Aranyborjú (Osztap Bender 2.) 33 csillagozás

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

– Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról?
– De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején „üzlettársa” elmetszette a torkát!
Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól.
S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

A szovjet milliomos címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1931

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szaru és Pata Könyvek, Budapest, 1999
310 oldal · ISBN: 9789630390040
>!
Európa / Madách, Budapest / Pozsony, 1977
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630708280 · Fordította: Fóthy János, Wessely László
>!
Európa, Budapest, 1976
330 oldal · ISBN: 9630706024 · Fordította: Wessely László

6 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Osztap Bender


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Gudmundur P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretem az ilyen típusú történeteket. Feszengek tőlük, keservesen megy az olvasás. Adott egy fineszes kisember, aki maga köré gyűjt egy rakás kétbalkezes, de feltétlenül nagyon szerethető figurát, s e kis csapat aztán mindenféle kalamajkába keveredik. A kalamajkák ezekben a történetekben az én számomra rendkívül hasonlóak, mint ahogyan a szereplők közötti dinamika is – ez valahogy e művek természetéből adódik. Lehúzott már erről az alaphelyzetről számtalan bőrt az irodalom és a filmművészet is, én meg kerülöm ezeket az alkotásokat, ha csak egy mód van rá.
Nem vitatom azonban, hogy lehet ebben a témában is olyat alkotni, ami még nekem is fogyasztható: az Aranyborjú kifejezetten kellemes meglepetés volt. Láttam az értékelésekben, hogy sok más művel állították párhuzamba az olvasói; nekem A Mester és Margarita illetve A tizedes meg a többiek jártak a fejemben olvasás közben. Mindig nagy bravúrnak tartom, amikor egy egyébként nagyon elkeserítő helyzetből tud valaki jó arány- (és humor-!) érzékkel tréfát űzni. Az Ilf – Petrov szerzőpárosnak sikerült komédiára fordítani az épülő szocializmus minden tragédiáját, és úgy bemutatni a rendszerben megbúvó hazugságot, képmutatást és dilettantizmust, hogy közben sírás helyett mégis inkább nevetni támad kedvünk.
A humor tényleg sok mindenen átsegít; nekem például segített, hogy kezdeti berzenkedésem ellenére hipp-hopp elolvassam a könyvet. Szerencsére Osztap Bender és társai fényévekkel hagyják le az ablakon kimászó százéves embereket, úgyhogy kifejezetten jó emlékeket őrzök majd a kalandjaikról.

1 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Még a kórházban kezdtem el, bár ez kivételesen nem ottani beszerzés, hanem mindezidáig olvasatlan magánkönyvtári darab. Olyan könyvet kértem, amin nem kell sokat gondolkodni, de azért a színvonala lehetőleg meghaladja egy betegtájékoztatóét. Így utólag nem is egészen értem, hogy ez hogy állhatott otthon egész eddig olvasatlanul, mert saját könyveink közül az olvasatlanok vagy azért olvasatlanok, mert annyira magas irodalmat képviselnek, hogy létra kell hozzájuk, vagy pedig azért, mert irodalmi értékük azzal a bizonyos betegtájékoztatóval van azonos szinten… no, de a lényeg az, hogy így került a kezembe, ama ominózus arany középút reményében, ez a kötet.
Egy korábbi értékelő a szovjet Olsen-bandaként aposztrofálta Osztap Benderéket, amit én csak megerősíteni tudok. Az utószóban többek között Bulgakovval rokonítja a fordító a szerzőpárost; ez kevésbé fantasztikus – semennyire sem az –, de a humoruk, az valóban rokon. Azt hiszem, ezzel már el is árultam, hogy a betegtájékoztatót mint irodalmi kategóriát mindjárt az első oldalakon sikerült messzemenően túlszárnyalni. Olyan jó kis szovjet bája van ennek a szatírának, a maga jobbára hurráoptimista derűjével, ahol a keserédesből többnyire az utóbbi dominál (értsd: az édes), és csak néha az előbbi, a keser-.
Amikor igen, akkor mondjuk húztam a számat. Például amikor az egyik főszereplő spoiler a könyv fele után nem sokkal váratlanul fogja magát, és beadja a kulcsot. Érted? Végleg. A kisstílű csínyek sorozatát elkövető kis csapat derűs kalandjai után nem estek jól az ilyetén arcul csapások.
Igényes és szellemes olvasmány, bejött.

