Cukormentes ​örömök 87% 16 csillagozás

A cukorbetegség derült égből villámcsapásként robbant bele a családi életünkbe, amikor apukámról pár éve kiderült, hogy túl magas a cukra, és ha el akarja kerülni a nagyobb bajt, nagyon sürgősen életmódot kell váltania. Mivel egy háztatártásban élünk, ez azzal járt, hogy nekem is alkalmazkodnom kellett a helyzethez, vagyis cukor száműzve (szorbitot használunk), és próbálunk leszokni a fehér lisztről több-kevesebb sikerrel. És természetesen odafigyelünk az étkezésre, előtérbe kerültek az egészségesebb reggelik, ebédek és vacsorák. Szépen haladunk az életmódváltásban, azonban sajnos mindketten csokoholisták vagyunk és imádunk nasizni, így van még hová fejlődni, ezért nagyon örülök minden olyan szakácskönyvnek, amelyből ötleteket meríthetek arra vonatkozóan, hogyan lehet egészségesebb formában élvezni a jól megszokott ízeket, újraértelmezni a nagy családi kedvenceket. Iklódi Dóra könyve pontosan ezekre a hétköznapi problémákra nyújt megoldást, nem Michelin-csillagos ételek receptjeit nyújtja nekünk, hanem a mindennapok kis csodáit, mint pl. a túrós batyu vagy a márványkuglóf cukormentes változatát. Mert senkinek sincs kedve lemondani a saját külön bejáratú kedvenceiről, és nem is kell, hiszen néhány alapanyag lecserélésével már meg oldódott ez a problémánk. Ezen túl becsempészésre került a receptek közé néhány különlegesség is, amelyeket egyáltalán nem nehéz elkészíteni, mégis ünnepi ízélményt ígérnek, mint pl. a sültkelbimbó-saláta árpával és gránátalmával. A fotók gyönyörűek, a szerkesztés átgondolt, a receptek jól követhetőek. Ami nekem egy kicsit hiányzott, az a személyesség, nem értem, miért nem engedte szabadjára jobban a szerző az egyéniségét, hiszen elég népszerű gasztroblogot vezet. Továbbá hiányoltam az igazán izgalmas ízorgiákat, hiszen fantasztikus ételek készíthetők a műfajban, de nyilván most a praktikumon volt a hangsúly, legközelebb talán már jut hely és idő a kreatívkodásra is.
A teljes kritika itt olvasható:
https://jusandcalzone.blog.hu/2019/03/08/konyvajanlo_ik…

Egy időben meg voltam győződve a 160 grammos diéta mindenhatóságáról, aztán ahogy múltak az évek egyre inkább megkérdőjeleztem. Most már úgy gondolom, hogy ez nem mindenkinek jó irány. Viszont a diétához tartozó receptek segítséget nyújthatnak egy egészségesebb életmódhoz.

Ez a szakácskönyv alapjaiban nem rossz, bár vannak vele fenntartásaim. Viszonylag kevés receptet tartalmaz, még úgy is, hogy az uborkasaláta és társai egy-egy egész oldalt kitöltenek. Sokszor úgy éreztem, hogy eredetileg nem volt meg a kellő oldalszám, így belepakoltak még pár ad-hoc ötletet is.
Hála az égnek, a kókuszzsír körüli hype már lecsengőben van, de a könyvben még szinte mindegyik recept fontos összetevője (ez már tényleg csak kekeckedés, hiszen könnyen helyettesíthető más egészségesebb és kisebb ökológiai lábnyomú alternatívával).

Összességében átlapozni, ötletet meríteni jó a könyv, de nem valószínű hogy megvenném (az olvasott példányom kölcsön kaptam).

Inkább az édes vonalra hajaz, a főételek, sósabb ételek tekintetében a Vrábel-könyvek után nem mutat túl sok újdonságot, és tényleg van egy-két recept, amit nem értek, minek került bele, mert józan paraszti ésszel megcsinálja az ember otthon úgy, hogy nem tesz bele mondjuk lisztet, vagy cukrot, és ennyi. Ellenben szép szerkesztés, igényes illusztráció, és a papír is jónak tűnik. Ja, igen! Annak is érdemes kézbe vennie, aki hadilábon áll a tejjel, mert tettenérhető benne a tejmentességre való törekvés is.

