Gyilkos ​mesék 18 csillagozás

A halál mesterei
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Edgar Allan Poe

S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás – de nincs mosoly.

Babits Mihály fordítása

A művek szerzői: Roald Dahl, Henry Slesar, Edward D. Hoch, Walter M. Miller, Raymond Chandler

Tartalomjegyzék

>!
Urbis, 2014
242 oldal · ISBN: 9789639706729

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Nagyon sokat gondolkoztam, hány csillagot adjak ennek az antológiának, mert a novellák nagyrészt végül is jó, de a kiadói munka alulmúlta magát. Márpedig, ha a kiadói munka miatt nem élvezetes olvasni a könyvet, akkor csak negatívan értékelhetem.
Először meg kell emlékezzek a borítóról. Nem rossz, bár valószínűleg egy egyszerű stockfotó, de biztos vagyok benne, azért vásároltam meg ezt a könyvet, mert tetszett a borítója. Ellenben ha közelebbről megnézzük, azt láthatjuk, hogy borzasztóan pixeles. Mármint nagyon szétesik előttünk a kép, annyira pixeles. Nyilván egy megfelelő méretű kép kellett volna a borítóra, amit a kiadónak nem sikerült teljesíteni.
Ha a szövegeket nézzük, akkor rengeteg a nyomdahiba, a szóköz-hiányok, az írásjelek hiánya, a kisbetű-nagybetű problémák. Volt olyan novella, amit jobban jellemzett, volt, amit kevésbé, de engem nagyon zavart, hogy egyes novellákba oldalanként volt hiba, nem is egy. Ezeket a hibákat egy értő szem egy olvasás alatt kitudja szedni.
Emellett pedig probléma volt nem egy novella fordításával is. Én csak remélni merem, hogy ezeket a novellákat csak megvették, és a „régi” fordításokat közölték újra, mert nagyon látványos volt egyes szövegek romlása (míg egyes szövegek alapvetően nagyon szépek, vagy legalábbis korrektek voltak). Egy átnézés a kiadó felől szerintem nem lett volna rossz, hogy kiszűrje az alapvető fordítási hibákat.

Az alábbiakban pedig mindegyik novelláról írnék külön-külön is:

E. A. Poe: Az ovális arckép Bár Poe-t nagyon szeretem, ez a szerelem inkább annak szól, hogy mennyi mindent ő talált ki először, vagy ő tett népszerűvé, és nem annak, hogy 21. századi szemmel annyira eredeti lenne (de az ő korában az volt!).
Ez a novella nagyon egyszerű, nincsenek benne többrétegű értelmezések, nincs különleges jelentéstartalom, csak az van, amit látunk: egy elhagyatott kastély, félelmetes történeté ennyi. A félelmetes történetnek persze van egy többletjelentése spoiler de ez is nagyon egyszerű, könnyen érthető.
Vannak szerintem szebb és jobban megírt történetei is Poenak. Ez a novella elég rövidke is, nyilván négy oldalon nem feltétlen élete legjobbját olvashatjuk. Ettől függetlenül korrekt, mint rémtörténet tetszetős.

Roald Dahl: Áldozati báránycomb Azt hittem eddig, Roald Dahl az a mesekönyvíró, aki a Charlie és a csokigyárat meg hasonló meséket írt le, aztán találkozunk egy gyilkosos thriller/horror kötetben. Azt hiszem, ezt nevezik meglepőnek.
A novella pedig minden elvárásomat felülmúlta. Nagyon érdekes volt, ahogy belelátunk a szereplők életébe. A mindennapi rutin, a rutinban megbújt feszültségek, az egymáshoz tartozás, de a megszokás és nem a szeretet miatt. A polgári élet, amilyennek látszani kellene, de amit nem lehet fenntartani. És szinte természetes, hogyha ez a látszat megszakad, ez az összetartás eltartássá lesz, akkor az addigi élet felbomlik és borzalmak történnek.
A gyilkosság szerintem nagyon elmés, és egyben brutális (helyenként undorító, de nem zsigeri undor, inkább a társadalom felé egyfajta ellen érzet spoiler
Nagyon jó társadalomkritika egy élvezetes és elmés krimitörténetben. Nem egy mindent megváltoztató történet, de kellemes, elgondolkodtató.

