A ​szórakozó egyed 9 csillagozás

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed

"Eléggé nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében.
Mindkét esemény Odessza városában történt.
Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen…
Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény…
Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat…"

Eredeti megjelenés éve: 1961

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1977
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630711362 · Fordította: Radványi Ervin · Illusztrálta: Réber László

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed

Nagyon jól esett most így, Houellebecq után, és két klinkertéglányi egyéb olvasmány (Johnson és Atkinson) között. Ilf és Petrov nagyon szellemes pacákok (vagy csak Ilf a szellemes, esetleg csak Petrov, ezt már aligha fogjuk megtudni), talán elbeszélőként még szórakoztatóbbak is, mint regényíróként – szerintem amúgy is jobban fekszik a humoros írásokhoz a rövidebb terjedelem. Külön extrém bájt ad ennek a kötetnek, hogy tudjuk, miközben ők ketten csillogtatják szatírikus erényeiket, addig a sztálini kommunizmus meg csak épül és épül, és ahogy épül, egyre kevésbé toleráns… De Ilf és Petrov az egyre szűkülő mozgástéren belül is mókás tud maradni. Talán ott lehet tetten érni szatírájuk határát, hogy azért mindig elég alacsonyra céloznak – vállalatvezetőket, kiadói szerkesztőket, alacsony rangú párttagokat pécéznek ki maguknak, de hogy nem a fejétől bűzlik-e az a hal… azt azért nem kapargatják. Kicsit a történetek végét is mintha elkennék itt-ott, de mivel a humoros regények vége amúgy is gyakran el szokott kenődni Rejtőtől Wodehouse-ig, ezért ezt nem is rovom fel. Meg egyáltalán: nem rovok fel semmit. Nagyon jó kis kötet.

Ui.: Ilf ’37-ben halt meg, tuberkolózisban. Petrov ’42-ben halt hősi halált. Ezzel ők ketten a korszak azon minőségi szovjet íróinak szűk táborába tartoznak, akikkel nem Sztálin végzett. Tökéletesen felesleges azon elmélkedni, hogy ha nem halnak meg idejekorán, akkor célkeresztbe kerülnek-e.
Ui.2.: A történelmi háttér ismerete elég meredek gondolatokat is elindított bennem. Például A dereglyegrádi szellem c. történet főhőse Filjurin, aki egy csodaszappantól láthatatlanná válik, mire a városka lakói varázsütésre elkezdenek emberien és hatékonyan viselkedni. Attól rettegnek ugyanis, hogy Filjurin észrevétlenül meglesi őket, miközben valami suskust művelnek, és jelenti a megfelelő helyen. El is kezdett dolgozni az agyam, hogy értelmezhető-e ez úgy, mint egy allegória a Cseka működéséről – merthogy ugye a szovjet besúgói rendszer erre az elképzelésre épült. Ott lenni mindenhol, láthatatlanul. És ha értelmezhető így, akkor mégis mit jelent. De ez az elmélkedés olyan labirintusba vezetne be, hogy inkább visszarettentem a végiggondolásától.

>!
Emmi_Lotta IMP
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed

Az odesszai születésű Ilja Ilf (eredeti nevén Ilja Arnoldovics Fajnzilberg) és Jevgenyij Petrov (eredetileg Jevgenyij Petrovics Katajev) szerzőpáros tizenöt szatirikus írását tartalmazza a kötet: egy regényt, egy kisregényt és tizenhárom elbeszélést, illetve novellát.
Noha a művek keletkezése óta 70-80 év telt el, ma is aktuálisnak hat a bennük lévő társadalombírálat és üdének a játékos humor. A szovjethatalom visszásságait kipellengérező alkotások rendkívül szórakoztatóak, a könnyed stílus mögött mégis világosan felsejlik az elgondolkodtató mondanivaló.
Csodálkoztam, hogy Ilf és Petrov művei átmentek a korabeli cenzúrán.

