Inkvizítor (Warhammer 40,000: Inkvizítor-trilógia 1.) 73 csillagozás

Ian Watson: Inkvizítor Ian Watson: Inkvizítor Ian Watson: Inkvizítor

A 40. évezred hadban álló világegyetemének hőse, Jaq Draco Inkvizítor. A Földi Birodalom Császárának szolgálatában őrködik a mindenség biztonsága felett, kíméletlenül küzd a Káosz erőivel. Ám a Jó és Rossz szerepe itt korántsem olyan egyértelmű, mint más, szerencsésebb Univerzumokban…
Watson műve a Dűne és a Csillagok háborúja hagyományainak folytatója, a Cybergót sci-fi klasszikusa!

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Szukits, Szeged, 2011
256 oldal · ISBN: 9789634972075 · Fordította: Kornya Zsolt · Illusztrálta: Clint Langley
>!
Szukits, Szeged, 1998
228 oldal · ISBN: 9639150130 · Fordította: Kornya Zsolt
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1992
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637632191 · Fordította: Kornya Zsolt

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Ey'Lindi · Jaq Draco · Parsheen mama · Vitali Gogol · Zephro Cornellan · Zhord


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro
Ian Watson: Inkvizítor

Nálam Ian Watson az igazi forrása a hamisítatlan Warhammer 40k hangulatnak. Tőle elevenedik meg igazán Asimov galaktikus birodalmának beteg torzképe, embertelenül nagy léptékben, ahol pár millió élet vagy halál még csepp sem a tengerben. Ő adja át a kozmikus reménytelenség, a tízezer éve tartó lassú fajhalál érzését, amit csak a legnagyobb kegyetlenség tud megfékezni – ha egyáltalán meg akarja, hiszen a mindent átható paranoia légkörében semmiben és senkiben, még önmagadban sem lehetsz biztos. A fizikai törvények is szubjektívvé válnak a hiperűr káoszában, amely démonok formájában ébred öntudatra és groteszk önparódiává torzítja az embert.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen világba nem lehet hagyományos kalandokat írni. De szerintem Watson egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy ez egy játékregény. Elfogadta a WH40k alapjául szolgáló tényeket, hozzáadta a saját elképzeléseit (nézzétek csak meg, mit írt még ez előtt Az Úr világa c. regényében a hiperűrről és annak lényeiről, amikor még szó sem volt Warhammerről), majd úgy írta meg az egészet, hogy az a lehető legmesszebb legyen egy világbemutató kalandregénytől. Ahol egy tipikus játékregény érthető és szemléletes, ott Watson minden megtesz, hogy összezavarjon. Ahol egy játékregény izgalmas sztorival és szimpatikus hősökkel próbálja bevonni a játékosokat, ott ő groteszk leírásokkal és elmebeteg figurákkal ijesztgeti az olvasóit. Ez a tökéletes anti-játékregény, engem pedig annak idején úgy megfertőzött, hogy szerintem az nem is igazi WH40k történet, amiben a szereplők normálisak, a történet pedig logikus. (Dan Abnett pedig ehhez képest tucat-SF-t ír. :P)

>!
elge76 P
Ian Watson: Inkvizítor

Ebben a bevezető történetben konkrétan nem történik túl sok minden. 4 főszereplő utazásáról szól, akik egy összeesküvés felgöngyölítésében próbálnak egyről a kettőre jutni, de ahogy az lenni szokott, minél erőteljesebben próbálnak meg válaszokat találni maguk körül, annál mélyebbre süllyednek a megoldatlan kérdések zavaros óceánjában.
Kb. ennyi a sztori, ami nem is igazán a történet cselekményét, hanem hőseink vívódását, egymással és ellenségeikkel kapcsolatos érzéseit és növekvő kételyeiket mutatja be.

Valahol megértem, hogy miért nem lett annyira sikeres Watson trilógiája. Az egész történet egy színes-szagos mese, aminek a lényegét nem a cselekmények, a harcok, vagy az epikus jelenetek adják, hanem a helyszínek, a karakterek, és a párbeszédek összhangja.
Gyakorlatilag alig történik benne valami, valahogy mégis úgy voltam vele, hogy végigolvasom, pedig annyira még csak nem is volt izgalmas.

Nem hiába van az, hogy inkább Abnett-re hagyták a Warhammer 40.000 világ további gondozását. Őt én is sokkal jobb írónak gondolom. Persze tény, más stílus a kettő, de Abnett úgy tud érdekes maradni, hogy nem veszik el ennyire a részletekben. Ja, és nála legalább halad is a történet (bocs, Watson rajongók).

