Lasik ​Roitschwantz mozgalmas élete 1 csillagozás

Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete

Lasik Roitschwantz kalandjainak kerete és színtere a század 20-as éveinek Európája, a végállomás Palesztina. Ma, amikor a „glasznoszty” jegyében egyre több korabeli dokumentum kerül az olvasók kezébe, ezt a regényt is keserű szatíraként olvashatjuk a 20-as, 30-as évek világáról, a bürokráciáról, a hivatalnokok megvesztegethetőségéről, a visszaélésekről. S mintha ismerős világban járnánk. Ez minden időkre érvényes, hiszen a Lasik Roitschwantz által mondott példák és példázatok a bibliai és történelmi időktől napjainkig élőek. Reméljük, hogy a kis zsidó szabócska anekdotái, meséinek sajátos gyűjteménye, talányos mondatai ma is magával ragadják az olvasót, miközben végigkísérik útját Homelből, az orosz zsidóság klasszikus földjéről.

Eredeti cím: Бурная жизнь Лазика Ройтшванеца

Eredeti megjelenés éve: 1928

>!
Téka, Budapest, 1988
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637357319 · Fordította: Goda Gábor
>!
Kosmos, Budapest, 1933
332 oldal · Fordította: Goda Gábor

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Aurore>!
Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete

Tömören: kommunisták, Talmud, foxtrott és szinkópa. Ez így nem hangzik olyan rosszul. Most mondjam azt, hogy én mégsem élveztem igazán? [Kis kitérő. A sógoromtól kaptam kölcsön, mondván, hogy „én úgyis annyit olvasok” (mi az nekem) és ez olyan zsidós és nagyon jó. Nem, nem akarok azért olvasni könyveket, mert én annyit, de annyit olvasok, hogy az nekem meg sem kottyan! És ezért rájöttem: noha mindannyiunk álommunkája az lenne, hogy mi egész nap csak olvasunk és ezért fizetnek, végső soron mégsem szeretném ezt. Nekem az olvasás a hobbim, és csak így dönthetem el én magam, mit is szeretnék elolvasni tényleg. Ha már fizetnek érte, akkor biztos beleszólnak: mit, és akkor már régen rossz. Kitérő vége.]

Ha valaki alapból szereti a pikareszk szatirikus regényeket (Candide, Švejk), annak bizonyára tetszeni fog. Én nem szeretek mindent, amit mások humorosnak találnak, így pl. az Üvegtigrist vagy Kušturica filmjeit sem. Amikor illogikus a humor, sok a halandzsa, azt én túl sok „zagyvaság” van benne, én attól ideges leszek, kérem. Azon kívül a fordítás gyatraságára is gyanakszom, s a nevek átírásából arra, hogy Goda Gábor németből dolgozhatott. Hallottunk már ilyenről, az eredmény mindig lesújtó. Úgy kaptam a kezembe a könyvet, hogy az Lasik (ejtsd: Lasik) Roitschwantzról szól. Amikor túl voltam a felén kezdett leesni, hogy nincs olyan név oroszul, hogy „Lasik”, és több mint valószínű a főhős neve „Lazik”, azaz Lázár, és később kiderül: tényleg. No komment kategória. Én hülye magyar honnan kellene tudjam, hogy ami magyar nyelven oda van írva: Lasik, azt úgy kellene olvasnom: Lazik? Ezen aztán végig dühöngtem magamban.

Kicsit a szatirikus hangvételű Bulgakov-novellák jutottak róla eszembe, és hát nem véletlenül, hisz kortársak voltak. De azért mégsem teljesen olyan. Itt ez a szegény Lazik, ide-oda veti a sors, van millió mellékszereplő, de mindegyik csak szerencsétlenséget okoz neki, ő meg talmudi történetekkel példálódzik, de azokat bírom, csak nem mindig értem, hogy jönnek oda. Közben kicsit utánaolvastam: Ehrenburg ezt a könyvét Éjfélkor Párizsban írta, ott is adták ki először, abban az időben, amikor Picassóval és Modiglianival bandázott. Mondtam már, hogy a talmudi történeteket leszámítva sok benne a halandzsás zagyvaság? Olyan zaklatott és se füle-se farka a nagy része. Azon morfondíroztam magamban, mit ihatott-szívhatott közben? Foxtrott és szinkópa, mi?