Henry Slesar: Hipnózis Ez az a történet, amiből nagyon sokat nem értek, így értékelni sem tudom.
A történet keretét a hipnózis adja, mellyel megszeretné tudni a férj, hogy a feleség miért retteg a kutyáktól. Maga hipnózis megjelenítése tényleg félelmetes, de inkább a kontrollvesztés miatt, hogy milyen hamar eltudja az ember veszíteni a realitást maga körül. (ilyen szempontból jó hipnózisos történetet szívesen olvasnék)
Ami a hipnózis alatt történt, az számomra érthetetlen spoiler
A vége számomra kicsit érthetetlen spoiler
Szóval ez számomra elég homályos, és szívesen hallgatom az elméleteket róla, hogy mi is történt.

Edward D. Hoch: A szűz feláldozása A novella nagyon erős, és hihetetlen durva mert egyszerre történelmi (alternatív történelmi) és sci-fi egyben. Egy világot láthatunk, ahol fejlett a technológia, és az élet kérdését járják körül, és azt, hogyan lehet még tovább élni, hogy a nemzetük ne haljon ki. Valamennyire misztikus is volt, az írásmód is, meg maga az élettel kapcsolatos kérdések és lehetőségek is: talán azért is, mert tudjuk, hogy nem fognak sikerrel járni.
Az viszont különleges benne, hogy spoiler Ami nagyon tetszett benne, hogy kicsit átformálja a kutatásról alkotott képet is: bár a mai ember nincs effektíve megjelenítve, mégis a korlátoltsága ott van a sorok között, és így nem csak a kutatás, de az ember és az emberi élet korlátoltsága is. Hát igen, az egész novella a korlátokról szól…
Érdekes, elgondolkodtató novella, mindenképpen érdemes elolvasni, mert rengeteg rétege van és rengeteg lehetőséget tár fel bennünk. Valamennyire filozofikus, de közben könnyen érthető is.

Walter M. Miller: Én alkottalak Eléggé kiábrándító és nagyon elhasznált történet, a robotról, aki önhibája miatt nem ismeri fel az alkotóját. Számomra ez a novella unalmas volt, túlságosan sok katasztrófaelemmel, és túlságosan kevés sci-fi elemmel (vagy filozofikus, elgondolkodtató mellékértelmezésekkel)
Egyszerű, butácska történet, és ennél nem több számomra.

Ray Bradybury: A tömeg Bradburynek általában nagyon megfogalmazhatatlan novellái vannak. Nagyon jó az ötlet, az kivitelezés, de nehéz róla írni, mert ha egy pontot kiemelsz, az egész novellát elmondod gyakorlatilag. Itt is valami ilyesmiről van szó: nagyon tetszett az ötlet, ahogyan kibomlik előttünk a világ, a vége pedig kiszámítható volt, hiszen így ér körbe a történet.
Zseniális, hihetetlen precizitás van benne, és nagyon jó volt olvasni.

