Égiek ​és földiek 47 csillagozás

Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rebelais-t és egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A Deus ex machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet?
Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.

Eredeti cím: Balladyny i romanse

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science in Fiction Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2013
ISBN: 9789632797489
>!
Typotex, Budapest, 2013
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632797489 · Fordította: Körner Gábor

Enciklopédia 60

Szereplők népszerűség szerint

Pallasz Athéné / Minerva · Ozirisz · Epiktétosz · filozófus · Niké · Stanisław Lem


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Ignacy Karpowicz két évvel fiatalabb nálam. A regénye alapján érdeklődési körünk több ponton is egybecseng. A vallások iránti érdeklődésünk, a mitológia iránti megmagyarázhatatlan vonzódásunk, az idő és az ok-okozati viszony mibenléte, no meg az Ember Istennel és az embertelen ember se Istennel, se senkivel, semmivel.
Örömmel töltöttem időt az általa kreált világban. Az ÉGIEK címszó alatt futó, önmagunk és egymás körül tehetetlen köröket rovó emberek világában, akik céltalanok és fulladoznak, mint légy a levesben. A felkerekedő és alászálló minden nemű és rangú istenek világában, akik ugyanazokkal a praktikákkal és gondolatokkal vannak elfoglalva, mint ezer meg ezer évvel ezelőtt. Nem ismerték egymást. Ignacy lehetőséget adott arra, hogy a két világ egybefolyjon és együtt lakva megismerhessék – és nem egyszer – megszerethessék egymást. Az már biztos, hogy visszaút nincs. Most már akár szeretjük egymást, akár megtűrjük, akár gyűlöljük, együtt fogunk megöregedni és meghalni ezen a Földön.
Mindkettőnknek megadatott a változtatás és a változás lehetősége.

balagesh I>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

A posztkomm államok íróinak van érzékük a szocreálhoz. Persze, ha a saját közegükről akarnak írni, nincs más választásuk. Mert jó lenne azt hinni, hogy a tovarisi konyec a szocreal konyece is. De nem, a múltat végképp eltörölni gyorsan nem lehet. A panelek nem csak állnak, hanem megy a felújítós program, és mi belakjuk szocreál életekkel. Még szerencse, hogy itt ez csupán az első részben jön direkten. Merthogy csak eddig tart az átlagos kelet-európai regény. A második részben felbukkan a Menny, tele az összes istennel és transzcendens fensőbbséggel. Azért ez se különb a Rózsadombnál meg az aggregált és szegregált agglomerációnál: a szocreál felső tízezer. Ozirisz Athénével tévézget, Niké Jézussal csapatja, kocsma, biznisz, szex és intrika – mint hajdan a mitológiában. És akkor a harmadik részben az istenek alászállnak, pl. mortalkombatozni. Na, ezért a bulgakovi párhuzam. Pedig inkább Örkény.
Csakhogy a világirodalomnak nincs Örkénye. Nincs is a groteszknek cégéres arca. Aki van, az elkelt az abszurdra vagy a mágikus realizmusra, egyebekre. Így aztán nem a groteszkkel hirdetik a könyveket. Márpedig ha az első részben nem is tűnt fel (és pofára esett az olvasó), innentől lehetetlen nem észrevenni a groteszket – a mindenkit (önmagát is) savazó, az (önmagától is) távolságtartó groteszket. De a groteszk, valljuk be, valahol mégis filantróp. Szereti az embert (önmagát is). Mi meg Örkényt. És Karpowicz méltó utódja Örkénynek: Magyarország ma pont* ilyen. A fiataljaival, a magányosaival, a menedzsereivel, a melegeivel és a kisisteneivel. De mégiscsak jobb a groteszken keresztül tekinteni rá, mint színről színre látni.
*(a 'pont' helyére a ki- igekötős csúnya igéből képzett bef. mn.-i igenév illene)

