Égiek ​és földiek (Science in Fiction) 40 csillagozás

Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rebelais-t és egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A Deus ex machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet?
Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.

Eredeti cím: Balladyny i romanse

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Typotex, Budapest, 2013
ISBN: 9789632797489
>!
Typotex, Budapest, 2013
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632797489 · Fordította: Körner Gábor

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

filozófus · Stanisław Lem


Kedvencelte 5

Most olvassa 11

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Ignacy Karpowicz két évvel fiatalabb nálam. A regénye alapján érdeklődési körünk több ponton is egybecseng. A vallások iránti érdeklődésünk, a mitológia iránti megmagyarázhatatlan vonzódásunk, az idő és az ok-okozati viszony mibenléte, no meg az Ember Istennel és az embertelen ember se Istennel, se senkivel, semmivel.
Örömmel töltöttem időt az általa kreált világban. Az ÉGIEK címszó alatt futó, önmagunk és egymás körül tehetetlen köröket rovó emberek világában, akik céltalanok és fulladoznak, mint légy a levesben. A felkerekedő és alászálló minden nemű és rangú istenek világában, akik ugyanazokkal a praktikákkal és gondolatokkal vannak elfoglalva, mint ezer meg ezer évvel ezelőtt. Nem ismerték egymást. Ignacy lehetőséget adott arra, hogy a két világ egybefolyjon és együtt lakva megismerhessék – és nem egyszer – megszerethessék egymást. Az már biztos, hogy visszaút nincs. Most már akár szeretjük egymást, akár megtűrjük, akár gyűlöljük, együtt fogunk megöregedni és meghalni ezen a Földön.
Mindkettőnknek megadatott a változtatás és a változás lehetősége.

>!
Morpheus 
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Mostanában kevés olyan könyvet olvasok, ami után ne akarnám felvágni az ereimet. Pedig ez egészen jól van megírva, sőt bravúrosan, ahogy az egyik szereplő szemszögéből átlépünk egy másikba, ahonnan ugyanazt az eseményt tapasztalhatjuk újra, természetesen belül egészen más történik, mint előzőleg. Azt azért nem mondhatom, hogy jó lenne. Hiszen mi jó van abban, hogy lassan összeroskad minden. Igaz, nem egy fekete lyukká (az legalább grandiózus lenne), hanem egy fekete törpévé, ami pont olyan, mint egy dark room. Ide pokol sem kell, de minek is, itt úgyis mindenki elcsesz mindent, akár az ész vezérli, akár az érzelem, akár egyik sem, ha meg nem annyira cseszik el, akkor is csak az értelem nélküli életüket élik, ez alól végül az istenek sem mentesülnek. A moirák az elején beleszőtték a hibát a világba, nemsokára kijavítják. Az egyikük kezében ott az olló. Csatt…

1 hozzászólás
>!
balagesh IP
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

A posztkomm államok íróinak van érzékük a szocreálhoz. Persze, ha a saját közegükről akarnak írni, nincs más választásuk. Mert jó lenne azt hinni, hogy a tovarisi konyec a szocreal konyece is. De nem, a múltat végképp eltörölni gyorsan nem lehet. A panelek nem csak állnak, hanem megy a felújítós program, és mi belakjuk szocreál életekkel. Még szerencse, hogy itt ez csupán az első részben jön direkten. Merthogy csak eddig tart az átlagos kelet-európai regény. A második részben felbukkan a Menny, tele az összes istennel és transzcendens fensőbbséggel. Azért ez se különb a Rózsadombnál meg az aggregált és szegregált agglomerációnál: a szocreál felső tízezer. Ozirisz Athénével tévézget, Niké Jézussal csapatja, kocsma, biznisz, szex és intrika – mint hajdan a mitológiában. És akkor a harmadik részben az istenek alászállnak, pl. mortalkombatozni. Na, ezért a bulgakovi párhuzam. Pedig inkább Örkény.
Csakhogy a világirodalomnak nincs Örkénye. Nincs is a groteszknek cégéres arca. Aki van, az elkelt az abszurdra vagy a mágikus realizmusra, egyebekre. Így aztán nem a groteszkkel hirdetik a könyveket. Márpedig ha az első részben nem is tűnt fel (és pofára esett az olvasó), innentől lehetetlen nem észrevenni a groteszket – a mindenkit (önmagát is) savazó, az (önmagától is) távolságtartó groteszket. De a groteszk, valljuk be, valahol mégis filantróp. Szereti az embert (önmagát is). Mi meg Örkényt. És Karpowicz méltó utódja Örkénynek: Magyarország ma pont* ilyen. A fiataljaival, a magányosaival, a menedzsereivel, a melegeivel és a kisisteneivel. De mégiscsak jobb a groteszken keresztül tekinteni rá, mint színről színre látni.
*(a 'pont' helyére a ki- igekötős csúnya igéből képzett bef. mn.-i igenév illene)