Raymond Chandler: A fecsegő férfi Gyilkos volt ez, de nem a történet, hanem a fordítás.
Maga a történet egy egyszerű (vagy hát kinek mi egyszerű, azért sokszor a kapcsolódási pontokban én is elvesztem) magánnyomozós, kicsit kémesbe hajló történet volt, mindennel, amivel akkoriban nagyon menő történetet lehetett írni: volt benne rengeteg alkohol, még több pénz, szép, bajba esett nők, és természetesen a szövevényes dolgok, amiket a magánnyomozó nyomozgat ki. Igazából a történet nem áll hozzám közel, de nem is volt olyan rossz, hogy problémám legyen vele.
Ellenben a fordítással már rengeteg baj volt. Alapvetően fordítási hibák is voltak benne, amik nem feltétlenül könnyítették meg az olvasását (főleg a mi történik kivel és hol helyzeteket volt nehéz megérteni, ha a fordításban valami picit elcsúszott), ellenben a legtöbbször inkább magyartalan mondatok jellemezték (tipikus tükörfordítás érzetet adva ezzel). Talán még ezt is lenyeltem volna, Szürkét is olvasom, és nem háborodom fel minden mondatnál, de azt már nehezebb legyűrni, hogy olyan kőkori szlengben van az egész, hogy konkrétan párbeszédeket nem érteni. Történek a történések, én meg közben pislogok, hogy ez az embert azt mondta, amit hiszem, hogy mondott, vagy valami egészen mást? Egyszerűen lassította az olvasásomat, és nehezítette is, nem kicsit.
Emellett bár majdnem mindegyik novellára jellemző, de itt volt nagyon sok nyomdahiba: szóköz-hiányok, betűcserék, elírások, szóval ami akkor jön elő, ha nem nézi át valaki a szöveget. Itt viszont a botrányos fordításhoz még ez is egyszerűen tűrhetetlen volt, és a szöveg szinte olvashatatlansági szintre süllyesztette le.
Raymond Chandlertől szeretnék még olvasni, hátha csak ez a mostani novella volt ilyen rossz fordításban, mert a történet nem volt rossz. Csak hát minden más igen.

Gergoe Hitchcock: Meghívás vadászatra Jaj! Ez az a novella, amiben ha a címből nem találod ki, miről fog szólni, akkor már nem is fog tetszeni. Így viszont nagyon hosszadalmas, elnyújtott, és nem az akcióra fókuszál, hanem a társadalom kritikájára, a társadalmi szintek megvizsgálására, és kifordítására.
Nekem az ilyen típusú novellák (az egyértelmű vég) nem jön be egyáltalán. Ettől még értékelem, tudom, mi benne a jó, de számomra nem volt élvezetes olvasmány.

Jacques Futrella: A 13-as cella foglya Sherlock Holmesszerű történet, annak minden bájával.
Mindenki ismeri azokat a krimiket, amiket Doyle, meg Christie írt, amiket ha lenne elég információd, te is kitudnád találni, de mivel nincs (meg már nem abban a korban élsz) így meg vagy lőve, hogy hogyan történet, a végén pedig hatalmas csodálkozással konstatálod: ja, hogy ilyen egyszerű?!
Ez is nagyjából ilyen történet volt. Egy férfit bezárnak egy börtönbe, a börtönből kell kijutnia egy hét alatt, úgy, hogy nem kap semmilyen eszközt (némi pénzen, fogporon, meg cipőpasztán kívül).
Ami érdekes volt, hogy egyes elemeire nagyon könnyen rájöttem, és valahogy furcsa volt, hogy ezeket az elemeket a kihívott felek nem veszik észre. Ellenben a szabadulásának lehetősége egy olyan csavar köré épül, ami (szerintem) nem tisztességes és nem is reális így belekeverni. Nyilván, mivel ezzel nincs tisztában az olvas, ki se tudja találni, hogyan fog megszökni.
Nagyon szellemes volt olvasni, és a kis szürke agysejtjeimet jól megdolgoztatta, de ez a történet egyszerűen nem illik ebbe a válogatásba hiszen spoiler
Mint novellát, nagyon szerettem olvasni, és tényleg igazán tetszetős volt, de nem illik bele ebbe kötetbe.

Jerome Bixby: Élni jó Ez volt a legrosszabb novella szerintem. Nem is írástechnikailag, hanem a főszereplő személyisége miatt, aki annyira negatív karakter, hogy a világépítés minden pozitív lépése sem tudta ezt a történetet megszerettetni velem. Hát ennyi. Ilyennek is kell lennie egy antológiában.