>!
Európa, Budapest, 1977
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630711362 · Fordította: Radványi Ervin · Illusztrálta: Réber László
4 hozzászólás
>!
Luca87 I
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed

Valamikor 12-15 éves koromban javasolta anyu, hogy olvassam el a Tizenkét széket, mert szerinte tetszene nekem, és nem is tévedett. Nagyon szerettem, nagyokat nevettem rajta, még egy szófordulatot is átvettem belőle, amit később többször is alkalmaztam, ha valaki nagyon durván beleszólt a dolgaimba ("Ne tanítson engem élni!"). Megjegyeztem Ilf-Petrov nevét, aztán jól meglepődtem, amikor pár éve rájöttem, hogy ő két ember, aki szinte mindig együtt alkotott. Egyszer egy antikváriumban figyeltem fel A szórakozó egyedre, és amint megláttam a szerzőt, már vittem is haza a könyvet. A jól megszokott 2-5 év várakozási idő után sorra is került, végre elolvastam.

Azt hittem, regényt vettem, ezért meglepődtem, amikor kiderült számomra, hogy ez tulajdonképpen két kisregény meg egy csomó novella. Nem mintha baj lenne, persze. A címmel nem vagyok különösebben elégedett, mert szerintem nem A szórakozó egyed a kötet csúcspontja. Én biztos A derelyegrádi szellemről neveztem volna el az egész gyűjteményt, bár lehet, hogy úgy kevésbé lett volna kelendő, szóval talán mégis indokolt a jelenlegi cím.

Annyira groteszk az egész, hogy azt szavakba sem lehet önteni. Nehezemre esik elképzelni, hogy már a 20-as, 30-as években ennyire fárasztó volt az élet az oroszoknál, pedig teljesen logikus. Ha meg hozzáveszem, hogy az élet mindig groteszk, csak nem mindig egyformán, akkor különösen nyomasztó a dolog. Végül is az összes történet játszódhatna ma is, csak ezt-azt át kellene írni bennük.

Nem könnyű kedvencet választanom, de azért megpróbálom: A derelyegrádi szellemet és a Bugyiért című novellát bármikor lenne kedvem újraolvasni. A legutolsó, A rézgálic frontján örök érvényű darab, kemény, hogy már akkor (1935-ben) is így volt, és ma is így van. Azt bizonyítja, hogy a hülyeség rendszerfüggetlen. Hogy ez jó-e, az más kérdés. Az viszont egészen biztos, hogy az élethez kell egy jó adag humorérzék, különben a kelleténél sokkal hamarabb bele lehetne pusztulni.

Ha lenne időgépem, mindenképpen elkanyarodnék megnézni, amint Ilf-Petrov alkot. Úgy képzelem, ülnek egy íróasztalnál, gondolkodnak, gondolkodnak, aztán az egyik felkiált: „Megvan, most írjuk azt, hogy…!”, mire a másik hevesen bólogat, leírják, és aztán sírva röhögnek. De az is tetszene, ha azt találnám, hogy „összeolvasásra” ülnek csak össze – elolvassák egymás novelláit, aztán változtatásokat javasolnak, így végül közös szerzői lesznek minden egyes darabnak. A lényeg, hogy sokat nevessenek, legalább annyit, mint én olvasás közben.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Amikor az orvos sugárzó mosollyal átlépte menyasszonyával az anyakönyvvezetőség küszöbét, nyomban megpillantotta a falon a szemrehányással teli feliratot:

A CSÓK A JÁRVÁNYOK MELEGÁGYA!

Ott díszelgett még a falon a temetkezési intézet pontos címe, továbbá egy elragadó kép, mely ezerszeres nagyításban sápadt spirochétákat, fürge gonococcusokat és Koch-bacilusokat szemléltetett.

Fatuskók

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Elvtársak, legfőbb ideje, hogy méltóképpen válaszoljunk azokra az ártalmas, osztályidegen elméletekre, amelyek szerint lehetséges sétálni csak úgy általában. Tudatosítani kell végre azt a sétálva alkotó folyamatot, amelyet, amelyet bizonyos vulgarizátorok egyszerűen „séta” névvel gyaláznak. Csak úgy, általában a tehenek sétálnak (derültség), továbbá az ebek (zajos derültség), valamint a macskák (általános derültség). Mi kötelesek vagyunk, igenis kötelességünk, minden egyes sétáló egyednek kellő feladatkört biztosítani. És ez az egyed, elvtársak, köteles nemcsak úgy egyszerűen sétálni, hanem, elvtársak, köteles hathatós sétáló munkát kifejteni.

