Ez a harmadik. Ha tehetjük, meg sem állunk százig. Mert jó. így, együtt látva ezeket az írásokat, már álmodik a szerkesztő, egy kicsit Osvátnak érzi magát, s „Nyugatosnak” mindenkit, aki itt szerepel. így, együtt nem törődünk a világgal, a ma sivár követelményeivel. Csak azzal, ami örök, ami szép akkor is, ha csúf és rettenetes, őszinte, amikor csak mesél. Régi és új szerzők, még azok is, akik nem ismerik egymást, immár egy csapathoz tartoznak; „ígéretesek”. Talán így emlegeti majd őket a jövő, s akkor a szerkesztő sem élt hiába.
Szecsődy Péter (Előszó)
A kötet írói: Andy. R. Cain, Bacsó Flóra, Barta Pál, Bálló Attila, Czebe Kata, Csincsák Nóra, Csomós Róbert, Egervári József, Faludi Dóra, Félegyházi Fruzsina, F. Szilvássy Ildikó, Galgóczi , ergely, Gáborfi Balázs „Rouge Est Monté", Gál Éva Krisztina, Gregoire de Vöó, Gyúrösi Gyula, Hámori Zsóka, Hegedűs Anikó, Horváthné Nagy Zsanett, Hummer Zita Friderika, Janáky Marianna, Jobbágy Bernadett, Karácsonyi Ibolya,… (tovább)
Ez a harmadik. Ha tehetjük, meg sem állunk százig. Mert jó. így, együtt látva ezeket az írásokat, már álmodik a szerkesztő, egy kicsit Osvátnak érzi magát, s „Nyugatosnak” mindenkit, aki itt szerepel. így, együtt nem törődünk a világgal, a ma sivár követelményeivel. Csak azzal, ami örök, ami szép akkor is, ha csúf és rettenetes, őszinte, amikor csak mesél. Régi és új szerzők, még azok is, akik nem ismerik egymást, immár egy csapathoz tartoznak; „ígéretesek”. Talán így emlegeti majd őket a jövő, s akkor a szerkesztő sem élt hiába.
Szecsődy Péter (Előszó)
A kötet írói: Andy. R. Cain, Bacsó Flóra, Barta Pál, Bálló Attila, Czebe Kata, Csincsák Nóra, Csomós Róbert, Egervári József, Faludi Dóra, Félegyházi Fruzsina, F. Szilvássy Ildikó, Galgóczi , ergely, Gáborfi Balázs „Rouge Est Monté", Gál Éva Krisztina, Gregoire de Vöó, Gyúrösi Gyula, Hámori Zsóka, Hegedűs Anikó, Horváthné Nagy Zsanett, Hummer Zita Friderika, Janáky Marianna, Jobbágy Bernadett, Karácsonyi Ibolya, Keömley Anna, Kisslaki László, Kozma Gábor, Körmendi Anna Louis Mush Luterán Lajos Magyar Anikó Mészáros Jenő Mészöly Gábor (Kismészöly) Nagy Márton Nagy Tímea Ordassy Károly Paradox Alterego Paróczai Éva Párdi Petra, Péczeli Erika Henrietta Pintér Máté Pipacsos Védodi Pitula Alexandra, SuBi, Sülé Barbara Tea Sümegi Katalin Sütő Fanni Szalai László Takács Ilona Xénia, Urbánszki László, Vandra Attila, Wolf Levente, Zentai Eta.
