A fiatal és tehetséges költő második verseskötetében a népi-romantikus elemek természetesen ötvöződnek a városi ember problémalátásával. Expresszív, tömör nyelvezete e két világ szókincséből, képanyagából egyszerre táplálkozik.
Karmaiból kihullajt 2 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2007
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések


Így hogy pár órája hallottam beszélni azt a törékeny, látszólag visszahúzódó, szerény és őszinte költőnőt kicsit másképp festenek a versek. Talán nem volt hiba hagyni, hogy egy kicsit közelebb engedjen a verseihez azáltal, hogy elárult pár dolgot a világáról, arról, hogy mit is keres, mit jelent számára a vallás és hogy mit is kíván képviselni. Jól esik most úgy lapozgatni ezt a kötetet, hogy tudok mellé hangot és közelebbi gondolatiságot is társítani.


Hát, nem igazán mondhatom, hogy túl közel került hozzám a költőnő stílusa. A kötet elején végig az a borzalmas vicc járt az eszembe a pici piros pingpong labdákról, aminek az a lényege, hogy egy srác az első születésnapjától kezdve minden ünnepre egy teherautónyi pici piros ping pong labdát kér, még a halálos ágyán is azt kér magának, mire végre valakinek eszébe jut, hogy megkérdezze, mire jó ez neki, de meghal, mielőtt válaszolni tudna. Na, ezt a verset fél óráig lehet mesélni, mire a pasi meghalna… Ez a kötet is ilyen volt kicsit, a versek nagy százalékánál úgy éreztem, hogy vége lett, mielőtt elkezdődött volna (Tonio Kröger feeling számomra), egy másik nagy százalékánál meg azt, hogy jaj, ez egészen jó, aztán kapott egy olyan lezárást, amit mintha egy másik versből téptek volna oda, olyan darabolt volt nekem az egész. Voltak benne egészen jó versek is, de egyet sem tudnék igazán kiemelni, ami megragadott volna bennem valamit.
Azért adok még egy esélyt a költőnek, tervezem még egy kötete elolvasását, hátha.
Népszerű idézetek




egyedül
egyedül leszek, mire megjössz
milyen lesz majd szemedből nézni
e végső vágóhíd randit
száradt ereim mi fogja vágni
tűz talán, pokolbéli
de ki öl meg – ha rajtam lesz a sor
meglát-e Isten szeme sarkából
karmaiból kihullajt-e a szó
kiüt-e rajtam a leprás való, hogy
vártalak és világot alkottam
sejtjeim rád méreteztem
egyedül voltam akkor is
Amikor
27. oldal (Budapest: Magyar Napló, 2007)




Aztán megszoktuk
Megemlékszünk az idő nagy tetteiről
nyelvbotló szerkezetek
keretei között, nyakkendős mondatokban
súgjuk reklámosan: megszoktuk az újat,
szimatolni a múltat,
lám, dús jelenünk megválaszolja-e
az örök jövő kérdéseit
őrzői vagyunk zsákmányunknak, s jaj
bennünket folyton lophatnak
a szertelen gondolatok
33. oldal (Budapest: Magyar Napló, 2007)




Szeged felé
tekintetem szétfolyik a tájba
a táj belém kapaszkodik
egyszerre lépünk, a fák alattunk
repedtek szét. Bolondul azt hiszed
lesz beteljesülés
fölkél majd a szivárvány a néma hó torlaszon
tekintetem a tájba menekül
a táj belém kapaszkodik
a gyors halál a róka vörösén
ólálkodik
56. oldal (Budapest: Magyar Napló, 2007)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul ·
Összehasonlítás - Beke György: Fölöttük a havasok ·
Összehasonlítás - Kóka Rozália (szerk.): Egy asszony két vétkecskéje 94% ·
Összehasonlítás - Domokos Pál Péter: Rezeda ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A székelyek között ·
Összehasonlítás - Gábor Felícia: Csángó vagyok ·
Összehasonlítás - Horger Antal (szerk.): Hétfalusi csángó népmesék – felnőtteknek ·
Összehasonlítás - Gábor Felícia: Csángó élet ·
Összehasonlítás - Kallós Zoltán (szerk.): Világszárnya ·
Összehasonlítás - Deáky András: Szemben az árral ·
Összehasonlítás