Nyár, ​nagyi, net 94% 59 csillagozás

Különösen aktuális témával foglalkozik ez az igazán szerethető kisregény. Csak kapkodom a fejem, hogy a legkisebb gyermekem sokkal többet tud a számítógépek világáról, kezeléséről, mint én, amit pedig még nem tud, szivacsként szívja magába, egyáltalán nem okoz neki problémát, hogy felfogja. Nem kell ezen azonban csodálkoznom, hiszen ő már ebben nőtt fel. Így lehet ezzel a könyv főhőse, Berci is, aki nagyon szeret az apukája tabletjén játszani, ám a szülei úgy gondolják, hogy már túlzásba is viszi.

Ezért azt találják ki, hogy a táborok helyett a nagyinál nagyon jó helyen lesz Berci, ahol teljesen más élmények érik majd és talán a számítógépes játékok sem fogják annyira lenyűgözni. Igen ám, de a nagyi ösztönösen – vagy szándékosan – nagyon jó áll a dolgokhoz, sőt még egy vandonatúj tabletja is van, amelynek jobb megismeréséhez Berci segítségét kéri. És nem csak ő, hanem a szomszéd Erzsi néni is, aki az Angliában élő lányával szeretne skype-olni.

Berci kezdi egyre jobban érezni magát a nagyinál, a nagyi pedig nagyon okosan közelíti meg Berci világát, nem szakadékot mélyít kettőjük közé, hanem hidat épített, és igazán jó kapcsolatot alakított ki Bercivel, miközben ő is hatással volt az unokájára, aki a nyaralás végére barátokat is szerzett, és bebizonyította, hogy okosan is lehet használni a számítástechnika világát, ha a szüleivel is megtalálja a megfelelő hangot, és kölcsönösen megértik egymást.

Aranyos könyv volt nagyon, tetszett, hogy okosan segít, tanácsokat ad, de ezt észre sem lehet venni, mégis jó érzés fog el bennünket, szülőket, hogy ne essünk kétségbe, hanem inkább jól közelítsük meg a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy engedjük ész nélkül, azaz korlátozások és szabályok nélkül számítógépes játékokat játszani gyermekeinket, hanem akarjuk megismerni, megérteni a gyerek mozgatórugóit, gondolatait és óvatosan terelgessük a jó irányba.
http://konyvutca.blogspot.nl/2016/12/harom-regeny-gyere…

Roppant aranyos, az az egyszuszra elolvasható fajta, mert nagyon leköt, olvastatja magát. Jól közelíti meg a gyerekek számítógéphasználatának problémáját, szülőnek, gyereknek egyaránt tanulságos lehet. Szórakoztató, szerethető, nagyon ajánlom.

Nagyon aranyos kis könyv, könnyed, gyorsan haladós, emiatt és témája miatt is már 2. osztályosaknak merném ajánlani év vége felé.
Az alsós korosztály a célközönség, de talán szülői segítségnek is megfelel, amikor már nincs ötleted, mert már azt hiszed, tabletes/kütyüs gyermekeden semmi sem segíthet… Fontolgatom, hogy hetedikes kiskamaszomra „ráerőltetem” (valamit tenni kell-alapon), és évvégi ajándékul a bizi mellé a kismásodikosomnak adom.
Élveztem a történetet, Berci belső tipródásait, érdekelt, hogy mi játszódhat le egy gyerek gondolataiban a tág net széles szféráiban és mély bugyraiban szörfözve-botladozva. Hogyan tudja és nem tudja ezeket kezelni, leküzdeni, átvészelni. Érzékletessé teszi előttünk, hogy mennyire nagy befolyása van a netes játékoknak, világnak, de még nagyobb a hatása az élőszónak! Merjük ezt, mi szülők elhinni. Nagyi nem biztos, hogy tudja azt, de mindig ráérez, mikor, mit kell mondani, és milyen utat kell sugallni. Irigylésre méltó… Berci nem is tudja, milyen kincse van…