9 hozzászólás
Morpheus>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Mostanában kevés olyan könyvet olvasok, ami után ne akarnám felvágni az ereimet. Pedig ez egészen jól van megírva, sőt bravúrosan, ahogy az egyik szereplő szemszögéből átlépünk egy másikba, ahonnan ugyanazt az eseményt tapasztalhatjuk újra, természetesen belül egészen más történik, mint előzőleg. Azt azért nem mondhatom, hogy jó lenne. Hiszen mi jó van abban, hogy lassan összeroskad minden. Igaz, nem egy fekete lyukká (az legalább grandiózus lenne), hanem egy fekete törpévé, ami pont olyan, mint egy dark room. Ide pokol sem kell, de minek is, itt úgyis mindenki elcsesz mindent, akár az ész vezérli, akár az érzelem, akár egyik sem, ha meg nem annyira cseszik el, akkor is csak az értelem nélküli életüket élik, ez alól végül az istenek sem mentesülnek. A moirák az elején beleszőtték a hibát a világba, nemsokára kijavítják. Az egyikük kezében ott az olló. Csatt…

1 hozzászólás
Stone>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Nagyon jól szórakoztam. Finom kis kínok, puha börtön, nem lehet mindig megmenekülnöm, jut eszembe egy kis Európa Kiadó, mert az istenek, ugye, ki is veszik, főképpen Lengyelország garzonjait, vagy luxuslakosztályait, ahol nem fürdött semmiféle kiskacsa, viszont mi mártózhattunk egyet a szarkazmus és irónia tiszta vizében. Egyes szám első személyben olvasunk, de ez a személy mindig más, így van, hogy ugyanazt az eseményt egy más persona grata esetleg persona non grata szemén át látjuk. Mert vannak a senkik, az átlag, akik mégis megbabonázzák a mindent, az istenit, mert az egyik a másik nélkül értelmetlen, ha mi nem, akkor ők sem. Aztán mindenki él, amíg meg nem hal, illetve el nem jő az ő országa, ami nem Lengyel….

8 hozzászólás
Lunemorte P>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Jól indult a történet, csak akkor vettem észre igazán, hogy nem áll össze értelmes egésszé a sok-sok fejezet, amikor az angol magán tanárom megkérdezte, hogy miről szól ez a könyv…Nem nagyon tudtam mit mondani, pedig akkor már túl voltam a 200. oldalon…És ez eléggé kínos volt. Vártam volna, hogy ebből az egészből valami jó is kisülhet egyszer és én türelmesen vártam…Több mint 600 oldalon keresztül. Sajnos nem voltam képes megérteni ennek az egésznek a lényegét, pedig mint különálló fejezetek nem voltak rettenetesek, sőt érdekesek is voltak valamennyire egészen addig, amíg nem ebből állt az egész kötet, ebből a sok kicsi semmiségből teleszórva magvas gondolatokkal a lapokat…Sokat vártam, keveset kaptam. Sajnálom, hogy ez az egész csak egy zagyvaságba burkolt ironikus filozofáció volt csupán! A pozitívum mégis csak annyi volt, hogy több szemszögből láthattunk mindent és talán a földiek is reménykedhetnek az égiek létezésében…Vagy fordítva. Vagy mégsem.

pat P>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Olvastam, gondolkodtam, olvastam, gondolkodtam, és még mindig nem tudtam eldönteni, milyen ez a könyv. Idegesítően intellektualizáló, vagy ragyogóan intellektuális? Netán csak szimplán buta? Archetipikus mélységekbe alászálló pánkulturális körkép a modern európai emberről? Vagy csak elcsépelt, ostoba klisék halmaza a narráció bűvészmutatványaival jól-rosszul álcázva? Fennkölt? Trágár? Tetszik? Idegesít? Jó? Rossz? Szóval téptem a hajam, és olvastam tovább, a pornográfia Szküllája és az eszkatológia meg az egyéb művelt szavak Kharübdisze között hánykolódva.
Aztán megvilágosodtam! És úgy döntöttem, hogy a könyv idegesítő okoskodásával igyekszik leplezni azt a feneketlen butaságát, amivel éleslátó okosságát próbálja álcázni.
Úgyhogy, miközben kettőtől öt csillagig minden eddigi értékeléssel egyetértek, fenntartom a jogot a saját értelmezésemhez, valamint éljen a relativizmus, szeretem ezt a könyvet. Jobbára.