9 hozzászólás
>!
Stone
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Nagyon jól szórakoztam. Finom kis kínok, puha börtön, nem lehet mindig megmenekülnöm, jut eszembe egy kis Európa Kiadó, mert az istenek, ugye, ki is veszik, főképpen Lengyelország garzonjait, vagy luxuslakosztályait, ahol nem fürdött semmiféle kiskacsa, viszont mi mártózhattunk egyet a szarkazmus és irónia tiszta vizében. Egyes szám első személyben olvasunk, de ez a személy mindig más, így van, hogy ugyanazt az eseményt egy más persona grata esetleg persona non grata szemén át látjuk. Mert vannak a senkik, az átlag, akik mégis megbabonázzák a mindent, az istenit, mert az egyik a másik nélkül értelmetlen, ha mi nem, akkor ők sem. Aztán mindenki él, amíg meg nem hal, illetve el nem jő az ő országa, ami nem Lengyel….

8 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Jól indult a történet, csak akkor vettem észre igazán, hogy nem áll össze értelmes egésszé a sok-sok fejezet, amikor az angol magán tanárom megkérdezte, hogy miről szól ez a könyv…Nem nagyon tudtam mit mondani, pedig akkor már túl voltam a 200. oldalon…És ez eléggé kínos volt. Vártam volna, hogy ebből az egészből valami jó is kisülhet egyszer és én türelmesen vártam…Több mint 600 oldalon keresztül. Sajnos nem voltam képes megérteni ennek az egésznek a lényegét, pedig mint különálló fejezetek nem voltak rettenetesek, sőt érdekesek is voltak valamennyire egészen addig, amíg nem ebből állt az egész kötet, ebből a sok kicsi semmiségből teleszórva magvas gondolatokkal a lapokat…Sokat vártam, keveset kaptam. Sajnálom, hogy ez az egész csak egy zagyvaságba burkolt ironikus filozofáció volt csupán! A pozitívum mégis csak annyi volt, hogy több szemszögből láthattunk mindent és talán a földiek is reménykedhetnek az égiek létezésében…Vagy fordítva. Vagy mégsem.

>!
pat P
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Olvastam, gondolkodtam, olvastam, gondolkodtam, és még mindig nem tudtam eldönteni, milyen ez a könyv. Idegesítően intellektualizáló, vagy ragyogóan intellektuális? Netán csak szimplán buta? Archetipikus mélységekbe alászálló pánkulturális körkép a modern európai emberről? Vagy csak elcsépelt, ostoba klisék halmaza a narráció bűvészmutatványaival jól-rosszul álcázva? Fennkölt? Trágár? Tetszik? Idegesít? Jó? Rossz? Szóval téptem a hajam, és olvastam tovább, a pornográfia Szküllája és az eszkatológia meg az egyéb művelt szavak Kharübdisze között hánykolódva.
Aztán megvilágosodtam! És úgy döntöttem, hogy a könyv idegesítő okoskodásával igyekszik leplezni azt a feneketlen butaságát, amivel éleslátó okosságát próbálja álcázni.
Úgyhogy, miközben kettőtől öt csillagig minden eddigi értékeléssel egyetértek, fenntartom a jogot a saját értelmezésemhez, valamint éljen a relativizmus, szeretem ezt a könyvet. Jobbára.

