– Neve?
– Júglar Ares.
– Kora?
– Harminc.
– Foglalkozás?
– Magánhekus.
– Miért nyírta ki Susana Diazt?
– Nem nyírtam ki.
– Akkor mit keresett vasárnap este az áldozat lakásán?
Káromkodni, egyfolytában csak káromkodni lett volna kedvem. Most aztán benne vagy, gondoltam, benne vagy nyakig, Ares… Tudtam, ragaszkodnom kell a hantámhoz, máskülönben elveszett ember vagyok. Mert ezek az átkozott zsaruk, akár a vérebek…
Egy vasárnap rejtélye 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Célgömb Zrínyi Katonai
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Az elejét leszámítva, ahol valahogy meg kellett indokolni, hogy mi köze a Castro féle rendőrségnek egy olyan bűntényhez, mely jóval a forradalom előtt történt, gyakorlatilag semmi politikai színezete nincs. Nem is nevezném szocialista kriminek. Ha mindenáron címkézni akarjuk, akkor már sokkal inkább hardboiled krimi. Igazi latinos hangulat, amely önmagában felhők fölé képes emelni egy épkézláb történetet, akár Montalbán regényeiben. Némi erotikával fűszerezett erkölcsi ingovány, amiben kényelmesen dagonyázhat rendőr és politikus, nyomozó és a számtalan gyanúsított. Tökéletesen hozza azt a sajátos légkört, amelyben sem az eredmény, sem a biztonság nem lehet olyan fontos, mint az ego. Ami természetesen mindenkinél – beleértve a főszereplő magánnyomozót is, – mérhetetlenül meg van dagadva. Olvasni viszont normál méretű ego esetén is élvezettel lehet.
Kubai hardboiled.
Eleve érdekes megoldás, hogy az író a rendszerhez passzítja a történetet. Ami igazi Hammeti vérrel spriccelt, taknyon, nyálon csúszkálós történet.
Acuna ezzel nagyon eltalált valamit.
Mondják is, hogy ő az egyik megújítója a kubai krimiirodalomnak… Nem csodálkozom rajta.
Mint ahogy azon sem, hogy ez a krimi (állítólag) nagyon sok országban népszerű.
A történet, a csavarok benne, a főhős, Ares figurája… és persze a nők. Mind, mind tökéletes.
Kár, hogy a múlt és a „jelen” összekapcsolása megkívánt némi propagandát. Még szerencse, hogy ez a vörös farok, valami nagyon kicsi állatról lett levágva…
2020/187. otthoni polc
Pozitív meglepetés. Igazi hardboiled krimi, de a történet a sokszínű Kubában játszódik az 50-es évek végén, Castro előtt.
Az átpolitizálás minimális a műben. A regény dramaturgiája és szerkesztése elsőrangú, a bűnügy csavaros, a kifejtése pedig nagyon szórakoztató. A főhős magánnyomozó viszont esendőbb, mint Marlowe vagy Sam Spade. Nem igazán ismerem őket ugyan, de a mi főhősünk, Ares egyrészt naivabb (tud hibázni, nem is keveset), másrészt talán éppen ezért a deheroizálásért hitelesebbnek is tűnik. Nem tudom, döntse el az olvasó maga.
„A világsikerű kubai krimi magyar kiadása” – szerepel a könyv hátoldalán, ami talán túlzás, de a könyvet feltétlenül érdemes elolvasni. Kapunk egy latinos hangulatot (lsd. Montalbán), egy igen bonyolult bűnügy döccenőkkel teli kinyomozását, és egy kellően realista cselekményvonalat. Nem egy társadalombíráló skandináv krimi (más a célja), de egy Spillane-könyvnél mérhetetlenül jobb. És a kerettörténet, az bizony igen jól sikerült.
Elolvasom majd a szerző másik magyarul megjelent krimijét is, ami szakmailag nyilván nehezebb kihívás, állítólag a 60-as években játszódik Kubában. Ugye a szocialista krimik óriási teherrel indulnak, a lehetséges cselekményvonalak beszűkülése miatt. Ebben a regényben ezt a problémát elkerülte a szerző, mikor a cselekményt elegánsan néhány évtizeddel korábbra helyezte. Hát majd „meglátom, úgymond, mennyit ér a szocialista tartomány”.