Trixi_Adzoa>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Antilopista lettem az az igazság :-) A nagy kombinátor valóban nagy kombinátor. Élvezettel olvasgattam a napról napra tartó kalandjaikat, ahogy Osztap Bender az utolsó pillanatig sem adta fel, hogy megvalósítsa, amiért eddig küzdöttek.
Úr tudott lenni a legnagyobb csóróság kellős közepén is. Hiába, az ész, a kiállás és az önmarketing nélkül ez nem sikerült volna.
Tetszett.

Arturo>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Osztap Bender visszatért! Szerencsére Ilf és Petrov is rájött arra, hogy túl jó karaktert alkottak ahhoz, hogy csak úgy félreállítsák. A nagy kombinátor most is a könnyű meggazdagodás lehetőségét keresi: egy ritka madár, a szovjet rendszer alatt nagy vagyont szerzett milliomos pénzéből szeretne egy részt magáévá tenni. Korejkóban azonban emberére talál, ő is legalább akkora kombinátor, mint Bender. Kettejük párharcát kísérhetjük végig, közben még az is kiderül, hogy a pénz boldogít-e.
Bender a harchoz segítőket is talál: kisstílű bűnözőket. Velük kelhetünk útra a milliók nyomában a nagy Szovjetunióban, közben a szerzők ismét fergetegesen parodizálják a szovjet rendszer intézményeit, az ott dolgozó bürökratákat és piti ügyeskedőket. Jó adag abszurd humor, nagyszerű figurák, némi nyomozás, csipetnyi szerelem – remek kombináció. Ilf és Petrov ezúttal a végét sem rontotta el, mint a Tizenkét szék esetében.

>!
Szaru és Pata Könyvek, Budapest, 1999
310 oldal · ISBN: 9789630390040
nana1>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Nem egy rövid könyv. De minden mondatát élveztem. Osztap hozta az előző kötetből jól ismert formáját, és a pénz, akarom mondani a PÉNZ!!!!!! nyomába ered. Mert tőle várja boldogságot furfangos és kevésbé furfangos útitársaival egyetemben, hajmeresztő kalandok kíséretében. Amely kalandok nagyon mulatságosa, de egyben roppant szomorúak is. Mert ez egy igazi, vérbő szatíra a javából. És hogy mi lesz a PÉNZből ? A végén miden kiderül :)

Noro >!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Szatirikus-kalandos történet egy orosz szélhámosról a szovjethatalom első éveiből (éljen az ötéves terv!) Jó a humora, gyakran elgondolkodtató, néha tragikomikus.

szangi P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Nehezen kezdtem neki, a sok orosz név miatt is, de aztán belelendültem, de végig vegyes érzelmekkel olvastam. Vicces, de főleg tragikomikus, és nagy adag társadalomkritika is van benne.

ppeva P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Méltó párja a 12 széknek. Először A szovjet milliomos címen jelent meg.
Ezt is többször olvastam.

Újraolvasás 2020. december:
Kerestem valami olvasnivalót, és megláttam a polcon. Annyira megkívántam, hogy azonnal levettem a polcról, és nekiláttam. Többször olvastam, Aranyborjúként is, A szovjet milliomosként is. Ez a jobbik változat, A szovjet milliomos elég kezdetleges fordítás.
Hogy ez mekkora könyv! Az alapsztori is remek, ráadásul egy csomó briliánsan megírt mellékszálat kapunk hozzá, egyik jobb, mint a másik. Szovjet bürokrácia, ellátási nehézségek, látszattevékenységek, fölösleges eszmei panelek, köpönyegforgatás, panamázás, társbérlet stb. stb. stb. Az 1920-30-as évek Szovjetuniójának szatírája – nem is értem, hogyan hagyták megjelenni. Sőt, állítólag Sztálin is lelkes olvasója volt…
De az első számú kedvencem a könyvből a parádé vezénylője, Osztap Bender.
Egyik orosz könyves oldalon azt írta a Nagy Kombinátorról valaki: „Szegény Osztap Bender rossz korban született. Ha ma élne, Londonban élne, és ő lenne a Chelsea tulajdonosa.” :)))

off

Nandi>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Egy nappal az elolvasás után úgy gondolom érdemes volt kézbe venni. Van mondanivalója és tanulságos.

Habók P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

Nagyon vicces és nagyon keserű. De jó volt elolvasni.


Népszerű idézetek

>!

