Világok ​gyűjtője 16 csillagozás

Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Sir ​Richard Francis Burton (1821-1890) brit katonatiszt, Ilija Trojanow regényének hőse egyike a 19. század jellegzetes, excentrikus alakjainak. Ahelyett, hogy a gyarmatokon folytatná az angol szokásokat, megkímélve magát minden megerőltetéstől, megszállottan tanulja a Birodalomban beszélt nyelveket, belemélyed az idegen vallások tanulmányozásába, s a bennszülött hatóságok legnagyobb rémületére álruhában keresztül-kasul beutazza ezeket az országokat. Így például – miután áttér az iszlám hitre – az európaiak közül szinte elsőként látogatja meg Mekka és Medina szent helyeit, aztán a Nílus forrásvidékéhez utazik, s ez a mind testileg, mind lelkileg rendkívül megterhelő vállalkozása az összeomláshoz vezet.
Vajon mi hajtotta ezt az embert, aki Indiában, miközben egy kurtizánnal élt együtt, éjszakánként szent iratokat tanulmányozott, Afrikában pedig olyan nehézségeket vállalt, melyeket még a bennszülöttek is sokalltak? Trojanow kalandregénye rendkívül aktuális, hiszen megkísérli… (tovább)

Eredeti cím: Der Weltensammler

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660356 · Fordította: Falvay Dóra

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Fontos-e bármilyen vallásban hinni, ha mindet az emberek találták ki? Talán jobb megismerni a legtöbbet először, majd látva a megannyi hasonlóságot kételkedni az egész mesében…Így tett főszereplőnk is, aki egyébként kicsit sem volt szimpatikus, ám annál magányosabb és kételkedőbb volt…A könyv a feléig egész érdekes volt főleg az indiai részek, ám az araboktól számomra unalmassá vált.

1 hozzászólás
>!
Marcus
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Világok gyűjtője. Olyan cím ez, amit egyszerűen nem tudtam nem olvasni. Olyan asszociációkat kelt ez a cím, ami rengeteg lehetőséget tartogat magában, és tulajdonképpen ez a regény bizonyos szempontból fel is ér az ígérethez.

A regény Sir Richard Francis Burton életéről szól, és speciel nincs is alkalmasabb az ő történetének a megírására, mint a bolgár származású német Trojanow, aki Afrikában nőtt föl, és Indiában, valamint a világ más pontjain is élt már. Így olyan életrajzi regény ez, amelyben Burton gondolataiba az író saját lelkivilágán keresztül láthatunk be. Márpedig itt nemcsak a különféle kultúrák, amikben Burton élt vagy megfordult, hanem az a nyugtalan európai lélek is megjelenik, amely bárhol eléldegélne, csak ne otthon kelljen lennie.

Az első fejezetben Burton indiai éveit ismerjük meg, amikor először jött rá, hogy a britek tipikus lenéző gyarmatosító hozzáállása egyáltalán nem kellene, hogy természetes legyen. Elkezdte magát képezni a nyelvből, a helyi szokásokból, végül elmélyedt a hindu, majd az iszlám vallásban is. Honfitársai vagy ferde szemmel néztek rá, vagy megpróbálták a maguk hasznára felhasználni a tudását (sikeresen), de közben Burton-nek már nem kötelesség, hanem jóval inkább ürügy lett a „beépülés” a más kultúrával való azonosuláshoz.

A második fejezetben még nyilvánvalóbb a két oldal: Burton egyszerre kémkedik a hazájának, és azonosul minden eddiginél jobban az iszlámmal mekkai zarándoklata során. Érdekes látni, ahogy a kívülről jött egyszerre szemléli a berögzült, de nem túl értelmes vallási szokásokat, miközben legalább olyan mélyen átéli az igazán átszellemült pillanatokat, mint akik „született hívők”. Ebben a fejezetben mind Burton lelki útja, mind a zarándoklat részletei nagyon érdekesek.

Az utolsó fejezetben Burton és társa Afrika belsejébe vezetnek expedíciót, hogy megtalálják a Nílus forrásvidékét. Ebben a részben inkább az útleírás dominál, azon belül is a cél eléréséig elszenvedett gyötrelmek. Én úgy éreztem, hogy ez a rész gyengébbre sikerült a többinél, túlságosan vontatott.

A fejezeteken belül hol egy külső nézőpontból, hol belülről látjuk Burton cselekedeteit, ami egyszerre jó (mint történelmi regény) és rossz (mint lélektani regény). Így bár a történet túllép azon a – szerintem lusta – hozzáálláson, amelyben az olvasónak már csak attól el kellene ájulnia, hogy valami indiai vagy arab. Ennél jobb ez a könyv, de közben a saját célját nem igazán tudja száz százalékosan teljesíteni, és a harmadik, afrikai fejezetben már végképp nem tudja kiszolgálni ezt a kettős hozzáállást.

Érdekesnek érdekes volt, néhol mély is, és aki egy kalandos életű történelmi alak megismerésére vágyik, akár elsőrangú műnek is értékelheti a Világok gyűjtőjét, de számomra a végeredmény mégiscsak felemás lett. Trojanow egyébként sok hasonló, egzotikus könyvet írt, de ezek csak németül vagy más nyelven érhetőek el, pedig úgy érzem, hogy lenne benne potenciál egy viszonylag széles olvasóréteg számára.

