Bocsáss ​meg 29 csillagozás

Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Szerzőről: Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bj?rnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.

Rövid leírás: „Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa női szemmel

>!
Noran Libro, Budapest, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761256 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9786155761904

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Nagyon feszült, tulajdonképpen sokkoló történet, ahogy haladunk előre, érezzük, hogy ennek a történetnek nagyon nem hétköznapi vége lesz. A sok-sok különös előjel, ami előtör a múltból, a szokatlan kirívó dolgok, nagyon feszültté teszik az egész olvasást, van egy olyan érzésed, hogy szeretnél már túl lenni rajta, legyen már vége, ne szenvedjünk tovább ebben a sötét hangulatban, találjunk már kiutat ebből a helyzetből, amibe keveredtünk. Közben mágnesként vonz a történet.

Kivételes, erőteljes, szokatlan könyv ez, egy nem hétköznapi kapcsolattal, nem hétköznapi szerelemmel, szerelem volt-e egyáltalán? Pszichológiai szempontból is nagyon érdekes ez a könyvbéli kapcsolat, ki ad bele a kapcsolatba, ki vesz el, hol az egyensúly, kell-e egyensúly, szabad-e ennyire belerántódni egy másik ember problémájába, ha nincs meg semmiféle viszonzás. Vagy van viszonzás? Nem is tudom, hogy szeretet, szerelem, miféle kapcsolat volt ennek a történetnek a mozgatórugója, de az biztos, hogy kemény és eredeti történet, és a stílusra, amellyel a szerző elénk tárta, ugyanez elmondható.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/03/olvastam-meg.html

robinson P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Súlyos, erős történet. Furcsa is azt írni: minden drámaisága ellenére vagy éppen amiatt, de tetszett. A leírások érzékiek és fájnak olvasni bizonyos részeket. Életmese ez, valós küzdelem önmagunkkal, az életünket körbe fogó hazugságokkal, múltunk árnyaival a boldogság keresésével.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/08/europa-noi-szemmel.html

nola P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

A borító nem árul el sokat, és én olyan naívan és ártatlanul léptem be a könyv világába, akár maga az elbeszélő ebbe a gyötrelmes-gyönyörű kapcsolatba. Az elbeszélés módja azonnal megfogott, de még a sokkoló kezdet után sem tudtam, mire számítsak. A történet szépen építkezik, a feszültség egyre erősebb, egyre fojtogatóbb. Minden apróságnak jelentése van, minden előrevetíti az elkerülhetetlen jövőt, és felfed egy kicsit az elmesélhetetlen múltból. Sok-sok szinte már jelképes történés, a szarvas és az őz, a kutya és a sün, a vörös kisfiú az óvodában…
Kíméletlen regény, bemászik az ember bőre alá és többé nem szabadul tőle.

Fiammetta P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Sokszor úgy éreztem magam olvasás közben, mint a gyerekek a bábszínházban, Vitéz László-előadás közben, odakiabáltam volna a női főszereplőnek (egyben narrátornak, aki kapcsolata történetét beszéli el, a végével kezdve): „Jaj, vigyázz, menekülj!” Botcsinálta pszichológusként, abszolút laikus forrásokból származó ismereteim alapján ugyanis hamar felállítottam a diagnózist a nő szerelméről: ez a férfi egy tankönyvi pszichopata, akit nagy ívben el kellene kerülni. Még miniatűr mását is felismerni véltem az egyik kisfiú képében, aki a lány ovis csoportjába jár. Ettől a teóriától nehezen tudtam elvonatkoztatni, pedig a későbbiekben kiderült, hogy spoiler; azt gondolnám, hogy ezek másképp csapódnak le a személyiségben, nekem nem volt teljesen meggyőző az összefüggés a fura, de inkább torz jellemvonások és spoiler között.
Bármilyen okból is, de a férfi mindenképp nagyon nehéz eset, és a regény igazi kérdése szerintem az, hogy mekkora terhet lehet egy kapcsolatban rátenni a másikra. El lehet-e várni valakitől, hogy a végsőkig megértő legyen, hogy teljesen alárendelje magát egy kiegyensúlyozatlan kapcsolatnak, amelyben (ilyen vagy olyan ok miatt) minden a másikról szól? Vannak-e olyan menthetetlen esetek, amelyeken a legodaadóbb szeretet sem tud segíteni? Meddig kell kitartani a másik mellett? Ez utóbbival kapcsolatban az egyik lehetőséget egy igen sokkoló, szimbolikus jelenet ábrázolja…
Bár a kivitelezés egyes részletei nem tetszettek maradéktalanul (kezdve a megszólítós, végig a férfihoz beszélős, számomra női magazinokból ismerős megoldással a damilból készült gyűrűig*), és vannak bennem kétségek afelől, hogy mindez pszichológiailag helytálló-e, mindenképp elgondolkodtató, maradandó olvasmány volt.