Mondjuk úgy, hogy nem ez életem legjobb krimije. Viszont hardboiledből nem rossz, teljesíti a műfaj kívánalmait, pluszérték, hogy a környezet sem szokványos.
Engem ugyanakkor nem győzött meg arról, hogy a szerzőtől vagy mástól kubai szocialista krimiket akarjak olvasni. Érdekes meg minden, de nekem nem eléggé. Kicsit olyan, mint amikor az ételben kevés a só. Van benne, de egy csipetnyivel kevesebb… Na, így jártam én könyvünkkel.
Első olvasásom a kubai írótól. Nagyon kellemes meglepetés, remekül szórakoztam, már ha lehet egy krimin. Pörgős, eseménydús történet. Nagyon szimpatikus karakterek voltak mind a magánhekus Ares, mind a barátnője a táncosnő. A gonosz figurák is nagyon jól meg voltak „csinálva”. Élmény volt olvasni! Szívesen ajánlom.
A maga nemében bizonyára jó alkotás, ám az élményt meghagynám a krimirajongóknak. Nekem néhány kihívás erejéig érte meg. Egyéb érzelmet nem tudott belőlem fakasztani. A hely és a környezet érdekességét tudtam kiemelni, meg talán némi furfangosságot. Nekem ez ennyi.
Nem voltam ettől a könyvtől elájulva.
Totál sablonos, semmi újat nem nyújtott, csak annyit, hogy Havannában játszódik: adott egy (számomra nem szimpatikus) magánnyomozó, aki egy kis pénzért bármire képes, ledér nők, füstös kocsmák, egy nem túl tisztességes politikus.
Az egész sztori nem volt más, mint egy végtelen rohanás ide-oda.
Az én ízlésemnek túl sok volt a lehetséges gyanúsított. Néha úgy éreztem, hogy feleslegesen bonyolítja tovább a dolgokat még egy potenciális gyilkossal.
Első blikkre romantikus regénynek is nézhetnénk a könyvet: szép rózsaszín, a képén egy ablak látható, és a címe is sugallhatja ezt. No persze gyorsan kiderül, hogy ez egy krimi lesz, mégpedig egy kubai írótól… Ez nagyon egzotikusan hangzik, kivéve, hogy tulajdonképpen a jól ismert magánnyomozós műfajt kapjuk, mégpedig a főképp amerikai sablonokból ismertet. Tulajdonképp az ellenforradalmáros alapszituáción és a kubai neveken kívül ez a regény lehetne teljesen amerikai is: morcos, kissé erkölcstelen magánnyomozó, befolyásos politikusok, szép nők és egy bizonytalan, de erőteljes kínai szál tartja össze a cselekményt. Kissé noir-os stílusban a könyv egyébként a főhős, Ares győzelmével indít, melynek része a nagy leszámolás, jóllehet elég ügyesen van elkészítve, hogy mindez semmilyen poént ne lőjön le, csak felkeltse érdeklődésünket, és már itt előkészítse a jó befejezést. Ezután van minden: börtönből szabadul, feltehetőleg ártatlanul elítélt főhős, sok nyomozás, rendőrségi kihallgatás, rengeteg gyilkosság, ellentmondó történetek. Nehéz kiigazodni, de mégis könnyedén megértjük a történéseket. Bár kissé más jellegű történetre számítottam, rossznak igazán nem lehet nevezni… Csak nem eléggé más ahhoz, hogy igazán különleges legyen.
Népszerű idézetek
Maga az elsőszámú jelöltem a laposra verendők listáján, drága Butler úr – mondtam vontatottan.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Raymond Chandler: A kicsi nővér 86% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya 94% ·
Összehasonlítás - Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Karácsonyi krimik 87% ·
Összehasonlítás - Linwood Barclay: Búcsú nélkül 87% ·
Összehasonlítás - Maj Sjöwall – Per Wahlöö: A svéd, akinek nyoma veszett ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: …és elszabadul a pokol! ·
Összehasonlítás - Kristóf Attila: A menyét éjszakája 85% ·
Összehasonlítás