Párizs ​bukása 3 csillagozás

Ilja Ehrenburg: Párizs bukása Ilja Ehrenburg: Párizs bukása Ilja Ehrenburg: Párizs bukása Ilja Ehrenburg: Párizs bukása

"A kandallón kölyökmacska játszott, el akarta kapni a mozgó napsugarat. Jeannette nézte, nézte, aztán egyetlen szökkenéssel felugrott: Ó, élni, élni!
Elfutott Maréchalhoz. Az ajtón gombostűvel odatűzött cédula: Jeannette, négy óráig várlak a Denfert-Rochereau metróállomásnál. Jeannette aggódva pillantott órájára: három óra. Szóval még van ideje. Az egyik illatszertárban, amely még véletlenül nyitva volt, kölnivizet vásárolt. A segéd lassú mozdulattal csomagolta az üvegecskét. Jeannette könyörögve sürgette: Az istenért, siessen…
Hogyan cserélte össze a metróállomás nevét? Öt óráig várt az Alésie-metrónál. Ekkor a táskájából kivette Maréchal üzenetét, és valósággal beleszédült. A Denfert-Rochereau állomáson már nem volt senki… Visszarohant a szállodájába, és telefonált Dessere-nek. Most nincs érzelmi kérdés: Dessere meg tudja menteni…"

Eredeti cím: Падение Парижа

Eredeti megjelenés éve: 1942

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 1986
632 oldal · ISBN: 9630738279 · Fordította: Benamy Sándor
>!
Európa, Budapest, 1978
532 oldal · ISBN: 9630713926 · Fordította: Benamy Sándor
>!
Európa, Budapest, 1968
532 oldal · keménytáblás · Fordította: Benamy Sándor

2 további kiadás


Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Ilja Ehrenburg: Párizs bukása

Én ezt a könyvet már olvastam, ezért most félbehagyom. Arra nem emlékszem, hogy tetszett-e? De az édesanyámmal folytatott beszélgetésekre igen. Tizenéves lehettem, és sok mindent nem értettem, kérdezgettem, ő meg válaszolt.
Annyira biztos nem jó, hogy most újraolvassam.

>!
ervinke73
Ilja Ehrenburg: Párizs bukása

Szeretem, amikor Ehrenburg mesél. Érdekel Franciaország 2. világháború előtti tanulságos történelme. De a felénél jóllaktam.


Népszerű idézetek

>!
Naphta

A vincellérek éppen permetezték a szőlőtőkéket; mindenük kék volt: a kabátjuk, a kezük. Szinte szerelmesen vizsgálgattak minden egyes tőkét, s közben elégedetten pillantottak fel a felhőtlen égre. Mondták is Jeanette-nak: az idén jó bor lesz. És visszagondolva az elmúlt évekre, emlékezetük meg-megpihent a letűnt nyaraknál: volt-e akkor is ilyen napsütés? Hogyan sikerült akkor a szüret? A jó évek kifejeződtek a régi üvegek címkéin; és a régi augusztusok hőségére, csendjére, ünnepélyességére való visszaemlékezéssel az óbornak íze is újraéledt bennük. A szőlőfürtök már barnultak…

204. oldal

>!
Naphta

Most három hülyét kell fogadnom. Az a bankigazgató és Castellon úr odakint a lengyel kölcsönért jött. Kénytelen leszek azt felelni nekik: sajnos, nem! Elsősorban is, Danzig nem éri meg, hogy Franciaország akár a kisujját is megmozdítsa érte. Aztán meg a lengyelek mindent bezsebelnek. Látta azt a diplomatát? Az a „kisantant”. A „makarónik” már elnyelték a Négust. Egye fene, nekik adjuk a Balkánt is. Mit tegyünk? Békét akarunk.

30. oldal

>!
Naphta

-Mindenki meg van mérgezve. Általános nyavalya ez, senki sem kivétel, sem az a bizonyos kétszáz család, sem a húszmillió francia. Képesek megölni egymást. Franciaországért? Nem. A pénzükért. Utolsó leheletükig készek harcolni érte. Háború? Ugyan! Még csak forradalom sem lesz. Ahhoz túl sok a vesztenivalójuk. Ez az asszony itt, lám… ennek nincs semmije, ennek nincs mitől félnie. De hányan vannak ilyenek? Majd megfélemlítik őket; ha kell: le is lövik. Ám erre nem lesz szükség; a mi népünk eleget szenvedett, azonkívül nem is olyan ostoba!

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oleg Kuvajev: A terület
Olesz Goncsár: Kolomp
Vaszilij Groszman – Antony Beevor (szerk.) – Luba Vinogradova (szerk.): Író a háborúban
Olesz Honcsar: Emberek és fegyverek
Olesz Honcsar: Zászlóvivők
Konsztantyin Szimonov: Polinyin ezredes szerelme
Szavva Dangulov: Zárt ajtók mögött
Vaszil Zemljak: Fogoly a város fölött
Alekszandr Goncsár: Zászlóvivők
Mihail Solohov: Emberi sors / Idegen vér