11 hozzászólás
>!
Noro P
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Rengeteg szellemes, jó értelemben provokatív gondolat van benne. Kár, hogy nem áll össze értelmes egésszé.

1 hozzászólás
>!
nyerw
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

“Ok-Okozati viszonynak hívnak. Állítólag azzal a pillanattal jöttem világra, amikor megszületett a Második Esemény. (…) Rovásomra élcelődött Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás, Descartes és Leibniz, Hume és Kant, és sokan mások. A fél világ. Méltósággal, csendben tűrtem.
Méltósággal, csendben tűrtem, mivel nem létezem. Talán ideje világosan és hangosan kimondani: én, az Ok-Okozati Viszony, nem létezem, fantazmagória vagyok, az elme kipárolgása, az idő eredője, a rend függvénye.
Téves elképzelés és alkalmas kategória vagyok, közmegegyezés és kényelmes hazugság, a kétely Szküllája és a szükségszerűség Kharübdisze, az érkezés alfája és az indulás ómegája. Végül elmondhatom: az vagyok, aki nem vagyok.”

Karpowicz könyve nem az, aminek elsőre látszik. Nem egy kelet-európai Amerikai istenek, és nem is egy posztmodern Bulgakov-utánérzés. Persze van benne ebből is, abból is, mert miután már az ókor ellőtte az irodalmi toposzok legtöbbjét, nehéz tematikus eredetiségről beszélni. A könyv ijesztő fülszövegén két igaz állítás szerepel: az egyik az, hogy a szerzőre erősen hatott Kundera jellegzetes, szabados, elméleti kitérőkkel teletűzdelt stílusa, a másik pedig ezzel összefüggésben az, hogy a regény a modernitásról szól. Nem pusztán korunkról, hanem a kortárs kultúráról, irodalomról, illetve ezek önreflexiójáról. Mert mi is az úgynevezett posztmodern, ha nem az irodalom folyamatos önmagára utalása és művek áthallásai? Az Égiek és Földiek pedig bőven él ezzel a lehetőséggel.

Az Égiek és földiek a Typotex Kiadó új sorozatának, a “Science in Fiction”-nek a negyedik kötete. A sorozat olyan kortárs szerzőket kíván megismertetni a hazai közönséggel, akik korunk tudományos életére reagálva, az egyes tudományterületek fogalmi rendszerét, elméleteit, alapjait használják fel írásaiban, kikerülhetetlenné téve ezáltal az efféle ismereteket. Karpowicz esetén szükségük lesz mitológiai, teológiai, irodalomelméleti, filozófiatörténeti és popkulturális háttértudásra, hogy a könyv igazán élvezetes legyen, persze nem akadémiai szinten.

A helyszín Varsó, a regény hősei pedig részben a mai lengyel társadalom keresztmetszetét jelentő emberek, részben az európai kultúrában ismert mitológiai lények, elvont fogalmak, istenek. A két szféra eleinte még egymástól elkülönülve szenvedi történeteit; a földiek nyomorúságos életébe kisebb-nagyobb, megmagyarázhatatlan csodák hoznak változást, az égiek pedig elrendezik maguknak a megváltást: úgy döntenek, bezárják a Városok Városát, és földre szállnak. A két csoport élete lényegében alig különbözik egymástól, ugyanis mindenki ugyanarra vár: változásra. Megváltásra. Megvilágosodásra. Igazságra.

A szerző rendkívül érzékenyen ábrázolja hőseinek lelki-gondolati folyamatait. A folyamatos önelemzés mellett a szereplők sorsa különböző pontokon összekapcsolódik, és az elsőre széteső mozaikból összeáll valami, amit végnek nevezhetünk. Valójában csak pár nap, hét történetéről beszélhetünk, de az idő úgyis lényegtelen tényezővé válik igen hamar. Különösen szép az 50 évesen is szűz bolti eladó és a szakmunkástanuló fiú egymásra találásának története, a fiú tragédiájától (valami csoda folytán képtelen lesz hazudni és rosszat tenni) a pár tangószerű egyesüléséig, majd szerelmi történetük végéig.