11 hozzászólás
Noro P>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Rengeteg szellemes, jó értelemben provokatív gondolat van benne. Kár, hogy nem áll össze értelmes egésszé.

1 hozzászólás
Huntress>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Talán a legjobb jelző, amivel ez a könyv jellemezhető az az érdekes. Az ilyen jellegű irodalmi kísérletek engem kifejezetten szórakoztatnak, ugyanakkor megértem, ha valaki útközben elveszti a fonalat, esetleg nem nyeri el a tetszését a történet.
Karpowicz humora zseniális, úgyhogy mindenképpen megéri olvasni,ha az ember néha nevetne is akar, nem csak keseregni.
Ahol megjelennek az Olümposz istenei ott káosz, intrika, szex, pia és rock'n roll vár mindenkit.

vöri P>!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

    Összességében egyáltalán nem olyan rossz ez a könyv, bár még én sem tudom, hány csillagot is érdemel…

    Az bizonyos, hogy ez is a nehezen kategorizálható művek közé tartozik. Nem tudom, vajon szépirodalom-e, már egyre bizonytalanabb vagyok benne, mit is jelent ez manapság. Egyáltalán nem sci-fi, nagyon esetleg fantasy, de leginkább csak fikció. Valahova a szép- és a szórakoztató irodalom határára helyezném, némi fantasztikummal fűszerezve.

    A stílusára is lehet sok mindent mondani – cinikus/szarkasztikus/humoros/vulgáris/filozofikus, mikor épp melyik inkább, de összességében rém szórakoztató az egész (a jobbik értelemben).
    Ami talán kétessé teheti az értékét, hogy tényleg van ebben minden, mint a búcsúban – szláv szerzőknél megszokott módon hemzseg az utalásoktól – talán még jobban is.Ilyen esetben mindig veszélyes vizekre evez az adott szerző, hogy ebből valami értelmeset hoz ki, vagy csak zagyvasághalmaz a vége. Én, az erősen félművelt fejemmel élveztem a könyv nagyobb részét, még nevettem is rajta. Első tippre 15-20 kiírandó igazán ütős-humoros idézetet biztosan találtam benne (a lustaságomon és időhiányon múlt, hogy nem írtam ki őket), simán humorosat még többet. Megkockáztatnám azt is, hogy azért több ez holmi klisé-parádénál.

    A fent említett dolgokon túl – amelyeket döntsön el mindenki magának, hogy szereti-e – van azért ennek a regénynek jó pár elvitathatatlan érdeme is.

    Izgalmas a szerkezete – 3 fő részből áll: Égiek, És, Földiek.
    Az első az irreálissá váló, bár amúgy sem igazán hétköznapi lengyel életképekben mutatja be a szereplőket, folyamatosan váltva a nézőpontokat – érdekes, ahogyan ezáltal összefűzi a cselekményt.
    A második szakaszban már ziláltabb a rendszer, cselekményszálakból cselekménykötegek lesznek, lazább kapcsolattal. Az És a menny világát írja, a benne élő összes istennel, angyallal stb. – nekem rettenetesen szimpatikus ez az elképzelés, hogy milyen remekül (no persze kisebb zördülések vannak) megférnek egymás mellett a különböző negyedek lakói.
    Az utolsó harmadban pedig elérkezik az égiek visszatérése a földre (legalábbis sokaké). Itt végképp kusza a történetvezetés, ahogyan az első két rész szereplőinek útjai keresztezik egymást. Először itt éreztem kissé, mintha laposodna, de végül szépen kikerekedett.

    A fő mondanivalót a szerző egyértelműen megfogalmazza – Apollón szájába adja: nem is olyan veszélyesen ijesztő az istenek nélküli világ, egyszerűen csak más, meg kell szokni, alkalmazkodni kell tudni az új rendhez – működőképes így is.

    Korántsem tökéletes a mű, talán pár fejezetet ki lehetne húzni belőle, de akkor nem lehetne pontosan 666 oldalas :) (Kíváncsi vagyok, ez vajon a véletlen műve, esetleg a magyar kiadás szerkesztőjének humora, vagy már az eredeti kiadásban is így volt-e?)

