A ​nyár szigetén 86% 34 csillagozás

Igazi régies hangulatú ifjúsági regény, felüdülés volt olvasni, csodálkozom is, hogy ez például nem került be a csíkos-pöttyös könyvek közé (lehet, túl korai megjelenés?). Van egy sejtésem, hogy nagyon régen ezt a könyvet kerestem, annyi emlékem volt, hogy gyerekek valami szigetre mennek és háborúzgatnak (gyerekként olvashattam), sajnos másra nem emlékszem, de ez egy nagyon esélyes könyv volt (olvasás közben sem derengett fel semmi, hogy én ezt már olvastam volna, na igen, harminc évvel ezelőttre nehezen emlékszik az ember :-D). A történet aranyos, izgalmas, mindig történik valami – és valami más, nagyon tetszettek a rövid fejezetek, például a háborús játék sem húzódott el az egész könyvre, mellette vannak (gyerekes) sértődések, összeveszések és kibékülések, gyerekszerelem és egy kis szomorúság is. Igazából néha csak a főhősünkkel, Lalával volt bajom, néha picit nagyra volt magával és szeretett főnökösködni (például a színházas esetnél, ahol ő lett az igazgató, szerintem természetes volt, hogy a többi gyerek között lesz olyan, aki már esetleg unja, hogy mindig ő dirigál). Ugyanakkor az összes gyerek szimpatikus volt (na jó, kivéve Jenőt, hát őt megruháztam volna még párszor) és tényleg mennyire fura, hogy ebben a régi világban már tizenéves gyerekek lovaskocsit hajtanak, puskával mennek lövöldözni (felnőtt nélkül akár), bizonyos területeken korán kellett beérniük. Jó kis történet, jó érzés volt ilyen típusú ifjúságit olvasni.

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve, azóta is nagyon sokszor elővettem, ahogy most is, igazi nyári csemege. ;)
A történet 9-10 éves gyerekek együtt töltött nyaráról szól. Még a régi időkben játszódik, amikor nem volt az a modern technika, mint manapság, és mégis, sokszor boldogabbak voltak az emberek. Jó olvasni arról, hogy mivel töltötték az időt, mert cseppet sem unatkoztak. Lélekmelengető kis történet, amellett, hogy kedves csínytevések is vannak benne, és bár a főszereplő gyerek elég fontoskodó, mégis kedvelhető.

Olvasom közben a véleményeket, mert 81%-nál szerintem ez bőven jobb. Az igaz, hogy így felnőtt fejjel olvasva már én is jobban észreveszem benne a hibákat, ami nem is olyan sok, max. az írásmód nyelvtanába lehetne belekötni, ha nagyon akarna az ember, de mivel egy 10 éves gyerek szemén keresztül van elmesélve, így valójában ez nem is hiba szerintem. Nekem amúgy sem a tökéletesség a lényeg, hanem az érzés. Az biztos, én jó szívvel gondolok erre a történetre a mai napig. ;)

Nem épp az én korosztályomnak íródott a könyv, lehet ezért is nem tudott teljesen magával ragadni, mint vártam. A táj gyönyörű, a leírás is rendben volt, mégsem tudtam vele teljesen azonosulni. Lehet, hogy sokkal jobban tudtam volna élvezni, ha tizenévesen olvasom, és nem pedig közel a harmadik x-hez.

Ez az a könyv, ami először utat talált hozzám, és könyvmoly vált belőlem. Ez kb. 12 éves koromban történt. Azóta folyamatosan olvasok valamit. Előtte a kötelezőket vagy anyukám olvasta el helyettem, vagy átlapoztam bennük részeket.

Ez most valahogy nem jött be, pedig alapvetően szeretem a hasonló könyveket. Valószínűleg főleg azért, mert főszereplő ennyire még soha nem irritált, mint Lalus, és ez rányomta a hangulatát az egész olvasási élményre. Ezen kívül több helyen számomra valószerűtlen volt a történet (pl. nehéz elhinnem, hogy egy anya lazán elnézi a vendég gyereknek, hogy viccből el akar tűnni két napra, magával víve a nő kislányát is).
A kor viszont, amiről szól a regény, kifejezetten tetszett, ahogy az is, hogy akkoriban felnőttek és gyerekek mennyire jól el tudták foglalni magukat a technika vívmányai nélkül is. Lalit leszámítva nem volt rossz, csak hát nehéz a főszereplőt nem számítani… Maradjunk egy jó közepesben.

Ez egy tökéletes nyári ifjúsági könyv, tele izgalmakkal. Más kor, de a gyermeki szellem szerintem nem változott sokat. Szerettem olvasni és vártam, hogy mikor mit találnak ki és mit hogyan fognak megvalósítani. A legjobban a felszabadultság és a szabadság tetszett, ami nagyon jellemezte ezt a könyvet, kicsit sajnálom, hogy ez mára nem annyira jellemző.

Szomorú utóízt hagyott…

Nekem nagyon tetszett,talán mert pont a megfelelő korban olvastam!:)

Nem volt rossz, bár nagyon érződik rajta, hogy régi, és ott motoszkált valami tanító jelleg is. Az illusztrációk megkapóak, de kicsit zsibbasztó az elmesélés.

Nehezen tudok objektív véleményt írni erről a könyvről, mivel – ha jól emlékszem – ez volt az első könyv, amit önszántamból olvastam. Többször is. A történet kedves, tanulságos; pont ahogy egy ifjúsági regénynek lennie kell. Bennem nagyon kedves emlékeim vannak róla. Nagyon szerettem, ahogy a szerző gyereknyelven ír szereplőin keresztül.