Ian ​Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma (Warhammer 40,000: Inkvizítor-trilógia 1-3.) 81 csillagozás

Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Warhammer-univerzum negyvenedik évezrede lidércnyomással terhes korszakot hozott. Az emberiség véres háborúja a Káosz erőivel rendületlenül folytatódik, csupán a léptékek változtak – lerombolt falvak helyett kiégett bolygók jelzik a kilátástalan küzdelem nyomait. S mintha ez nem volna elég, a galaxist meghódító ember kénytelen hátborzongatóan idegen földönkívüli fajokkal is szembeszállni. Ebben az örök háborúban az egyetlen reményt egy vén és könyörtelen isten jelenti, a tízezer éve mesterségesen életben tartott Császár.

A Warhammer-történetek a hősiesség és a kötelességtudat meséi. Főszereplőik elszántan, fanatikus hittel küzdenek mindazért, ami számukra a világot jelenti. Múlhatatlan és romolhatatlan eszmék vezérlik őket a végső cél felé, legyen az akár dicsőség, akár pusztulás…

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2003
760 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441899 · Fordította: Kornya Zsolt, Szántai Zsolt

Enciklopédia 2


Kedvencelte 29

Most olvassa 18

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Dyta_Kostova IMP
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Nem regélnék hosszan a nyilvánvalóról: a játékot hamarabb ismertem, aztán jöttek a könyvek és végül az asztali harcok, festett figurákkal. (Bár utóbbit inkább az egyik exem művelte, és én mindig sisterekkel szerettem volna lenni, de olyan gyengék voltak sajnos a többi fajhoz képest… Apropó, igazán magyaríthatnának már sisteres-könyveket is. Kitérő off.)
Szóval, a világ összetettségében és szövevényességében két dolog nyűgöz le még annál is jobban, hogy ez egy mestermű: a bolyvárosok, és a tiranidák. Utóbbiakat szokás az Alien xenomorfjához hasonlítani, de kár lenne ennyivel letudni, sokkal érdekesebb világ az övék, az űrhajóik, és a naturalisztikus leírások… A civilizációk sokszínűsége és háborúja sorozatra kívánkozik, nagy kár, hogy még ki tudja, mennyit kell várni akár csak egy valóban élvezhető, élőszereplős (!) nagyfilmre is. Kihasználatlan forrásmunka ez a kódex méretű univerzum.

>!
Rebane SP
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Nekem ez a könyv nagyon nagy falat volt, jobb lett volna apránként olvasni, és néhány léleksimogató könyvet beszúrni a regények közé. Ambivalensek az érzéseim a művel/művekkel kapcsolatban, mert nagyon olvastatja magát, de annyira lehangoló, nyomasztó az egésznek a hangulata, hogy majdnem eret vágtam magamon a végére. Tetszik ez a világ, de nem tudom a magaménak érezni igazán. Ey'Lindi karaktere szuper, őt csíptem nagyon! :)

4 hozzászólás
>!
kharoon
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

a warhammer univerzummal egy számítógépes játék kapcsán találkoztam először. megragadott a játék kidolgozottsága, és a világ nyers, komor brutalítása. aztán megtaláltam ezt a gyűjteményt, és lecsaptam rá. hát, mit mondjak, azonnal a hatalmába kerített. a pusztuló világegyetemben szétszakadt, a saját frakcióik nézeteiért halálukig harcoló karakterek, a naturalizmussal kevert gótikus ábrázolásmód, valamint a szerepjátéktól öröklött, a végletekig kidolgozott háttérvilág olyan egyedi hangulatot biztosít, hogy az embernek kedve támad lánckardot rántani, és a Földön Lakózó nevét harsogva vérpermettel áldozni a hiperviharoktól szétszabdalt ég alatt.
talán az utolsó könyvek hangulata már egy kicsit túlontúl is nyomasztó volt, valamint nem tudom, hogy van-é több része a gyüjteménynek, mert elég kényes ponton fejeződik be a sztori.