>!
Téka, Budapest, 1988
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637357319 · Fordította: Goda Gábor
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Aurore>!

Onisszim Afanaszjevics Kucsevod, a „Tűzifa” főkönyvelője például Entuziasztov Apollóra változtatta a nevét.

10. oldal, 1. fejezet (Téka, 1988)

2 hozzászólás
Aurore>!

Semmi sincs ami oly kedvezően hatna az elmélkedésre, mint egy göndör kis szakáll. És ez a kis szakáll volt az, amely nem egy talmudistát a legbolondabb megállapításokra vezetett.

33. oldal, 4. fejezet (Téka, 1988)

2 hozzászólás
Aurore>!

– Hé, zsidó, hagy abba azt a nevetést! Micsoda szemtelenség! Gondolj valami fenségesre! Például: hogy a diaszpórában élsz…
– Úgy van, doktor úr. Már is azt gondolom magamban. Szegény Roitschwantz, te a diaszpórában élsz.

179. oldal, 23. fejezet (Téka, 1988)

Aurore>!

Ismétlem, Lasik maga rohant a veszedelembe, és mindenki meg fogja érteni a nép sorából választott szavazóbírót, aki most sötéten dörmögte oda szomszédjának:
– Buta, de ravasz. Lóvá akar tenni bennünket.

28. oldal, 3. fejezet (Téka, 1988)

Aurore>!

Lasik nagyon jól tudta, hogy mi volt az, ami a törvényszék előtt szerencsétlenségbe döntötte. Szentül megfogadta, hogy a lehető legkevesebbet fog gondolkodni. Természetesen a fogházban nehéz nem gondolkodni, főképen, ha naponta az ilyesmire huszonnégy óra áll az ember rendelkezésére, mely alatt minden kockázat nélkül lehet bölcselkedni és ahol oly sok szívettépő emberi sors tárul az ember elé.
Még nehezebb, ha az ember állán már-már bokornyi gyanus szösz mered elő: mily nagy kísértés, hogy az ember ujja köré ne csavargassa és gondolataiba ne mélyedjen. Semmi sincs ami oly kedvezően hatna az elmélkedésre, mint egy göndör kis szakáll. És ez a kis szakáll volt az, amely nem egy talmudistát a legbolondabb megállapításokra vezetett.

33. oldal, 4. fejezet (Téka, 1988)

Aurore>!

Ha tetszik, varrok önnek pompás Tolsztoj-zubbonyokat, hogy úgy fog bennük kinézni, mint egy elhúnyt gróf.

214. oldal, 28. fejezet (Téka, 1988)

Aurore>!

Szenvedélyes híve vagyok minden váratlannak, a jazzbandnak, a forradalomnak és a szinkopáknak.

263. oldal, 34. fejezet (Téka, 1988)

Aurore>!

Hát nem látjátok, hogy a földön százszázalékos igazságosság uralkodik máris? Mister Bottomgolovnak például négy háza van, de egyre sincs szüksége, mert ő szellemi felhőkben él, ő egy szellemi szegény.

282. oldal, 35. fejezet (Téka, 1988)

1 hozzászólás
Aurore>!

Ha körülnézel, láthatod, hogy ez [Róma] már nem is város, hanem egy össznépi operett.

338. oldal, Függelék: 26. fejezet (Téka, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Róma
Aurore>!

    Legokosabb, ha az ember nem talál egy talleszt és nem gondolkodik az igazságról. Csakhogy egy tallesz ott fekhetik gondatlanul az út közepén, az ember egyedül lehet önmagával, akár egy díszműárukereskedés leghátsó zugában, vagy egy piszkos árnyékszéken, és máris gondolkozni kezd az igazságról.
    Lasik állát is már régen göndör kis szakáll nőtte be, sőt már újra el is tűnt. Levka, a borbély fürge keze által, már régen elfeledte a tanító botját s ama két zsidó történetét, akik egy talleszt találtak, de megmaradt szokása: gondolkodni olyasvalami felől, amelyről legjobb, ha egyáltalában nem gondolkodunk.

22. oldal, 3. fejezet (Téka, 1988)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus
Erwin Strittmatter: A csodatévő
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Charles Dickens: A Pickwick Klub
L. Sprague de Camp: Manótorony
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
Jaroslav Hašek: Švejk