14 hozzászólás
>!
Shinzo P
Ian Watson: Inkvizítor

Sokadik újraolvasás volt, és már nem emlékszem pontosan, mikor olvastam először, de még mindig tetszik. És igen, Watson azóta is a kedvenc íróim egyike, függetlenül attól, hogy csak a WH regényeit olvastam. Amilyen izgalmasan és lebilincselően tárja az olvasó elé ezt a világot, ez a minimum. Már maga az alapötlet is igen merész, ennyire a távoli jövőbe helyezni a cselekményt, ráadásul a szereplők is eléggé különlegesek… nagyon nem bántam volna, ha még többet írt volna ebbe a univerzumba. /Igaz, még nem olvastam Abnett-től, de hamarosan ez is változni fog :)/ Összességében, kezdő könyvnek tökéletes, és azoknak ajánlott, akiket nem riaszt el egy kis bizarr, elfajzott, néhol szó szerint, mocsokban hentergő disztópia :)

/Megjegyzés: Mik nem jutottak eszembe olvasás közben… és itt nosztalgiával gondolok arra, hogy még az első videojátékok egyikével is volt alkalmam játszani, a Final Liberation: Warhammer Epic 40,000-el. Mai szemmel nézve, kissé ijesztően primitívnek hat, de akkoriban ez volt a csúcsok csúcsa :)/

5 hozzászólás
>!
MortuusEst
Ian Watson: Inkvizítor

Óvatosan kell bánni a gyerekkori kedvencekkel. Eddig mindig mikor újra a kezembe vettem egy ilyen fiatalkori kedvencet, óriási pofára esés lett a vége: „Mi a túróért rajongtam én anno ennyire?”.
Szerencsére most más volt a helyzet. Könnyed szórakozásra vágyva, meg némi nosztalgiával megbolondulva vettem a kezembe ezt a könyvet. Be is váltotta a reményeimet.
Bár van pár bosszantó nyomdahiba benne, néhol a szöveg is kifejezetten gyermeteg, de baromira szórakoztató.

>!
Csike_The_Techmarine
Ian Watson: Inkvizítor

A WH40K univerzuma sosem volt sci-fi, ez grim dark. Vagy legyen cybergoth. Vagy legyen egyszerűen horror. Mert ez a megnevezés áll az univerzumhoz a legközelebb. Kár,hogy megszüntették a könyvek forgalmazását :(

>!
kissakos I
Ian Watson: Inkvizítor

Egy olyan képzelt jövőben ahol pataokban folyik a vér, ahol nyomor van és sötét erők támadnak az emberiségre, ahol a mindenható Istencsászár árnyékábanél mindenki-na egy ilyen világban lehet jó „akcióhősöket” faragni. Nagyon komoly darab, ajánlom mindenkinek!

>!
ChEebor
Ian Watson: Inkvizítor

A könyv egy igazi klasszikus, talán az egyik leghíresebb és legfontosabb Warhammer 40k regény. A történet voltaképp még nem olyan kiforrott, de jól tagolt és érdekes. Watson ráadásul elég jól ábrázolja nemcsak a kétkedő inkvizítor alakját, hanem társaiét is (akik egyébként egy kevés humort csempésznek a történetbe). A világkép természetesen tökéletesen reménytelen, mindenhol káosz és pusztulás vagy gonosz rend. Ráadásul nem fukarkodik a Káosz mutánsainak leírásával sem, nem riad vissza az undorító képektől vagy a kegyetlen leszámolások részleteitől sem. Voltaképp nincsenek igazán hősök sem, bár az ügyes húzás, hogy még így is a Birodalomnak szurkolunk, és a Föld fejezetekig azt hiszem, teljesen őszintén tudunk szurkolni a főhősöknek, akik azért valami nagyon kevés erkölcsi tartást biztosítanak ennek az őrületnek. Aztán spoiler.
Nem való mindenkinek nyers világa és brutalitása miatt, bár akit érdekel a Warhammer 40k, annak alapmű.

>!
Duchon_Jenő
Ian Watson: Inkvizítor

Mint minden valamilyen szerepjátékra épülő könyvvel, ezzel is az a bajom, hogy azok számára, akik nem fújják kívülről a kitalált világ minden elemét, kevés támpontot kapnak. Némely helyzetekben Watson egész szépen beavatja az olvasót, máskor azonban csak pislogunk, hogy akkor ez most miként is van. A történet is hullámzó. Egy olyan csavaros szituációba kerülünk, amelyből nem jövünk ki. Mármint a szereplők és az olvasók. Jó, tudom, ott a következő két kötet, de akkor is. Vagy ez is a világ része. Hogy nincs se győzelem se vereség (és ez még belefér), de hogy magyarázat sem, az nem jó, hiszen egy regényről beszélünk, amelybe időt feccöltünk„ hogy elolvassuk, és most akkor úgy lett vége, hogy akkor ? Ugyanakkor metróra tökéletes. De mély tartalmat ne várjunk tőle. De ez így is van jól, hiszen a szórakozás megvan, csak akkor most mi is lett a vége?