Igen, a szereplők és a velük történő dolgok meglehetősen bizarrak. A Wittgenstein-szakértő Rafal, aki folyamatos pornónézéssel (ami aztán már nem is pornó lesz) keresi élete tartalmát, a regény egyik legnormálisabb figurája. Külön figyelmet érdemel emellett a szöveg sajátos stílusa, ami az egészen profántól és vulgáristól a fennköltig végigzongorázza a lehetséges regisztereket, komoly feszültséget keltve ezzel az olvasóban is. Itt remekül megfér egymással a pina és a fenomenológia, az igazság keresése és a lengyel melegbár dark roomja.

Ebből fakadóan néhol teljesen komolyan vehetetlen maga a sztori is, ha mondjuk a Mortal Kombat-függő Jézus Krisztusra gondolunk – de ott van mellette a veszteség és győzelem fogalmainak paradoxonja, ami elfeledteti az érzékenyebb olvasóval, hogy ugyanazt a szánalmas viccet olvasta már háromszor a regényben, mondjuk ötven oldallal korábban. Az éppen elvetélő, meg nem született fiának siratását vizionáló, a kórházi ágyon haldokló anya látszólag nem fér össze a férje hímtagját a sarokban kicsomagolatlan dobozban tartó Pallasz Athénével, a könyv valamiért mégis működik. Mert a megváltás vagy így, vagy úgy, de eljön. A kérdés az, megérte-e, ha ilyen töketlenül és tökéletlenül, semmitmondóan és ugyanakkor felemelően történik mindez.

Az Égiek és földiek valószínűleg nem lesz a szélesebb nagyközönség kedvence. Túlságosan sokat vár az olvasótól, és akinek nem okoz hozzám hasonlóan perverz örömet, hogy Derridát és Heideggert egyetlen pejoratív mondatban összeházasítja a szöveg, annak talán a humora sem lesz elég megnyerő. Azonban aki eltekint az urban fantasy sémáitól, nem hasonlítgatja kényszeresen más, hasonló történetkerettel rendelkező művekhez, az szeretni fogja. Meggyőződésem, hogy ez a regény jóval több, mint egy kelet-európai Amerikai istenek és egy posztmodern Bulgakov-utánérzés; szép- és nem szép irodalom is egyszerre, kelet-európai kulturális antropológia, sok-sok érzéssel.

( http://www.endless.hu/ignacy-karpowicz-egiek-es-foldiek )

>!
vöri P
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

    Összességében egyáltalán nem olyan rossz ez a könyv, bár még én sem tudom, hány csillagot is érdemel…

    Az bizonyos, hogy ez is a nehezen kategorizálható művek közé tartozik. Nem tudom, vajon szépirodalom-e, már egyre bizonytalanabb vagyok benne, mit is jelent ez manapság. Egyáltalán nem sci-fi, nagyon esetleg fantasy, de leginkább csak fikció. Valahova a szép- és a szórakoztató irodalom határára helyezném, némi fantasztikummal fűszerezve.

    A stílusára is lehet sok mindent mondani – cinikus/szarkasztikus/humoros/vulgáris/filozofikus, mikor épp melyik inkább, de összességében rém szórakoztató az egész (a jobbik értelemben).
    Ami talán kétessé teheti az értékét, hogy tényleg van ebben minden, mint a búcsúban – szláv szerzőknél megszokott módon hemzseg az utalásoktól – talán még jobban is.Ilyen esetben mindig veszélyes vizekre evez az adott szerző, hogy ebből valami értelmeset hoz ki, vagy csak zagyvasághalmaz a vége. Én, az erősen félművelt fejemmel élveztem a könyv nagyobb részét, még nevettem is rajta. Első tippre 15-20 kiírandó igazán ütős-humoros idézetet biztosan találtam benne (a lustaságomon és időhiányon múlt, hogy nem írtam ki őket), simán humorosat még többet. Megkockáztatnám azt is, hogy azért több ez holmi klisé-parádénál.

    A fent említett dolgokon túl – amelyeket döntsön el mindenki magának, hogy szereti-e – van azért ennek a regénynek jó pár elvitathatatlan érdeme is.