Összességében tetszett a könyv, az abban ábrázolt, nagyon is valósághű helyzetekkel, érdekesek voltak azok a részek, amikor a való és a virtuális világból rakott egymás mellé jelenségeket, pl. valódi kutya-neteskutya, mezei focista (=Messí)-netesjátékosfocista; az, hogy Berci előtt végre a felnőttek részéről a nettel kapcsolatban nem annak a mumus-oldala van kommunikálva, hanem az is, hogy egy gyerek is lehet a felnőttek hasznára hol egy-egy jó recept, vagy rossz idő esetére szabadidő program kiválasztásában, vagy egyéb más dolgokban.
Tetszett az is, hogy a szerző megtalálta az egészséges arányt a net és valóság nyújtotta pozitív lehetőségek, programok között, így egyik sem győzedelmeskedett a másik felett…ami jó dolog.
Mégis a leginkább az tetszett, hogy nem engedett egy elidegenedő-félben lévő családot szétesni, hanem visszavezette őket a valós élet valós érzelmeit átélni és élvezni (szülői, testvéri, baráti szeretet, felnőttes féltések, praktikus tanácsok, útkeresési fél-segédkezek, összetartás, haverság stb.) – és ebben nagyon nagy része van ennek a varázsnagyinak, aki jókor és megfelelő időzítéssel ott állt a háttérben…

Tavaly a gyermekkönyvek zsűrizése közben, a Katonadolog! c. könyv olvasásakor ismertem meg az írónőt, (és rajzolóját Horváth Ildit) és szerzett könyvével kellemes perceket most, pedig, bár nem vagyok gyerekzsűris, szurkolok Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net könyvének… ui. valódi, gyerekkoromban átélt, nyári Delfin-könyv olvasási fílinggel ajándékozott meg most Igaz Dóra, amit ezúton köszönök!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2016) – top10 kihívásához.

Ez egy nagyon kedves könyv. Mi még ugyan messze vagyunk ettől a korszaktól, de a számítógép, a mobiltelefon a 4 és fél éves kislányom életének a része. Ez van. Ez a könyv azért nagyon jó, szerintem, mert nemcsak a rossz oldalát mutatja be ezeknek a dolgoknak, hanem a jó oldalát is, és azt, hogy ha „vezetik”, terelgetik a gyerekeket, akkor nagyon sok más dologra is rá lehet venni őket, ezért vannak a szülők, itt a nagyszülő. Gördülékeny stílusban megírt, jópofa rajzokkal ellátott könyv. Ha Adélka már tud olvasni, feltétlenül elővesszük majd. Csak ajánlani tudom!

Kicsit szkeptikus voltam: Ugyan hol érdekelne engem egy kisfiú nagymamánál töltött gépezős, netezős nyaralása? És nagyon is magával ragadott! Csodásan beburkolta a nevelő szándékot és az erkölcsi tanulságot nagymamánk szerető manipulációi jó szándékú melegébe, a (falusi – természetesen nem ezen van a hangsúly) soha nem unatkozós gyermekkor magával ragadó varázsába. De jó is volna Berci helyében lenni! Finom, borzongató nosztalgia volt ez, megfűszerezve egy kis hétköznapi lét-csodával. Nagyon ajánlós – lányoknak is.

Nyár és nagymama. Kiváló kombó, kizárt, hogy rossz süljön ki belőle, kell ez a könyv, gondoltam. Berci (aki annyira szimpatikusra van rajzolva, hogy rögvest megduzzadt a szívem, ráadásul, mint az a 49. oldalon látható illusztrációból kitűnik, még balkezes is, szóval végképp haverom) mondjuk eleinte nem egészen ezen az állásponton van, sőt, valószínűleg még a főkötős farkassal is előbb vakációzna, mint a nagymamával, mert hát a nagyi se nem izgalmas, se nem menő, ami pedig a legnagyobb probléma: tuti, hogy nincs tabletje vagy efféléje. Persze Berci a történet elején még nem sejti, hogy a nagymamák néha elég nagy meglepetésekre képesek…