1 hozzászólás
>!
Ikarosz
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Már jó ideje vágytam rá, és aztán véletlenül szembetalálkoztam vele egy használtkönyves standon. A szakácskönyvek és a romantikus történeteket taglaló füzetek eretnek hordái között dacolva meredt az égre a fekete tömeg…Ó, megboldogult ifjúkorom…
10 év után már ideje volt újraolvasni. A kötet 4 regényt és 2 novellát tartalmaz, az egyik kifejezetten szükséges a jobb megértéshez. Megközelítőleg időrendben vannak a könyvek, a második, az Űrgárdista, ami a személyes kedvencem, önmagában is megállja a helyét, míg a sorozat többi tagja szükségessé teszi az ismeretét, hasonlóan az első novellához.
Alapvetően borongós, akár a megszállottság és az esztelenség történetének is nevezhetnénk a regényeket. A szereplők jól kidolgozottak, mégsem igazán szimpatikusak, kivéve Lex, aki a legcéltudatosabb karakter számomra.
Nem egy könnyed olvasmány, jól neki kell gyürkőzni. Alapmű a Warhammer 40k világában.

>!
Stuvv
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Nagy Warhammer 40K fanatikus vagyok, ezért már alapból 5 csillag. De mindenkinek csak ajánlani tudom Ian Watson műveit, aki a sci-fit nagyon szereti. Kicsit lehúzós hangulata van, de mindenképpen zseniális. Az Űrgárdista pedig alap mű, hisz ezekre a „feltápolt” harcosokra építették ezt a világot. Elég sötét jövőt tár elénk. „FOR THE EMPEROR!”

>!
Gecco
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Kétségtelenül megsüvegelendő a tény, hogy egy kiadó veszi a fáradtságot, és egyetlen téglába gereblyézi Watson világalapító regényeit. de ugyanezt egyben el is olvasni… Hát minimum megterhelő. Az 'epeszínű' ég alatti dohos párában, vagy éppen aszaló hőségben fulladozó, 'daganatokként' burjánzó bolyvárosok közterein saját beleiket gyomrukba visszatuszkoló ilyen-olyan lényekhez – szóismétlés, jaj – gyomor kell. Lehangoló, kietlen és minden akarat ellenére reménytelen univerzum ez.
Talán nem véletlenül.

Kellően felvértezett lélekkel viszont bátran nekivághat az akcióra kiéhezett olvasó, mert abból kap bőséggel. Alapos munkával felépített világegyetemben bújhat inkvizítorok, űrgárdisták vagy orvgyilkosok bőrébe, s tizedelheti meg a káoszlények, idegenek sorait. S miközben megtisztítja fegyvereit a vértől csata után, talán egy picit el is gondolkodhat a sorok közül szivárgó valóságfoszlányokon.

>!
Zanbar
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Csupán két dolog végtelen. Az univerzum és az emberi hülyeség… bár ez az univerzum dolog kicsit bizonytalan….

A 40K könyvek azt a stílust képviselik melyet az ember vagy a magáévá tesz és akkor elragadja ez a roppant rendszer és egyirányú pályára állítja a darálóba és csak időkérdése, hogy mikor kerül oda. Ha pedig nem akkor egyszerűen kacagtató az egész.
Univerzuma érdekes, tágas és rengeteg lehetőséget rejt, ennek ellenére nagyon egysíkú az egész, mintha tényleg csak a háború éltetné – értem hogy Warhammer de a hatszázkilencvenkettedik véres mészárlás után, melyre csak azon a keddi délutánon sor került, már konkrétan lecsukódott a szemem a monotóniától és valahol kétmilliónégyszáznegykétezerötszáztizenhatodik egész kultúrákat eltakarító zárótűz után rebbentem fel – ekkor már szerda volt, reggel hat óra.
Tele van komoly karakterekkel, áldozathozatallal, szikár és könyörtelen eszmékkel melyek embertelen tettekre kényszerítik az embert, míg maga sem lesz több, mint kíméletlen fenevad, ám pont az időtávlatok miatt voltam képtelen elhinni mindezt. Komolyan több, mint tízezer éve nem találtak ki semmi újat, semmilyen kérdés megoldására? Mert a jelenlegi válaszok is rosszak, tehát ez ösztönzően kellene hasson a hatékonyságra…. de nem mert a szokás az szokás, nem ügy ha mind beledöglünk. Ezek után jönnek a félelmetes önellentmondások melyekbe inkább bele sem akarunk gondolni.
Én azt hiszem Watson rettegett hangyányit is újítani a játék nyers és az évek során egyre zagyvábbá váló világképén, ez pedig érződik a kötet valamennyi oldalán.
Engem nem ragadott el, de erényeit elismerem, egy rajongónak hatalmas élmény és tisztelgés a mű előtt, azzal, hogy szerintem sokkal jobb is lehetett volna.