4 hozzászólás
Dávidmoly >!
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Értékelés vagyok
Az olvasó (a volt olvasó, az ex) zavara okán jelenleg kissé kurta.
Az Égiek és földiek részeiben a kissé kínostól a(z egészen) zseniálisig csapong, de (talán éppen a vadul hullámvasutazó színvonal cselekmény okán) nem áll össze egységes egésszé. Az aktuális nézőpontot (általában) jó olvasni, de összességében enyhén unalmas ez az egész: nem igazán történik semmi. Árnyék a falon.
Azért egynek jó volt.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Nem lehetünk egyszerre mindentudók és kegyetlenek. Imigyen szóla a szerencsesüti.

64. oldal

12 hozzászólás
balagesh I>!

Minden legjobb barát – egy idő után – kedves távoli ismerős lett.

597. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát
2 hozzászólás
Chöpp >!

Micsoda pech, hogy isten teremtette a világot. Masszív, minőségi darab. Ha Kínában gyártják, már rég meg lennék váltva.
/AZ ÖRDÖG/

436.O.

2 hozzászólás
Chöpp >!

    Pár évtizede megmérték, van-e súlya az információnak. Egy szekrény nagyságú számítógép memóriájába információk bájtjait töltötték be. A kísérlet elején és végén lemérték a számítógépet. A különbség messze a tizedesvessző után mutatkozott. Olyan messze, hogy mérési hiba is közrejátszhatott benne. Az információval töltött számítógép könnyebbnek bizonyult.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: számítógép
Chöpp >!

A javak elosztása sosem volt erőssége a fehér embernek.

349. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

    Negyven alatt az abortuszt támogatta, negyven felett az eutanáziát.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eutanázia · művi abortusz
balagesh I>!

[Jézus:] – Mi, keresztények, angyali üdvözlettel szaporodunk.
– Azt még nem próbáltam – mondta Aphrodité. – Fáj?

284. oldal

n P>!

Emlékezet
Emlékezetnek hívnak. Lehetek rövid, lukas és igazságtalan. Szent, áldott és átkos. Felejthetetlen és fényes. Eltemetett és elvesztett. Tudok beíródni, bevésődni, vagy megragadni, lapulni – mint szó – az ember nyelve hegyén. Tudok szárnyakat adni, vagy mázsás súlyként nehezedni. Tudok kirepülni valakinek a fejéből, elmosódni. Vizuális vagyok vagy audiális, tapintásban és ízlelésben lakozom, megérzem az odakozmált karajt és a veszélyt. Mindenhol ott vagyok.
Tisztelgésül használnak valaki emlékezete előtt. Emlegetnek emlékezetére és emlékezetéért, de emlékezete szerint is. Csalok, sőt cserbenhagyok. Néha kiesem valaki emlékezetéből, néha emlékezetből megtanulnak. A számítógépekben lehetek RAM.
Epizodikus vagyok, ferritgyűrűs, friss, holografikus. Csalóka és hamis. Betegségekből kifolyólag hajlamos vagyok torzulni, elhomályosulni és megvilágosodni.
Őriznek, másolnak, átadnak: génekben, szavakban, fájlokban. Osztoznak rajtam, mint az ostyán.
Nélkülözhetetlen és pótolhatatlan vagyok. Nélkülem mindig egy pillanat a világ.

34-35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
3 hozzászólás
Noro P>!

Humorérzék nélkül nincs szeretet. Javasoltam, hogy valamelyik parancsolatot cseréljük ki a következőre: „Nevessél azért mindennap, ünnepnapokon pedig annál is többet. A nevetés a jó kapuja, tapasz a szívre, és a megváltás szeme.” Nem ment át.

333. oldal (Jézus)

Kapcsolódó szócikkek: humor · Jézus Krisztus · szeretet

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök
Jennifer L. Armentrout: The Struggle – A küzdelem
J. R. Ward: Végre szeretők
Gena Showalter: Éjsötét játszmák
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
S. A. Chakraborty: Rézkirályság