Berci jó srác, csak épp mostanság semmi más nem érdekli a tableten meg a rajta futó játékokon kívül. A miértet akár el lehetne intézni annyival, hogy csak, mert, Berci is korunk hőse, mindenki nyomkodja körülötte, hát ő is rácsavarodott, kész. A könyv azonban – nagyon okosan – nem elégszik meg a könnyebbik válasszal, vagy legalábbis szépen kiegészíti azt. A történet haladtával mind több, finoman felvillantott információt oszt meg velünk Berciről, a kisfiúról, aki úgy érzi, körülötte, vele ellentétben, mindenki jó valamiben, mindenki megtalálta a hobbiját, akinek a szíve belefacsarodik egy-egy keményebb kritikába vagy megrovásba, aki nem mer otthon a félelmeiről beszélni, aki nem találja a hangot az apjával, mert a papa, bár Bercihez hasonlóan jó srác, mintha bizonyos helyzetekben – saját bizonytalansága okán – nem nagyon tudná, miként kommunikáljon a gyerekkel. Itt lép be a képbe a nagymama, soha jobbkor, méghozzá egy fullos, körtés tablettel (almás helyett, értjük, ugye, milyen édes), amit rögtön oda is kínál Bercinek. Bár elsőre úgy tűnik, nem épp ez a legcélravezetőbb módja annak, hogy a külvilágtól elszakadt, a virtuális térbe egyre inkább bezárkózó kiscsávó visszataláljon a valódi élményekhez és az emberi kapcsolatokhoz, hamar kitűnik, hogy a nagyi mégiscsak tud valamit. Mint a nagyszülők általában, nem akarja nevelni Bercit, vagy legalábbis nem annyira, mint a szülők, ezzel pedig rögtön lépéselőnyből indul, és persze hamar megágyaz a bizalmas, baráti viszonynak, amit a rossz zsarut nem feltétlenül szórakozásból játszó szülők csak bajosan tudnának megteremteni. Direkt eltiltás helyett a nagymama az új mederbe terelés mellett dönt, amikor ahelyett, hogy kicsavarná Berci kezéből a szerkentyűt, inkább megkéri, segítsen a szomszéd néninek Skype-ügyben, esetleg válasszon egy izgalmas receptet az internetről, aminek segítségével aztán a mama megfőzheti az ebédet. Berci így nem csupán hasznosnak és rátermettnek érzi magát, de lassacskán ráébred arra is, hogy ezek a tabletnek köszönhetően születő, de mégsem a gép, hanem a való élet adta élmények mennyivel többet érnek, mint az ötszáz pályából álló virtuális játék sikeres teljesítése okozta illékony örömérzet.

Áldom a sorsot, hogy gyerekkoromban épp csak megérintett minket a kütyük és a virtuális tér szele; a gimis éveimből így is alig maradt bárminemű emlékem, mert tanulás és élményszerzés helyett délután négytől hajnali háromig vertem a gépet minden egyes nap – nyilván ennek is oka volt –, és azt hiszem, ha akkoriban ennyire fejlett lett volna a technika, végképp és visszafordíthatatlanul zombivá váltam volna.

Végtelenül aktuális, választott témájához érzékenyen közelítő kis könyv, nem csak gyerekeknek. (Hanem azoknak a szüléknek is, akik már a csecsszopó kezébe is odanyomják a telefont, aztán idővel már nem értik, mi történik, meg azoknak, akik későn kaptak észbe, de már értik, mi történik, és most a megoldást keresik, valamint azoknak, akik tudatosan, jó előre szeretnének felkészülni a kihívásokra.)

Jaj, de nagyon jó volt! Annyira mai. Szuper a témája és roppant szórakoztató.
Nagyon jól kezeli Berci nagyija az unoka internet-, és játékfüggőségét, és minden vita nélkül sikerül neki kibillentenie Bercit ebből a virtuális világból. Tele van jó ötletekkel, hogyan lehet a gyerkőcöt rávenni, hogyan és mire használja okosan a számítógépet.

Kiváló könyv volt, nagyon tetszett. Nagyi remekül kezelte a különféle szituációkat, milyen szuper lenne, ha minden kisgyereknek hasonló nagymama (vagy nagypapa) „jutna”. :-) A történet is jó volt, kalandos volt a nyár, tele élményekkel. Ugyan az én nagyimnak 30-33 éve nem volt tabletje, de a falu, a kert mind felidéződtek bennem olvasás közben, mivel néhány nyarat – amíg még élt dédpapám – Leveleken töltöttem, Nyíregyháza mellett.

Nekem ez nagyon tetszett! Ez 20-30 évvel ezelőtt tutira pöttyös (nem vörös pöttyös) könyv lett volna. Könnyed, vidám és ott van benne a a didaktikus vonal, amitől az, ami.

Jó, hogy született egy olyan gyerekkönyv a számítógép- és kütyüfüggés témájában, ami közel sem erőltetett és még szórakoztató is. A történet üde, nem erőlködik, hiteles, és úgy ad a fenti jelenség kezelésére szülői (vagy akár pedagógusi) tippeket, hogy eközben nem érezzük úgy, hogy most akkor nagyon megmondaná „a tutit”, amivel a gyakorlatban végképp nem megyünk semmire. Sőt, ellenkezőleg. Olvasás közben arra gondoltam, hogy bárcsak mindannyiunkban lakozna egy olyan nagyi, mint amilyen Bercinek van, hogy türelemmel, jókedvvel és néha meglepetésszerűen tudjunk reagálni a gyerekek és akár felnőttek kiabálására, durcázására vagy éppen ajtócsapkodására, amivel kizökkenthetjük a méregzsákokat. Ez a higgadt hang sokunkból hiányzik a hétköznapokban. Igazán élveztem, és felnőttként is tanultam belőle.