*A szerelmes dalokban sokszor előforduló „I've got you under my skin” kifejezés itt szó szerinti értelemben szerepel…

Gudmundur P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Újabb skandináv regény, ami akár egy pszichológiai esettanulmánynak is beillene. Nagyon kemény, megrázó történet arról, hogy meddig terjed a felelősségünk egy párkapcsolatban, át kell-e vállalnunk magunkra a másik terhét, illetve van-e más választásunk, mint hogy átvállaljuk azt. spoiler Az írónő fokozatosan növeli a feszültséget, és a hétköznapok szorongató élethelyzeteinek képei mellett néhány igazán felkavaró jelenettel sodor bennünket a végkifejlet felé. Eközben mesterien érzékelteti a főhős elmagányosodását, azt a folyamatot, ahogyan lassan bekebelezi az életét egy másik ember tragédiája. Nagyon jó, hogy nem kapunk kész válaszokat és megoldásokat a regény végén: főhősünk valahogyan dönt, nekünk meg lehetőségünk van arra, hogy a döntését értékeljük, elemezzünk, elgondolkodjunk rajta. Nekem – mivel én az ilyen töprengésre hajlamos vagyok – nagyon tetszett (bár kétségtelenül rátelepedett a lelkemre), a témája miatt azonban egyes emberek számára kifejezetten felkavaró olvasmány lehet.

cintiatekla P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Az első kb. 50 oldal után csak tippelgettem, hogy vajon hogyan ér véget a történet, mert a lány, akinek a nevét nem tudjuk, a fiúnak címzi a sorait, akire sokáig csak úgy hivatkozik, hogy te. Aztán a fiú neve is kiderül (Sebastian), és az is kiderül, hogy bizony nem minden az a jelenben, mint ahogyan elsőre gondoltuk. Legutóbb hasonló stílusban A fény, amit elvesztettünk volt, amit olvastam, ám a Bocsáss megre mégsem tudnám azt mondani, hogy hasonlít. A Bocsáss meget átszövi a melankólia és a fájdalom, a csalódottság és a kilátástalanság, ezek pedig úgy torlódnak, mintha egy lejtőn gurulnánk végig olvasás közben, a pozitívtól (ha nem számítjuk az első néhány sort, amiből már azonnal kiderül, hogy annyira mégsem pozitív a sztori) tartunk a negatív felé. Nem az a típusú könyv, amin elsírod magad, sokkal inkább azon gondolkodsz közben, hogy mennyire elvakíthat a szerelem, és mennyire nem akarod vagy tudod észrevenni a másik hibáit, vagy hogy titkol, rejteget valamit, netán hogy egyáltalán nem az az ember, akinek mondja magát, akinek hitted.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/04/ida-hegazi-hyer-bocs…