A sztyepp olyan mámorító illatot lehelt, hogy az Acéltőgy folyóirat köré csoportosuló népies írók egyike Osztap helyében meg nem állhatta volna, hogy ki ne szálljon a kocsiból, le ne heveredjen a fűbe, és kihúzva zsebéből a jegyzetfüzetét, ott nyomba bele ne kezdjen novellájába, mely talán így kezdődött volna: „Az őszi vetés kibújt a zúzmarából, és kalászba szökkent. A nap megrázkódott, és sugarait szétlövellte a földkerekség felett. Az öreg Romualdics táguló mellkassal tüdőre szívta kapcája illatát, mire a világ elsötétült körülötte…”

88. oldal (Európa, 1970)

>!

Osztap gyorsan kitépte Panyikovszkij kezéből, és így szólt:
– Ne csináljon kultuszt az evésből.
Aztán ő maga ette meg az uborkát.

79. oldal (Európa, 1970)

>!

Ilyen arca általában olyan embernek van, aki hosszú és józan életet élt, akinek felnőtt gyermekei vannak, aki minden reggel megissza a malátakávéját, és a hivatali faliújságban „Antikrisztus” álnéven ír cikkeket.

79. oldal (Európa, 1970)

ppeva P>!

– Szovjetoroszországban – mondotta, takarójába burkolózva – az őrültekháza az egyetlen hely, ahol normális ember élhet. Ezenkívül egy pokoli zűrzavar az egész. A bolsevikokkal nem tudok békésen együttélni. Akkor inkább itt maradok a szabályos bolondok között. Azok legalább nem építik a szocializmust. És itt enni is adnak az embernek. A kinti bolondokházában dolgozni kell. Én pedig nem dolgozom az ő szocializmusukon. Itt legalább személyi szabadságom van. A lelkiismereti szabadság. Szólásszabadság…
Caius Julius Sztarohamszkij megpillantotta a közeledő ápolót, és nyomban nyöszörögni kezdett:
– Éljen az Alkotmányozó Nemzetgyűlés! Mindenki a Fórumra! Te is fiam, Brutus, te is eladtad magad a pártfunkcionáriusoknak! – Majd Berlagához fordult: – Hallotta? Itt ordíthatok, amit akarok! Próbálja meg ezt az utcán!

167. oldal

9 hozzászólás
ppeva P>!

– Most már igazi vállalat vagyunk – jelentette ki Osztap. – Van már saját sikkasztónk és iszákos portásunk. Ez a két típus nyújt reális alapot valamennyi vállalkozásunknak.

177. oldal

>!

– Tudja – mondta Osztap –, magának mégsem kellett volna aláírnia a szuharevi egyezményt. Ez a szellemi erőfeszítés, úgy látszik, túlságosan kimerítette. Szinte az ember szeme láttára hülyül.

36. oldal (Európa, 1970)

>!

Noha a természettől fogva hidegvérű és mindenre elszánt volt, a lincseléstől idegenkedett.

98. oldal (Európa, 1970)

Kapcsolódó szócikkek: Osztap Bender
Noro>!

– A szovjet kormány között és köztem az utóbbi években igen komoly nézeteltérések támadtak. A szovjet kormány szocializmust akar építeni, én azonban ezt nem akarom. Nekem unalmas szocializmust építeni. Hát mi vagyok én? Kőműves?

27. oldal (Európa 1976)

>!

Az érzéseknek ez a fokozása a hírneves Liszt Ferenc egyik kéziratára emlékeztetett, ahol is az első oldalon az állt, hogy „gyorsan”, a másodikon „nagyon gyorsan”, a harmadikon „sokkal gyorsabban”, a negyediken „a lehető leggyorsabban”, s ráadásul az ötödiken: „még gyorsabban”.

184. oldal (Európa, 1970)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
>!

– Rögtön lediktálom, azazhogy mihelyt a pénzt megkapom. Kaphat annyi receptet, amennyit akar. Burgonyapálinka-, búza-, barack-, árpapálinka-receptet; szederből vagy hajdinakásából készített snapsz receptjét. Mindenből lehet szamogont égetni, még közönséges konyhaszékből is.

93. oldal (Európa, 1970)


A sorozat következő kötete

Osztap Bender sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Mark Twain: A titokzatos idegen
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Jonathan Swift – Lewis Helfand: Gulliver utazásai
Erich Kästner: Május 35.
Mark Twain: A titokzatos idegen – Sátán három könyve
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam