Itt ​az idő 20 csillagozás

Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Judith hamarosan betölti az ötvenet, a házassága kihűlt, a gyerekei felnőttek, és a hazugság, amellyel hosszú évek óta együtt él, lassan már-már igaznak tűnik.
Húsz évvel ezelőtt szörnyű katasztrófa húzta keresztbe minden tervét. Ekkor elhagyta a szülővárosát, és úgy döntött, örökre megőrzi a titkát. Most, anyja halála miatt visszatér oda, és egyszerre minden a feje tetejére áll.
Maradjon vagy menjen? Mi a fontos az életében, és mi nem az? Képes lesz-e vigaszt nyújtani halálos beteg barátnőjének és összeszedni a bátorságát, hogy bevallja végre, miért is szakadt meg akkor régen a barátságuk?
A barátai szerint nem mehet minden úgy tovább, ahogy eddig. Vajon túl késő lenne új életet kezdeni?
Még nem.
De itt az ideje.

Ildikó von Kürthy határtalan öniróniával és könnyed humorral mesél az életközepi válsággal küszködő, azaz a második kamaszkorukat élő nők olykor csip-csup, máskor igen fontos problémáiról.

>!
Central Könyvek, Budapest, 2021
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248478 · Fordította: Almássy Ágnes
>!
Central Könyvek, Budapest, 2021
360 oldal · ISBN: 9789633248485 · Fordította: Almássy Ágnes

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

aram76>!
Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Már az első pár oldal megmosolyogtatott, sőt megnevettetett. Éreztem én, hogy jó lesz ez. Az is volt bizony. Oly annyira, hogy kell belőle egy saját példány mindeképpen. Hogy mit adott? Gondolkodást, merengést, átértékelést, humort, elképedést, ismert és eltemetett érzéseket, újra felfedezett önvalót, értékes mondatokat, fontos történéseket, hasonlatot az élettel, szomorúságot, bájt, szeretetet, bizalmat, önvizsgálatot, ki nem mondott és kimondott szavakat, megélt és meg nem élt történéseket. Szerintem van az a kor, akár rendben van ott bent és az életben is minden, amikor ezt egy nőnek el kell olvasnia. Ha más nem tanulságul, ha még nem késő egy lökésnek, ha minden oké, akkor meg csak azért, hogy lássa a másik oldalt is. Szerintem jó könyv, meglepően jó.

silverlight78>!
Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Ki ez a nő, és hogy lehet az, hogy még semmit nem olvastam tőle?! Ez a könyv imádnivaló! Nevettem, sírtam, nevettem, sírtam, és közben hevesen bólogattam, hogy igen, tényleg, valóban, milyen igaz, pont ez, pont így. Ha anya és feleség vagy, és elmúltál negyven: semmiképp ne hagyd ki! Persze amúgy is érdemes elolvasni, mert tök szórakoztató!

donzella P>!
Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Ez a történet egyszerre mosolyogtató és ironikus. Nem kell ahhoz nőnek, feleségnek, anyának, 50-hez közelítve lenni, hogy tudjuk, milyen az, ha hirtelen rádöbbenünk, cél nélkül maradtunk.
A barátaink látszólag boldog, irigylésre méltó életet élnek – vagy legalábbis olyat, amiről azt gondoljuk, nekünk is arra van szükségünk. A többi pedig a statisztika: megcsalás, válás, dráma, karrier-bukta, a naugyemegmondtam.
Aztán az élet közbeszól, mint a hagyma rétegeit, egyesével hántja le, a hibákat, félelmeket teszi ki a napra, hogy a fényben végre olyannak lássuk, mint amilyenek a valóságban: akkor is tápláljuk őket, amikor már rég túlhaladt rajtuk az idő, csak nem volt jobb opciónk. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy két perc alatt lehet váltani, 20-30 évet feldolgozni, de nem is lehetetlen.

2 hozzászólás
Norafrill>!
Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Fájdalmasan szép könyv az élete felén járó Judith-ról, aki visszatekintve unalmasnak tartja saját mindennapjait: válságban a házassága, mély titkokat őriz szerelemről, barátságról, családról. Egyszerre sírunk és nevetünk, ahogyan az írónő olyan tragikus témákról, mint halálos betegség, a szerelmünk elvesztése, egy húsz évre megszakadó gyermekkori barátság vagy az idősödés végtelen öniróniával, humorral számol be, végig kettős érzésekben tartva az olvasót. Gyönyörű, de nagyon szomorú könyv is egyben, tele mély igazságokkal. Igazi görbe tükör.

Nikolett_K>!
Ildikó von Kürthy: Itt az idő

Végre egy újabb könyv az írónőtől! És hiába telt el… sok év, amióta először olvastam tőle, mégsem csökkent a lelkesedésem és az ő humora sem. Igaz, a témák komolyodtak, a 30-as önbizalomhiányos nő helyett 50 éves anyuka a főszereplő, de több ismerős is feltűnt az előző könyveiből, amiért külön hálás vagyok. Tipikusan az a könyv, amit csak egy (maximum 2) szusszra lehet elolvasni.
Kedves Ildikó! Sok ilyen könyvet kérünk még!


Népszerű idézetek

Sayuri >!

– A boldogság együtt jár a bátorsággal. Büszkék lehetünk magunkra.

343. oldal

1 hozzászólás
Sayuri >!

– Honnan tudod, hogy csak egyszer élünk, és a fák nem bánkódnak utánad? Nem tűnünk el nyomtalanul. Semmi nem múlik el észrevétlenül.

198. oldal

Sayuri >!

Gyerekkorunktól fogva azt sulykolják belénk, mennyire fontos, milyen benyomást teszünk másokra. Ezrével kavarognak a gondolatok a fejünkben nap mint nap – de kilencven százalékuk nem lényeges. Nem kell mindent elhinned, amit gondolsz. Rágódunk a múlton, a jövőn. De egyetlen otthonunk a jelen. A boldogság bennünk van, ott van minden lélegzetben, amit beszívunk és kiengedünk. Az otthon nem egy hely. Az otthon te magad vagy.

318. oldal

Sayuri >!

Minden pillanatot ki kell élvezni, gyerekek, hisz olyan gyorsan véget ér az élet.

334. oldal

Sayuri >!

Mindennek megvan a maga ideje.
Ideje van a sírásnak,
ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak
ideje a táncnak.
Ideje van a megkeresésnek
ideje az elvesztésnek.

331. oldal

Sayuri >!

Ahogy a férfiak többsége él manapság, nem szívesen cserélnék velük: túlhajtják magukat a munkában, ők tartják el az egész családot, érzelmileg visszamaradottak, és frusztráltak attól, hogy fenntartsák a látszatot, hogy ők aztán fél kézzel megoldanak mindent.

79. oldal

Sayuri >!

Életünk első felében nyugodtan félhetünk, elszalaszthatunk dolgokat, ha még éjfél előtt hazamegyünk a buliból, vagy nem utazunk el nyaralni. Vehetünk túlságosan feszülő ruhákat, belezúghatunk olyan pasikba, akiknek rideg álarca csupán nagy ürességet rejt. Mert meg kell tanulnunk, mi az, ami igazán számít.
Életünk második felében viszont már jobb, ha tudjuk. Ilyenkor már nem teszünk kitérőket, lerázzuk a terheket, rendbe rakjuk az életünket, a testünket, a szekrényeket. Becsukjuk a könyvet, ha a huszadik oldal után sem tetszik, inkább lefekszünk aludni, mint hogy végignézzünk egy vacak filmet, hazajövünk a nyaralásból, ha honvágyunk van, vagy a szállodai szoba a hátsó udvari szeméttárolóra néz.
Megtanuljuk, mi az, ami nem számít.
Elengedjük azt, amit úgysem tudunk megtartani. A gyerekeket, a fiatalságunkat, a termékenységet, a halhatatlanság érzését. Búcsút veszünk azoktól, akik hosszú évekig végigkísérték az életünket, és most más útra térnek, a szülőktől, akik meghalnak, a bizonyosságtól, ami már nem bizonyos, kapcsolatoktól, amelyek nem állják ki az idő próbáját.

141. oldal

Sayuri >!

– Az érett kor előnyei. – Anne kuncogva még egy jó adag trágyát szór a kenu hátsó részébe. – Már nem hagyjuk magunkat, és nem félünk attól, hogy nevetségessé válunk.
– Dehogy vagyunk nevetségesek. Egyszerűen zseniálisak vagyunk – jelenti ki Martina elégedetten.

342. oldal

Sayuri >!

Ki tudná feledni az olyan csókot, amelytől a nyelved hegyétől egyenesen a gyomrodba fut le a remegés, onnan pedig vissza a szívedbe? Egészen beleszédülsz, felkavarja testedet-lelkedet, érzelmi pánikot kelt. A csókot, amelyről azt gondolod, azt sem bánod, ha ez az utolsó az életedben. Mert ennél jobb biztosan soha nem lesz.

132. oldal

Sayuri >!

– Most boldog vagyok, talán olyan boldog, mint még soha. De meddig? Halálos beteg vagyok, Judith. Nincs remény.
– A reménynek semmi köze a statisztikákhoz. Te vagy az egyik csoda. Remény addig van, amíg reménykedsz.
– Csalóka remény.
– Nincs olyan, hogy csalóka remény.

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Michael Ende: Momo
Otfried Preußler: Krabat
Julia Dippel: Az örök tűz
Michael Ende: A Végtelen Történet
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban
Erich Maria Remarque: Három bajtárs
Michael Peinkofer: A sárkányok szövetsége
Kurt Held: Zora és pajtásai
Virginia Macgregor: Milo szerint a világ