Mary R. Rinehart: Kutya a gyümölcsösben A történet alapvetően érdekes: itt is már az elején tudjuk a nagy titkot, a kérdés pedig versenyfutás az idővel: bebizonyítja e a seriff a gyilkosságot, vagy megmenekül a gyilkos?
Nagyon tetszett benne, hogy apró nyomokból rakja össze a seriff a helyzetet, és próbál közben egy képet kialakítani arról, mi történhetett. Igazából érdekes volt (kicsit északabbra játszódó amerikai történetekhez képest) hogy senki se keresett indítékot, csakis bizonyítékot.
Az is jó volt benne, hogy a nyomozás mellett láthatjuk a férfi pszichológiai leépülését is: mint Poe A fekete macska történetében is, nagyjából itt is ez történik: kivetül minden érzelem arra a lényre, amelynek köze van a főszereplő tettéhez, és így nem tud tisztán gondolkodni.
Ami nagyon nehéz volt számomra, hogy erőltetett akcentussal beszéltek, és a párbeszédeket emiatt nem volt könnyű olvasni. Persze értem, hogy Texas, meg minden, de kicsit mégis sok volt így a szöveg (nehezebben olvastam, ettől függetlenül viszont érhető volt).
Nem volt rossz novella, nem az én stílusom, de nem volt rossz. Tipikus egynek elmegy.

Herbert W Franke: Miért nem lövöd le Peggyt? A történet arról szól, hogy cuki játékokat fejlesztenek ki, amik vigyáznak a gyerekekre, beszélnek hozzá, tanítják őket, kérdéseikre válaszolnak. Innen már lehet tudni, mi is lesz a történet vége spoiler
Az ötlet érdekes volt, hogy ennyire eltávolodjon egymástól szülő és gyerek, és ennyire a technológiára bízzuk az életünket. Ezt a gondolatmenetet tovább is lehet fűzni, hogy most mennyire a technológia irányítja életünket: nyilván egy elromlott kávéfőző nem fog rögtön megölni minket, ám vannak olyan technológiák, melyek életveszélyesek is lehetnek (szűrőberendezések stb). Így ennek a veszélynek adott arcot, és apró plüsskarokat a novella.
Az elképzelés és az ötlet egyedi, a vége kevésbé. Túlságosan rövid novella volt, de alapvetően tetszett.

Alapvetően nem olyan rossz a novelláskötet, ha a tartalmát nézzük. Bár nem mindegyik novellát kedveltem, ami jó volt, az nagyon tetszett, és a kevésbé jót is értettem, miért szerethetik, vagy gondolják jónak. Igazán pocsék novella nem is volt ebben a kötetben. Ellenben rengeteg nagyon régi, elaggott, túlhasznált ötlet volt benne. Ami nem baj, hiszen ezek az írók először használták ezeket az ötleteket, de nem mindegyik novella öregedett jól, hogy izgalmas, és élvezhető legyen bizonyos idő múltán is. Azt is sajnálom, hogy a szerzőktől nem a legjobb novellákat látjuk, Bradbury és Poe is írt sokkal jobbat, és biztos vagyok benne, hogy Hitchcocknak is van időtállóbb novellája.
A kiadvány egyáltalán nem rossz, de nem is jó. Ha valakinek a kezébe kerül, mindenképpen ajánlom elolvasásra, de ha nem, akkor ne nagyon keresse, annyit nem ér a kötet.

EssentialHencsi P>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Ifjabb Veress István jól ért a válogatásokhoz, már többet is olvastam tőle.
A Gyilkos mesékben nem nagyon van horror, inkább krimik és thrillerek. Jó, van benne Poe-novella, de a gyengébbek közül, ezt nem is értem, hogy került ide. Vannak benne olyanok is, amit még nem olvastam, a Hipnózis, a Meghívás vadàszatra és a 13- as cella foglya. A két előbbi elég kiszámítható, de a vadászatos olyan jól van megírva, hogy nem tudok belekötni, a 13-as cella foglya pedig tipikus „lezárt szoba rejtêlye”, viszont ne felejtsük el, 1905-ben íródott, ahhoz képest pedig zseniális.
Az Áldozati báránycomb Rold Dahl meghökkentő meséje, amit már olvastam, láttam, hallottam, úgyhogy nagy újdonság nem volt benne. (Mellesleg itt is lehetett volna jobbat választani, mondjuk a Házinénit, de mindegy, inkább olvassátok el a teljes Meghökkentő mesék könyvet.)
És a végére hagytam a Novellát, minden nyomasztó novella legeslegjobbját, ami az első Twilight zone sorozat legsikeresebb része volt, amit olvasva a frász kerülget, a fantaszikus Jerome Bixby Élni jó című írását. Nem csoda, hogy a legtöbb antológiába beválogatják, és én ezeregyedjére is elolvasom és szívbajt kapok tőle. (Egyébként csodálatos angoltudásom kedvenc mondatait az említett filmből tudom: It's a good day! It's a very good day! It'a really good day!)
Tehát már csak ezért is érdemes elolvasni, meg nem is olyan hosszú könyv, egy álmatlan éjszaka legjobb unaloműzője.