>!
PozAko
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Annak ellenére, hogy ez a Warhammer 40000-univerzum alapja, néhol kicsit kaotikusnak érződik a történet vezetése. Jó az alapötlet, vannak benne szép megoldások, de az egész világot belengő romlottság és brutalitás ábrázolása már néha fárasztóan öncélú. (De lehet, hogy csak a magyar fordításnál tolták túl egy kicsit.)

>!
Madovick
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma

Watson stílusa nagyon nem tetszett, viszont az utolsó 100-150 oldalban megjelenik az a fajta öncélú brutalitás, amit leginkább szeretek a Wh40k-ban.
Szpojlerezni nem akarok, de volt néhány jelenet a vége felé, ami nagyon megfogott. A végkifejlet pedig csaknem tökéletes. Korábban nagyon féltem, hogy hepiend lesz, de szerencsére alaptalannak bizonyult az aggodalom.


Népszerű idézetek

>!
Hush_Campo

Arra megtanítottak, hogy ellenálljunk a fájdalomnak. Arra megtanítottak, hogy ne vegyünk tudomást a fájdalomról. De ellenállni a gyönyörnek: ki gondolt volna ilyesmire?

Inkvizítor

>!
Hush_Campo

A Birodalomban számos olyan hely létezett, ahol a hithez való hűséget nagyon nehéz lett volna megkülönböztetni az őrültségtől. Az őrület sokszor logikus és meggyőző.

>!
Hush_Campo

Minden hazugság méreg, de hatása ezerszeres, ha eskühöz társul.

>!
Hush_Campo

Aztán egy olyan különös tudatállapotba juttattam magam, hogy a végén már komolyan hinni tudtam egy ilyen őrült jövőben. Újra és újra emlékeztettem magam, hogy a történelem során számtalan ember, óriási tömegek hittek olyan ideákban, amelyek végül vérfürdőkhöz vezettek. Persze ahhoz, hogy életben maradjunk egy ilyen világban, nekünk is eszelőssé kell válnunk. Az én esetemben a 40K regények megírásának (és furcsa módon a történet hihetővé tételének) titka az volt, hogy a végletekig sarkítottam a stílust és a tartalmat – rémálomszerű látomásokat és jelképeket szőttem bele, magát a színtiszta őrületet, de igyekeztem mindezt elegánsan csinálni, és a hangulatot egyfajta sötét szépséggel cizellálni, ahogyan például Gustave Moreau tette a festményein.

előszó

>!
Hush_Campo

Boldogok a tudatlanok; kárhozottak azok, akik túl sokat tudnak.

Inkvizítor

>!
Hush_Campo

Az igazságra a tömlöcben derül fény, láncra verve. De ha az igazság bilincsben van, hogyan lehet igaz?

Inkvizítor

>!
Hush_Campo

– Veni, Voluptas! Evoie, oh appetitus, concupisco lascive! – (…)
Ez az ima az ellentéte volt annak, amit Hozzá, a Földön Lakozóhoz, az örökké szenvedő Istencsászárhoz szoktak intézni.
Ez a fohász a megszemélyesült kéj megidézése volt.

>!
Rebane SP

Azok, akik engednek a szenvedélyeknek, elvesztik az önuralmukat.

51. oldal

1 hozzászólás
>!
Hush_Campo

A tyranida horda létezése és megjelenése egy újabb ok és magyarázat arra, hogy a Birodalomnak miért kell bűntudat nélkül, könyörtelenül működnie. Elég a legkisebb tévedés, és az emberiség felemésztődik (…). Lehet, hogy az emberiség legyőzi a Káoszt, de végül mégis a minden életet abszorbeáló tyranida armada áldozatául esik? Milyen szörnyű vég lenne!


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Dan Abnett – Mike Lee: Lelkek gyilkosa
James Swallow: Az Eisenstein útja
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Bán Mór: Az ezeréves háború
Kathleen Ryan: Setita