>!
Piintyő
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Igazából már a borítója láttán éreztem, hogy szeretni fogom. Ez a lekucorodó, majdhogynem megfélemlített ember azt, sugallta, hogy meg kell ismernem, a fülszöveg aztán végképp meggyőzött, hogy azonnal el kell olvasnom. Már a kezdés, a megérkezés Bombay-be leírása is olyan pazar, láttató, hogy valósággal halljuk az öreg által dobolt rikoltó, ősi ritmust:
Bom-Bom-Bay-Bay
Bom-Bom-Bai-Bai
Mum-Mum-Bai-Bai
Bom-Bom-Bay-Bay
Jóllehet Richard Burton 3 nagy utazását ismerhetjük meg a könyvből, de mégsem őt éreztem főhősnek, sokkal inkább indiai szolgája Naukaram, valamint afrikai, sivatagbeli vezetője, Sidi Mubarak Bombay. az ő elbeszélésükből világlik ki maga a történet, amely nemcsak maga az utazás, hanem az indiai, arab, afrikai emberek európaitól annyira különböző életének, gondolkozásmódjának, egész mentalitásának bemutatása. és ez az, amit Burton egész életében hajszolt, megismerni igyekezett, jóllehet rövid időre azonosult is vele, de mégsem ugyanaz, mint a bennszülöttek számára, hiszen ők a szegénység rabjai, kiszállni nem tudnak belőle: „mert egy dolog a böjtölés tudod, és más dolog az éhezés”
Nagyon igényesen, szépen megformált szavakkal leírt történet. nekem a kedvenc részem az afrikai rész, kedvenc szereplőm Sidi Mubarak Bombay.
El kell olvasni, azt a varázslatos hangulatot csak úgy lehet érezni, s úgy lehet megérteni, mért nem érti egymást a különböző világrészek lakója, akármennyire is igyekszik megismerni azt.

11 hozzászólás
>!
rosa_canina
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Fotelből utaztam vele. Nagyon tetszett a több szereplő szempontjából előadott történet, színes, érdekes és szórakoztató. Nem tudtam megszeretni a főhőst, de megértem, hogy ezt a kalandos életet választotta még a magány ellenére is.

>!
Ceri
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Hát nehezen gyűrtem le. A Burton szolgáiról szóló részek érdekesek voltak, de a többi szöveg nekem nehézkes volt, nagyon koncentrálnom kellett, hogy mit is olvasok, és ehhez még hozzájött, hogy főhősünk nem volt egy szerethető figura.
Szerintem sokkal színesebben, érzékletesebben is meg lehetett volna írni ezt az amúgy érdekes sztorit.

2 hozzászólás
>!
tgorsy
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Szavakból sző ködfátylat és a mögé rejti Burton alakját. A köd sem nem ritkult, sem nem sűrűsödött. Ott volt. Októberben szeretem a ködöt. Itt untam.
Az első részben, Indiában, nagyon tetszett a kétféle narráció. Olyan volt , mint filmekben az áttűnés.
De ez nem film, hanem könyv és egy idő után unalmassá válik. Mást kellett volna kitalálni a másik két helyszínre.
Kőrösi Csoma és Germanus életét, ebben a műfajban, izgalmasabbnak emlékszem.
De az is lehet, h. öreg vagyok és nyűgös.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ceri

– Hisz a könyveiddel hálsz.
– Tán féltékeny vagy?
– Könyvet kellett volna elvenned, nem is engem!
– Az hogy szült volna fiakat?
– Szíved sincsen.
– Nagy fekete könyv van a helyén, tudom.
– Nem is dobog, csak zizegnek a lapjai, ha forgatják.

71. oldal

>!
tengelice

Nem te teremted a Napot, mikor elhúzod a függönyt.

Cartaphilus, 145. o.

>!
Cicu

Egy dolog a böjtölés, tudod, és más dolog az éhezés.

154. oldal

>!
Lunemorte MP

– Miért nem írja át mindjárt az egész Szentírást?
– Nem is rossz ötlet.

122. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

A degesz város néha elböfögte magát. Minden úgy bűzlött, mint bomlana a gyomornedvben. Az útfélen félig emésztett alvás, amely hamarosan szétfolyik. Kanál vág a túlérett papaja húsába, hazafelé a piacról az ember talpa koriandert izzad. Nem tudta, mi undorítja jobban, az apály idei tengeri szél rothadó algabűzével, vagy a muszlim reggeli szaga, a kiskályhán rotyogó kecskebelsőség.

24. oldal

>!
Lunemorte MP

Mert a láb, az tisztátalan, meg maga is, jó uram, mivelhogy keresztény.

35. oldal

>!
Lunemorte MP

– Zagyvaság, Dick, tudod jól, hogy a hinduk nem térítenek.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hindu · hinduizmus
>!
Lunemorte MP

– Egy szál keresztény sem volt? Na látjátok, milyen gyönge hit az!

335. oldal

>!
Cicu

A férfi két keze, karja mozgásba lendült, hogy mutassa is, amit a mély hang magyaráz.
– Bal kéz: az áldott öböl, Bom Bahia. Jobb kéz: Mumba Aai, a halászok istennője. Négy ütem. Megmutatom, ha tetszik.
Már közéjük is férkőzött, és kopogni kezdett két mutatóujjával, fehér üstökével is jelezve a ritmust.
Bom-Bom-Bay-Bay
Bom-Bom-Bai-Bai
Mum-Mum-Bai-Bai
Bom-Bom-Bay-Bay
– Durva, rikoltó ritmus, ilyennek is kell lennie, hiszen már évszázadok óta hangzik. Európa onnan, India innen.Voltaképpen egyszerű, mindenki számára, akinek füle van.

Brit India 17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Benioff: Tolvajok tele
Trux Béla: A templomos lovag
Benkő László: Idegen tüzek
Ken Follett: A Titánok bukása
Umberto Eco: Baudolino
Umberto Eco: A prágai temető
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Veljko Kovačević: Gavro megpróbáltatásai
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Sztefan Dicsev: Ráli, a törökverő