Dorka50 P>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Nagyon tetszett, bár azt hittem horrorisztikusabb lesz. Voltak benne igazán rövid, alig pár oldalas novellák, amiket kifejezetten szeretek. A kedvencem természetesen Edgar Allan Poe: Az ovális arckép volt. Aki ismer ezen meg sem lepődik! :D Ezen kívül ami nagyon tetszett a Miért nem lövöd le Peggyt. Alig pár oldal volt mégis megborzongtam, hogy az emberiség most ráb..ott. Ez inkább disztópia volt, mint horror, de annak nagyon szuper. A 13-as cella foglya, a Kutya a gyümölcsösben és az Áldozati bárány inkább krimi volt és nagyon jó mind. A 13-as cellánál alig vártam a végét, hogy mi lehet a megfejtés, az Áldozati bárány meg nagyon beteg volt. Ahogy a Meghívás vadászatra is. Ott sejtettem mi lesz a vége, mégis megborzongtam. Még sorolhatnám a novellákat, de inkább olvassátok el őket, szerintem megéri! :)

papeerzsepi>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Nagyon egyedi történetek.
Volt, ami kifejezetten tetszett: A Kutya a gyümölcsösben, a Meghívás vadászatra és az Áldozati báranycomb c. novellák voltak a kedvenceim.
Sajnos sok volt az elütés, elírás…néha zavaró volt.Sokkal horrorisztikusabbra gondoltam, nwm voltak annyira félelmetesek, de élvezhetőek voltak.

Belle_Maundrell >!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Természetesen nem ítélünk könyvet a borítójáról, de nem bírok magammal és muszáj áradoznom egy kicsit, hogy mennyire jól is néz ki ez a kisz drágaszág a Kaszással meg a néni pentagrammás nyakláncával. Ajj, tovább kellett volna olvasnom, hogy nézegethessem még. :P
Maga a könyv nagyon kellemes kis egyéjszakás kaland volt Muhaha!, tényleg pár óra alatt lehet vele végezni, ha belelendül az ember. És nekem sikerült, most pont ilyen gyilkolászós hangulatban vagyok. Nem, nem vagyok pszichopata. Eskü. Ha általánosságban nézzük, akkor tetszettek a novellák… na jó, van pár kivétel. :P Pontosabban csak a két robotos, hiába, nem bírok megbarátkozni az ilyen történetekkel.
A legjobb egyértelműen Poe, ez nem is lehet kétséges, de a báránysülteset is imádtam; habár nagyon ismerős volt, szóval vagy láttam valami filmféleséget, vagy valaki mesélt róla. Az nagyon ütős volt. Szó szerint. ;)
Sajnos most nincs a közelemben a tartalomjegyzék, szóval biztos kihagynék valamit, ha megpróbálnék egyesével írni a novellákról, ezért csak megjegyzem, hogy voltak benne igazán elborult dolgok is, mint a Hipnózis, a Tömeg és az Élni jó. Ezekbe jól bele is borzongtam. (Amiket meg nem említettem, azokat automatikusan a jó kategóriába soroljuk.)
Negatívumként még azt tudnám felhozni, hogy ha voltak fordulatok, azokat rögtön kitaláltam, így annyira nem volt izgi. Komolyan mondom, lassan lehetnék a helyi Miss Marple, olyan jó formában vagyok mostanában.