>!
Knightos
Ian Watson: Inkvizítor

Az első warhammer világban játszódó könyv amit olvastam.
Amilyen gyorsan végig értem rajta olyan gyorsan ragadott magával a világ és a lassan kibontakozó izgalmas történet.


Népszerű idézetek

>!
Shinzo P

Jaq egy ízben különlegesen ravasz fogást alkalmazott, és inkvizítornak álcázta magát; utána döbbenten jött rá, hogy valóban az.

>!
elge76 P

"Halál hölgye táncát ropja,
Lélegzetem elorozza.
Márványcsókja gyilkos méreg,
Három szemem reá réved.
Megsimogat; csontom roppan,
Sebzett szívem nagyot dobban.
Sajgó lelkem szegény árva -
Halál hölgye táncát járja."

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ey'Lindi · Vitali Gogol
>!
Shinzo P

Az asztropata egy szőrmeborítású párkány felé nyúlt; és a szőrme megmozdult. Kinyílt egy sötéten izzó szempár. Megfeszültek az aprócska karmok. Az asszony megsimogatta az állatot, ami a jelek szerint társa és kísérője volt. A lény érzékinek tűnt, érzékinek és vadnak. Vajon ádáz hévvel védelmére kelne gazdájának?
– Mi ez? – suttogta Jaq.
– Macskának hívják – felelt neki Ey'Lindi, s egyúttal megválaszolta kimondatlanul maradt kérdését is.
– Csak figyelni fog, és elraktározza magában, amit lát. Ki tudja, mit ért meg belőle? A reakciói általában önzők és kiszámíthatatlanok.
– Miért tartasz ilyen élőlényt magad mellett? – kérdezte Jaq az öregasszonytól.
– Szeretetből – felelte az kongó hangon. Legalább egy tucat macskám volt, mióta itt élek, de sorra kiöregedtek mellőlem. Ők az én vigaszom – Fölemelte aszott karját. – Nézd, itt a nyoma a legutóbbi karmolásainak. Azokat érzem.

Kapcsolódó szócikkek: asztropata · Jaq Draco · macska · Parsheen mama
>!
Hush_Campo

Boldogok a tudatlanok; kárhozottak azok, akik túl sokat tudnak.

>!
Hush_Campo

Az ember egész élete költeménnyé válik az öngyilkosság ódájával.

>!
elge76 P

A kevésbé védett járművekben utazó csillagjárók olykor karmok kaparászását hallják a külső burkolaton, vagy összefüggéstelenül nyöszörgő hangokat, buja suttogást, dühödt ordításokat. Ha a hajó energiabőre átszakad, a démonok ektoplazmikus alakot öltve begyűrűzhetnek a belsejébe.

128. oldal

3 hozzászólás
>!
Shinzo P

Ne bízz senkiben, gondolta, még önmagadban sem, mert te is letévedhetsz az igaz útról úgy, hogy észre sem veszed.

>!
Shinzo P

Jaq hátrahőkölt, és hatszöget vetett magára.

>!
elge76 P

Villámok cikáztak az epebajos égen, mintha a valóság és a valótlanság között szikrázó feszültséget próbálnák levezetni. Gennyes fellegek gyülekeztek, de nem víz hullott belőlük, hanem valami ragacsos nedv. Ahogy rájuk nézett az ember, leginkább rothadó, rákos daganatoknak tűntek a levegőben. A látványt a méregzölddel erezett sárgás fényű napkorong világította meg, melynek fénye alig szűrődött át a klórgáznak tetsző légkörön. Nem is volt többre képes, csak penészes fénylepedékkel vonta be a viharvert tájat, amit fűrészes élű szirtek és ragyás kősziklák tarkítottak.

182. oldal

>!
Shinzo P

– Összehozok ezt-azt, ha van útközben szabadidőm – vallotta be Gugol. – Néhány verset az űrről. A szerelemről. A halálról. Ha igazán tetszenének, le is firkantanám őket.
És valószínű, hogy igazán tetszenek, gondolta Jaq.
– Óvakodj – mondta – a romantikától.

Kapcsolódó szócikkek: navigátor · Vitali Gogol

A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Inkvizítor-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
China Miéville: Konzulváros
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion bukása
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
John Scalzi: Szellemhadtest
A. M. Aranth: Oculus