Nikolett_Kapocsi P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Ennek a könyvnek fájt minden sora. Az első oldaltól kezdődően, az akkor még tökéletesen idillinek látszó kapcsolat kibontakozásától végig ott lappang valami titok, amitől az egészet áthatja egy nyomasztó és fullasztó hangulat. Ennek ellenére egyszerűen muszáj volt tovább olvasni, még ha bizonyos részeknél már-már ténylegesen fizikai fájdalmat is éreztem. Egy múltbéli, soha nem el nem felejthető kapcsolatot látunk a lány szemével nézve. A fiatal, nagyon szerelmes és végtelenül naiv főszereplő lány vergődését egy bántalmazó kapcsolatban. Lassacskán kezdi felismerni a kapcsolat bántalmazó jellegét és ahogy szép lassan kezd kinyílni a szeme elkezdi keresni az okokat, a titkokat és próbálja megfejteni és megérteni a fiú tetteit. És ettől kezdve fokozatosan átalakul a kapcsolatuk dinamikája és hierarchiája isspoiler. Mindketten magányosak, kezdetben ez a magány, ami mindenki mástól elszigeteli, egyben össze is köti őket. Feldolgozhatóak egy a gyermekkori tragédiák, traumák, vagy egész életünkben magunkkal kell cipelnünk ezeket? És ha igen, akkor egy szerelmi kapcsolat segíthet-e ezen? Lehet-e igaz és őszinte egy szerelem, ha a múltbéli titkokat elhallgatjuk? Hol kezdődik egy bántalmazó kapcsolat? Az biztos, hogy nem csak a tényleges fizikai bántalmazásnál, de hol van a határa? Mi az, amit meg kell tennem egy másik emberért és egyáltalán mi az, amit megtehetek? Nagy kérdések, melyekre nem érkeznek konkrét válaszok, „csak” egy konkrét élettörténet leírását kapjuk. A regényben rengeteg szimbólum jelenik meg, a gyűrű, a két nagyvad a szülői háznál és az ágy. A vörös hajú kisfiú párhuzamos története mindig kicsit előre sejteti azokat a dolgokat, amiket később megtudhatunk a fiúról. Talán azért is ennyire fájdalmas olvasni a könyvet, mert egy valós(nak tűnő) tragikus élet történetét meséli el. A borító nagyon kifejező, hűen tükrözi a könyv hangulatát.

Ildó P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

     Gyönyörű mondatokkal festi meg az érzéseket, a szerelmet, amely akár csodálatos is lehetett volna, azonban szépen lassan átcsap fájdalomba. Abba a fájdalomba, mely már rögtön a történet elején felsejlik, ami fokozatosan veszi át az uralmat, megfakítva, kiszürkítve a színeket, míg végül már áthatja az egész történetet, és utána is csak az a könyörtelen keserűség marad.
     Hogyan lehet így szeretni valakit, akit nem is ismer igazán. Vállalható-e a felelősség érte ekkora teher alatt is? Fel lehet-e adni önmagunkat a másikért?
     Minden olyan különös az első pillanatuktól kezdve, de eleinte még idillikus, felhőtlen, boldog, de aztán megjelennek az árnyak, a baljós sejtelmek, melyek egyre kevésbé félreérthetőek, de a fiatal naivitás mégis segít elhessegetni mindent.
     Voltak a könyvben már-már túl erős metaforák, amik inkább meghökkentőek voltak számomra, de így is maradandó olvasmányt nyújtott. Ilyen rövid történet ellenére is hatalmas ívet ír le, amelyben eljutunk az idillt a rémálomig, amely kis híján elvielhetetlennek is tűnik, túl nagy terhet helyezve az olvasóra is. Inkább kellemetlen érzéseket hagyott maga után bennem, azokat viszont olyan erősen, hogy nem fog hagyni könnyen szabadulni.