A szórakozó egyed

4 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Ebből okvetlenül le kell vonni a kellő következtetést! – válaszolta lelkesülten Filjurin.
– Miféle következtetést?
– Inni rá egyet.

A derelyegrádi szellem

8 hozzászólás
>!
dr_Eminens

Tüneményesen és törvényszerűen borul országunk fölé a végtelen hivatali mennybolt. Foszforeszkáló ügyosztályok miriádjai csillagövként húzódnak egyik égtájtól a másikig, és még sokezerszer annyi, villamos porként csillogó alosztály sűrűsödik tejúttá. A pénzügyi ködök fehéren szikráznak, és megejtőn villóznak reménykedő pillantások kereszttüzében. Üstökösként vonulnak az égboltozaton a bizottságok. És riasztó augusztusi éjeken egyre-másra hullanak a csillagok: nyilván a leépített dolgozók. Akadnak lehulló meteoritok, amelyek nem égnek el, s nem foszlanak párává, hanem elérik a nyugtalan földet, és egyenesen a vádlottak padjára pottyannak. Aztán vannak kiküldetésekben vándorló csillagok. Hol egyik, hol másik csillagszervezet vonzza magához őket, folyvást utazgatnak a mennybolton, míg csak bele nem ütköznek egy ellenőrző jellegű üstökösbe.

14.-15. oldal A derelyegrádi szellem

>!
dr_Eminens

-[…] Mit akar itt csinálni?
– Fel akarom fedezni Amerikát.
– És publicity-t szerez magának?
– Publicity? Először hallom ezt a szót.
A bennszülött sokáig méregette átható tekintettel Kolumbuszt, s végül megszólalt:
– Maga nem tudja, mi az a publicity?
– N-nem.
– És fel akarja fedezni Amerikát? Nem szeretnék a helyében lenni, Mister Kolumbusz.

208. oldal Kolumbusz partra száll

>!
dr_Eminens

Megismerkedett tehát a világ drámairodalmának gyöngyszemeivel, s felcsipegette az új vadászterület első tudásmorzsáit.
Kiderült, hogy a színmű hőse túlnyomórészt az alábbi tetteket hajtja végre:
a) Bejön.
b) Kimegy.
c) Ismét bejön.
d) Kacag.
e) Főbe lövi magát.

225. oldal Címzetes népszerűség

>!
dr_Eminens

Az egyik parkban, ahol a fák hívogató árnyékot vetettek a fasor csikorgó kavicsára, egész nyáron hatalmas plakát hirdette:

HARCOLJ TE IS AZ ÜDÍTŐ SÉTÁÉRT!

Csakhogy senki sem sétált a parkban. A fák hiába vetették árnyukat, egyetlen proletársarok sem illette a fasor pompás kavicsát.
Itt senki sem sétált. Itt csak harcoltak. Harcoltak az üdítő sétáért.

228. oldal A szórakozó egyed

>!
dr_Eminens

Sötét és párját ritkító dolog történt. A huszonöt éves, makkegészséges fiatalember, a példás tisztviselő egyszerre elvesztette mindenét: a tolsztojzubbonyát, a csokornyakkendőjét és a testét. S csupán az maradt meg, amire idáig soha nem volt szüksége: a lelke.

18. oldal A derelyegrádi szellem

>!
dr_Eminens

A mai spanyol élet szédítő tempójához viszonyítva az amerikai életritmus hihetetlenül lassú. Még a gyalogjárást is roppant gyors közlekedési módnak találják. Hogy lelassítsák ezt a folyamatot, iszonyú mennyiségű, úgynevezett automobilt alkalmaznak. Ily módon a teknősbéka sebességével közlekednek, és ez módfelett tetszik nekik.

215. oldal Kolumbusz partra száll


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Mihail Solohov: Emberi sors
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Vaszilij Suksin: Vörös kányafa
Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Kegyetlen éjszaka
Makszim Gorkij: Az élet forgatagában
Lengyel József: Igéző
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Bóka László: Zenekíséret / Hanna
Végh Antal: Ha az Isten Nyulat adott…