    Izgalmas a szerkezete – 3 fő részből áll: Égiek, És, Földiek.
    Az első az irreálissá váló, bár amúgy sem igazán hétköznapi lengyel életképekben mutatja be a szereplőket, folyamatosan váltva a nézőpontokat – érdekes, ahogyan ezáltal összefűzi a cselekményt.
    A második szakaszban már ziláltabb a rendszer, cselekményszálakból cselekménykötegek lesznek, lazább kapcsolattal. Az És a menny világát írja, a benne élő összes istennel, angyallal stb. – nekem rettenetesen szimpatikus ez az elképzelés, hogy milyen remekül (no persze kisebb zördülések vannak) megférnek egymás mellett a különböző negyedek lakói.
    Az utolsó harmadban pedig elérkezik az égiek visszatérése a földre (legalábbis sokaké). Itt végképp kusza a történetvezetés, ahogyan az első két rész szereplőinek útjai keresztezik egymást. Először itt éreztem kissé, mintha laposodna, de végül szépen kikerekedett.

    A fő mondanivalót a szerző egyértelműen megfogalmazza – Apollón szájába adja: nem is olyan veszélyesen ijesztő az istenek nélküli világ, egyszerűen csak más, meg kell szokni, alkalmazkodni kell tudni az új rendhez – működőképes így is.

    Korántsem tökéletes a mű, talán pár fejezetet ki lehetne húzni belőle, de akkor nem lehetne pontosan 666 oldalas :) (Kíváncsi vagyok, ez vajon a véletlen műve, esetleg a magyar kiadás szerkesztőjének humora, vagy már az eredeti kiadásban is így volt-e?)

4 hozzászólás
>!
Dávidmoly 
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Értékelés vagyok
Az olvasó (a volt olvasó, az ex) zavara okán jelenleg kissé kurta.
Az Égiek és földiek részeiben a kissé kínostól a(z egészen) zseniálisig csapong, de (talán éppen a vadul hullámvasutazó színvonal cselekmény okán) nem áll össze egységes egésszé. Az aktuális nézőpontot (általában) jó olvasni, de összességében enyhén unalmas ez az egész: nem igazán történik semmi. Árnyék a falon.
Azért egynek jó volt.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Nem lehetünk egyszerre mindentudók és kegyetlenek. Imigyen szóla a szerencsesüti.

64. oldal

5 hozzászólás
>!
balagesh IP

Minden legjobb barát – egy idő után – kedves távoli ismerős lett.

597. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Micsoda pech, hogy isten teremtette a világot. Masszív, minőségi darab. Ha Kínában gyártják, már rég meg lennék váltva.
/AZ ÖRDÖG/

436.O.

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

    Pár évtizede megmérték, van-e súlya az információnak. Egy szekrény nagyságú számítógép memóriájába információk bájtjait töltötték be. A kísérlet elején és végén lemérték a számítógépet. A különbség messze a tizedesvessző után mutatkozott. Olyan messze, hogy mérési hiba is közrejátszhatott benne. Az információval töltött számítógép könnyebbnek bizonyult.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: számítógép
>!
Chöpp 

    Negyven alatt az abortuszt támogatta, negyven felett az eutanáziát.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eutanázia · művi abortusz
>!
Chöpp 

A javak elosztása sosem volt erőssége a fehér embernek.

349. oldal

1 hozzászólás
>!
balagesh IP

[Jézus:] – Mi, keresztények, angyali üdvözlettel szaporodunk.
– Azt még nem próbáltam – mondta Aphrodité. – Fáj?

284. oldal

>!
Kkatja P

Olga szeme leragadt, három kávéban sem sikerült feloldania az álom ragasztóját.

23. oldal

2 hozzászólás
>!
balagesh IP

Kizárólag a legrosszabb minőségű irodalmat fogyasztjuk, érdekel minket a grafománia és a mentális retardáció találkozása. A műfaj mestere Coelho, még Dan Brown sem ér fel hozzá […]

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dan Brown · Paulo Coelho

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Colleen Houck: A tigris utazása
James Lovegrove: Ré kora
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Max Gladstone: Nagyrészt halott