Luna_Iceshard>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Novellásköteteknél mindig bajban vagyok, hogyan is értékeljem őket, hiszen nyilván nem minden novella tetszhet egyformán. Ebben a könyvben az első két történet tetszett igazán. Edgar Allan Poe története olyan szívfájdítóan, sötéten romantikus, és gondolom, egy kis tanulsága is van, hogy becsüljük meg,amink éppen van, mert nem lesz így örökké. Kicsit Dorian Gray-es, csak gonoszság nélkül:) Látom, ezek a régi írók szerették a festményeket:)
A második, a báránysültes történet volt a másik kedvencem, bár az alapsztorit már előtte is ismertem. De olyan ütős volt, ahogy spoiler . Az utolsó mondatok pedig, amikor a rendőr megjegyzi, hogy a gyilkos fegyver biztos az orruk előtt van, csak nem veszik észre….:) Ha tudná, milyen közel volt! :)
Szintén tetszett még a 13-as cella foglya, A kutya a gyümölcsösben is, mindegyiknek ütött a vége.
Azonban még nyugtalanítóbb és meglepőbb volt A hipnózis, és A tömeg. Ezeknek kifejezetten nyomasztó volt a hangulata. Összvissz az egész könyvben olyan megdöbbentő, milyen hidegvérrel gyilkolnak még a nők is, és egy percre se vesztik el a higgadtságukat. A tömegben meg még egy kis fantasy-vonal is volt.
Amik nem tetszettek, azok az Én alkottalak, a Miért nem lövöd le Peggyt?, és az Élni jó. Előbbi azért, mert én nem szeretem ezeket a jövőbeli robotok uralta világképeket, így ezek a történetek sem tudtak megragadni. Bár elgondolkodtató, milyen emberek válnának a gyerekekből, ha mindig mindent megengednénk nekik. A válasz: kis pszichopaták :P
Ugyanez igaz az Élni jóra is, de ez már annyira nyomasztó volt, ami nekem már sok, és nem tetszett. A fecsegő férfi közben meg sajnos elszundítottam a vonaton, és úgy elvesztettem a fonalat, hogy már meg sem találtam. Majd egyszer lehet, hogy ezt az egyet újraolvasom.
De ha az egész könyvet kell néznem, több novella tetszett, mint amennyi nem, kap 4 csillagot.

Szabó_Zsófi_Sophie_Taylor I>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Nagyon érdekes történetek voltak benne.
Nehéz összefüggő véleményt alkotni, hiszen ezek novellák.
Volt amelyek tetszettek, voltak, amelyek nem. Poe ugye természetesen a favorit, nála nincs jobb!
A boritója nagyon tetszett, már az elején megfogott :) Érdemes volt elolvasni.

fiszi>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Őszintén megvallva, én másra számítottam. Azt hittem, csupa krimi és thriller novella lesz benne, ehhez képest a legtöbb disztópia, scifi és horror volt.

Topicica>!
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék

Nem túl kiemelkedő írások régiek tollából. Egyszer azért elolvasandó. A Philip Marlowe történetet én kihagytam volna, megjegyzem, rémségesen untatott is.


Népszerű idézetek

Luna_Iceshard>!

Jobb,ha örökre megjegyzi: az a fogoly, aki használni tudja az eszét, már nem is fogoly.

A 13-as cella foglya, 178. oldal

Belle_Maundrell >!

Megnéztem a zsebeimet. A pisztolyom persze eltűnt, de ezenkívül semmit sem vesztettem el, csupán a tévhitemet, hogy én itt egy laza, szórakoztató kiránduláson veszek részt.

80. oldal, Raymond Chandler: A fecsegő férfi

Emese_Szalai>!

A férfi: szenvedélyes, buzgó, komoly és sötét; már volt menyasszonya: a művészet.

9. oldal - Az ovális arckép


Hasonló könyvek címkék alapján

Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Stephen King: Rémálmok bazára
Dean R. Koontz: Virrasztók
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Dean R. Koontz: A rossz hely
Blake Crouch: Sötét anyag
Dean R. Koontz: Ne félj!
Dean R. Koontz: Az éjszaka foglya