fogukat csikorgatják, de semmit sem tehetnek. New Moszkva legelegánsabb központjává válik Európának, sőt hamarosan az egész földnek.
– Az egész földnek!!! – sóhajtoztak az elkábított vaszjukibeliek.
– Igen! És utána az egész világmindenségnek! A sakkeszme, amely a járási székhelyet a földgömb fővárosává fejlesztette, praktikus tudománnyá változik, és kitalálja az interplanetáris érintkezés módszereit. Vaszjukiból jelzések fognak repülni a Marsra, a Jupiterre és a Neptunuszra. A Vénusszal ugyanolyan könnyű lesz érintkezni, mint Ribinszből Jaroszlavba utazni. S ki tudja… nyolc-tíz év múlva Vaszjukiban talán megtartjuk a világtörténelem első interplanetáris sakk-kongresszusát! Osztap megtörölte homlokát. Olyan éhes volt, hogy egy sült sakkhuszárt is szívesen megevett volna.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Osztap Bender
2 hozzászólás
>!
hetcsillagkozt

– Szóval elszenderedett az öregasszony… Az öregasszonyok mindig elszenderednek, avagy lelküket visszaadják az Úrnak. Már attól függ, milyen az öregasszony. A magáé, kis termetű lévén, csak úgy elszenderedett. De például, akik magasabbak és soványabbak, azokról azt szokták mondani, hogy „visszaadják lelküket az Úrnak”.
– Hogyhogy azt mondják? Ki mondja azt?
– Hát mi mondjuk, a koporsósok. Maga például szemrevaló, jól megtermett férfi, annak ellenére, hogy sovány. Ha maga, ne adj Isten, meghalna, magáról azt mondanánk: „Ez is itthagyta az árnyékvilágot.” A tekintélyesebb kereskedőembernek pedig, különösen ha első céhbeli volt, az olyannak hosszú életet rendel az Isten. De a kisebb rangú, mondjuk viceházmester, az „beadja a kulcsot”, vagy a parasztról azt mondjuk: „ez is felfordult”, vagy azt, hogy „kinyúlt”. De a legérdekesebb, amikor egy asztalos vagy ács hal meg. Akkor azt mondjuk, hogy „ez is elment deszkát árulni”. Így, ahogy mondom: „Hallottad már, hogy az is elment deszkát árulni?”
Ippolit Matvejevics megrendülten hallgatta az emberi elhalálozás ezen osztályozását, és végül megkérdezte:
– Mondd, s ha majd te halsz meg, rólad mit mondanak a koporsósok?
– Kisember vagyok én. Csak azt mondják: „Bezencsuk is elpatkolt.” Mást nem is mondhatnak.
És komoran hozzátette:
– Én nem mehetek se deszkát árulni, se nem nyúlhatok ki. Ehhez kicsi a termetem.

20. oldal


A sorozat következő kötete

Osztap Bender sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: A pilóta naplója
Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.
Vaszilij Akszjonov: Örvényes ifjúság
Lidia Szejfullina: Egy kuruzsló élete
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Voltaire: Candide vagy az optimizmus / Candide ou l'optimisme
Voltaire: Candide vagy az optimizmus