Tudok főzni – állítólag jól is főzök –, de őszinte leszek: nem a kedvenc hobbim, inkább amolyan muszáj-tevékenység, amit igyekszem gyorsan és egyszerűen kivitelezni, mert sem türelmem, sem kedvem nincsen egész nap a tűzhely előtt állni. Na most a Cukormentes örömök ebből a szempontból nagyon nekem való: nincsenek benne bonyolult és hosszadalmas receptek, viszont annál ötletesebbek és színesebbek. Külön öröm számomra, helyet kapott benne egy péksüteményes rész is, mert amennyire utálok süteményeket sütni, annyira szeretek kelt tésztákkal dolgozni .
Összesen hét nagy fejezet van, ezek alatt minimum nyolc, maximum tizenegy recept található.
A recepteknél minden esetben fel van tüntetve, hogy hány adagról van szó (sütiknél pl. szeletre) és az is, hogy adagonként mennyi a tápértéke az ételnek (kcal, ch, fehérje, zsír). Kis piktogramok jelzik, ha valamelyik étel laktóz-vagy gluténérzékenyek számára is fogyasztható.

Ha már egyszerűségről beszélünk, akkor meg kell említenem, hogy kicsit értetlenül állok az uborkasaláta receptje előtt, mivel az uborka, ecet, só és eritrit összekeverése nem rakétatudomány, amihez szakácskönyv kellene, de kicsit ezt éreztem a rántott húsnál is. Jó, kekeckedek…Előfordulhat, hogy valakinek ezek újdonságként hatnak.

Nekem elnyerte a tetszésemet a könyv, gyakran fogom elővenni, ha éppen ötletre van szükségem. Változatos receptek kaptak helyet benne, és mind a hagyományosabb ízek kedvelői, mind az újdonságra vágyók találhatnak nekik való ételeket. A szénhidráttartalomra azért mindenképp érdemes odafigyelni, ha a 160 gramm diéta szabályai szerint étkezünk, mert van néhány határeset a receptek között.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/02/12/iklodi_d…

Mióta kiderült a Hashimotom, kimondottan szeretek olyan szakácskönyveket nézegetni, recepteket böngészgetni közöttük, melyeket esetleg én is hasznosítani tudok.
Bár ez a könyv leginkább IR-eseknek és cukorbetegeknek készült, ettől függetlenül diétázóknak is jól jöhet, mert minden receptnél szerepel az összkalória, a makrókra bontás (ami kalóriaszámolás esetén nagy segítség lehet) és persze az egészséges táplálkozásra koncentrál.

A szakácskönyv 7 témakört érint:
Reggelik- 10 recept
Péksütik- 10 recept
Kisétkezések- 8 recept
Saláták- 10 recept
Levesek- 11 recept
Főételek- 11 recept
Desszert- 10 recept

A legtöbb szakácskönyvvel az a problémám, hogy olyan hozzávalókkal készülnek a receptek, melyek egy átlag háztartásban extrának minősülnek, de szerencsére ez erre a könyvre nem igaz. Egész jó receptek vannak benne, a képek szépek, étvágygerjesztőek.
Biztos, hogy többet ki is fogok próbálni közülük.

Jó kis receptkönyv, szépek a képek benne. Az elején van néhány bevezető oldal a 160 grammos diétáról, utána vannak a kaják.
Nekem amúgy semmi újdonságot nem mondott, ez mind fent van a neten.

Én a Louwen Diétámhoz vettem meg a terhességem utolsó 4 hetére. (Louwen diéta lényege nagy vonalakban: semmi fehér cukor és semmi fehér liszt) Nagyon jó receptek vannak benne, de sajnos sok péksütemény egyátalán nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Sokszor a tk. liszt mennyisége vagy a folyadék mennyisége nem stimmelt. A sütési hőfokot is néhány receptnél túl magasnak találtam. Ez persze sokban múlik a sütőn is. Mindezek ellenére is rengeteg hasznos receptet találtam, amik végül nagyon jól sikerültek és rendkítül táplálóak is voltak. Ezért a könyvet összeségében tudom ajánlani!