Wunjo>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Azt hittem, hogy egy kiszámítható love story lesz – lám milyen sok múlik a hozzáálláson – voltak részek, amelyeket kifejezetten unalmasnak találtam, aztán apránként leesett: a szerzőnő bravúrosan megvezeti az olvasót, hogy a vége felé még nagyobb legyen a döbbenet. Ebben lehet, hogy kicsit hatásvadász a norvég írónő :) Ám ennek a könyvnek mégis több rétege van annál, mint amilyennek első pillantásra látszik. Egyrészről tekinthetünk rá úgy, mint egy love storyba bújtatott egzisztencialista regényre. Másrészről a gyász, a veszteség, a trauma feldolgozásának nehézségeit is alaposan körbe járja. Körbe-körbe, a kezdő jelenet megismétlődik a végén, mintha a lány újra és újra nekirugaszkodna a történtek feldolgozásának. Így válik indokolttá az is, hogy az elbeszélő a párjához intézi a szavait. Aztán ott van az identitás kérdésköre: ki vagyok én? – amilyennek látszani szeretnék? Mi számít öncsalásnak? A hazugság miként és meddig lehet (ön)védelmi mechanizmus? Meddig terjed a felelősségünk egy másik ember iránt? Talán az a legjobb, hogy az ilyen és hasonló kérdésekre válaszokat nem is kíván adni, hanem mint az antik görög tragédiák esetében inkább „csak” elmesél egy történetet, amely zsigeri borzongást kelt az olvasóban. Szinte látom magam előtt azt a név nélküli lányt, ahogy ír, csak ír, ahogy megszállottan rója a sorokat, hiszen a saját identitását is keresi az átélt trauma után. Azt hiszem, Ida Hegazi Høyer nagyon is tudja, mit csinál, szóval érdemes olvasni.

1 hozzászólás
deaxx P>!
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg

Tűszúrásokat érez az ember a bőre alatt olvasás közben, kavicsok ülnek a gyomrában – itt valami történni fog. Folyamatosan ott leng ez a feszültség a könyvben.

Kinek kell megbocsátani – és miért?

Valahogy a könyv végére sem kerülnek a helyükre azok a baljós előjelek, nem is tudom, talán nem is lehet őket láncra fűzni, talán bonyolultabb a formáció, inkább pókháló, vagy halászháló… a vörös hajú kisgyerek, a sündisznó, a szarvas és az őzbak, a gyűrű, ez a sok szinte lappangó szenvedés, az eszmefuttatások egoizmusról és az öngyilkosságról – aztán az ember már sejti, hogy ez mind tudatos. Néha szinte vibrál a szöveg, és az ember fejben helyezgeti, rakosgatja az információt, értelmezi a helyzetet, megérti a szereplőket.

Nagyon szép szöveg, és ez főleg az elbeszélőnek köszönhető – a stílus már az első oldalakon megvett magának. Olyan, mint egy vallomás, önvallomás, hosszú levél.

Szerintem ez egy olyan könyv, amit nem érdemes túl sokáig olvasni, nehéz lesz a végén kihúzkodni a tűket a bőrből, és kidobálni a kavicsokat a gyomorból.

>!
Noran Libro, Budapest, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761256 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Népszerű idézetek

robinson P>!

Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet rosszabb.

202. oldal

robinson P>!

Egy család voltunk. A legjobb volt az ébredés. Az ébredés is álom volt.

88. oldal

1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Honnan tudhatnánk, hogy mit fogunk csinálni néhány év múlva, hogy mire vágyunk majd, mire leszünk képesek, mit kell majd megtennünk és mit lesz merszünk megtenni?

157. oldal

V_G>!

Nagyon közel ültünk egymáshoz. A bőr is lehet egy nyelv.

robinson P>!

Szerettem a gondolataidat. Új környezetet adtál nekem és felnőttéletet.

13. oldal

robinson P>!

Mennyi időre van szükségünk?
Azon tűnődtünk, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy elkezdjük az életünket.

36. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Az élet arra tanított, hogy mindig lehet rosszabb, mondta. Végszóként talán. Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet legrosszabb.

202. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

To say I love you, one must first to be able to say the I. Emlékezz erre, mondta anya, rád nézett felemelte a mutatóujját, majd azt mondta: Hogy képes legyél szeretni, tudnod kell hogyan, nem igaz? A szeretet képességét kezd önmagaddal, nem igaz?

97. oldal

robinson P>!

Igen. Azt hiszem, legyőzhetetlennek éreztük magunkat.

31. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Margit Sandemo: Örvényben
Jo Nesbø: A fiú
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Per Petterson: Lótolvajok
Per Petterson: Megtagadom
Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Erlend Loe: Doppler
Maja Lunde: Kékség
Samuel Bjørk: A bagoly röpte