Novellás- és verseskötet. Aranyos története van, mármint, hogy milyen indíttatásból kölcsönöztem ki a könyvtárból. Férjem jelenleg kemény fizikai munkát végző „jó munkásember” :), aki szeret olvasni. Esténként azonban annyira kimerült, hogy egy oldalt is alig bírt elolvasni az aktuális regényből, alighogy kinyitotta a könyvet, már aludt is.:) Azzal kezdte mindig, hogy elolvasta az előző oldalakat, hogy emlékeztesse magát, hol is tart a történet, és egyszer csak rájött, hogy hetek óta ugyanazt az egy oldalt olvassa már :), mert nem tud a fáradtságtól tovább jutni. (Na jó, lehet hogy nem olvasta hetekig, de a történet szempontjából viccesebben hangzik:)). Ekkor kért meg arra, hogy kölcsönözzek neki verseskötetet, talán egy versre még van ereje esténként. Ekkor került a kezembe ez az antológia is, de ő azóta alvótársául fogadott egy verseskötetet, én pedig belenéztem ebbe a könyvbe.
Hamar elvarázsolt. 53 magyar író és költő műveit tartalmazza a gyűjtemény. 53 hétköznapi emberét, akik még közelebb kerülnek hozzánk azáltal, hogy műveik előtt fényképes bemutatkozásaikat olvashatjuk, amik sokszor már önmagukban is remekművek. Van köztük varietéartista, középiskolai, és egyetemi diák, nagymama, tanár, zenész, amatőr színész, munkanélküli feltaláló, biokémikus, nyugdíjas, élnek az országban és a világ más tájain.
„Az irodalom brutális lett, és keveseket érdekel, ha nekem tetszik egy vízcsepp a teraszkorlát mintáján. Az nem elég trendi.” /Mészöly Gábor – idézet a könyvből/
Szerintem az emberek versek iránti fogékonyságát a kötelező verselemzésekkel rontották el. Nem mindenkinek van/volt olyan jó középiskolai tanára, mint nekem, akivel élvezet volt az irodalom óra, igen még a versek is, sőt az elemzésük is, mert hagyott szabadon gondolkodni bennünket.
Jó volt itthon verset olvasni, amikor akartam elővettem, elolvastam, megértettem, vagy nem. Voltak olyanok, amiket egyáltalán nem, és voltak olyanok, amiben annyira szépen gördültek egymás után a szavak, hogy többször is elolvastam. És irigykedtem kicsit, ilyen szépet hogy lehet írni?
A novellák is nagyon tetszettek, voltak közöttük viccesek, elgondolkodtatók, régiesek, de még utópisztikus jellegűek is. Sajnálatos, hogy magyar szerzőknek ennyire nehéz érvényesülniük, és ilyen sok remek alkotó emberről, igen kevés számú olvasó ember szerez tudomást, élvezi a műveiket. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.
Akkoriban pár hétig busszal jártam Pestre. Tanyán laktunk, három-négy kilométerre a buszmegállótól. Öregecske Ladámmal mentem be a falu fehérebbik részéig, onnan már gyalogoltam. Sok volt a roma, észnél kellett lenni. Faluhelyen nem annyira könnyen nyúlnak a kocsikhoz, de ott bujkált bennem a félsz. Ha ellopják, vagy szétverik, járhatok gyalog. Emlékszem, esténként, amikor megjöttem, sokszor remegett a gyomrom, vajon mi vár rám: kocsi vagy egy hosszú séta.
Volt ott egy lány. Mindig egyedül állt, a többiektől távol. Olyan tizenöt-tizenhat éves lehetett. Gyerekesen fésült, hátközépig érő csigás, fekete hajú. Ruhája nem vallott gazdag szülőkre: szolid volt, enyhén kopott, de csikorgósan tiszta. Érződött rajta a rengeteg mosás. Vékonyka, de már nőies tini. Egzotikusan barna arca a klasszikus szépségeket idézte. Mindig merevnek tűnt, nem vihogott, nem kellette magát, ahogy az a korosztályánál megszokott és a fiúk felé sem pillantott soha. Álmodozva, magányosan állt. Rendes, jól nevelt gyereknek látszott, amolyan jótanuló típusnak. Gimnazista lehetett, diákos hátizsákjában kirajzolódtak a könyvek, és mindig a sulinál szállt le.
